Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

4 KELET-MAG YARORSZÄG 1976. július 18. AZ ESEMÉNYEK KRÓNI­KÁJA: HÉTFŐ: Közös piaci csúcsér­tekezlet Brüsszelben. — Foko­zódó feszültség Nagy-Britannia és Uganda között. KEDD: Nimeri szudáni elnök Kairóba érkezett. — Suarez, az új spanyol miniszterelnök vil­lámlátogatást tett Párizsban. SZERDA: Jimmy Cartert vá­lasztotta meg a demokrata párt konvenciója elnökjelöltnek. — Határozathozatal nélkül ért vé­get a Biztonsági Tanács vitája az izraeli kommandóakció ügyé­CSÜTÖRTÖK: Megszűnt Szi­fon, libanoni város blokádja. — Schmidt nyugatnémet kancellár Washingtonba érkezett. PÉNTEK: Szovjet—francia megállapodást Írtak alá M^zk rái a nukleáris biztonság- s„' ~ Eanes Portugál elnök nőknek. neVeZ‘e “ min,sztere|­SZOMBAT: Szaud-arábiai— kozóPRHai7hZUdán‘ csú«‘»tól- SSf. Ri,jadban- - Andreotti ki- míi!* miniszterelnök kor­mányalakítási tárgyalásai. L W’*'01 kormány prog­ramját közreadták. — Lemon­dott a perui kormány. VArZa^~fRIKAI elnök- választási KAMPÁNY már vagy fél éve tart, de csak most kezdődik a döntő szakasza, most, amikor kezd kialakulni: kikből áll a két páros a november 2-i meg- mérkőzésen, a demokrata part ezen a héten döntött. A New York-i Madison Square Garden-ban, annyi óriási profi mérkőzés színhelyén mar „az első menetben” el­dőlt hogy James (Jimmy) Carter, volt georgiai kor­mányzó és amerikai mogyo- roultetvényes lesz a szamár emblemajú párt hivatalos el- nokjelöltje. Utána ugyan­ilyen simán elrendezték azt is; h°6T vele egy „ticket”-ten Mondale minnesotai szenátor indul alelnökjelöltként. Az utóbbi személyi döntés azért erdekes, mert az amerikai politikában szinte hagyo­mány, hogy az elnökjelölt és az alelnökjelölt nem vall azonos nézetekét, Cartert jó­formán alig ismerik, az elő­választások idején sem, most, az elnökjelölő konvención el­mondott beszédében sem igyekezett elárulni, hogy mi­lyen elképzelései lennének arra az esetre, ha győzne a választásokon és bekerülne a Fehér Házba. Mondale poli­tikai állásfoglalását már ha- tározottabbnak lehet monda­ni, őt úgy tartják számon, mint liberális és józan gon­dolkodású honatyát. No, de ha különbséget lehet min­denkor találni az USA elnö­ke és alelnöke között, akkor most arra kellene következ­tetni, hogy kettejük közül Carter a kevésbé liberális... A kommentátorok óvato­sak a demokrata párti eU nökjelölt előzetes megítélé­sében. Egyelőre csak azt emelik ki, hogy hallatlan el­tökéltséggel küzd a Fehér Házba való bekerülésért. Egyelőre csak azt húzzák alá, hogy egy érdeme máris van a demokrata párti tömegek szemében: egységessé tudta tenni a johnsoni idők óta szétzilálódott pártot. Egyelő­re csak arra figyelmeztetnek, hogy „Jimmy mindenki sza­vazatára számít, ezért senkit sem akar elveszteni”. így adódott hogy semmitmondó programbeszéde a homályos ígérgetések egyvelege volt, külpolitikai téren például az enyhülés igenlése elegyedett egy-egy a Szovjetunió iránt kevésbé barátságos mondat­tal. Hadd iktassam ide az an­gol Guardian véleményét: „Ha valaki annyira határo­zott abban a szándékában, hogy győzzön, mint Carter, és ma valakinek annyira nincs elgondolása arról, hogy mit tegyen, ha győz, akkor az már zavaró jelenség”. AZ ELLENTÁBORBAN, a republikánusoknál még áll Ford és Reagan versengése. Augusztus elején rendezik meg a konvenciót, amelynek résztvevői majd döntenek. Addig Ford az elnöki teen­dőit végzi. A héten például az USA első - számú nyugat­európai szövetségesének, az NSZK-nak vezetőjét, Schmidt kancellárt fogadta. A bonni vendég is választási Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÁTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (28.