Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

1976. július 18. KELET-MAGY ARORSZÄG 3 Üt az emberekhez Gondolatok a nyíregyházi pártaktíva után D m valamiféle szám­vetés, inkább az ön­elemzés, egymás jobb megismerése volt a célja a kommunisták országos beszélgetéssorozatá­nak. A párttagsági könyvek cseréjét megelőzően minden párttag elmondta a vélemé­nyét a körülötte lévő világ­ról. a nagyobb és a kisebb közösség életéről, munkájá­ról. Aki bármelyik oldalról ta­núja volt egy-egy ilyen be­szélgetésnek, az a megmond­hatója, hogy mennyire igaz: találkozni kell az emberek­kel, meg kell hallgatni őket, mert már önmagában ez megújít, felfrissít, erőt ad a további munkához. Szóba kerültek ezeken a beszélgetéseken nagy és kis kérdések, s az elemzések ed­digi mérlege azt mutatja: pártunk egységes, az egyé­nek, . 'a- pljlwoÉS&y.assége k - r ea­gálási pősdúv. Tanulságul szűrhetjük le: minden ember alapvető hogy érezze a törődést, ást, hogy szükség van rá, a munkájára. Meg kell hallgatni az embereket. Az örömeiket, de kiváltképp a gondjaikat, bajaikat. Kommunistának lenni a nép szolgálatát jelenti — hangsúlyozta Aczél György, a Politikai Bizottság tagja a héten a nyíregyházi aktíva­értekezleten. — A kommu­nistának először embernek kell lenni és plusz kommu­nistának. A kommunista szó önmagában hordozza a kö­zösségit, vagyis elveti az ön­zést, a fölényességet, a dur­vaságot, a beképzeltséget. Azért is beszélnünk kell erről, mert most bonyolul­tabb, gerincpróbálóbb idők jönnek. Bonyolultabb lesz a munkánk. Célra törőbben, okosabban kell dolgoznunk, évtizedekre előre kell gondol­kodnunk, számolnunk tette­ink következményeivel. Meg kell szoknunk, hogy társada­lom — még ha szocialista is az — ellentmondás nélkül nem létezik. A különbség a mi társadalmunk, és a velünk ellentétes ideológiájú társa­dalmak között csupán az, hogy nálunk fel lehet oldani az ellentmondásokat. Számolnunk kell például azzal, hogy az örömteli ered­ményekkel járó népesedés po­litikai határozat munkaerő- hiányt, bölcsőde- és óvoda­helyhiányt hozhat. Életszín­vonalunk emelkedéséből sem mindig a kultúra haszna, ha­nem mondjuk-az öncélú kerí­téskultusz, vagy az evés-ivás kára következhet. És az élet­kor meghosszabbodásával is sok nyugdíjas korú embernek okozhatunk problémát, ha korai tétlenségre kárhoztat­juk. Nem elég tehát elméletileg felkészülnünk. Ideológiailag legyen erős az, akinek na­ponta szükséges vizsgázni, helytállni az élet kisebb-na- gyobb kérdéseiben. Ezért van nagy horderejű emberi ol­dala a tagkönyvcsere alkal­mával elhangzott vélemé­nyeknek. Nem lehet figyel- rnjen kívül hagyni azt a min­denütt szóba hozott kérést, amely szerint nem kell éve­ket várni a beszélgetéssel, hiszen azt mindig’lehet. Vagy olyan, látszólag apró meg­jegyzést, hogy köszönnünk kell egymásnak, különösen és előre kell köszönnünk a nő­nek és az idősebbnek. Még nagyobb az elvárás a vezető- j tői. Mint Aczél elvtárs kifej­tette: a vezető — bárhol és bármilyen szinten — ugyan­úgy viselkedjen az íróasztal belső oldalán, mint amilyen elbánást ő vár egy másik író­asztal külső oldaláról. Mindannyiunkat érdekel­nie kell, .hogyan dolgozik a másik, hiszen kollektívában élünk. A kommunistának még többet kell törődnie az emberségével, hogy mégin- kább megfeleljen azoknak a politikai kritériumoknak, amelyeket a nép vár el tőle. A szocializmus építése kollektív ügyünk. Ezt a társadalmat nem lehet csak óra­bérben és csak normában fel­építeni. Kell egy kis plusz hozzá, s ez a plusz — amiről nem tudunk lemondani — a társadalomért végzett munka. A bérért végzett munka után is joggal igénylik az embe­rek, hogy visszaigazolják, aráit végeznek,, ■ Hofcyi mondják! e*t és ezt. |8t ke­vésbé jól, vagy rosszul csi­náltató; .Mennyivel.' ' inkább így ez az önkéntes és fi­zetség nélkül végzett munka esetében! Ha megkérik rá az embereket, tíz és százezrek dolgoznak a pártért, a