Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

2 KELET-fyí AG Y ARORSZÄG 1976. július 18. KÉSZÜL A KÖZMÜTÉRKÉP A föld alatti Hyíregyháza Megszűnt a vízellátás egy időre a nyíregy­házi tejporgyárban július 24-én — eltörték a vízvezetéket a szomszédban földmunkát végző dolgozók. Az Orosi úton történt csőtörés nem az első, már többször megesett, hogy kábeleket, vízvezetéket, csatornát harapott át a gép, met­szett el az ásó. Nyíregyháza persze nem áll egyedül — gondoljunk csak arra, hogy a múlt­kor Székesfehérváron egy gázfővezetéket törtek el az építők... Ez természetesen nem mentség — csupán arra utal, hogy az egész országban megoldatlan probléma a közművek megfelelő feltárása, feltérképezése. Az Éoítési és Városfejlesz­tési Minisztériumban elha­tározták, hogy az elkövetke­ző évek során elkészítik az egész ország egységes köz­műtérképét — annak birto­kában már nem szabad elő­fordulnia hasonló eseteknek. Kísérletképpen elkészítet­ték néhány magyar város (Veszprém, Szombathely, Balassagyarmat) közművei­nek .részjeje^ térképét, s az ' df?'*'' szerzett- - tapasztalatok - alapján a Budapesti Geodé- , ziai és Térképészeti Vállalat -más helyeken is-munkához látott. Nyíregyháza város ta­nácsától is megrendelést kaptak, hogy készítsék el a megyeszékhely közműtérké­pét. A Hímes kész Tavaly áprilisban láttak munkához a geodéziai válla­lat dolgozói — azóta elké­szültek a város északnyugati sarkával (a Hímessel), és már a városi tanács műsza­ki osztályán van a városköz­ponttól keletre levő terüle­tek részének térké­pp ,tSi (a- J?#39j?yAoí4V. ffózs.a György utca, Debreceni út és a Baktalórántháza felé menő vasútvonal által határolt te­rület). Jelenleg az ettől nyu­gatra fekvő városrész köz műveit kutatják és rajzolják (a Rákóczi utcától délre lé­vő, a Derkovits utcáig terje­dő területet). A „kutatják” kifejezés nem véletlenül bukkant.fel: sok­szor valóságos nyomozói munkát igényel annak fel­derítése, hogy hol, milyen ve - *iíétékek húzódnak a föld alatt. Igaz ugyan, hogy fel­használják á „közműtulájdo- nosok” (a posta, a TITÁSZ, a TIGÁZ, a SZAVICSAV stb.) térképeit és adatait, de ezek bizony nem minden esetben tökéletesek. Másrészt pedig nekik mindenről meg kell győződniük, tehát nem rajzolhatják át saját térké­pükre azokat az adatokat. Ezekkel nincs túl nehéz dol­guk, inkább a láthatatlan ve­zetékek okoznak gondot. Egy különleges műszerrel, a „Telmes” típusú vezetékke­resővel pásztázzák végig a járdákat, úttesteket, ez a műszer jelzi a fém vezetéke­ket a föld alatt. Más a te­endő például az eternitből készült vízvezetékeknél — ezek beméréséhez a „geofon” nevű kiegészítő készüléket használják, amely nem más egy szuperérzékeny mik­rofonnál. A cső egy szaka­szán kopogtatnak, s azt jó­val odébb érzékeli a műszer, így nyomon tudják követni a csövet. A bemérés ezzel kö rülbelül harminc centiméte­res hibahatáron belül pon­tos lehet. Különösen nehéz dolguk van a térképkészítőknek a kereszteződésekben, ahol több vezeték fut különböző irányokba. Itt sokszor hosz- szabb időt is el kell tölteni­ük, hogy hibátlanul rajzol­hassák be a víz-, gáz- vagy villanyvezetékek útját. Jobb együtt­működést! Á „Telmes" jelez Persze nemcsak a föld alatt fekvő' közműveket, ha­nem a föld felett álló mű­tárgyakat is jelölniük kell a térkép készítőinek — minden villanyoszlop, kút, lefolyóak­na, utcai lámpa szerepel az; egységes közműtérképen. Növekedett a sajt-, a túrófogyasztás Több tejet iszunk! Eredményesnek bizonyult az a sok-sok intézkedés, amely az ország tejtermelése fokozásának érdekében szüle­tett — ezt igazolja a Tejipari Tröszt legutóbbi gyorsmérle­ge. Bár az erőteljesebb javu­lás körülbelül két év múlva várható, a felvásárolt tej mennyiségét jelző grafikon máris felfelé tart. A múlt év első felében 696 millió litert, az idén pedig 714 millió liter tejet szállítottak a feldolgo­zó üzemekbe, s ez 2,7 száza­lékos növekedésnek felel mteg. Az ország tizenöt tejipari vállalata felkészülten várja a több tejet. Nagyobb fennaka­dások nélkül folyik a felvá­sárlás; mindennap óriási gé­pezetet tartanak működésben. A tejüzemekhez közelebb eső településekről hétszáz tar­tállyal ellátott teherkocsi szállítja a fehér italt, a távo­labbi vidékekről vagorjok vi­szik a tejet. Az a cél, hogy az ivótejből és a napi termékekből — pél­dául tejszínből, tejfölből és túróból — az egyes körzetek önellátóak legyenek. Az ellá­tásból egyre inkább kiveszik a részüket a termelőszövetke­zeti tejüzemek is1, amelyek évente 70 millió liter tejet dolgoznak fel. A terv szerint 1980-ra ez a mennyiség 170 millió literre nő, ehhez termé­szetesen a tsz-tejüzemek szá­mát is gyarapítani kell a je­lenlegi huszonnégyről. Az ál­lami tejipari vállalatok több­féleképpen segítik ezeket az üzemeket: szakembereket ad­nak és rendszeresen ellenőr­zik a feldolgozást. Az ország tejtermelése ta­valy elérte az egymiUiárd-ki- lencszázmillió litert. ebjoől majdnem másfél milliárd li­ter került a tejipari vállala­tokhoz és a tsz-tejüzemekhez. Sokféle tejből áll össze ez a mennyiség, s néha bizony A város teljes közműtár- képének elkészültét a jövő év végére tervezték — ám valószínűleg ki kell tolni a határidőt. Több a vezeték ugyanis, mint az előzetes fel­mérések alapján képzelték. Ez a felmérés a közműtulaj­donosok nyilvántartásai alapján készült, s mint kide­rült, azok meglehetősen pon­tatlanok. A „házitérképek” hibái sokszor bajt okoztak, hiszen az építők helytelen adatokat kaptak, nem ott volt a vezeték, ahol várták -—. így eshetett meg, jiogy be­levágtak! Ez érthető is — de mire véljük azt, hogy a bevezető­ben említett vízvezeték-átvá­gás olyan területen történt, amelynek részletes és pontos közműtérképe a városi ta­nács műszaki osztályán már fél éve megtekinthető ? ... Ez nyilvánvaló felületes­ségre utal, akárcsak az a probléma, amit a térképet készítők említettek. Annak idején, amikor egyeztették elkövetkező munkájukat a közművek tulajdonosaival, azok ígéretet tettek: minden új vezeték lefektetéséről ér­tesítik a geodéziai vállalatot, hogy annak munkatársai még a betemetés előtt ponto­san berajzolhassák az új vezeték helyét térképükre, így sok fölösleges munkát lehetne megtakarítani, és a kész térkép is friss adato­kat közölhetne. Az eltelt egy év alatt egyetlen ilyen beje­lentést sem kaptak! gondot jelent a szakembe­reknek a megszokott minősé­get előállítani. Az üzletekben leggyakrabban vásárolható tej zsírtartalma 2,8 százalé­kos, a csecsemőtejé 3 százalé­kos, a minőségi tejé pedig 3,6 százalékos. Dr. Vinnay Géza, a Tejipa­ri Tröszt piackutató osztályá­nak vezetője elmondta, hogy a tej és tejtermékek népsze­rűségének emelkedését a vá­laszték folyamatos bővítésé­nek is tulajdonítják. Nem­csak a tej felvásárlás, hanem a tejfogyasztás gyorsmérlege is kellemes meglepetést szer­zett. Az év első hónapjaiban 6,6 százalékkal több tej, 12 százalékkal több sajt és 17,1 Százalékkal több túró fogyott el az országban, mint a múlt évben! Tarnavölgyi György Újdonságok a Vöröskeresztnél Címkereső szolgálat — Elsősegélynyújtó tanfolyam autósoknak — Huszonötezer szabolcsi véradó Segíti a bajba jutottakat, szervezi a tisztasági mozgal­mat, a véradást, tanfolyamo­kat az elsősegélynyújtásra, propagálja az egészséges élet­re nevelést, részt vesz a kör­nyezetvédelemben különle­ges címkereső szolgálatával hozzájárul az évtizedek során szétszakadt családi, rokoni, baráti kapcsolatok megtalá­lásához... Mindez csak egy része a Vöröskereszt hagyományos és újszerű tevékenységének. Ha­gyományos a bajba jutottak segélyezése, amelyre tömeges méretekben itthon ' utoljára az 1970-es árvízi katasztrófát követően volt nagy szükség. A Vöröskereszt szabolcsi szervezete az országos köz­pont munkáját segítve kive­szi részét a katasztrófa súly- totta országok megsegítésé­ből. Az ország lakossága több mint 20 millió forint ér­tékben vásárolt nemzetközi segélyezést szolgáló vöröske­resztes bélyegeket; a szabol­csiak 1,2 millió forinttal já­rultak hozzá a természeti ka­tasztrófák okozta sebek gyó­gyításához. A külcsín nem minden A hétköznapok során a lát­ványosság nélküli, sokszor csak lassan eredményeket hozó munka jellemzi a sza­bolcsi vöröskeresztes szerve­zetek életét. Egyik fő dolguk a tisztasági mozgalom szer­vezése, amelyben együtt mű­ködnek a helyi népfrontbi­zottságokkal. A cél nem az, hogy minél több tábla kerül­jön a házak, kerítések falára és csupán a külcsín alapján ítéljék oda a „Tiszta udvar, rendes ház” címet. A mérce a valóságos tisztaság az ud­var, a szűkebb környezet, a kutak, szemétdombok, wc-k rendje és helye. Ebben mé sok a vita, hisz különösen a községekben ma még nincs minden rendben az egészség- védelem körül. Véradók készenlétben A másik fő dolga a Vörös- keresztnek a véradás szerve­zése. Egy év alatt a megyé­ben mintegy 25 ezer embert mozgatnak meg az önkéntes ingyenes véradások alkalmá­val. 16 évestől 60 évesig ter­jed a véradók életkori meg­oszlása, akik évenkénti 5,5 ezer liter életet mentő vérrel teljesen ellátják a megyei kórházak igényeit. A véradók között mind több a fizikai munkás, s mind több az olyan állandó „tartalék” akikre a legsürgősebb esetekben bár­melyik pillanatban számítani lehet, azonnal készek a vér­adásra, ha a helyzet úgy kí­vánja. Bűntény a vonaton Battyányi Ferenc ötvennégy- éves mozdonyvezető a nehéz szol­gálat után egy márciusi estén ha­zafelé utazott a Nyíregyháza és Záhony között közlekedő sze­mélyvonaton. Egy tizenkilenc éves garázda fiatalember — minden indok nélkül — úgy meg­verte őt, hogy azóta is orvosi ke­zelésre szorul. Ennyi a szűkszavú, de sokat mondó hír. Tegyük még hozzá hogy a garázda fiút példásan megbüntették, de a társaságban utazó gitáros fiúk szabadok — őket csak erkölcsileg lehet el­ítélni. A bűncselekmény estéjén a mozdonyvezető felszállt egy fül­kébe, táskáját egy csomagtartóra tette, de nyomban ez után át­ment a szomszéd fülkébe, ahol meglátta régi ismerősét. Rövid ideig beszélgettek, aztán vissza­ment, de táskáját nem találta a csomagtartón. Arra gondolt, hogy rossz helyen keresi, ezért tovább ment a következő fülkébe. On­nan üres kézzel visszajött, de örömmel látta, hogy táskája is­mét a helyére került. Hóna alá tette a táskát, hogy átmegy egy másik kocsiba. Tá­vozása előtt kevés szemrehányás­sal még rászólt az ott gitározó, hosszú hajú fiúkra: „Miért dug­tátok el a táskámat”? Ennyi volt a jogos számonkérés, sem több-, sem kevesebb. Ezzel a mozdony- vezető tovább is ment. A fiúk fel- heccelték (nem felbújtották) Sze- rényi Árpádot: „Ezt biztosan ne­ked mondta”. A fiúk röhögtek, Szerényi a mozdonyvezető után szaladt és minden szó nélkül ököllel le* ütötte. A padra zuhanó és esz­méletét vesztő férfi — a szem­tanúk szerint — még vagy húsz durva ökölcsapást kapott. A magából teljesen kikelt fiatalem­ber többször meg is rúgta áldo­zatát. Az utasokat ebben az eset­ben nem lehet közömbösséggel vádolni, Szerényi talán azért is üthetett húszat, mert a fülkében csak idős emberek és nők utaz­tak. Az egyik idős ember a ka­lauzért rohant, aki hamar a hely­színre érkezett és segítségével a megvadult fiút előállították a kis- várdai rendőrkapitányságra. A vasutasok mentőt hívtak, de a gyors orvosi beavatkozás el­lenére a mozdonyvezető még min­dig nem gyógyult meg. Agyráz kódás, járomcsonttörés és több­súlyos zúzódást szenvedett. A 19 éves támadó erős testalka­tú, pátrohai lakos és letartóztató sa előtt a megyei távközlési üzem­ben volt hálózatszerelő. A tárgya láson így védekezett: „Dühbe gu­rultam, mert legnagyobb sértés nek tartom, ha lopással gyanúsí­tanak”. Később beismerte, hogy senki sem gyanúsította őt lopás­sal. Ügyét a Kisvárdai Járásbíró­ság dr. Vathy Ákos tanácsa tár­gyalta. Az ítélet meghozatalánál figyelembe vették, hogy még nem volt büntetve, de súlyosbító kö­rülményként értékelték, hogy durva módon Verekedett és az utasok körében felháborodást kel­tett. Súlyos testi sértésért és garáz daságért az elvetemült fiatalem­bert egy év és négy hónap bör­tönbüntetésre ítélte a bíróság. A mellékbüntetés szerint két évre a közügyek gyakorlásáról is le kell mondania. Fellebbezés után a megyei bíróság az ítéletet hely­ben hagyta, amely így jogerőre emelkedett. (nábrádi) Hagyományos feladatai kö­zé tartozik a Vöröskeresztnek az elsősegélynyújtó tanfolya­mok szervezése, amelyek éle­tet menthetnek. Az iparosodó Szabolcs-Szatmár megyébep egy év alatt 237 tanfolyamon csaknem hatezren sajátítot­ták el az elsősegélynyújtáshoz szükséges legfontosabb tenni­valókat. A gépkocsiállomány növekedésével azonban mind sürgetőbbé válik a hivatásos és „úrvezetők” elsősegélynyúj­tási ismereteinek bővítése, amelyet a Vöröskereszt me­gyei szervezetei igyekszik elősegíteni. Az autósok érdekében Eddig főként a buszveze­tők, tehergépkocsi-vezetők — és közlekedési rendőrök ré­szére szerveztek ilyen tanfo­lyamokat, de tárgyalások kezdődtek az autóklub me­gyei Vezetőivel is, a nem hi­vatásos gépkocsivezetők szá­mára szervezendő tanfolya­mokról. A Vöröskereszt meg­felelő oktató-szemíéltető anyaggal, filmmel rendelke­zik ehhez, várják az igények jelentkezését. így is csök­kenthető a balesetek halálos áldozatainak száma; olykor az elemi segélynyújtási isme­retek életet menthetnének... Az egészséges életre, tisz­taságra nevelést jól szolgál­ják a szervezet által irányí­tott iskolai vöröskeresztes csoportok. A megyében 90 kis egészségőr csoportban és 314 ifjú vöröskeresztes cso­portban több, mint tízezer általános, középiskolás és szakmunkásképző intézeti fiatal vesz részt, akik szá­mára a nyári időszakban tan­folyamokat is tartanak. Talán a vöröskeresztes te­vékenység legérdekesebb „szolgáltatása” a címkeresés. Evenként 8—10 esetben for­dulnak a megyei szervezet­hez, illetve ennyi esetben jutnak el az országos szer­vek megkeresései a megyé­be, hogy az egész világra kiterjedő keresőszolgálat se­gítségével ismét egymásra találjanak a háború, a kon­centrációs táborok, családi tragédiák következtében szét­eső családok. Még mindig vannak akik a háború során elveszített hozzátartozókat keresik. Ha nem jön levél A Vöröskereszt segít ab­ban is. ha a meggondolatlan­ságból Nyugaton maradó ma­gyar turista tettét megbánva, haza akar jönni, de nincs rá pénze. Legutóbb egy buji fiatalember hazajövetelét se­gítette a Vöröskereszt, aki egy turistaút során maradt kint, s fillér, barátok, isme­rősök nélkül egyetlen segítő­je a Vöröskereszt volt. Az itthoni hozzátartozók gyak­ran