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÁN Thomas Legge egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatta a nem mindennapi történetet, ami könnyűszerrel' hullott a nyo­mozója kezébe. — A levél itt megszakad, illetve naplószerdvé válik. Ugyan­is Lombardnak és Miss Claythorne-nak úgy látszik más halált szánt az ítéletvégrehajtó. Erről azt írja, hogy az ablakából látta, hogy Miss Claythorne lelövi Lombardot. Érdekes lélek­tani kísérletet hajtott végre azzal, hogy bebizonyítsa: elég lesz-e a saját bűne miatti lelkifurdalás ahhoz, hogy öngyilkos legyen? Berendezte előre a lány szobáját kötéllel, de lövésre készen tartott revolverrel ott állt a szobájában a ruhásszek­rény árnyékában... Vera Claythorne aztán a szeme láttára akasztotta fel magát... — Hát igen, Maine, a világ egyik legkörmönfontabb go­nosztevőjével álltunk szemben. Valljuk be őszintén, hogy a maga által megtalált levél nélkül ezt felderíteni lehetetlenség lett volna... Annyira rombolná ez az eset a hatóságaink tekin­télyét, hogy a Néger-szigeten történteket teljes titokként ke­zeljük. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert az ott legyilkol­tak egytöl-egyig egyedül álló, rokontalan emberek voltak. A „szerző” még erre is vigyázott... — Igenis, főnök — mondta Maine felügyelő, s becsukta a zöld aktáját és elhagyta a szobát. A Scotland Yard fönökhelyettese azonban még hosszan el­merengett szobájában Wargrave—Sir Leslie Dobbs jellemén. (Vége) — Rogersék esetét már említettem. Maga Rogers meggyil­kolása aztán úgy történt, hogy kora reggel, amikor a komor­nyik kiment fát hasogatni, egy már előre odakészitett másik fejszével leütötte őt. — Miss Brent esetét cselédlányával Londonban hallotta. Előbb teájába egy kevés klorált csempészett, majd amikor en­nek hatása mutatkozott, s már majdnem eszméletlen volt, a hátgerincébe több szúrással ciánkálit fecskendezett be, dr. Armstrongtól ellopott fecskendővel. — Főnök, a továbbiak — előre bocsátom — hogy hihetet­lenek. Leírja ugyanis a nekünk címzett levélben, hogy ő „összeszövetkezett’' dr. Armstronggal, hogy a gyilkos felde­rítése érdekében ö (Wargrave) színlelten gyilkosság áldozata lesz és a doktor a többiek előtt igazolja az ö „halálát”. Majd a következő éjszaka találkozót beszélt meg vele a szabadban, hogy meglessék a következő gyilkosság tettesét. Azt írja, re­méli, hogy fog sikerülni, hacsak a doktornak nem jut eszébe a versike: „...egy piros lazac egyet lépre csal...” A doktort rendkívül utálta a haszonlesöségével, s az orvosi morált meg­hazudtoló pénzéhességével. Az írás szerint azt tervezte, hogy éjjel leszúrja és ledobja a szikláról. Valószínűleg a lány nap­lójába leírt revolver körüli bonyodalom késztette arra, hogy inkább lelője, ök ketten járkáltak tehát a naplóban említett éjjel és őket látta Blore átsuhanni a ház előtt!... — Méltóztatik emlékezni egykori kollégánk, Blore esetére? — Hogyne, a Landor-ügyben hamisan tanúskodott, csak nem sikerült rábizonyítani. — Igen, amiatt gyilkolta meg őt a már akkor „halott” Wargrave—Sir Leslie, úgy hogy fejére dobta a medvésórát. — De mi a magyarázat a két utolsó gyilkosságra? — kér­dezte Legge. küzdelem kellős közepén van: október elején szavaz­nak a nyugatnémet polgárok. Schmidt e pillanatban mégis nyugodtabban tekinthet a szavazás elé, mint vendéglá­tója ... A Ford—Schmidt-ta- lálkozónak kétségtelen, meg­volt a jelentősége a gazdasá­gi-pénzügyi együttműködés terén, továbbá egyeztethették taktikájukat a választási idő­ben különösen hálás témá­ban: a terrorizmus elleni harc területén. Az izraeli kommandóakció Entebbe repülőtere ellen ezt a kérdést drámai formában vetette fel. Alkalmat adott arra, hogy az imperialista hatalmak valamilyen „nem­zetközi terrorizmus” elleni