Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 25. Második hete visszhangzik Nyugat-Európa a méltatlankodó hangoktól: hogyan merészelt a bonni kancellár, Helmut Schmidt beavatkozni az olasz belügyekbe az egyik amerikai tévétársaságnak tett emlékezetes nyilatkozatával ? A kancellár nem kevesebbet állított, mint hogy Puerto Ri- cóban a hét nyugati nagyhatalom csúcstalálkozóján a „négy nagy”, azaz az USA, az NSZK, Nagy-Britannia és Franciaország vezetői elhatározták: nem adnak pénzügyi segítséget Itáliának, ha az új római .^kormányban kommunisták is helyet foglalnak. Schmidt, aki az Egyesült Államokban tett hivatalos látogatása után Kanadába ment (no, persze, azért is, hogy közelebbről is bepillantást vethessen az olimpiára), fölényesen igyekezett elintézni az egész ügyet, mondván, hogy az nem egyéb, mint „vihar egy pohár vízben”. Inkább azt lehet mondani: „vihar a Földközi-tengeren!”. Kétségtelen, hogy Schmidt nem csak a saját véleményét juttatta kifejezésre, mely szerint az olasz kormányban a kommunisták jelenlétét valósággal meg akarta tiltani: a választások előtt Kissinger amerikai külügyminiszter ugyanígy beszélt, ugyanígy fenyegetőzött. Olaszország a NATO legfontosabb földközitengeri országa, jelentősége csak megnő akkor, amikor a görög—török ellentét meggyöngíti a NATO délkeleti szárnyát. Párizsban és Rómában egyformán rendkívül hevesen tiltakoztak a baloldali pártok, illetve még az olasz kereszténydemokraták is a reakció új „szentszövetsége” ellen. Andreotti a kijelölt miniszterelnök ugyanakkor folytatta kormányalakítási tárgyalásait, valamint kormány- programja összeállítását. Andreotti a beruházások növelését, új munkahelyek létesítését javasolja, új társadalombiztosítási rendszert ígér, ami pedig a külpolitkát illeti, a NATO-hűség mellett az enyhülési politika folytatását helyezi kilátásba. Egyelőre a kereszténydemokratákon kívül még egy párt sem mutatott készséget arra, hogy minisztereket adjon Andreotti kormányába... Lisszabonban megalakult Mário Soáres kisebbségi kormánya. be is mutatkozott a parlamentben. Soáres szocialista pártjának tagjai mellett néhány független, pártonkí- vüli politikus és három tiszt foglal helyet a kabinetben. Az új portugál kormány a parlamentben számíthat a demokrata néppártra és a jobboldali demokratikus centrumpártra, támogatásukkal kényelmes többséget élvezhet. Persze, csak akkor, ha a kormány a jobboldal szája íze szerint politizál... A nyugati sajtó nagy örömmel fogadta a Soáres-kormányt és siet hangsúlyozni: két év elteltével ismét olyan kormánya van Portugáliának, amelyben már nincs ott a kommunista párt képviselője. Dél-Európában Ciprus körül, illetve a görög—török viszály miatt forrósodik a politikai légkör. Most volt a második évfordulója a Makari- osz érsek megdöntését célzó puccsnak, a török csapatok partraszállásának, a görög fasiszta rendszer bukásának. Már ezek az évfordulók is időszerűvé tehették volna a AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Nyilatkozatai:, magyarázkodások, cáfolatok Schmidt kancellárnak' Olaszországgal kapcsolatos kijelentése körül — Véget ért Khaled szaúd-arábiai király, Szadat egyiptomi és Nimeri szudáni elnök csúcstalálkozöja. KEDD: Gyűlés Nikosiában a ciprusi török partraszállás évfordulóján. — Összeesküvést lepleztek le Burmában. SZERDA: Dublinban bomba- merénylet áldozata lett a brit nagykövet — Asszad elnök beszéde Szíria libanoni céljairól. CSÜTÖRTÖK: Rómában közzétették a kijelölt miniszterelnök, Andreotti kormányprogramját — Dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes tárgyalásai Londonban. PÉNTEK: Amerikai és kanadai útjáról hazaérkezett Schmidt bonni kancellár — Bemutatkozott a lisszaboni parlamentben Soares kormánya. SZOMBAT: Agostinho Neto baráti látogatása Kubában. — Kiéleződött a líbiai—egyiptomi ellentét, Szadat és Kadhafi kölcsönös vádaskodásaival. görög—török—ciprusi probléma kiéleződését, kívülük azonban egész sor kisebb-na- gyobb esemény szítja a feszültséget. Egy török olajkutató hajó elindult az Égei- tengernek abba a térségébe, amelyet a görögök magukénak mondanak; az athéni kormány hadgyakorlatokat szervez, nyilván a Törökországgal szembeni erődemonstráció céljából; Cipruson felelősségre vonták Szamp- szont, aki két éve a köztársasági elnöki tisztséget bitorolta. Amint várható volt: a dzsiddai hármas arab csúcs (Khaled szaud-arábiai király, Szadat egyiptomi és Nimeri szudáni elnök találkozója) után Kairó újabb támadásba lendült, megismételte a vádaskodásokat a tri- poli és a damaszkuszi vezetők ellen. Líbia és Egyiptom viszályának jellemzésére elegendő elmondani, hogy Szadat nemes egyszerűséggel „őrültnek” titulálta Kadhafit, amaz pedig „diktátornak” a kairói elnököt. Egyiptomban Szíriát teszik felelőssé a libanoni vérontásért. Asszad szíriai elnök a damaszkuszi egyetemen mondott beszédben azt állította, hogy Szíria éppen a testvérharc megszüntetésére avatkozott be Libanonban. Egyiptomnak szemére vetette, hogy az Egyesült Államok és Izrael kedvében jár... Libanonban a harcok ismét kegyetlen hevességgel folynak, amerikai lap jelentések szerint Izrael fegyvereket szállít a jobboldali keresztény falangistáknak, akik — például Teli Zaatarnál — a palesztin táborokat támadják. A ki tudja, hányadik fegyverszünet meghirdetésekor kijelölt bejrúti „ütközőövezetbe” a héten vonultak be az első arab rendfenntartó egységek, de a falangisták tüzet nyitottak rájuk. Ezer sebesült vár elszállításra a rommá lőtt Teli Zaatarból, a vöröskeresztes autók azonban a jobboldali állásokból érkező zárótüzön nem tudnak keresztülvergődni. Afrikában Uganda és Kenya szemben állása hozhat drámai fordulatokat. Az en- tebbe-i izraeli kommandóakció után robbant ki az ellenségeskedés a két szomszédos afrikai ország között. Kenya urai gazdasági bojkott alá vették Idi Amin Dada országát: a tengerparttal nem rendelkező Ugandába nem szállítanak üzemanyagot a kenyai fuvarozók a Momba- sap-kikötőből. Hírek szerint Ugandában kiürültek a benzinkutak, megbénult a termelőmunka, a pénzügyi nehézségek miatt pedig még a katonák zsoldját sem tudják fizetni. Nincs mostanában hét terrorcselekmény nélkül. Az úgynevezett ír Köztársasági Hadsereg merénylői a levegőbe röpítették Nagy-Britannia dublini nagykövetének kocsiját. A bombarobbanás kioltotta az angol diplomata és egyik munkatársa életét, ketten életveszélyes sérüléseket szenvedtek. Az észak-ír probléma ezzel ismét feszültséget okozott, Callaghan brit miniszterelnök gondjai csak szaporodnak, de kiutat az ír válságból aligha talál. Bombák sűrűn robbantak Spanyolország városaiban is, Madridban éppúgy, mint a Baszkföldön. Az ember ismeri a spanyol anarchisták múltját, tudja, hogy sokan vannak, akik hajlanak a forradalmi terror nevében egyéni akciók szervezésére, mégis elképzelhető, hogy egyik-másik merényletet éppen a szélsőséges francoisták szervezik. így teremtenek ürügyet a „lám, mi megmondtuk!” jelszó hangoztatásával, a Suarez-kormány félénk reformpolitikájának elutasítására. Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára a Guardiana című hetilapnak adott nyilatkozatában maga is elítélte a merénylethullámot és- rámutatott arra, hogy az egyéni akciók nem oldják meg a mai Spanyolország problémáit. Carrillo a nemzeti megbékélésen alapuló ideiglenes kormány megalakítását sürgette, minden politikai erő összefogását tartja szükségesnek a demokrácia visszaállítására. Pálfy József Szeberényi Lehel IA Pent REGÉNY A falu felett pára és por lebegett. A tehenek hazafelé tartottak. De a kis ember nem ment haza, ahol a trafikja is volt. Elhaladt mellette, megbukva kissé egy kőben, melybe bakancsa ütközött. A benépesült utcában utána néztek, és kinyitották a kaput a tehénnek. A trafikos fittyet hányt az érdeklődésre, az utcácska sarkán is éppen csak maga köré nézett, ahová befordult, és amelyet Újsornak neveztek, mert néhány új házból állt. Egyébként csupa kő volt ez is, és magas agyagparton vitt a gyalogjáró. Villany- oszlop pedig még csak egy volt benne, s az erdő, a kertekben, s a nyúlfarknyi utca végében kezdődött, noha bátortalanul és csenevészen. A kis ember sátortetős, vakolatlan ház előtt állott meg. Még kerítése sem volt, s az udvara csupasz. Hátul nevekedett némi szőlő, félKuba — július 26a H uszonhárom évvel ezelőtt, 1953. júl. 26- án bontott zászlót az a népi, nemzeti mozgalom, amely Batista kubai diktátor uralmának megdöntését tűzte ki célul. A „Július 26-i mozgalom” élén egy ifjú ügyvéd: Fidel Castro állt. Hat évvel később, 1959 januárjában a felkelők forradalmi hadserege elűzte a diktátort. A latin-amerikai államok történetében először lépett egy ország szocialista útra. Kubát azóta vörös színnel jelzik a „Zöld kontinens” térképein: a hazánknál három Borsod megyényi területtel nagyobb sziget- ország, karnyújtásnyira az Egyesült Államok partjaitól, negyedik éve tagja a KGST-nek, s az utóbbi években egyre nagyobb sikereket ér el népgazdaságának stabilizálásában, szocialista társadalmi és gazdasági rendjének megerősítésében. Fontos mérföldkő az ország újkori históriájában a Kubai Kommunista Pártnak a múlt év decemberében megtartott, a forradalom utáni első kongresszusa. A tanácskozáson Kádár János vezetésével részt vett az MSZMP küldöttsége is. A kubai kommunisták kongresszusa világszerte érdeklődést keltett. Internacionalista kötelességünknek eleget téve, a szigetország önkéntesei segítséget nyújtottak Angola haladó erőinek győzelméhez, s ez a körülmény a nemzetközi politika Ügyeimét Havannára irányította. Kuba nemcsak az angolai szakadárok katonai szétzúzásában játszott fontos szerepet, hanem forradalmi tapasztalatait is készséggel megosztotta a luandai népi kormányzattal. Hogy mennyire gazdagok ezek a tapasztalatok, azt elegendő néhány sokatmondó adattal illusztrálni: a latin-amerikai országok sorában Kuba — lélekszámát tekintve — az első helyen áll az egészségügyi ellátásban, amelyet 11 ezer orvos irányít. Tanköteleseinek 99 százaléka jár iskolába és a középiskolások száma eléri a félmilliót, míg a forradalom előtt mindössze 80 ezer volt. Kuba cementgyártása megháromszorozódott. Az 1976. január 1-vel indult első ötéves tervben — a többi között — olyan dinamikus fejlesztést irányoztak elő, amely a kontinens egyetlen államában sem tapasztalható. Tökéletesítik a gazdaságirányítás rendszerét, s fokozottabb mértékben gyümölcsöztetik a szocialista integrációból fakadó előnyöket, mindenekelőtt a nikkelbányák fejlesztésére irányuló KGST közös beruházások révén. Kétszázezer állami lakást adnak át öt év alatt, 110 egészségügyi intézményt, 62 szállodát építenek, s az ifjú generáció érdekében 400 óvodát és ezer középiskolát avatnak. K uba nemzeti ünnepén hazánk közvéleménye nagy rokonszenvvel tekint a távoli szigetországra. Testvéri, baráti együttműködésünket nem csak az jelzi, hogy a múlt évben kereskedelmi árucsere-forgalmunk meghaladta a 60 millió dollárt, s ezzel minden eddigit túlszárnyalt. Beszédes bizonyítéka kapcsolataink szívélyességének a havannai Budapest óvoda, a Magyar Nép- köztársaság nevét viselő középiskola, a Kubai—Magyar Barátság üvegkombinát, s szakembereink hozzájárulása a kubai forradalom vívmányainak továbbfejlesztéséhez. Hajók a Szuezi-c EGYIPTOM LEGÚJABB KORI TÖRTÉNELMÉT lehetetlenség volna megírni a Szuezi-csatoma krónikája nélkül. Azóta, hogy a 173 kilométer hosszú, 90 méter széles vízi utat 1869-ben ünnepélyesen átadták a nemzetközi hajózásnak, az egyiptomi nép szakadatlan harcot vívott jogos tulajdonának birtokbavételéért. A Szuezi- csatoma csaknem egy évszázadon át az idegen uralom és kizsákmányolás jelképe volt. Már a megépítése is több ezer egyiptomi munkás életébe került. A külföldi, főként angol érdekeltségű Szuezi-csatorna Társaság még az 1952. július 23-i forradalom győzelme után is állam volt az államban, saját rejtjelrendszerrel és saját zászlóval. Nem véletlenül vált szállóigévé a mondás: „Azt akarjuk, hogy a csatorna legyen Egyiptomért, s ne Egyiptom a csatornáért!” Ezt az óhajt váltotta valóra Gamal Abdel Nasszer, amikor húsz évvel ezelőtt, 1956. július 26-án egy alexandriai tömeggyűlésen bejelentette a nagyfontossávád fajok, melyek indái az erdei fákra kapaszkodtak, és amelyek permetlé nélkül is tömött fürtöket teremnek, haragoszöld színűt meg kétesen kéket. Magas betonlépcső vitt fel a házba, a parányi előtérre, honnan a konyhaajtó nyílott. A hármas ablak is magasan állott, tokja még testetlen, elfogyhatott itt a pénz. Az ablakon át embermoraj szüremlett ki az útra. A trafikos fülelt és felismerte a templomi zsolozsmát: Mennyei Atyaisten, irgal- mazz nekünkMegváltó Fiúisten, irgal- mazz nekünk!... Többen mormolták. Asszonyok. „Kissé szokatlan” — szólt magában a trafikos, felmászott a betonlépcsőn. Kopogására női hang felelt a konyhából: — Tessék! Bátor, erős kis hang volt, s a kis ember tudta, hogy Anyicskáé. — Hát te? — szólott köszönés helyett, benyitván a kis ember. — Anyád odabe? A leány a tükrös kredenc előtt állott, s kardigánját gombolgatta. Haját még csak ezután akarta felpolcolni, így arcába lógott, s hátracsapódott a kardigánra, ahogy fejbillentést tett a szobaajtó felé. — Benn vannak — mondta, s folytatta a dolgát. Már a konyhaajtóban gú nemzetközi vízi út államosítását. Nasszer lépése felülmúlta a legmerészebb álmot, azt az óvatosan latolgatott lehetőséget, hogy esetleg nem fogják megújítani az 1988-ban lejáró kongesz- sziót... Az államosítás „ötletét” egyébként az Egyesült Államok adta azzal, hogy váratlanul visszavonta az asz- szuáni gát és erőmű felépítéséhez ígért kölcsönt, miután Egyiptom nem volt hajlandó teljesíteni az amerikai politikai feltételeket, azaz nem mondott le a Szovjetunióval