Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-21 / 171. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 21. Leszállt a Viking—1 A Központi Sajtószolgálat tudományos hírmagyarázója írja Ha minden úgy sikerül, ahogy az elméleti számítások, a laboratóriumi modellkísérletek eredményei alapján várható, a következő hetekben, hónapokban választ kap az emberiség arra az ősi kérdésre: van-e élet a Marson? A csaknem egy éve hosszú útjára indított Viking—1 űrszonda ugyanis — amint ezt a hírügynökségek jelentették — még júniusban elérte a „vörös bolygó” térségét és Mars körüli pályára állt. A július 4-ére kitűzött eredeti leszállást többször is elhalasztották, mivel a kiszemelt területek nem voltak alkalmasak a landolásra. Végül július 20-án, közép-európai idő szerint a déli órákban simán leereszkedett a Viking—1 a Mars felszínére. Alvilág közvéleménye nagy figyelemmel kíséri az amerikai űrközpontból érkező híreket, hiszen a Föld bolygószomszédja még nem került ilyen közvetlen vizsgálati közelségbe. Sok kérdésre várnak a tudósok választ a Viking—1 jelzéseiből. Panorámafelvételeket és térhatású képeket készít a leszállás területéről, ásókarjaival a talaj felszíne alatti rétegeit is vizsgálhatja, meteorológiai műszereivel méri a hőmérsékletet, a szelek sebességét és irányát, azonkívül geofizikai méréseket végez. A legfontosabb és legérdekesebb feladata azonban az oly régóta feltételezett marsi élet felderítése. Az élőlények létezését a Marson már a korai távcsöves vizsgálatok feltételezték, a hótakaróból és évszakos változásaiból gondoltak az élet szempontjából szükséges víz jelenlétére, a színváltozásokból pedig sokan növénytakaró létezésére következtettek, a Mars csatornáit pedig mesterséges létesítményeknek tulajdonították. Az első Mars-szondák azonban megállapították, hogy a Marson a széndioxid-légkör rendkívül ritka, elenyészően csekély az oxigéntartalma, szabad vizet pedig egyáltalán nem találtak. A színváltozást sem a növényzet okozza, hanem óriási porviharok eredményezik, a csatornákat pedig hegyképző erők hozták létre, nem pedig értelmes lények... Mindez mégsem zárja ki, hogy az életnek valamilyen sajátos megjelenési formája létezhet a Marson. A Vikingprogram tervezői abból indultak ki, hogy bármilyen típusú élőlények legyenek is a Mars talajában, vagy annak felszínén, anyagcseréjükben a szénmonoxidnak vagy a széndioxidnak szerepelnie kell. A talajmintát tehát megfelelő berendezésekben radioktív-izotóppal jelzett szénmonoxiddal és széndioxiddal hozzák össze, megvilágítják, majd öt nap múlva analizálják a mintát, hogy az esetleges élőlények testébe került-e a Földről feljuttatott gázokból. Természetesen ezzel párhuzamosan kezeletlen talajmintát is vizsgálnak a készülékek. A két eredmény különbsége — ha ilyen lesz — biztosan jelzi a primitív marsi életet. Ezenkívül természetesen még sok egyéb biológiai értékelő berendezés is működésbe lép. Az emberiség történelmében először jutott el annak a közelébe, hogy bepillantson a marsi élet titkaiba. A műszerek és berendezések hibátlan működéséhez persze szerencse is kell, vagyis olyan helyre kellett leszállnia a Viking—1-nek, ahol valóban van is élőlény. A Szaharában példul vannak ugyan tevék, de egy idegen bolygó véletlenszerűen földre tett űrszondája valószínűleg egyet sem látna. A Viking—1-et szeptemberben követi a Viking—2, hogy a vizsgálatai megerősítsék a Viking—1 eredményeit. A TASZSZ a pekingi rágalmakról JUBILEUM KÜSZÖBÉH Ahol a Zsiguli születik Műsorváltás előtt a volgai gépkocsigyárban. Pekingben már régi gyakorlat, hogy bármilyen kudarcért azonnal az egyik „szuperhatalmat”, vagyis a Szovjetuniót okolják." Nem jelent kivételt ebben a tekintetben az afrikai kontinens sem. A maoisták sehogyan sem tudnak belenyugodni abba, hogy Angolában nem sikerült átjátszani a hatalmat