intézkedések sürgetésének ürügyén „a rend és a tör­vény” védelmezőiként lép­hessenek fel — elsősorban a saját közvéleményük előtt tetszelegjenek ebben a póz­ban azok az államférfiak, akik rövidesen a választók elé állnak. Az ENSZ Bizton­sági Tanácsában, amikor azt az Izrael elleni afrikai pa­nasz alapján összehívták, a nyugatiak sürgősen ellenja­vaslattal éltek és a terroriz­mus elleni nemzetközi fellé­pést követelték ebben. Javas­latuk nem kapott többséget, de annyit elértek, hogy köz­ben az afrikai országok pe­dig visszavonták a maguk javaslatát, mivel bizonyosra lehetett venni az USA vétó­ját ez ellen. Majdhogynem ehhez ha­sonló „patthelyzet” alakult ki Libanonban is. A keresz­tény jobboldali csapatok tá­madásai nem érték el célju­kat a sokat szenvedett pa­lesztin menekülttábornál Teli Zaatar-nál. A szír csapatok megkezdték visszavonulásu­kat Szidon kikötőváros tér­ségéből. Dzsallud líbiai mi­niszterelnök fáradhatatlan közvetítési kísérletei révén úgy látszott, hogy létrejöhet egy damaszkuszi találkozó a palesztin vezető, Arafat és a szíriat köztársasági elnök, Asszad között. Ám a szír csapatok kivo­násának lassúsága miatt ez a találkozó egyelőre elmaradt. A szovjet vezetők aláírták a második stockholmi felhívást, amely a világ kormányainak, politikai pártjainak, társadal­mi szervezeteinek összefogá­sát sürgeti a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a leszerelésért. A képen: Leo- nyid Brezsnyev kézjegyével látja el azt a dokumentumot, amelyet a Szovjetunió több mint százmillió állampolgára írt alá eddig. SZAUD-ARÁBIA FŐVÁ­ROSÁBAN viszont, a hala­dásellenes arab erők felleg­várában, Khaled király hár­mas csúcstalálkozóra fogad­hatta vendégeit: Szadat egyiptomi és Nimeri szudáni elnököt. A három államfőnek ma egy közös ellenfele van, s ez Kadhafi elnök Líbiája... (Viszont az a tény sem hagy­ható figyelmen kívül, hogy Szudán visszavonta a Bizton­sági Tanácsnál benyújtott panaszát, amelyet arra az ál­lításra alapozott, hogy a két hétel ezelőtt Nirneri elnök el­len megkísérelt puccsot líbiai segítséggel szervezték.) Dél-Európában is mozgal­mas volt a hét. Portugáliában Eanes, az új elnök elfoglalta tisztét és Mario Soarest ne­vezte ki miniszterelnökének. A szociáldemokrata politikus ezzel elérte célját. Félig- meddig névrokona, a spanyol Suarez, az új madridi kor­mányfő most fogalmazta meg kormánya programját, amely — legalábbis szavakban — bizonyos óvatos, csekély re­formokat helyez kilátásba. Egyelőre azonban az esedé­kes amnesztia, a francoista uralom idején börtönbe ve­tett munkások, szakszerveze­ti és politikai vezetők javára meghirdetendő közkegyelem körül folyik a harc. Franco maradék hívei, akik azonban fontos pozíciókat foglalnak el. e téren engedményekről hal­lani sem akarnak. Olaszországban Andreotti, a kijelölt miniszterelnök a pártok vezetőivel megkezdte tárgyalásait. A kommunista lngraóval úgy találkozott, mint a parlament elnökével, a római kormányalakítási procedura egy ilyen tájéko­zódó eszmecserét is előír. A választások utóhulláma most jutott el az Olasz Szocialista Pártig: De Martino főtitkár lemondott, utódjának egy Vi­szonylag fiatal politikust vá- lasztotak' meg Craxit, s már ő tárgyalt Andreottival, hogy esetleg egy kereszténydemok­rata-szocialista kormányt hozzanak létre, amely bizo­nyos kérdésekben még a kommunisták támogatását is igényelné. Dél-Európához tartozik Ciprus. A világ békemozgal­ma és a Szakszervezeti Vi­lágszövetség joggal hívta fel a héten a figyelmet a ciprusi kérdés megoldatlanságára. Azt hiszem, ez a probléma előbb-utóbb ismét a lapok címoldalára fog kerülni. VÉGÜL TEGYÜNK EMLÍ­TÉST egy jelentős szovjet— francia megállapodásról, amely a földrészünk nukleá­ris biztonságát is szolgálja az által, hogy esetleges véletlen vagy jóvá nem hagyott nuk­leáris incidensek ügyében in­tézkedik, s például a Moszk­va—Párizs forródrót alkal­mazását irja elő. Sauvagnar- gues francia külügyminiszter moszkvai látogatásakor Gro- miko azt hangsúlyozta, hogy ki kell zárni mindenféle vargabetűt és eltérést attól a vonaltól, amely a szovjet— francia kapcsolatokban az utóbbi tíz év során kialakult. Pálfy József A z emberek hol a Carabanchal-börtön előtt jönnek össze tüntetni a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, hoi a város főutcáján, a Jose Antonioű szállnak szembe a kivezényelt és vadul támadó kar­hatalommal, mert a haza szabadságáért, mindannyiok kiszabadulásáért is megkezdő­dött a küzdelem. Megkezdődött? Negyven esztendeje, hogy a Spanyol Köztársaságra belső, ellenforradalmi lázadás szervezésével, külső, zsoldos erők igénybevé­telével, s a német náci, meg olasz fasiszta diktatúrák nyílt, gátlástalan segítségének felhasználásával Franco tábornok rátámadt. A támadás nyomán kirobbant polgárháború Európa e századi történelmének legvéresebb fejezetei közé tartozik. A harc a nemzeti fel- szabadulásért, tehát éppen négy évtizede kezdődött. Csak éppen a négy évtized na­gyobbik részében a fasizmus bizonyult erő­sebbnek. Még a polgárháborúban azért, mert a a nemzetközi reakció akkor nemcsak Spa­nyolországban, hanem Eurppa-szerte erősö­dőben volt. A fasiszta szenny nemcsak az Ibériai-félszigetet öntötte el, hanem mire Franco elvégezte véres munkáját és sírba tette a respublikát, Hitler hordái már meg­hódították Nyugat-Európa nagy részét, és ál- lig fegyverkezve a Szovjetunióra készültek rátámadni. S ebben az időszakban elsősor­ban Anglia és Franciaország magatartása, be nem avatkozási politikájuk a fasizmus mal­mára hajtotta a vizet. Az ellenállás Franco rémuralmával szem. ben azonban soha sem szűnt meg. Kommu­nista partizánok még tíz évvel a köztársaság bukása után is harcoltak, a Guardia Civil sok rémtettét fizettették meg a kopók véré­vel. De a túlerő — s megint csak nemzetközi méretekben számolva az erőket — nem ne­kik kedvezett. A második világháború után az Egyesült Államok vezette nemzetközi imperializmus a hidegháború korszakát dik­tálta Európának. Az Egyesült Államok, s nyomában Nyu­gat-Európa kormányainak nagy része (tisz­telet például a skandináv kivételnek!) Fran­cot nemcsak eltűrte, hanem fokozatosan sza­lonképessé tette, maga mellé vette. Az a vi­szonylagos gazdasági fellendülés, amelyet Franco Spanyolországa a hatvanas években elért, csakis annak köszönhető, hogy a spa­nyol-amerikai katonai paktumért, a spanyol földre telepített nukleáris arzenálokért a spanyol uralkodó osztály ellenszolgáltatást kért és kapott. De ebben az időben már kibontakoztak annak az új demokratikus nemzeti összefo­gásnak a körvonalai is, amely ma — Franco halála óta — szinte óráról órára erősödőén uralja az ország politikáját. Mert a franeó- izmus, a negyvenéves, megkordhad rezsim védekezésre kényszerült berendezkedni. A spanyol nép képviselőinek egység­frontja ma a kommunistáktól a ke­reszténydemokratákig, a katalán nemzetiektől a baszk munkásokig terjed. Ha Madrid az utcára megy, másnap Barcelona válaszol neki. s Bilbaóból a héten is éppúgy érkeztek hírek, mint Andalúziából. A küzdelem nem lesz rövid, és nem lesz könnyű. Spanyolországban sok okból nehe­zebbek a harc feltételei, mint Portugáliában. De Európa baloldali erői, közöttük is első­sorban a kommunisták, akik negyven évvel ezelőtt elsőnek siettek a nemzetközi brigá­dok zászlai alá, ma is töretlen szolidaritás­sal állnak a spanyol nép oldalán. ül ryA*WH7ií»I*j Madridban hajnalodik

Next

/
Thumbnails
Contents