fordulnak a szervezethez, ha évek óta nem jön levél a távoli országból. És a Vörös- kereszt a földgolyót átfogó testvérszervezetek segítségé­vel igyekszik választ adni az aggódóknak: él-e, hal-e a végtelen utakat járó, vagy egyszerűeh nem áll rá a keze az írásra... P. G. Lehetne olcsóbb! A konzervgyár segfiénty Mióta létezik a Nyíregyházi Konzervgyár, gyakran véle­kedik úgy a közvélemény egy része: a konzervgyár az oka az áruhiánynak, ők vásárolják fel a lakosság ellátását szolgáló zöldséget, gyümölcsöt. Bármennyire szokatlanul hangzik azonban, ennek pon­tosan az ellenkezője az igaz, azaz lehetne igaz. A Nyíregyhá­zi Konzervgyár nemhogy gátolná a bolti zöldség-gyümölcs ellátást, hanem segíteni akarja, bár inem ez a szerepköre. Vannak időszakok, amikor a konzervgyár jelentős meny- nyiségű és a minőségi követelményeknek megfelelő zöldsé­get, gyümölcsöt tudna átadni eladásra a kereskedelemnek, így van ez például a paradicsomszezon elején, amikor a kezdeti néhány vagonos tétellel még nem lehet megkezdeni a folyamatos termelést, s ezt a mennyiséget szívesen és meg­lehetősen olcsón átadnák a közvetlen fogyasztás számára. A konzervgyári vezetők több ízben felajánlották már a kínálkozó tartalékot a kereskedelemnek, de a válasz elzárkó­zás volt. Miért? A szerződéses alapon felvásárolt zöldséget a konzervgyár nyereség nélkül továbbadná. A kereskedelem azonban nem tudna mit kezdeni az olcsón „kapott” áruval, a jelenlegi árakon tudná „közvetíteni” a fogyasztókhoz, ami viszont több száz százalékos indokolatlan haszonhoz juttatná őket. Ez nem járható út, ilyen feltételek mellett a konzerv­gyár nem hajlandó átadni a nélkülözhető zöldségszállítmá­nyokat. Nem hibáztatjuk a kereskedelmi szerveket sem, mert bi­zonyos fokig az adott árviszonyok megkötik az ő kezüket is. Lehetne azonban megoldást találni, esetleg a meg nem érde­melt nyereség befizetését az államkasszába, s így nem ma­radna távol a pultoktól a konzervgyári felesleg, s nem kelle­ne üres, félig üres szatyorral távozni a boltból a háziasz- szonynak... Kínálkozik egy másik lehetőség is a konzervgyár által fel­ajánlott segítség kamatoztatására: mi történne, ha az üzemi konyháknak adná át a konzervgyári szállítmányokat. Ezzel közvetve segíthetnénk a fogyasztói ellátást, mert ezek a szer­vek kevesebb mennyiségű zöldség-gyümölcsöt „vennének” el a közvetlen lakossági árukészletből. A hiányos ellátásnak, amint a konzervgyári példa is jel­zi, együttműködési, terítési, rugalmassági okai is vannak. Mindent azonban természetesen nem lehet megoldani a kon­zervgyári tartalékok „bevetésével”. Nélkülözhetetlen a szer­ződéses fegyelem megszilárdítása. Nem ölt nagy méreteket, de még tart a szerződéses „háború” a felvásárló szervek és a mezőgazdasági termelőüzemek között. Egyes tsz-ek rendsze- résén nem teljesítik a szerződésben vállalt kötelezettségeiket, a nagyobb haszon miatt más megyékben és a fővárosban igyekeznek értékesíteni a szabolcsi asztalokra szerződött zöldséget, gyümölcsöt. A szigorúbb kötbérezés javíthatna ezen, de a fő dolog a szemlélet változtatása. A megbízható partneri kapcsolat ugyanis nemcsak a felvásárló — a fo­gyasztó, hanem a tsz érdeke is. A zöldség annyira politikai kérdés lett, hogy a nyíregy­házi városi párt-végrehajtóbizottság is napirendjére tűzi a közeljövőben. Remény van rá, hogy minden érintett és fele­lős szerv, szakember munkájának eredményeként sikerül ja­vítani az ellátást, egyezségre jutni a konzervgyári „tartalék” hasznosításában is, amely nem kis mértékben segítené a me­gyeszékhely ellátását. Páll Géza

Next

/
Thumbnails
Contents