népért. Cserébe csupán azt kérik, hogy vegyék észre ezt a mun­kát, hogy mások is tudják: ki és milyen munkát végez a társadalomért. Ne könyvel­jük hát el mechanikusan az emberi lelkesedést, mert az elvégzett, de észrevétlenül maradt munka az emberek szemében a legnagyobb sér­tés. Az emberek értelmes mun­kát szeretnek, akarnak vé­gezni. Értelmetlen munkát senkitől sem szabad kérni. Igazán ott érzi jól magát az ember, ahol a közösségnek szüksége van rá. Ennél va­rázslatosabb három szót még nem találtak ki: szükség van rám. És ez a szükség a szo­cializmusban virulhat igazán. A közös összejövetelek, ünnepségek szervezése be­csülendő. Mégis a közös munka jelenti az igazi örö­möt és hozzá az erkölcsi hasznot. Ám a siker, a kudarc, az eredmény, vagy a csőd mö­gött is ott van az ember. Ahol szép dolgok tanúi vagyunk, van ott valaki, vannak olt valakik, akik azokat létre­hozták. Mint ahogy ott is van valaki, és vannak valakik, ahol valami nem sikerül. Nem mindig van lehetőség a kezdeményezőket, az új iránt fogékonyakat és azt bátran még nagyon sok szót kell vál­tanunk az elkövetkezendő időkben. A jövő nagy kérdése a ho­gyan élünk. Felelősök va­gyunk az emberekért, s ezért elkövetkezik — ami ma még talán utópia — hogy egyszer ugyanúgy leváltanak egy kö­zösség éléről valakit azért, mert rosszul bánt a rábízott emberek kultúrájával, mint ahogy ma leváltunk vezetőt, aki rosszul bánik a rábízott gépekkel. T ársadalmunk elemi erővel fejlődik. Tu­domásul kell azon­ban vennünk, hogy a társadalom mozgása nem csak győzelem, de gyötrelem is. Optimizmusunknak van alapja, az elbizakodottságnak azonban nincs, hiszen az olyan veszély, amelyre min­dig megfelelő figyelmet kell fordítanunk. Ma jó lelkiis­merettel dolgozhatunk. Ám nem téveszthetjük szem elől, hogy pártunk is, társadal­munk is addig erős, amíg megfelelő képe van a való­ságról, amíg minden létező szinten együtt tartunk a tö­meggel. a tömeg érdekében. Ezért is nélkülözhetetlen, hogy mindenütt megtaláljuk az emberekhez vezető utat, hogy adjunk nagyobb teret az emberi cselekvésnek, vé­leménynek, a képesség ki­bontakozásának. A tagkönyvcserét megelő­ző beszélgetéseknek ez is nagy tanulsága. Kopka János Felépülnek-e az otthonok ? Több szervezettséget a nyíregyházi lakásépítkezésben jelölt épületek mindegyikét nem tudják 1976-ban átadni — és főleg a nagy, sok laká­sos épületeket. Ezt már most, a második fél év elején szó­vá kell tenni. Abban azon­ban eltérnek a vélemények, hogy vajon a tervidőszak elején törvényszerű-e a las­sabb indulás és már jövőre egyenesbe jön a város lakás­építése, vagy a kedvezőtlen indulás az egész ötéves terv lakásépítését nehezíti. A te­rület-előkészítés szerepéről is különbözőek a véle­mények. Nyíregyháza városi taná­csának 1976. évi fejlesztési terve ez év márciusában kelt, az 1976—80 közötti középtá­vú terv pedig áprilisban. Né­hány olyan fontos számadat, mint például az, hogy átlago­san mennyibe is kerülhet most egy lakás, csak néhány hete áll rendelkezésre. Ezek kétségtelenül tervezési gon­dokat is jelentenek, a tanács lépéshátrányba került. Mit mondanak az illetékesek? Fordítva is igaz azonban, hiszen a tanács éppen az 1976-os esztendőben szánta rá magát, hogy végre leküzdi az örökös elmaradást, amely a terület-előkészítésben meg­nyilvánult. Ennek ára nem kevesebb, mint 120 lakás, melyet a következő évek la­kásépítési programjához szükséges területen lebontás­ra kerülő házak lakóinak kell kiutalniuk. A célcsoportos lakásépítke­zéseket lebonyolító megyei beruházási vállalatnál első­sorban azt hangsúlyozzák: egy esztendő a lakásépítés szempontjából nem mérv­adó. Kettő vagy még több év 'átlagában most is “ nem­csak, hogy biztosítható, de még túl is teljesíthető a nyíregyházi lakásprogram. A jövőre átadásra kerülő la­kások zömét is építik már, s minden jel arra mutat: kö­rülbelül egy esztendő múlva arról számolhatunk be, hogy