Golden Roberhó- nak, az angolai nép árulójának, a CIA és a nyugati monopóliumok ügynökének. A kommentátor ezután így folytatja: az afrikai és az arab népek felszabadító harcának érdekeivel összeegyeztethetetlen politikájuk sorozatos kudarca láttán, a maoisták a lehető legképtelenebb vádakat emelik a SzovjetBmnnHBBEa unió ellen, és mindenféle hihetetlen terveket írnak rovására. Csakis ezzel magyarázható Peking egyik legutóbbi politikai diverziója, mely szerint „a Szovjetunió részes volt” a közelmúltban leleplezett szudáni kormányellenes összeesküvésben. A TASZSZ már korábban hírt adott erről az összeesküvésről, jelentette, hogy a lázadást elfojtották, s a többi között megemlítette, hogy a lázadóktól amerikai, angol, nyugatnémet, sőt kínai fegyvereket zsákmányoltak. Az Uj Kína hírügynökség, és nyomában a Zsenmin Zsipao, azonban jobbnak látta, ha hallgatással mellőzi ezt a tényt. TELEX... WASHINGTON A leszállási mechanizmusban keletkezett zavarok miatt átmenetileg megszüntették 50 új típusú F—14-es vadászrepülőgép üzemeltetését. Ezeket a gépeket az amerikai légierőnél rendszeresítették. Ahhoz, hogy ismét alkalmazhassák az ilyen típusú vadászgépeket, további próbarepülésekre van szükség. Eddig 207 darab F— 14-es típusú gép készült el, amelyeknek mindegyike 20,5 millió dollárba került. LISSZABON Mario Soares kijelölt portugál miniszterelnök kedden folytatta konzultációit a politikai pártok képviselőivel. A PSZP főtitkára, aki hétfőn késő este Amaro da Costát, a jobboldali demokrata-szociális centrum (CDS) elnökhelyettesét fogadta, kedden délelőtt a demokratikus néppárt, délután pedig a különböző szakszervezetek küldöttségeivel tárgyalt. BASTIA A korzikai Bastia város olasz konzulátusán az elmúlt éjszaka bomba robbant. A robbanás szerencsére nem okozott sérülést. Vasárnap a sziget különböző részein tíz bomba robbant. A bombák elhelyezését az autonómiát követelő korzikai nemzeti felszabadítási front tagjai vállalták magukra. RÓMA Giulio Andreotti kijelölt miniszterelnök a hét elején befejezte kormányalakítási tárgyalásainak első fordulóját. Mint a TASZSZ római tudósítója írja, a politikai pártok és a szakszervezetek képviselőivel folytatott tanácskozásokon kitűnt, hogy a pártok között továbbra is súlyos nézeteltérések vannak mind a jövőbeni kormány programjának, mindpedig összetételének a kérdésében. Különösen élesen csapnak össze a vélemények akörül, részt vegyenek-e az Olasz Kommunista Párt képviselői a kormányprogram kidolgozásában. Andreotti pártja, a kereszténydemokrata párt változatlanul nem akar mélyreható változásokat az ország politikájában. Ford elnök és Ronald Reagan egyaránt biztos abban, hogy a köztársasági párt augusztusi kongresszusa őt jelöli majd elnöknek — ami nemcsak politikai, hanem matematikai képtelenség is. A tanácskozáson a delegátusok egyszerű többséggel döntik el, Ford vagy Reagan A Togliattiban épült gyáróriásban készült fürge személygépkocsikat külföldön is jól ismerik, s azokat nemcsak a Szovjetunióban vásárolják. A „Zsigulik”, vagy ahogy az utóbbi időben az exportra kerülő gépkocsikat nevezik — a „Ladák” — betörtek a tőkés piacra is, s méltó versenytársaik a legnagyobb és legrégibb gépkocsigyárak kocsijainak. A gyár, mely az idén 682 ezer gépkocsit realizál. jubileumra készül — 1980 szeptemberében lesz tíz éve, hogy a futószalagról legördült az első kocsi. SZINTE HIHETETLEN... Az olaszországi Fiat-cég képviselőivel 1966. május 4-én írták alá a szovjet fél megbízottjai a szerződés jegyzőkönyveit, s néhány hónap múlva már kijelölték a leendő gépkocsigyár helyét. Az első „kapavágást” az építkezésen 1967. január 21-én végezték. Az exkavátorok ekkor emelték ki a fagyos Volga menti föld első köbmétereit. Rekordnak beillő gyorsasággal emelkedtek a falak, épültek a bekötő utak, a