Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. július 25. Mi van veled kollégium? M ost egy éve, a 18. számú Művelődés- ügyi Közlönyben jelent meg az oktatásügyi miniszternek az a rendeleté, mely előírja, hogy a nyáron megüresedett kollégiumokat az ifjúsági turizmus céljaira is fel lehet használni. Ez az intézkedés kedvet ébreszt az országjáráshoz, & szőkébb haza megismeréséhez, hiszen a fiatalok egy százasból egész hétre a tisztálkodási és szállásgondjukat megoldhatják, ha a kirándulócsoportnak sikerül egy kollégiumban letanyáznia. Újabban Szabolcsban is egyre több látnivaló akad és a megye szeratne kitárulkóz- ni ország-világ előtt. Ezt a rendeletet is nálunk vették a legkomolyabban. Míg a fővá- -osban hét intézményt, a töbhi mesvéhen egy-két kollégiumot jelöltek ki diákturizmus céljára, addig Szabolcsban a 29 diákotthonból 16 várja azokat, akik itt szeretnének nyaralni. Pedig a különféle óhajokat errefelé is ugyanolyan nehéz összeegyeztetni, mint másutt. A rendelet kimondja, hogy elsődleges az iskola érdeke. A kollégium ad nyáron otthont július derekáig azoknak a szakközépiskolásoknak, akik termelési gyakorlaton vannak. Ide szállásolják be magukat a sportolók, itt zajlik az úttörők és KISZ-ve- zetők tanfolyama, a népművelők és a pedagógusok továbbképzése. Aztán vannak egyéb igények is. A Münnich Ferenc Diákotthonban rendezik évek óta az orosz nyelvi tábort, a tanárképző kollégiumában SZOT-be- utaltak üdülnek, a Rozgonyiban orvosjelölteket készítenek fel egyetemi felvételire. Az országos honismereti tábor gergelyi- ugornyai résztvevőit és a honismereti akadémia nyíregyházi vendégeit is kollégiumban helyezik el. Július 21-től 28-ig Szabolcsban túrnézik az Állami Népi Együttes, őket a 110-es ipari szakmunkásképző kollégiuma fogadja. Nyírbátorban az új diákotthon átadása azért vált sürgőssé, mert augusztus derekától a zenei napok távolabbi vendégeit itt szállásolják el. Mindez nagy erőpróba elé állítja a kollégiumok év közben megfáradt és rosszul fizetett technikai személyzetét. A pluszmunkáért a szállásdíjakból csak filléreket kapnak, mégsem zúgolódik közülök senki. Alighanem a legnagyobb áldozatot ők hozzák az ifjúsági turizmusért, mert még szabadságra sem akkor mehetnek, amikor akarnak. R áadásul csak ilyenkor van alkalom a renoválásra, festésre, tatarozásra. Nyíregyházán a Bessenyei és al Pe- tőfi Kollégiumot ezen a nyáron például semmilyen célra nem lehetett használni, ezekben ugyanis nagyobb felújítás zajuk. A művelődésügyi osztály a jövőben azt próbálja összehangolni, hogy az epuletek karbantartása ne essen egybe. Igy_ az ország bármely pontjáról bármilyen időpontban jelentkeznek nyaralni vágyó diákok, mindig találnak legalább egy üres kollégiumot. Barkóczi János Magyarország története— tíz kötetben A könyvhét alkalmával került a könyvesboltokba egy vaskos kötet, címoldalán a felírással: Magyarország története 1918—1945. Aki fellapozta a belső címlapot is, láthatta, hogy a terjedelmes, sárga borítóval ellátott kötet egy sorozat első köteteként látott napvilágot, hiszen a címoldal mellett ott állt: Magyarország története tíz kötetben. Ilyen terjedelmes, részletező, s mégis az ország történetét egységbe fogó összefoglalás hosz- szú idő óta nem jelent meg Magyarországon. Ha valaki gazdagon illusztrált kézikönyvet keresett, amelyben az őt érdeklő kérdésre választ találhatott, csak régi, szemléletében és anyagában elavult munkák között válogathatott. Még a múlt század végén, a millennium alkalmával látott napvilágot az akkori reprezentatív összefoglalás, az ugyancsak tízkötetes Magyar Nemzet Története. Ez a mai napig legrészletezőbb összefoglalás kora tudományos színvonalán, s nem utolsósorban az igényeket messzemenően kielégítő, szép kiállításban, gazdagon