a jövő évi lakások zömét ha­táridő előtt adják át. Jelen­leg már az 1977. és 78. évi kezdésű lakások terület-elő­készítése foglalkoztatja a be­ruházási vállalat szakembe­reit. . Hasonló a helyzet az építő SZÁÉV-nél is, itt is a jövő izgatja az illetékeseket, de korántsem optimisták a jövőt illetően. (Egy kitérő: a célcsoportos lakásterv 1976-ban mindösz- sze hét épületet érint Nyír­egyházán. Négy jósavárosi, egy Bessenyei téri, egy Sza­badság téri és egy Inczédi sori épületet. A kisebbek el­készülnek az idén, viszont egy 195 lakásos épület — az­az valamennyi idén épülő ta­nácsi értékesítésű lakás — csak jövő év első negyedé­ben — idén esetleg egy 65 lakásos lépcsőház —, egy 72 lakásos épületre pedig sem szerződés, sem kivitelezési határidő sincs még.) A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat 1974—75- ben két házgyári szerelősza­lagot működtetett Jósaváros- ban, s ezekkel évente 750— 800 házgyári lakást szereltek össze. Központi és helyi in­tézkedések miatt — megren­delés hiányában — január 1- től az egyik házgyári szere­lőszalagon beszüntették a munká^. A jelenlegi egy évente 400—450 lakás össze­szerelését tudja elvégf/zni: ma ez ki is elégíti a meg­rendeléseket. Ha hozzávesz­. Jósavárosi panoráma. A...- *'A'- • • '• “''A/ szűk, hogy mi épülhet még Jósavárosban, már most lát­szik, hogy 1977 márciusában ez a szerelőszalag is befejezi munkáját, és minden váló- színűség szerint féléves kényszerpihenőt is tarthat. Az is okot ad aggodalom­ra, hogy pontosan körvona­lazhatók a jövő évi és az azt követő problémák, amelyék­nek megoldásával már most — párhuzamosan az 1976. évi helyzet átmeneti rendé- zésével — kellene foglalkoz­ni. ■S­A Kérvények Felülvizsgálatának a Hivatalában valakinek eszébe jutott, hogy illendő lenne pontos Időre érkezni a hivatalba. — Van benne valami... — helye­seltük. Indítsunk mozgalmat: időben a hivatalba jelszóval. Mondjuk, a munka- felajánlások keretében... Mindnyájan elfogadtuk a határoza­tot, amit végül is az igazgató hirdetett ki: , Holnaptól kezdve mindenki köteles pontosan nyolc órakor aláírni a jelenlé­ti ívet. Legkésőbb nyolc óra 00 perc­kor...” — Érthető? — kérdezte Scsavcina, az igazgatónk. — Érthető — felelte Zizja a mi ne­vünkben is. — Ez igazán egyszerű do­log. Semmi más nem kell hozzá, csak egy órával korábban kell otthonról el­indulni... Másnap reggel az autóbusszmegálló- nál összetalálkoztunk. — Mennyi a pontos idő? — kérdez­te Konkulcsinyanszkij kollégánk. — Háromnegyed nyolc... — nézett az órájára Patásonszkij. öt percet még diskuráltunk a meg­állóban, akkor Kucja kolléga azt aján­lotta. hogy keressünk egy taxit. Ha buszra várunk, biztosan elké­sünk — mondta. Elindultunk trappban a taxiállomás felé. Már csak néhány méter választott el az egyetlen ácsorgó taxitól, amikor egy idegen beugrott előttünk a kocsiba, és az utolsó reményünk is szertefoszlott. ta Zizja. Induljunk el gyalog.. ajánlot­Anatól Pert yemkovszki j: Időben a hivatalba! Elindultunk. Az első száz méter után Konkulcsinyanszkij intett egy au­tónak. de a vezető cinikusan kiintett nekünk és tovább hajtott. A második száz méter után egy lo­csolókocsi előzött meg bennünket. Lein­tettük. Amikor kissé lespriccelve beér­keztünk a Kérvényeket Felülvizsgáló Hivatalba, húsz másodperccel vált nyolc óra előtt. A jelenléti ívet még aláírhat­tuk nyolc óra előtt. Ti maradtok? — kérdezte Patason- szkij, miután lihegve bejegyezte a nevét a jelenléti íven. — Nekem el kell men­nem a csemegeüzletbe. A feleségem rám parancsolt... gyümölcsöt kell vennem... — Nem sokáig... — felelt a kérdés­re Konkulcsinyanszkij. — Két mozije­gyem van a délelőtti előadásra. A pszic­hológus detektívet adják. Ha valakinek kedve van, eljöhet velem... — Megyek veled... — mondta Kuc­ja, és nagyot ásított. — Mehetünk is. Elmentek, de olyan lomhán, mint­ha aludnának közben. — A többiek hozzám az irodába! —* ajánlotta az