kibontakozó együttműködés fejlesztéséről. A CSATORNA TÖRVÉNYES BIRTOKBAVÉTELÉRE, a tetemes nyereség kisajátítására, a legdurvább módon, angol—francia—izraeli fegyveres agresszióval válaszoltak a kiváltságaiktól megfosztott imperialista hatalmak. A Szovjetunió és a nemzetközi közvélemény határozott fellépésének köszönhető, hogy a háború nem szélesedett ki világméretű konfliktussá, s hogy a támadók megcsapta a tisztaság szaga. Előre tudta, hogy a szobában ez csak fokozódik, oda egy porszem se férkőzhet, s a hófehér fal szentképekkel és háziáldásokkal rakott, csupa virító szín, Szűz Mária-kék és Szentlélek-fehér, galambrajok, és ciprusok. A szoba tele volt. Az asz- szonyok összebújtak, feketén, mint a varjak, s jóllehet a mindenszentek litániája zsongta be a kissé nyirkos, de friss léget, egyőjük csuklójáról se hiányzott a rózsafüzér, s nyitott imakönyvüket, mely csatos és veretes volt, sűrűn illették remegő ajkukkal. A vigasztaló Szentlélek eljövetele által ments meg. Uram, minket! Az ítélet napján, mi, bűnös lelkek, kérünk Téged, hallgass meg minket!... A trafikos az ajtóban állt, s hogy véget vessen, beleka- nyarítóttá a maga basszusát: Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket!... Az asszonyok odakapták a fejüket, elsápadtak. Meglepetésük egy pillanatig tartott. Teréza kivált a bolyból, Marisa követte. Zokogtak, és zokogott a többi asszony is. Körülvették a trafikost, húzogatták zokogva a ruháját, vállába, — céljuk elérése nélkül — kénytelenek voltak visszavonulni. Az 1956-1 háború idején zárták le először a Szuezi- csatomát, akkor még csak néhány hónapra. Második alkalommal, 1967-ben, ismét háború, az izraeli agresszió bénította meg a vízi út forgalmát, pontosan nyolc esztendőre. A „hatnapos háború” nyolcadik évfordulóján, 1975. június 5-én ünnepelték immár harmadszor a csatorna megnyitását. Az azóta eltelt egy év alatt 82 ország több mint 12 ezer hajója haladt át rajta. MA A CSATORNA ÖVEZETÉBEN BÉKE HONOL. Szuez, Iszmailia, Port-Szaid újjáépült, lakói visszatértek otthonaikba. Megkezdődött a csatorna régóta esedékes mélyítése, szélesítése. A béke mégis csalóka: a csatorna új- re Egyiptomé, de a Sinai-félsziget csaknem 90 százalékán még ott vannak a megszálló csapatok. S amíg a közel-keleti válság megoldatlan, addig nem zárható ki egy új háború lehetősége karjába kapaszkodtak, térképtáskáját szorongatták, térdét ölelték, * bő zacskójú térdnadrágját. Teréza kezét a kis ember mellére tette, hogy a kis ember szíve beledobogott a tenyerébe. — Jaj, trafikos úr, könyörüljön rajtunk! Ne hozza ránk a baji! S az asszonyok kórusban felelték, jajgatták: — Ne hozza ránk a bajt! Mint a zsolozsmát az imént Nyílott az ajtó. Erős férfi jött be. Zsíros inget viselt, és borostás arca sötétlett. Az asszonyok közé lépett, a tra- fikoshoz. — Jöjjön maga kicsikét — mondta a foga közül. ★ Az asszonyok ott maradtak együtt, a nagy ember kilépett a konyhába a kicsivel. — Adjál bort — mondta a lánynak, ki szaporán rakta a haját, készülődött hazulról. — Maga üljön le! — fordult a kis emberhez, esetlenül forgott szájában a magyar szó, esetlenebbül, mint sokaknak a faluban, akik kijárnak a hegyek közül, meg mint az asszonyoknak, akiknek rendesen hajlékonyabb a nyelvük. Iskolát is keveset járt, beragadt a házi beszédbe, ami itthon járja, s amit az anyjától tanult; öreg beszéd az is, nehéz már a mozgása, foghíjas is. (Folytatjuk)