lakóházak. „Szinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan megbirkóztak az építkezés bonyolult feladataival az oroszok...” — írták a burzsoá lapok 1970 őszén, s mint általában, legyen-e a párt elnökjelöltje. A „mérleg” nyelvét vagy száz, eddig el nem kötelezett delegátus jelentheti, akiknek kegyéért a két versenytárs most elkeseredett küzdelmet folytat. A legutóbbi felmérések egybehangzóan azt mutatják, hogy Ford végül is többségre számíthat. Ám a Wall Street most is jóslásokkal próbálkoztak. Megkérdőjelezték — sikerül-e elsajátítani a tervezett kapacitást, kételkedtek a szovjet gépkocsigyártás és a Fiat-cég együttműködésének sikerében, feltételezték, hogy a szerkezeti módosítások után a gyártásra kerülő modellek nem veszik majd fel a versenyt a népes Fiat család tagjaival. Nos, ezúttal is maga az élet igazolta ezeknek a „jóslatoknak” a tévességét. 1976: ELKÉSZÜL A 3 000 000. „LADA”. Érdemes visszalapozni a gyár történetét. 1970-ben 21 530 gépkocsi hagyta el a vállalatot, 1973 végén került az üzletbe az egymilliomodik jármű, tavaly készült el a kétmilliomodik személygépkocsi, öt év alatt 2 millió 314 ezer 390 „Zsiguli” futott ki a VÁZ gépkocsigyár kapuin. S még egy sokatmondó adat — az előző tervidőszakban a Szovjetunióban gyártott minden második személygépkocsira ,,VAZ” védjegy került. UJ GÉPKOCSITÍPUSOK. A gyári nyilvántartásban és belföldön „VÁZ—2101”, „VÁZ—2102”, „VÁZ—2103” és „VÁZ—21011” jelzésű „Zsigulik” szerepelnek. Az első három kocsitípust jól ismerik külföldön is, sőt a legújabb modellt sem kell bemutatni — ebből 1974-ben és 1975-ben már csaknem Journal arra emlékeztetett: Reagannak esetleg „rejtett” támogatói vannak, akik csak a kongresszuson állnak majd elő — amikor Ford számára már késő lehet. Bár ez kevéssé valószínű, az elnök már hétfőn este vacsorán látott vendégül egy csoport, még ingadozó küldöttet a Fehér Házban. 200 ezer darab készült el. Kevesebb adat áll rendelkezésére a gépkocsigyártás iránt érdeklődők számára a „VÁZ—2121”-ről, hiszen ebből a kocsiból eddig mindössze 50 darab fut a próbapályákon. Nem szüntetik azonban be a legelső „Zsiguli”-típus gyártását sem — közölte nemrég Zsitkov A. A., a VÁZ Gépkocsigyártó Egyesülés vezérigazgatója. A népszerű „VÁZ—2101” kocsik ezután is a napi termelés egynegyedét adják. UTTALAN UTAKON IS... A próbaüzemeltetők elismerően nyilatkoznak a VÁZ— 2121-ről. A 80 lóerős motorral ellátott kiskocsi, melynek „terepjáró” kerekei, módosított meghajtóműve, korszerűsített fékberendezései vannak, a legmostohább útviszonyok közepette sem akad el. A konstruktőrök rövi- debbre tervezték a „huszonegyeseket”, s noha négy ajtó helyett kettő maradt csak, az utasok kényelme nem szenvedett csorbát. Az előre dönthető első ülések megkönnyítik a ki- és beszállást. 1977-ben kezdik meg a sorozatgyártást. Ebben az évben 15 ezer terepjáró „Zsiguli” készül a falusi lakosság számára. 1980-ig az évi termelést 50 ezerre növelik. MÁSFÉL ÉV GARANCIA. A gyár jelenleg 12 hónapig szavatolja a „Zsigulik” hibátlan működését. Most azt tervezik, hogy ezt a határidőt újabb hat hónappal toldják meg. s a generálozást is 25 ezer kilométerrel „késleltetik”. Erre a gyors ütemben javuló minőségi mutatók adnak lehetőséget. Az idén a gyárban készülő személygépkocsik zöme már megkapja az Állami Minőségi Értékjelt, melyet csak a legkiválóbb iparcikkek érdemelhetik ki. Márkus Csaba Ford—Reagan-párharc Szeberényi Lehel i4 réfff REGÉNY 1. Két asszony osont felfelé a kihalt hegyi falucska mellékutcájában. Világos nappal volt, reggeli nyolc óra. A kövek fehéren és gömbölyűn ragyogtak a talpuk alatt, a fekete cipők alatt, a kék szoknyájuk alatt, mely olyan volt, mint az ég kékje itt az erdők fölött az éles fényű reggeli órán. Ha megindultak a hegyi vizek, a görbe utca vízfolyássá alakult, s midőn újra száraz lett, a kövek mindig gömbölyűbbek