igazgatónk. — Nekem a borbélyhoz kellene el­mennem... túl nagy a hajam... — mond­ta Zizja, és már indult is. Elment, mi pedig éltünk az igazga­tó meghívásával. — Kávét vagy teát...? — kérdezte a titkárnő. — Azt hiszem, most jobb lenne a kávé... — válaszolt helyettünk az igaz­gató — Mondjuk, egy kis rummal... ... Igazán jó gondolat volt, hogy pontos időre jöjjünk be a hivatalba... Antalfy István fordítása ­Megosztani a munkát, felelősséget Csaknem minden építési területen szükség lenne az előkészítési — szanálási, köz­műépítési — munka gyorsí­tására, de elsősorban ott, ahol nagy tömegben épül­hetnek lakások. Például Jó- savárosnak azon a részén, ahová eredetileg az Ószőlő utca szomszédságában a har­madik — 12 tantermes — ál­talános iskolát tervezték. Itt körülbelül 400 lakás építé­sére alkalmas jól előkészí­tett terület áll parlagon — ráadásul a házgyári szerelő- szalagok szomszédságában. Az eredetileg ide tervezett épületek nem épülhetnek meg, mert a bennük elhelye­zett lakások többe kerülnek, mint amennyit a normák megengednek. A város arra vár, hogy a debreceni ház­gyárból kikerüljenek az újabb típusok, amelyek ol­csóbbak lesznek. Ebből azon­ban lakás csak 1978-ban le­het. A jelenlegi szorult helyzet­ben kár volna az eredeti be- - építési tervhez mindenáron ragaszkodni, vagy minden­képpen megvárni az új típu­sokat, miközben nagy költsé­gekkel, szanálásokkal tud­nak újabb területeket előké­szíteni. Ebben gyors lépések­re lenne szükség, s a jelen • légi árban megfelelő típusok­kal kellene beépíteni a te­rületet. Nagyon időszerű lenne, ha a város lakásait megrendelő, tervező, lebonyolító, kivitele­ző szervek vezető képviselői leülnének és egyetlen ok­mányban felelősséggel rögzí­tenék, hogy az ötödik ötéves terv lakásprogramjának tel­jesítése érdekében kinek, mi­lyen határidőre, mit kell megoldani. Mert enélkül csak óhaj lehet a folyamatos lakásépítés! Az ötéves lakásépítésről vezetőkkel, szakemberekkel folytatott beszélgetések arról győztek meg, hogy Nyíregy­házán 1980-ig fel fog épülni a 2358 célcsoportos lakás. Csak nem olyan ütemben, ahogy szeretnénk, és sokkal több bosszúsággal, az egyik felet mindig kedvezőtlen helyzetbe hozó megoldások­kal, mint amire szükség volna. Marik Sándor alkalmazókat kormánykitün­tetéssel elismerni. A köszö­nöm szó, vagy a meleg kéz­fogás azonban mindenkinek kijuthat, aki jól dolgozik. Kü­lönösen annak, aki felsőbb utasítás nélkül tesz olyat, amivel vállalata, gazdasága, intézménye munkája tartal­masabbá, különbbé lesz, mint a többi. Szocialista társadalom tar­tósan csak szocialista demok­ratizmust visel el. Az embe­reket erre fel kell készíte­nünk — már az óvodában, az iskolában és természetesen a családban. Nevelnünk kell rá, hogy a közösség ügyeibe beleszóljanak — és jól szól-' janak bele. A szocialista élet­mód első terepei is ezek. Az esélyek egyenlősége sem biz­tosítható csupán határozatok­’gz ’’i4 itt kezdődik. ■' Tanítani szükség« az embereket a féö- zösséffi magatartásra, k érről 1976 az új ötéves terv in­duló éve. A start általában meghatározó. Sajnos, az in­duló év nem a legjobban kezdődött, a nyíregyházi la­kásépítkezésekben. A tények azt jelzik: várható, hogy az eredetileg 1976-ra ütemezett 488 tanácsi lakásból mintegy kétszáz nem készül el ebben az esztendőben. Mit jelent ez az elmaradás, hogyan alakul az első év után a második, s ilyén in­dulással mi várható az ötö­dik ötéves terv nyíregyházi tanácsi lakásprogramjának teljesítésében? Ilyen kérdé­sekkel kerestük fel a váro­si pártbizottság, a városi ta­nács, a beruházási iroda, a célcsoportos lakásokat építő SZÁÍjV Illetékes vezetőit. Lépéshátrányban - vagyunk-'A .válaszokvayom4a vkiala-, 'Jfctít. kéó'féhdktviUl változor; fos. A'" v'éfémériyélí' alápve'tff- * én megegyeznek abbájt: a f fákásátadásbán • problémái Jelent, hógy az eredetileg ki*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents