Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
1976. július 25. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 cjjyjyj) Emeleten E meletes bérház. Álltam bejárata előtt, hallgattam, s megértettem az idős, beteg emberek, nyugdíjasok, kismamák panaszát. Nem működik a lift. Hónapok óta. Valaki megjegyezte fülem hallatára: „Hiába szól a magam fajta, oda sem figyelnek rá. Talán, ha valamelyik tekintélyesebb lakó szólna” Városszerte ismerik és tisztelik Gy.-t, a veteránt. Bosszúsággal teszi szóvá a fonákságot. „Elvi” kérdést csinál belőle. Csinál? Nem kell csinálnia, hisz hozzá fordulnak, őt kérdik, őt kérik, intézkedjen már. Amiben tud segít. Vérében van évtizedek óta a társadalomért való tenni akarás. Állunk a szép, modern ház előtt. Ő magyaráz, sorolja hol, mi a hiba. Nem hordják el a szemetet. Bűzlik a környék. Randalíroznak éjszaka a környéken. Bosszankodnak az emberek. Akik esetleg szólhatnának ellene, azok hallgatnak. „Én szóljak, én intézkedjek, amikor a házban X lakik?” Elgondolkodtam a hallottakon. Közöny jutott eszembe. Protekciót kérne-e X, a másik vállalat vezetőjétől, ha szólna azért, mert az emeletes házban nem működik a lift? Származna-e ebből baja? Tekintélyveszteséggel járna? Akkor miért nem teszi? Ki lakik fent? Nem ez inkább a kérdés? Nem venné el a kenyerét a körzeti tanácstagnak sem, inkább segítene neki. A tanácstag talpal már ez ügyben hónapok óta eredménytelenül. Nem kizárólag a tanácstag kötelessége, hogy körzetében intézkedjen, a közrendre, a törvényesség megtartására, intsen-óv- jon, s az ott lakók ügyében eljárjon. Kiteljesedő demokratizmusunk ezt igényli, ezt követeli. H allottam, hogy X vezető hivatalában a tanácskozás napirendjén éppen az új lakónegyedek, egyebek között a magas házakban lévő nem működő liftek ügye s a környék egészségvédelme, közrendje szerepelt. Kíváncsi lennék, hogy e tanácskozáson ő mit mondott, hogyan foglalt állást? Gondolom amellett szólt, hogy az új városnegyedekre több gondot szükséges fordítani, hogy a toronyházak liftjeinek a működését biztosítani szükséges. Annál is inkább, mert az öregek, betegek, a kisgyermekes mamák érdeke is kívánja. Elsősorban az ő érdekük. No és persze a rend is. Gondolom szót emelt érdekükben a lakók nyugalmáért, s ösz- szefogásra is sürgetett. Valamit azért mégsem értek. Más a hang, a vélemény a hivatalban — hivatalból!? — s megint más mint közembernek — civilben? A szó és a cselekvés szétválása ez. Nem csupán hangoztatni szükséges, hogy „ki kell állni a politika mellett”, hanem válóban'' ki állni, azt jelenti elsősorban, hogy szólunk érte, teszünk megvalósításáért, cselekszünk érvényesítéséért. Valójában a mindennapi emberi kapcsolatokban ölt testet az a szövetségi politika, amely a munkáshatalom, pillére. Ezt ápolni kis és nagy ügyekben egyaránt szükséges. S, ha nem ezt ápolja a tanácstag, a népfrontbizottság aktivistája, X vezető, akkor az emberek, a hétköznapi állampolgár közömbösséget lát. Vagyunk-e úgy, amikor inkább nem szólunk a hibákért a hivatalban, az üzemben, az ABC-ben, a bérházban, „csak” azért, mert mit gondolhatnak rólunk? Ez a lényeges? Vagy az, hogy a társadalom érdekében szóljunk, cselekedjünk meglássuk a hibákat?! E z a ne szólj szám nem fáj fejem elv, ez a bezárkózás hiba. Nem nézünk át a másik portájára. Nem érdekel, hidegen hagy, mi történik a kerítésen túl. Pedig a közösség társadalmát építjük. S tőlünk is függ, hogy milyen lesz. Nem az egyének magánéletébe való beavatkozás elvének megsértése ez, hanem a közösség íratlan törvényeinek, szabályainak a megtartása, e normák érvényesítése érdekében történő felelősségteljes cselekvés. Ha csupán arról lévén is szó, hogy az emeletes bérházban nem működik a lift. Ilyenkor illik is, kötelesség, is elsősorban az öregekre, a kismamákra gondolni. / Géczi Ferenccel, H a megyei művelődési központ igazgatójával időszerű közművelődési kérdésekről A Milyen feladatokat lát el Szabolcs-Szat- ^ inárban a megyei művelődési'központ? — A megyei művelődési központokat 1968-ban hozták létre azzal a céllal, hogy rendszeres módszertani tanácsadással segítsék a megyében lévő kisebb művelődési központokat, házakat, klubkönyvtárakat. Módszertani tanácsadó, a legjobb közművelődési tapasztalatokat népszerűsítő munkát végzünk, elsősorban a járási művelődési központokon keresztül. Velük állunk közvetlen kapcsolatban, de esetenként szakmai segítséget adunk a községi, körzeti művelődési házaknak is. A községekben járva szóvá teszik, hogy kevés a megyei művelődési központ által adott segítség. Mi ennek az oka? — Az egyik oka az, hogy kevesen vagyunk a megnövekedett tennivalókhoz. Munkatársaink rendszeresen, munkapft>gram szerint járják a megyét, de kétségtelen, hogy a több, mint 220 művelődési ház, központ, klubkönyvtár meglátogatására egy év is kevés. Vannak helyek, ahová nem tudunk eljutni. Rendszerint ott fordulunk meg, ahol igénylik a segítségünket, vagy valamilyen probléma megoldásában szükségessé válik a tevékenységünk. — Úgy gondoljuk, a megyében is kialakulóban lévő tanácsi közművelődési szakfelügyelői hálózattal együttesen, amely hatósági jogkörrel rendelkezik, a jelenleginél nagyobb mértékben támogathatjuk a területi, közművelődési munkát, a közművelődési párthatározat helyi megvalósítását. Nem hivatal, nem hatóság a megyei művelődési központ. Nem érzik-e kicsit „szentelt víznek” a tanácsadó tevékenységet? — Hogy a megyei művelődési központ sajátos tanácsadó, szakmai-módszertani segítő munkáját elfogadják, megfelelő tekintélyre van szükségünk, amefyhez a szakmai tudáson kívül a valóságos helyzet alapos ismerete, elemzése nyújt alapot. S mindenekelőtt az átlagon felüli lelkiismeretesség, ami nélkül csak rutinmunkát végezhetünk. Márpedig a közművelődés újszerű vonásait, fogásait továbbadni, azokat Széles körben megkedveltein! a népművelőkkel, aligha le- hetrutinszemlélettel. — Egyfajta öntisztulás, fiatalodás is bekövetkezett a megyei művelődési központ személyi összetételében. Vannak idősebb munkatársak, akik nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek, a fiatalok pedig friss elméleti képzettséggel, tenniakarással. Mindez bíztató a további munkára vonatkozóan. — Valóban nem vagyunk hatóság, módszertani irányító központ vagyunk, nem adhatunk utasításokat tanácsaink, útbaigazításaink elfogadására, mégis mindinkább tapasztaljuk, hogy fáradozásunk nem eredménytelen. A Konkrétan miben segítenek a kisebb w művelődési központoknak, házaknak? — Azt már tudjuk, hogy nem elegendő csak a járási művelődési központokig eljutni. Komoly segítséget a helyszínen, a községekben tudunk nyújtani. Ezért minden főelőadó felelős egy-egy járásért, köteles havonta legalább egyszer megkeresni a nagyobb intézményeket és az adott témakörben tájékozódni, elemzést készíteni, vagy a munkaprogramban éppen nem szereplő problémák megoldásában segíteni. — Elég sok még a gond a munkatervek elkészítésével, ehhez is adunk támpontokat, hogy azok minél jobban épüljenek a helyi sajátosságokra és ne váljanak sablonossá. Felméréseket, elemzéseket végzünk egyes' művelődési, művészeti ágakban, mint például az irodalmi színpadok, színjátszó csoportok esetében tettük ezt. Számukra nemcsak a szereplésekre való felkészítésben nyújtottunk segítséget, hanem bibliográfiát is megjelentettünk. Szervezzük minden évben a tiszteletdíjas népművelők továbbképzését, szakmai-módszertani füzeteket adunk ki, mint legutóbb a honismereti és a munkásművelődés témaköréből. De említhetnénk a nemrég eredményesen befejeződött munkásművelődési tábort is, melynek szervezésében, lebonyolításában részt vettünk. Van-e mód és lehetőség a tanácsadó munka hatékonyságának mérésére? — Esetenként a felméréseink során igyekszünk tájékozódni, milyen fejlődést értünk el a megyében egy-egy ágazatban, gondolok a klubmozgalomra, a szakköri tevékenységre, az öntevékeny művészeti csoportok munkájára, a körzeti tevékenységre és így tovább. így képet nyerhetünk a változásokról, a fejlődésről. Tudjuk azonban, hogy a jó helyi vagy központi elgondolások megvalósulásának mennyi a tárgyi, személyi, szubjektív feltétele, amelyeket mi nem, vagy csak kis részben tudunk befolyásolni megyei méretekben. — A községi tanácsok néhány éve gazdáivá váltak a közművelődésnek is. Úgy tapasztaljuk, még nincsenek meg a községekben az irányítás, az ellenőrzés, a segítés személyi feltételei. Elsősorban a nagyobb községekben lenne szükség közművelődési szakemberre, előadóra, aki összehangolná, irányítaná a munkát. Néhol kísérletként az iskolaigazgató-helyettesre bízták ezt a szakigázgatási feladatot. Ezzel is jobban lehetne élni. Valamikor változatos programokkal várta az érdeklődőket a megyei művelődési központ. Azóta lemondott volna erről? — A művelődési központ másik funkciója a területi módszertani tanácsadó tevékenységen kívül, a megyeszékhely lakóinak művelődési programokkal, lehetőségekkel való ellátása. Régebben, amikor még jórészt az akkor művelődési háznak nevezett intézmény volt az egyedüli nagy művelődési létesítmény, érthető, hogy szélesebbre tárta kapuját. Ez a kapu természetesen most is nyitva van, mi adunk helyet a nagyobb rendezvények egy részének, elsősorban a hangversenyekre gondolok, és olyan kulturális eseményekre, mint a nyíregyházi művészeti, pedagógiai hetek, olykor a nyelvhét megyei megnyitója stb. Itt található a nyíregyházi gyermekek kedvenc bábszínháza is, a Mesekert Bábszínház. — Mi adunk otthont a Szabolcsi Szinfo- nikus Zenekarnak, a vegyes 'karnak, itt próbálnak, s tartják megbeszéléseiket. Van irodalmi'színpadunk, képzőművészeti körünk, fiatal utazók klubja, társastánc, amátőrfil- mes szakkörünk, s olyan szolgáltatásunk is, mint a filmkölcsönzés művelődési házak, iskolák számára. Átalakítottuk rendeltetésének megfelelővé a szabolcsi gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eseményeket filmen megörökítő Szabolcsi filmstúdiót. A stúdió elképzeléseink szerint módszertani filmeket is készíteni fog, egy-egy minta klub- foglalkozásról, szakköri eseményről, rendezésről. Rivalizálás, párhuzamosság is előfordult korábban a megyei művelődési központ és más megyei és városi művelődési házak, intézmények között. Van-e ilyen manapság? — Végre pont került az együttműködési megállapodásunkra a városi művelődési központtal. Tisztáztuk a városi és a megyei jellegű nagy rendezvények dolgát. Együttműködünk az olyan kiemelt rendezvények lebonyolításában, mint a nyíregyházi művészeti hetek, a gyümölcskarnevál, a sóstói nemzetközi művésztelep. A VMK — városi művelődési központ — feladata lett az „Igaz ez a szép” üzemi vetélkedősorozat lebonyolítása, amelyben a megyei üzemek is részt vehetnek. Egyébként negyedévenként a két művelődési központ vezetői közös megbeszélésen vitatjuk meg a tennivalókat, hogy kiküszöböljük a párhuzamosságot, a félreértéseket. — Kielégítőnek tartjuk a kapcsolatot az SZMT megyei művelődési házával is. A megyei közművelődési feladatterv alapján ránk háruló tennivalóknak azzal is igyekszünk eleget tenni, hogy közösen szerveztük meg az üzemi közművelődési felelősök tanfolyamát. Közös feladatokat dolgoztunk ki a munkásművelődés elősegítésére is. Tudjuk, hogy mostoha körülmények között dolgoznak. Luca székére emlékeztetőén készül az új megyei művelődési és ifjúsági ház. Miért? —"Való igaz, hogy az új létesítmény építésének előzményei az 1967-es évre nyúlnak vissza. Ekkor kezdődött a tervezés, a végleges terv elfogadását 26 tervegyeztető tárgyalás előzte meg. Valószínű sok egyéb mellett az is közrejátszott ebben, hogy ideális helyen, a város központjában épüljön meg az új művelődési centrum, s olyan legyen, amely megfelel a jelen és a jövő követélményeinek is. Mindez jelentős anyagi ráfordítással jár, ezek előteremtése is időt vehetett igényl/é. Milyen stádiumban van az építkezés? — Jelenleg még nem kezdődött meg a tényleges építkezés. A tervezés elhúzódása miatt átmeneti problémák késleltették a munkát. Közrejátszott ebben az idei építőanyagár-emelkedés is. 20 millió forintba került az új létesítmény helyének „biztosítása”, az épületek szanálása, kártalanítása stb. Világossá vált, hogy a tervezett 110 millió forintból nem tudják megépíteni az új létesítményt. Módosítani kell a tervet, s a nem feltétlenül létfontosságú belső, úgynevezett járulékos beruházásokat elhagyva, épül meg az új megyei művelődési és ifjúsági ház, melyhez a KISZ Központi Bizottsága 12 millió forinttal járult hozzá. — A megyei tanács elnöke által összehívott egyeztető tárgyalás értelmében július 15-ig kellett elkészülni a változásokat magában foglaló kivitelezési tervnek, s augusztusban kell megkezdeni a munkát a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Az elkészülés határideje: 1979. Van-e alapja annak, hogy az új épületet kacsalábon forgó várhoz hasonlítják? — Nincs alapja az ilyen vélekedésnek. Az új létesítmény semmi olyan luxustöbblettel nem rendelkezik majd, amely felesleges pénzkiadással járna. Mi korszerű, a közeli jövő követelményeinek tó megfelelő művelődési központot szeretnénk megyénknek, városunknak, ahol elsősorban a kisebb csoportokban foglalatoskodók találnak majd változatos művelődési, szórakozási lehetőségeket. — Helyet kap a-Z épületben természetesen egy 400 személyes — több funkcióra alkalmas, hangversenyterem, úgynevezett mo- bill, mozgatható berendezéssel, egy 200 főt befogadó kamaraterem, szakköri helységek, próbatermek, gyermekfoglalkoztatód S természetesen irodák, technikai helyiségek is. Képzőművészeti kiállítóhelyiségünk sajnos nem lesz, ha csak a földszinti előcsarnokot nem sikerül ilyen célra is felhasználni... Gondoskodnak-e szakemberről? idejében elegendő — Sajnos, a gyakorlat az, így volt ez a megyei könyvtár esetében tó, hogy amíg az új létesítményt „be nem üzemeljük”, alig van mód és lehetőség a létszám növelésére. Ez pedig azzal a hátránnyal járhat, hogy beköltözünk majd az új művelődési házba, de kevés lesz az abban dolgozó emberünk. Legalábbis az elején. Ez az ütemkülönbség ösz- szefügg a tartalmi munkával is. — Mindenesetre már most igyekszünk felkészülni a nagyobb lehetőségekkel, a megjavuló tárgyi feltételekkel együttjáró nagyobb munkára. Ebből a célból tapasztalatokat szeretnénk Szerezni a hasonló, már működő ilyen jellegű művelődési központokban, így a külterületi közművelődési munkát Békéscsabán, Salgótarjánban a munkásművelődés formáit, módszereit, Komárom megyében a társintézményekkel való együttműködés tapasztalatait tanulmányoznánk szívesen. ® Köszönjük az interjút. Páll Géza