illusztrálva, aranyozott kötéssel ellátva látott napvilágot. Szerzői akkori történetírásunk legjobb szakértői voltak. Felesleges mondanunk, hogy az azóta eltelt nyolcvan esztendő során mennyi mindenben előre lépett a történetírás, mennyi újat tártak fel, mennyi mindent másként ítélünk meg, másként magyarázunk, mint akkoriban. A Horthy-korszak történetírása is megalkotta a maga reprezentatív összefoglalását. Az öt. illetve nyolc kötetben is kiadott Magyar Történet mindössze két szerző műve volt, Hóman Bálinté és Szekfű Gyuláé, s mai Szovjet Irodalom 1976/7 Júliusban igen változatos prózai anyaggal jelentkezik a Szovjet Irodalom. Konsz- tantyin Szimonov Húsz nap háború nélkül című regényének második része mellett Nyikolaj Jevdokimov Kiment a halotti értesítés , Vjacseszlav Sugajev Eljegyzés Bogotáiban és Oleg Kuvajev Dalolni kell című munkáit közli a folyóirat. Jevdokimov írása egy hadirokkantról szól aki a háborúban mindkét lábát elvesztette, arca összeégett. Sebesülése után tévedésből felesége meg is kapta a halotti értesítést, Matvej pedig megrokkanva nem akart a fiatalasszony terhére lenni — elbujdokolt. Csak sok év múlva találkoznak újra. Vjacseszlav Sugajev, fiatal író elbeszélése mai erkölcsi, életformabeli problémát vet fel. Főhőse fiatal lány, orvosnő, aki nem leli helyét az életben... A csalódás vezeti Bogotolba, volt évfolyamtársához, aki már az egyetemi évek alatt is feleségül szerette volna venni. A vidéki élet bezártsága, szűkössége azonban elriasztja, szabályszerűen megszökik onnan. A nemrég fiatalon, negyvenéves korában elhunyt Oleg Kuvajev novellájának főszereplője egy öregedő, tudományos ambícióit már-már feladó feológus viszont éppen egy idős parasztasz- szony természetes életszeretetéből merít erőt problémáinak megoldásához. A líra rovat Nyikolaj Zabolockij és az azerbajdzsáni Szamed Vurgun verseit közli olyan kiváló költők tolmácsolásában, mint Illyés Gyula, Weöres Sándor, Garai Gábor, Hajnal Anna, Tandori Dezső. Különösen érdekes ezúttal a lap Két nyelven című rovata, amelyben ezúttal az Ifjúsági Magazin és a Szovjet Irodalom által közösen meghirdetett versfordítói pályázat díjnyertes darabjai találhatók. így Rimma Kazakova négysorosát az eredeti mellett három, Alexandr Tvardovszkij Járatlan út című kései versét pedig két magyar fordításban olvashatjuk. A publicisztikai anyagból kiemelkedik az irodalmi-művészeti újítás kérdéséről folytatott eszmecsere, amelyet Pierre Gamarra francia író tanulmánya vezet be — s ehhez fűz megjegyzéseket Lev Ozerov és David Szamojlov. Meg kell emlékeznünk még az Ember és kora című rovatban A szívátültetés etikai problémáival foglalkozó vitáról, amely Jurij Scserbak magyarul 1974-ben megjelent Transplantáció című regényéhez kapcsolódik. A vitában egy orvos (Julij Krelin) és egy kritikus (Borisz Anasenkov) ütköztetik meg nézeteiket részben a szerv- átültetéssel kapcsolatban felvetődő emberierkölcsi kérdésekről, részben Scserbak regényéről. A Közös dolgaink rovatában folytatódik a szovjet irodalom magyar és a magyar irodalom szovjet műfordítóinak arcképsorozata. Nikodémusz Ellivel Nádasy László, Genna- gyíj Lejbutyinnal pedig Fóti Edit készített interjút. A Szemle rovat élén Leonyid Martinov- nak, Ady és sok más magyar költő nagy orosz fordítójának a Szovjetunióban megjelent Ady-kötethez írt bevezetése áll. napig is mint „a Hóman—Szekfű” említtetik a történeti köztudatban. Feldolgozásuk 1918- ig követte történelmünket, a korszak uralkodó, ellenforradalmi szemléletének megfelelő beállításban. Magyarázó elvül az eszmék változása, fejlődése szolgált — elvonatkoztattak a társadalom reális életétől, gazdasági alapzatától, vagyis ún. „szellemtörténeti”, beállításban elemezték a múlt eseményeit. A felszabadulás után persze jó néhány rövidebb összefoglaló feldolgozás látott napvilágot. de a nagy, reprezentatív összefoglalás mégis három évtizedig váratott magára. S ez nem véletlen, hiszen a feladat nem az volt, hogy egyszerűen eltérő értékelési szempontok alapján „újraírják” a történelmet, (mint sokan hiszik), hanem az, hogy gazdagítsák, elmélyítsék a múltról alkotott ismereteinket. A felszabadulás után földesúri és egyházi levéltárak egész sora vált hozzáférhetővé, gazdagodtak a források megközelítésének a módszerei, s ennek nyomán újabb és újabb eredmények születtek. Csak mostanra érett meg annak a lehetősége, hogy az elért eredményeket új szintézisbe, együttes feldolgozásba egyesítsél):. Mit fog tartalmazni az új Magyarország története? Már címében Is eltér elődeitől. A múlt századi Magyar Nemzet Története az állítólag örökké létező nemzet múltjáról kíván beszámolni. (Ma már tudjuk, hogy a nemzet történeti képződmény, csak az újkorban alakult ki nálunk is, másutt is.) A Magyar Történet a változó világban mindig változatlanul maradó „magyarság” útját követte volna nyomon. De a történelemben ilyen változatlanul maradó sajátságokat sem lehet felfedezni. Még maga a változatlannak gondolt nyelv is alakul, fejlődik. A Magyarország története, mint címével is kifejezi, az ország, vagyis az állammá szerveződött társadalom életét kíséri nyomon. (Első kötetében bemutatja persze a honfoglalás előtti magyarság történetét, de beszámol a Kárpát-medence honfoglalás előtti történetéről is.) A történeti elemzések tehát nemcsak a magyarságra, hanem a velünk együttélő nemzetiségekre is kiterjednek. Magától értetődik. hogy a feldolgozás a nemzetközi ösz- szefüggésekre, az egyetemes történet eseményeire is kiterjed. A most megjelent kötet, a történeti valóságnak megfelelően, a mai országterülettel egyező Horthy-kori Magyarország történetét mutatja be. A tízkötetes sorozat egyes kötetei az elkészülés sorrendjében látnak majd napvilágot. Már beszerezhető, mint említettük, az 1918—1945 közötti történelemről szóló, talán a legnagyobb érdeklődésre számot tartó, gazdagon illusztrált kötet. Jövőre jelenik meg az 1848—1918 közötti korszakot tárgyaló két újabb kötet, majd feltehetőleg az évtized végére az 1790.—1848 közötti, más szóval a reformkori kötet. A tervezett korszakbeosztás szerint a kezdetektől 1526-ig két, 1526-tól 1790-ig újabb két kötet mutatja be az eseményeket, összesen tehát nyolc kötet jelenik meg majd, amely a felszabadulásig egységes ívben vázolja fel történelmünket. Az 1945 utáni korszakkal a kilencedik kötet foglalkozik. Végezetül a befejező, tizedik kötet a történetírás történetét és a tárgy- és névmutatókat tartalmazza majd. Ki fogja majd ezt a tíz kötetet egyvég- tében elolvasni? Teszik fel sokszor a kérdést. A több ezer oldalas összefoglalás nyilvánvalóan nem azzal a céllal készül, hogy minden művelődni kívánó ember végigolvassa. Kézikönyv lesz, amely azt a célt szolgálja, hogy mindazok, akik valamely esemény, adat, vagy történeti korszak iránt érdeklődnek, könnyen találjanak pontos, megbízható, tudományos színvonalú adatbázisra és ábrázolásra. G. A. Sok üzem — egy óvoda AZ ÖVÖD A AZ ELSŐ OLYAN ÁLLOMÁS az apró kis emberkék életében, amikor fő tevékenységi formájuk, a játék "mellett, vagy közben életre szóló nevelési programot kapnak. S egyben ez az utolsó olyan állomás, amikor értelmük, személyiségük mindenoldalú fejlődését nem mérik érdemjegyekkel, besorolásokkal. Kisdedóvónak nevezték egykor, sőt volt játékiskola is a neve, arra utalva, hogy nem csak óvják a gyerekeket, de játékos formában az iskolára is előkészítik. Funkciója ma is ez, azzal a különbséggel, hogy az iskolaelőkészítés évről évre nagyobb szerepet kap. Az életre szóló program a nevelőkön múlik. Az előírt elsőrendű kötelesség — sze- í’retr^a gyermekeket — általában nem kényszer,- hahem belülről fakadó, őszinte érzelem. Mindez azonban kevés lenne egy igen komoly hároméves munkához a nevelés egyéb feltételei, eszközei nélkül. Az állami költségvetés összegét nagyrészt kimerítik a feltétlenül szükséges kiadások, az élelmezés, a fenntartás. Óvodáink mégis, szinte napról napra szebbek, gazdagabbak. Nyíregyháza csaknem valamennyi óvodáját vállalatok, brigádok patronálják, segítségükkel egészítik ki a felszereléseket. Az egy üzem — egy iskola akció mintájára néhány évvel ezelőtt létrejöttek az első megállapodások az óvodák és a vállalatok között is. Némelyik óvodának több patro- nálója is van. Ilyen például a nyíregyházi 18. számú óvoda az északi lakótelepen. Dávid Lajosné, vezető óvónő arról számolt be, hogy a sok-sok apró segítség, ajándék, társadalmi munka értékét a nevelésben számokkal szinte ki sem lehet fejezni. — A HÁROM—HATÉVES KOR az az időszak, amikor a szülők és a nevelők együttesen a legtöbbet tehetik a gyermek személyiségének fejlődéséért. Ekkor már igen maradandóak az élmények, sok apró mozzanatot is rögzít az emlékezet. Egy kedves tárgyat, egy közös játékot, egy jó pajtást. Ezért fogadunk örömmel minden olyan segítséget, amely színesebbé, gazdagabbá teheti ezeket az élményeket. így foglalta össze a vezető óvónő az üzemek patronálásának lényegét. Tanulságos áttekinteni, hogyan keltek életre, mit jelentenek valójában a szocialista szerződések. A KEMÉV Vállalat egyik brigádja társadalmi munkában vállalta el a belső helyiségek festését, most éppen ezen dolgoznak. Egy másik brigád rendbehozta az összes fektetőágyikót. Az udvar végében mesesarkot alakítottak ki, lépcsős ülőkékkel, árnyékolóval. Könyvespolcot, asztaltetőt, meseképes térelválasztót kaptak az ÉPSZER Vállalat brigádjától, ők javítják, festik rendszeresen a székeket, asztalokat, sőt sürgős esetekben — például egy csöpögő radiátor javításához — azonnal munkához látnak. A tanácsi építőipari vállalat falburkolatot készített, s hamarosan hozzálátnak a sportpálya kialakításához és felszereléséhez. Gyűrűt, nyújtót készítenek a testnevelés-foglalkozásokhoz. Egy nagy termet helyettesít a HAFE egyik brigádjának 60 ezer forint értékű munkája, a fedett, árnyékot adó meseház. A mászógömböt a MEZŐGÉP munkásai hegesztették, 10 ezer forintot ér. KRESZ-táb- lák a közlekedési szabályok tanulmányozásához, méretre vágott hólapátok, felmosó- rudak a munka megszerettetéséhez, polcok a fogmosópoharaknak — ez az UNIVERSIL ajándéka. Rajzpapír a papírgyárból; az üzemben selejt, a gyermekeknek hasznos. Takarók a ruházati szövetkezetből, feladatlapok a nyomdából, naposkötények az SZMK tagjaitól. Hosszú lenne mindent felsorolni, hiszen a legkedvesebb játékok, a lábizmokat edző mókuskerék, vagy a bábok — mind apró jelei a papírról életre kelt patronálásnak. AZ ÓVODA MINDEZT CSUPÁN EGYETLEN MÓDON viszonozhatja: felvételnél előnyben részesíti a patronáló vállalatoknál dolgozók gyermekeit. No és azzal, hogy három év alatt — kihasználva a gazdagabb lehetőségeket — lelkiismeretesen, sokoldalúan felkészített gyerekeket indít útjukra. Ebben az évben például az iskola- érettségi vizsgálatok után hetven tanköteles gyermek közül egy marad meg egy évre az Óvodában. A többieket sikerült megfelelő útravalóval ellátni ősszel kezdődő önálló életükhöz. Baraksó Erzsébet Simái Mihály: UTAZÁS Fák fölverekszik magukat a dombra Két sor óriás napraforgótányér csap össze Tanácska fehérük Fölötte huj jogát egy akác Sásköszörülte tó Füzek Forgó ág Gyümölcsszédület S az az eke ahogy kiszántja csikorgó emlékeimet A csattogás emeletén rendülve állok Hallgatom elzúg a nagy fehér sörény s nincs táltosom nincs táltosom Czóbel Béla: Fekvő lány — fürdőruhában.