és fehérebbek lettek, és mind hasonlatosabbak az emberi koponyához. A két asszony sietősen iparkodott felfelé a köveken, akárcsak a dolguk után mennének. De annyira igyekeztek, annyira gondosan igazgatták kőről kőre lépteiket, hogy ordított róluk az ellenkezője. Szerencsére egy lélek se volt az utcában, aki láthatta volna őket, még a házakból se nézett ki senki, mert az emberek már nem tartózkodtak otthon, különben egy pillanat alatt szétfutott volna a hír, hogy Marisa és Te- réza a trafik tájékán gyanús dologban sántikálnak. Valóban megálltak a trafik előtt, mely belül volt egy ud - varban, és Teréza suttogva bíztatta Marisát. Majd be is mentek az üvegajtóhoz, melyre egy deszkalap volt szögezve. De itt csak röviden időztek, már is továbbmentek. Teréza ment elől, mintha ő lenne az elszántabb. Máskor Marisa került az élre. Egymásba öntötték a lelket. Az út kivezetett a faluból, fel a dombra, ahol egy vadkörtefa alatt cifra művű kereszt állott, friss ezüstben. A kőalapzatról is letakarították a mohát. Közeledett a búcsú, Péter-Pál ünnepe. Magában állt a vadkörtefa és a kereszt a kopasz dombon. Csak arrébb kezdődtek a bokrok, a templom mögött. De még át kellett vágni a temetőn is. A két asszony elsietett a kereszt mellett. Lopva villantottak rá, szemük résén át, nagyon is úgy, mint akik emerre se mernek nézni, és mint akiket mindenfelől néznek. Szótlanok voltak, de beszédes az arcuk: a bokrok védelmében szerettek volna már lenni. A keresztre pillantván pir lobbant arcukon, s midőn a templom előtt húztak el, a kényszerű keresztvetés, úgy tetszett: bűntudatot csal ki leeresztett szemhéjuk alól. Pedig Teréza azt hajtogatta magában, hogy semmi bűnös nincs abban a dologban, amiben járnak. De a kereszt jele másodszor ismétlődött. Mintha sötéten mutatna a közelgő harmadikra, aminek jelentősége volt gondolataikban. Most homályos szorongás lebbent meg körülötte, mint mikor hirtelen fuvallat támad, s nem tudjuk: honnan, mi okból. A halottak kertjén úgy estek át, mint futók a célszalagon. Az út itt már elkeskenyedett, gyalogösvényként kanyargott a sírhantok között. A temetőt hiába borította a díszes sírkövek erde je, ez inkább a domb kopár- ságát hangsúlyozta, mintsem fedezéket nyújtott. Az utolsó sírnál elérték a bokrokat, a falut körülzáró, sőt itt-ott már a házak közé lopakodó erdő előőrseit. Épp csak kifújták magukat; kendőjüket meglazítván, kipirult arcukat kissé meglegyezték vele. — Indíts! — mondta Teréza. A bokrok védelmében haladtak tovább. Ámbár lelkűk mélyén tudták, hogy ez a védelem is öncsalás. A nadrágszíj parcellák a bokrokig lenyúltak, s hemzsegett a határ a munkálkodóktól. — És ha valaki ránk köszön? — aggódott Marisa. — Láthatják, hová megyünk. A Dolinába. Ebben megnyugodtak, ezt fogják mondani. A Dolinába sok asszony jár, napszámba az erdészethez. De szerencsére senki se köszönt rájuk. Távolabb mutatkoztak csak asszonyok, akik kapáik után hajladoztak színesen. így nem sikerült elárulniuk magukat, hiszen tudja azt mindenki, ily öreg délelőtt napszámosmunka aligha veszi kezdetét. Különben ürügyük sántán is csak pár száz lépésre lett volna jó, mert midőn letértek a patakmederbe, ürügy nélkül maradtak. A patakmeder az öreg erdőbe vitt, ahol legsötétebb és legmélyebb volt a rengeteg, és ahová csak gombázni járnak, de nem ily szárazságban. A málna sem érett még, hogy arra hivatkozhatnának. Sűrű bozótjai közt lépkedtek, az árok mélyén, a meder fehér kavicsain, víz- gyalulta termetesebb köveket kerülgetve. A kavics zengve ropogott talpuk alatt, s ürügy hiányában visszasettenkedett a szorongás szívükbe. Kiszolgáltatottnak érezték magukat, holott itt már aligha volt esélyük, hogy fia lélekkel találkozzanak. Persze vasárnap más. Akkor itt futballoznak a fiatalok a közeli réten, és kirándulók verik fel az erdő csendjét. (Folytatjuk)
