Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-21 / 171. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 21. Leszállt a Viking—1 A Központi Sajtószolgálat tudományos hírmagyarázója írja Ha minden úgy sikerül, ahogy az elméleti számítások, a laboratóriumi modellkísérletek eredményei alapján várható, a következő hetekben, hónapokban választ kap az emberiség arra az ősi kérdésre: van-e élet a Marson? A csaknem egy éve hosszú útjára indított Viking—1 űrszonda ugyanis — amint ezt a hírügynökségek jelentették — még júniusban el­érte a „vörös bolygó” térségét és Mars körüli pályára állt. A július 4-ére kitűzött eredeti leszállást többször is elhalasztot­ták, mivel a kiszemelt területek nem voltak alkalmasak a lan­dolásra. Végül július 20-án, közép-európai idő szerint a déli órákban simán leereszkedett a Viking—1 a Mars felszínére. Alvilág közvéleménye nagy figyelemmel kíséri az ame­rikai űrközpontból érkező híreket, hiszen a Föld bolygószom­szédja még nem került ilyen közvetlen vizsgálati közelségbe. Sok kérdésre várnak a tudósok választ a Viking—1 jelzései­ből. Panorámafelvételeket és térhatású képeket készít a le­szállás területéről, ásókarjaival a talaj felszíne alatti rétegeit is vizsgálhatja, meteorológiai műszereivel méri a hőmérsék­letet, a szelek sebességét és irányát, azonkívül geofizikai mé­réseket végez. A legfontosabb és legérdekesebb feladata azon­ban az oly régóta feltételezett marsi élet felderítése. Az élőlények létezését a Marson már a korai távcsöves vizsgálatok feltételezték, a hótakaróból és évszakos változá­saiból gondoltak az élet szempontjából szükséges víz jelen­létére, a színváltozásokból pedig sokan növénytakaró létezé­sére következtettek, a Mars csatornáit pedig mesterséges lé­tesítményeknek tulajdonították. Az első Mars-szondák azonban megállapították, hogy a Marson a széndioxid-légkör rendkívül ritka, elenyészően cse­kély az oxigéntartalma, szabad vizet pedig egyáltalán nem ta­láltak. A színváltozást sem a növényzet okozza, hanem óriási porviharok eredményezik, a csatornákat pedig hegyképző erők hozták létre, nem pedig értelmes lények... Mindez mégsem zárja ki, hogy az életnek valamilyen sajátos megjelenési formája létezhet a Marson. A Viking­program tervezői abból indultak ki, hogy bármilyen típusú élőlények legyenek is a Mars talajában, vagy annak felszí­nén, anyagcseréjükben a szénmonoxidnak vagy a széndioxid­nak szerepelnie kell. A talajmintát tehát megfelelő berende­zésekben radioktív-izotóppal jelzett szénmonoxiddal és szén­dioxiddal hozzák össze, megvilágítják, majd öt nap múlva analizálják a mintát, hogy az esetleges élőlények testébe ke­rült-e a Földről feljuttatott gázokból. Természetesen ezzel párhuzamosan kezeletlen talajmintát is vizsgálnak a készü­lékek. A két eredmény különbsége — ha ilyen lesz — biztosan jelzi a primitív marsi életet. Ezenkívül természetesen még sok egyéb biológiai értékelő berendezés is működésbe lép. Az emberiség történelmében először jutott el annak a közelébe, hogy bepillantson a marsi élet titkaiba. A műsze­rek és berendezések hibátlan működéséhez persze szerencse is kell, vagyis olyan helyre kellett leszállnia a Viking—1-nek, ahol valóban van is élőlény. A Szaharában példul vannak ugyan tevék, de egy idegen bolygó véletlenszerűen földre tett űrszondája valószínűleg egyet sem látna. A Viking—1-et szeptemberben követi a Viking—2, hogy a vizsgálatai megerősítsék a Viking—1 eredményeit. A TASZSZ a pekingi rágalmakról JUBILEUM KÜSZÖBÉH Ahol a Zsiguli születik Műsorváltás előtt a volgai gépkocsigyárban. Pekingben már régi gya­korlat, hogy bármilyen ku­darcért azonnal az egyik „szuperhatalmat”, vagyis a Szovjetuniót okolják." Nem jelent kivételt ebben a te­kintetben az afrikai konti­nens sem. A maoisták seho­gyan sem tudnak belenyu­godni abba, hogy Angolában nem sikerült átjátszani a hatalmat Golden Roberhó- nak, az angolai nép árulójá­nak, a CIA és a nyugati mo­nopóliumok ügynökének. A kommentátor ezután így folytatja: az afrikai és az arab népek felszabadító har­cának érdekeivel összeegyez­tethetetlen politikájuk soro­zatos kudarca láttán, a mao­isták a lehető legképtelenebb vádakat emelik a Szovjet­BmnnHBBEa unió ellen, és mindenféle hi­hetetlen terveket írnak rová­sára. Csakis ezzel magyaráz­ható Peking egyik legutóbbi politikai diverziója, mely sze­rint „a Szovjetunió részes volt” a közelmúltban lelep­lezett szudáni kormányelle­nes összeesküvésben. A TASZSZ már korábban hírt adott erről az összees­küvésről, jelentette, hogy a lázadást elfojtották, s a töb­bi között megemlítette, hogy a lázadóktól amerikai, angol, nyugatnémet, sőt kínai fegy­vereket zsákmányoltak. Az Uj Kína hírügynökség, és nyomában a Zsenmin Zsipao, azonban jobbnak látta, ha hallgatással mellőzi ezt a tényt. TELEX... WASHINGTON A leszállási mechanizmus­ban keletkezett zavarok mi­att átmenetileg megszüntet­ték 50 új típusú F—14-es va­dászrepülőgép üzemelteté­sét. Ezeket a gépeket az amerikai légierőnél rendsze­resítették. Ahhoz, hogy is­mét alkalmazhassák az ilyen típusú vadászgépeket, továb­bi próbarepülésekre van szükség. Eddig 207 darab F— 14-es típusú gép készült el, amelyeknek mindegyike 20,5 millió dollárba került. LISSZABON Mario Soares kijelölt por­tugál miniszterelnök kedden folytatta konzultációit a poli­tikai pártok képviselőivel. A PSZP főtitkára, aki hétfőn késő este Amaro da Costát, a jobboldali demokrata-szociá­lis centrum (CDS) elnökhe­lyettesét fogadta, kedden dél­előtt a demokratikus néppárt, délután pedig a különböző szakszervezetek küldöttségei­vel tárgyalt. BASTIA A korzikai Bastia város olasz konzulátusán az elmúlt éjszaka bomba robbant. A robbanás szerencsére nem okozott sérülést. Vasárnap a sziget különböző részein tíz bomba robbant. A bombák elhelyezését az autonómiát követelő korzikai nemzeti felszabadítási front tagjai vállalták magukra. RÓMA Giulio Andreotti kijelölt miniszterelnök a hét elején befejezte kormányalakítási tárgyalásainak első forduló­ját. Mint a TASZSZ római tudósítója írja, a politikai pártok és a szakszervezetek képviselőivel folytatott ta­nácskozásokon kitűnt, hogy a pártok között továbbra is súlyos nézeteltérések vannak mind a jövőbeni kormány programjának, mindpedig összetételének a kérdésében. Különösen élesen csapnak össze a vélemények akörül, részt vegyenek-e az Olasz Kommunista Párt képviselői a kormányprogram kidolgo­zásában. Andreotti pártja, a kereszténydemokrata párt változatlanul nem akar mély­reható változásokat az ország politikájában. Ford elnök és Ronald Re­agan egyaránt biztos abban, hogy a köztársasági párt au­gusztusi kongresszusa őt je­löli majd elnöknek — ami nemcsak politikai, hanem matematikai képtelenség is. A tanácskozáson a delegátu­sok egyszerű többséggel döntik el, Ford vagy Reagan A Togliattiban épült gyáróriásban készült fürge személygépkocsi­kat külföldön is jól is­merik, s azokat nemcsak a Szovjetunióban vásá­rolják. A „Zsigulik”, vagy ahogy az utóbbi időben az exportra ke­rülő gépkocsikat nevezik — a „Ladák” — betör­tek a tőkés piacra is, s méltó versenytársaik a legnagyobb és legrégibb gépkocsigyárak kocsijai­nak. A gyár, mely az idén 682 ezer gépkocsit realizál. jubileumra ké­szül — 1980 szeptembe­rében lesz tíz éve, hogy a futószalagról legördült az első kocsi. SZINTE HIHETETLEN... Az olaszországi Fiat-cég kép­viselőivel 1966. május 4-én írták alá a szovjet fél meg­bízottjai a szerződés jegyző­könyveit, s néhány hónap múlva már kijelölték a le­endő gépkocsigyár helyét. Az első „kapavágást” az építke­zésen 1967. január 21-én vé­gezték. Az exkavátorok ek­kor emelték ki a fagyos Vol­ga menti föld első köbméte­reit. Rekordnak beillő gyor­sasággal emelkedtek a falak, épültek a bekötő utak, a la­kóházak. „Szinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan megbir­kóztak az építkezés bonyo­lult feladataival az oroszok...” — írták a burzsoá lapok 1970 őszén, s mint általában, legyen-e a párt elnökjelölt­je. A „mérleg” nyelvét vagy száz, eddig el nem kötele­zett delegátus jelentheti, akiknek kegyéért a két ver­senytárs most elkeseredett küzdelmet folytat. A leg­utóbbi felmérések egybe­hangzóan azt mutatják, hogy Ford végül is többségre szá­míthat. Ám a Wall Street most is jóslásokkal próbál­koztak. Megkérdőjelezték — sikerül-e elsajátítani a ter­vezett kapacitást, kételkedtek a szovjet gépkocsigyártás és a Fiat-cég együttműködésé­nek sikerében, feltételezték, hogy a szerkezeti módosítá­sok után a gyártásra kerülő modellek nem veszik majd fel a versenyt a népes Fiat család tagjaival. Nos, ezúttal is maga az élet igazolta ezeknek a „jós­latoknak” a tévességét. 1976: ELKÉSZÜL A 3 000 000. „LADA”. Érdemes visszalapozni a gyár történe­tét. 1970-ben 21 530 gépkocsi hagyta el a vállalatot, 1973 végén került az üzletbe az egymilliomodik jármű, ta­valy készült el a kétmillio­modik személygépkocsi, öt év alatt 2 millió 314 ezer 390 „Zsiguli” futott ki a VÁZ gépkocsigyár kapuin. S még egy sokatmondó adat — az előző tervidőszak­ban a Szovjetunióban gyár­tott minden második sze­mélygépkocsira ,,VAZ” véd­jegy került. UJ GÉPKOCSITÍPUSOK. A gyári nyilvántartásban és belföldön „VÁZ—2101”, „VÁZ—2102”, „VÁZ—2103” és „VÁZ—21011” jelzésű „Zsigulik” szerepelnek. Az első három kocsitípust jól ismerik külföldön is, sőt a legújabb modellt sem kell bemutatni — ebből 1974-ben és 1975-ben már csaknem Journal arra emlékeztetett: Reagannak esetleg „rejtett” támogatói vannak, akik csak a kongresszuson állnak majd elő — amikor Ford számára már késő lehet. Bár ez ke­véssé valószínű, az elnök már hétfőn este vacsorán lá­tott vendégül egy csoport, még ingadozó küldöttet a Fehér Házban. 200 ezer darab készült el. Kevesebb adat áll rendel­kezésére a gépkocsigyártás iránt érdeklődők számára a „VÁZ—2121”-ről, hiszen eb­ből a kocsiból eddig mind­össze 50 darab fut a próba­pályákon. Nem szüntetik azonban be a legelső „Zsiguli”-típus gyártását sem — közölte nemrég Zsitkov A. A., a VÁZ Gépkocsigyártó Egyesülés ve­zérigazgatója. A népszerű „VÁZ—2101” kocsik ezután is a napi termelés egynegyedét adják. UTTALAN UTAKON IS... A próbaüzemeltetők elisme­rően nyilatkoznak a VÁZ— 2121-ről. A 80 lóerős motor­ral ellátott kiskocsi, melynek „terepjáró” kerekei, módosí­tott meghajtóműve, korsze­rűsített fékberendezései van­nak, a legmostohább útvi­szonyok közepette sem akad el. A konstruktőrök rövi- debbre tervezték a „huszon­egyeseket”, s noha négy aj­tó helyett kettő maradt csak, az utasok kényelme nem szenvedett csorbát. Az előre dönthető első ülések meg­könnyítik a ki- és beszállást. 1977-ben kezdik meg a so­rozatgyártást. Ebben az év­ben 15 ezer terepjáró „Zsi­guli” készül a falusi lakosság számára. 1980-ig az évi ter­melést 50 ezerre növelik. MÁSFÉL ÉV GARANCIA. A gyár jelenleg 12 hónapig szavatolja a „Zsigulik” hibát­lan működését. Most azt ter­vezik, hogy ezt a határidőt újabb hat hónappal toldják meg. s a generálozást is 25 ezer kilométerrel „késlelte­tik”. Erre a gyors ütemben javuló minőségi mutatók ad­nak lehetőséget. Az idén a gyárban készülő személygép­kocsik zöme már megkapja az Állami Minőségi Érték­jelt, melyet csak a legkivá­lóbb iparcikkek érdemelhetik ki. Márkus Csaba Ford—Reagan-párharc Szeberényi Lehel i4 réfff REGÉNY 1. Két asszony osont felfelé a kihalt hegyi falucska mel­lékutcájában. Világos nappal volt, reggeli nyolc óra. A kö­vek fehéren és gömbölyűn ragyogtak a talpuk alatt, a fekete cipők alatt, a kék szoknyájuk alatt, mely olyan volt, mint az ég kékje itt az erdők fölött az éles fényű reggeli órán. Ha megindultak a hegyi vizek, a görbe utca vízfo­lyássá alakult, s midőn újra száraz lett, a kövek mindig gömbölyűbbek és fehérebbek lettek, és mind hasonlato­sabbak az emberi koponyá­hoz. A két asszony sietősen iparkodott felfelé a köveken, akárcsak a dolguk után mennének. De annyira igye­keztek, annyira gondosan igazgatták kőről kőre lépte­iket, hogy ordított róluk az ellenkezője. Szerencsére egy lélek se volt az utcában, aki láthatta volna őket, még a házakból se nézett ki senki, mert az emberek már nem tartózkod­tak otthon, különben egy pillanat alatt szétfutott vol­na a hír, hogy Marisa és Te- réza a trafik tájékán gyanús dologban sántikálnak. Valóban megálltak a trafik előtt, mely belül volt egy ud - varban, és Teréza suttogva bíztatta Marisát. Majd be is mentek az üvegajtóhoz, melyre egy deszkalap volt szögezve. De itt csak röviden időztek, már is továbbmen­tek. Teréza ment elől, mintha ő lenne az elszántabb. Más­kor Marisa került az élre. Egymásba öntötték a lelket. Az út kivezetett a faluból, fel a dombra, ahol egy vad­körtefa alatt cifra művű ke­reszt állott, friss ezüstben. A kőalapzatról is letakarították a mohát. Közeledett a bú­csú, Péter-Pál ünnepe. Magában állt a vadkörte­fa és a kereszt a kopasz dombon. Csak arrébb kez­dődtek a bokrok, a templom mögött. De még át kellett vágni a temetőn is. A két asszony elsietett a kereszt mellett. Lopva vil­lantottak rá, szemük résén át, nagyon is úgy, mint akik emerre se mernek nézni, és mint akiket mindenfelől néznek. Szótlanok voltak, de be­szédes az arcuk: a bokrok védelmében szerettek volna már lenni. A keresztre pillantván pir lobbant arcukon, s midőn a templom előtt húztak el, a kényszerű keresztvetés, úgy tetszett: bűntudatot csal ki leeresztett szemhéjuk alól. Pedig Teréza azt hajtogatta magában, hogy semmi bűnös nincs abban a dologban, amiben járnak. De a kereszt jele másod­szor ismétlődött. Mintha sö­téten mutatna a közelgő har­madikra, aminek jelentősége volt gondolataikban. Most homályos szorongás lebbent meg körülötte, mint mikor hirtelen fuvallat támad, s nem tudjuk: honnan, mi ok­ból. A halottak kertjén úgy es­tek át, mint futók a célsza­lagon. Az út itt már elkes­kenyedett, gyalogösvényként kanyargott a sírhantok kö­zött. A temetőt hiába borí­totta a díszes sírkövek erde je, ez inkább a domb kopár- ságát hangsúlyozta, mint­sem fedezéket nyújtott. Az utolsó sírnál elérték a bokrokat, a falut körülzáró, sőt itt-ott már a házak közé lopakodó erdő előőrseit. Épp csak kifújták magu­kat; kendőjüket meglazít­ván, kipirult arcukat kissé meglegyezték vele. — Indíts! — mondta Teré­za. A bokrok védelmében ha­ladtak tovább. Ámbár lel­kűk mélyén tudták, hogy ez a védelem is öncsalás. A nadrágszíj parcellák a bok­rokig lenyúltak, s hemzse­gett a határ a munkálko­dóktól. — És ha valaki ránk kö­szön? — aggódott Marisa. — Láthatják, hová me­gyünk. A Dolinába. Ebben megnyugodtak, ezt fogják mondani. A Doliná­ba sok asszony jár, nap­számba az erdészethez. De szerencsére senki se köszönt rájuk. Távolabb mutatkoztak csak asszonyok, akik kapáik után hajladoz­tak színesen. így nem sike­rült elárulniuk magukat, hi­szen tudja azt mindenki, ily öreg délelőtt napszámosmun­ka aligha veszi kezdetét. Különben ürügyük sántán is csak pár száz lépésre lett volna jó, mert midőn letér­tek a patakmederbe, ürügy nélkül maradtak. A patakmeder az öreg er­dőbe vitt, ahol legsötétebb és legmélyebb volt a renge­teg, és ahová csak gombázni járnak, de nem ily száraz­ságban. A málna sem érett még, hogy arra hivatkozhat­nának. Sűrű bozótjai közt lépkedtek, az árok mélyén, a meder fehér kavicsain, víz- gyalulta termetesebb köve­ket kerülgetve. A kavics zengve ropogott talpuk alatt, s ürügy hiányában visszasettenkedett a szoron­gás szívükbe. Kiszolgáltatott­nak érezték magukat, holott itt már aligha volt esélyük, hogy fia lélekkel találkozza­nak. Persze vasárnap más. Akkor itt futballoznak a fi­atalok a közeli réten, és ki­rándulók verik fel az erdő csendjét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents