Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 16. Román hét az áruházakban Július 15-én román áruházi hét kezdődött a nyíregyházi Kelet Áruházban. A kisha- tármeniti forgalom keretében megyénkbe érkező iparcikkek árusítását ünnepélyes kere­tek között kezdték meg. A román hét ünnepi megnyitó­ján részt vett Hosszú László, a megyei pártbizottság titká­ra, dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács általános el­nökhelyettese, ott voltak a megye és a város kereskedel­mi vezetői. A megnyitóra ér­kező négytagú román dele­gációt Argyelán György, a Nagyvárad megyei szövetke­zetek elnöke vezette. A román delegáció vezetője köszöntőjében egyebek között elmondta, hogy évről évre növekszik az árucsere-forga­lom, s ennek a lakosság nem csak az ellátás, de a válasz­tékbővítés miatt is hasznát veszi. A kereskedelem fejlő­dése mellett a két ország ba­rátsága is fejlődik és köze­lebb kerülnek egymáshoz Szabolcs-Szatmár megye, va­lamint Nagyvárad megye ke­reskedői, vásárlói. Végül re­ményét fejezte ki abban, hogy a jövőben tovább bővül a kereskedelmi kapcsolat és szorosabb lesz a barátság. Az ünnepi beszéd után Kállai Sándor, a MÉSZÖV elnöke nyitotta meg a román áruk hetét. 22 YV$á!i;árii^$oróh imüí Koronái kerámiák a Kelet Áruházban. A Kelet Szövetkezeti Ke­reskedelmi Vállalat idén csaknem 60 millió forintos kishatármenti forgalmat bo­nyolít le, s ebben a forga­lomban jelentős szerepet kap­nák a román áruk. Az el­múlt napokban 22 vagon kü­lönböző áru érkezett Romá­niából megyénkbe, értékük megközelítette a 8 millió fo­rintot. A rendezvény alkal­mával román üvegáruk, zo­máncozott edények, táskák, poroeláncikkek, színes karton anyagok, férfiingek, halkon­zervek és egyéb áruféleségek között válogathatnak a vá­sárlók. Tegnap a mátészalkai Kraszna Áruházban a nyír­egyházához hasonlóan román hét megnyitására került sor. Hegjelent a Fáklya A július 25-én megjelenő 14. szám közli Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titká­rának elméleti cikkét „A szo­cialista országok barátságá­nak és együttműködésének erősítéséért” címmel. A Kárpátontúli területről, Szabolcs-Szatmár megye test­vérkapcsolatáról szóló riport- sorozat II. részét olvashatjuk a lap legújabb számában. A szerző Husztra, az orenburgi gázvezeték kompresszorállo­másán dolgozó több, mint 400 magyar építőhöz kalauzolja el az olvasót. „A magyar internaciona­listák nyomában” címmel közli a Fáklya annak a na­gyobb lélegzetvételű emlék­iratnak I. részét, amelynek szerzője Ivan Fjodorovics Kuc nyugalmazott vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság vezetőségi tagja. A szerző emlékei visszanyúlnak a polgárháború éveibe, azok ról a magyarokról ír, akik a szovjethatalom mellé álltak. Kuc vezérőrnagyot a Nagy Honvédő Háború után he­lyezték nyugállományba — katonai pályafutása a Ma­gyarország felszabadításáért vívott harcokkal ért véget. A „Várom rigai barátai­mat” című írásban Orosz Adél nyilatkozik azzal kap­csolatban, hogy augusztus végén hazánkban vendégsze­repei a Lett Szocialista Köz­társaság Akadémiai Opera és Balettszínházának társulata. A 70 tagú rigai balettegyüt­tes már járt Magyarországon: 1968-ban a szegedi ünnepi já­tékokon nagy sikerrel mutat­kozott be a Hattyúk tavával. Túl a vizsgalázon Ketten az új szakmunkások közül A többi iskolatípustól elté­rően a különböző szakmun­kásképző intézetekben ké­sőbb kezdődik és fejeződik be a nagy drukk, a vizsga- időszak. Az idén is így tör­tént ez megyénk legnagyobb ipari iskolájában, a 110-es- ben. Az intézetben 600 nappali és nem kevés magánúton vizsgázó bizonyította igen sok szakmában rátermettsé­gét. Túl a vizsgalázon, —tfrt- után az idei fáradtságot jó­részt kipihenték — beszélge­tésre invitáltuk a sok száz közül két friss szakembert. Móré Tibor központifűtés- szerelő szakmunkás lett. Me­gyénknek egy távoli zugából, Szamosangyalosról utazott fel 3 évre, hogy ebben a mai szakmában oklevelet szerez­zen. Szülei a helyi mezőgaz­dasági tsz állandó dolgozói — két testvére is iskolázott. Mindvégig kollégista volt. Jól sakkozott, tagja volt az énekkarnak és az irodalmi színpadnak. KlSZ-tevékeny- sége is elismerést nyert. Gya­korlati képzést a SZAÉV-nél kapott. Már válaszút előtt sem áll, hisz átlépte első mun­kahelyén, a CSÓSZER-nél is az élet kapuját. Kezdő béré­vel is elégedett. Szabó Gábor magánúton szerzett kőműves szakmában képesítést. 16 éve az ingatlan- kezelő vállalat segéd- majd betanított építőipari munká­sa volt. Bár vállalatának nem volt érdeke, hogy szakosítsa magát, ő mégis bátran neki­vágott... Vállalkozása sikeres lett, közepesre vizsgázott. Tette mindezt önképzése ér­dekében is. Már betanított éveiben is szakmunkásbért kapott! Miután végzett, még­sem hagyta cserben vállala­tát. Kétgyermekes családapa. Családjával a Kun Béla ut­cán, egy összkomfortos ta­nácsi lakásban él. A kisfiúk alsós zenetagozatos, lányuk bolti eladónak tanul. A fele­ség, a mama is diák volt: most végezte el a nyolcadi­kat — a konzervgyárban dolgozik. Tanult az egész család... Suba Ernő ÚTTÖRŐKA MEGYE, AZ ORSZÁG LEGSZEBB TÁJAIN TÁBOROZNI JÓ! CSILLEBÉRC, ZÁNKA Talán minden gyerek vá­gya, hogy életében egyszer eljusson úttörőtáborba. Hosszú évejcen át az egyedü­li nagy álom Csillebérc volt. Aztán megépült és fogadja az úttörők ezreit a zánkai út­törőváros. Öröm látni azt a sok boldog gyerekarcot, mely a táborba induló különvona- tokon felragyog. Merész álom volt eddig, ami most valóság. Akik nem látták, talán el sem hiszik, hogy kétheten­ként a Keleti pályaudvarról 13—14 vasúti kocsiból álló hosszú szerelvények viszik a legjobb pajtásokat Zánkára, arra a helyre, amelynek ne­ve eddig ismeretlen volt. Ezeken a különvonatokon ott találjuk a szabolcsi gye­rekeket is. Közel 700-an vesznek részt a nyáron öt turnusban, különböző szak­táborokban. JÁRÁSI TÁBOROK A mozgalom aktivistái rég rájöttek arra, csak úgy ér­hető el, hogy minden gyerek eljusson életében legalább egyszer úttörőtáborba, ha minél több táborhelyet léte­sítenek. Ennek szellemében megépült a megyei KISZ- és úttörőtábor Sóstón. Járási táborok létesültek megyénk­ben Dombrádon, Rakama- zon, Tiborszálláson, Gerge- lyiugornyán és Tivadaron. Sőt, a megyén kívül is ke­resték a lehetőségeket, így sikerült a Balaton északi partján fekvő Káptalanfüre- den megszervezni a cseretá­bort. Ezekben a táborokban nyaranta 6000 pajtás töltheti kellemesen a szünidő egy ré­szét. TÖBB FIGYELMET A ROMANTIKÁRA! Az összkomfortos táborhe­lyek kitűnőek, mégis meny­nyire furcsának tűnik, mi kor a hagyományosnak tűnő táborozások után szinte ki­fulladásig mesélik élvényei­ket a gyerekek. A táborozás után szép emlékké válik az is, ami annak idején bizony egy percnyi elkeseredést vál­tott ki belőlük. Ezért tartom örvendetesnek, hogy a me­gyei úttörőelnökség felis­merte az ebben rejlő lehető­ségeket és újra feleleveníti a kerékpártúrákat, a vízi szak­táborokat és teret kapnak a természetjárók is. A kerékpáros vándortábo­rokat úgy szervezték meg, hogy a gyerekek megismer­hessék a megye irodalmi, történelmi nevezetességeit. Érintik Szatmárcsekét, Túr- istvándit, Tiszacsécsét, Tar- pát. A több mint 200 km-es útvonalat hat nap alatt kere­kezik le a pajtások. A vízi szaktábor a dombrá- di Tisza-parton ütötte fel sátrait. Ennek külön érde­kessége, hogy négy olyan csónakuk is van a pajtások­nak, melyet saját maguk épí­tettek a tanév folyamán a nyíregyházi ■ úttörőház szakkörében Bátfai László irányításával. A dombrádi pajtásokkal együtt a kéthe­tes tábor utolsó három nap­ján „lecsurognak” a Tiszán Rakamazig, ahol egy napot pihennék és innen indulnak haza. Az országos kerékpártúrá­ba is bekapcsolódnak gyere­keink. A különböző helyeken táborozó pajtásakat 200 fo­rintos táborozási utalványok­kal is támogatják. Jó lenne, ha e szép kezde­ményezés széleg körben el­terjedne! Sánta János A „kocsikázás” is bűncselekmény Az utóbbi hetekben Nyíregyhá­zán ismeretlen tettesek több gép­járműlopást követtek el. Főleg Jósavárosban és az Északi Alköz­pontban tűntek el gépkocsik, mo­torkerékpárok és kerékpá­rok. Néhány gépkocsi­ról éjszaka leszerelték a kereke­ket . . . Az eddigi rendelkezésre álló adatok szerint a bűncselek­mények többségét egy fiatalokból álló csoport követte el. A fiatalokra jellemző néhány eset: feltörték a gépkocsit, kocsi- káztak néhány, vagy néhány száz kilométert, valahol az út mentén megálltak és hazamentek. Jó tud­ni, hogy egy újabb jogszabály szerint az ilyen kocsikázás nem „jogtalan használatinak minő­sül, hanem lopásnak és szigorú büntetés jár érte. Az is szomorú, hogy az ellopott kerekek, gumi­abroncsok és egyéb alkatrészek vevőkre, pontosabban orgazdákra találnak. Az ilyen „üzleteknél” nemcsak az eladót, a vevőt is megbüntetik. Elgondolkoztató néhány ember közömbössége is. Többen végig­néztek egy-egy ablakbetörést, vagy keréklopást és nem tettek feljelentést. Pedig újabban pénzbe és érmébe sem kerül a telefoná­lás, mert a rendőrségi segélyhívó gombnyomásra működik. Sajnos arra is volt példa, hogy a fiatal fiú több napig kocsikázótt barát­jával és a szülei meg sem kérdez­ték tőle, hogy kié ez a kocsi. Ér­deklődésükkel esetleg megelőz­hették volna a fiúk további bűn­cselekményeit, s az életveszélytől is visszatarthatták volna őket. Elég gyakran előfordul, hogy kevésbé óvatos emberek lezárat­lanul hagyják járművüket, vagy sötét, elhagyott helyen parkolnak. Óvatos körültekintéssel nemcsak a lassan hajtó járművet, de a bűncselekmények elkövetését is meg lehet előzni. .. Tíz klub, 396 tag Eredményes MHSZ-munka Mátészalkán Négy évvel ezelőtt, öt klubban, 130 taggal kezdte meg tevékenységét Mátészal­kán a városi MHSZ. A vá­rosi tanács nagytermében a nemrégen lezajlott aktívaér-, tekezleten az azóta eltelt idő­szak eredményes fejlődéséről számolt be Dalia István, a városi MHSZ titkára. A vá­rosi tanács és a gazdasági szervek segítségével még az alakulás évében több, mint hárorpmillió forint értékű gépjármű és kiképzési bázis tulajdonosa lett a szervezet. A következő évekre is meg­maradt ez a lendület. Két év alatt 500 000 forint értékű gépjármű vizsgapályát épí­tettek. céllövöldét hoztak lét­re. A technikai feltételek és eszközök biztosítása mellett legfontosabb feladatnak tart­ják az ifjúság nevelését az iskolákban és munkahelyen. Az MHSZ-klubok üzemen belül vagy üzemi patronálás- sal működnek. Mátészalkán a 10 klubnak jelenleg 396 tagja van. A ta­gok között 45 a nő. Figyelem­re méltó, hogy a tagok fele 25 éven aluli. Ez az arány a következőkben csak javulni fog, mivel a rádió iránymé­rő szakosztályban Berzeviczi László vezetésével általános iskolákból szervezett úttörő lányok és fiúk vannak több­ségben. Eredményes munká­juk jutalmaként magasabb kategóriás klubba minősí­tették őket. Az MHSZ tevékenysége nem szorítkozik csak a 10 klub irányítására. A tömeg­sportokban, amely összetett honvédelmi versenyből és a Honvédelmi Kupa-lövészver­seny 6 fordulójából áll, éven ként közel 10 ezer iskolás és felnőtt vesz részt. Az MHSZ vezetői feladatként tűzték ki: a 10 klub taglétszámát leg­alább 540-re felemelik. Ná gyobb gondot fordítanak a nők bevonására és foglalkoz­tatására. Zs. B. HOZZÁSZÓLÁS az Olesvaapátiról írt cikkhez A Megyénk tájain című riportsorozatban az Olcsva - apátiról írt riporthoz fűz megjegyzéseket dr. Kiss György, a vásárosnaményi járási hivatal elnöke. Eb­ben úgy találja, a község­ről szóló írásból az derül ki, hogy korábban a vásáros­naményi járáshoz tartozó Olcsvaapátit a tanácsi szer­vek mostohagyermekként kezelték. ★ A járási hivatal elnöke hozzászólásában azt írja: Olcsvaapáti községben az átcsatolást megelőző idő­ben is történt fejlesztés, melyre komoly összeget fordítottak a tanácsi szer­vek. 1969-ben művelődési ház épült, a Kossuth és Bajcsy-Zsilinszky utcák­ban kövesút, később orvo­si rendelő, tűzoltószertár, szeszfőzde, gázcseretelep, javították a közvilágítást és a belvízelvezetést. A József Attila utcában mélyfúrású kutat is fúrtak, — nem ár­területen. Azzal kapcsolatban, hogy Olcsvaapátiban emberem­lékezet óta fillérnyi társa­dalmi munkát nem lehetett kimutatni, legyen szabad közölni, hogy 1970-ben Olcsva és Olcsvaapáti köz­ségek lakossága 1,3 millió forint értékű társadalmi munkát végzett, megköze­lítően fele-fele arányban, és ezért a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága az első kategóriába tartozó tele­pülések között első helye­zettként értékelte á két te­lepülést, s a községi taná­csot 300 ezer forint pénzju­talomban részesítette, ván­dorzászlóval együtt. Ezen túlmenően a két te­lepülés lakossága 1971. év­ben 180 ezer, 1972-ben 210 ezer, 1973-ban 350 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végzett, mely meg­közelítően fele-fele arány­ban osztódik meg a két te­lepülés között.” A szerkesztőség megjegyzése: az Olesvaapátiról szóló írá­sunkban az ikerközség sajátos elzártságát igyekeztünk érzé­keltetni. Különösen vonatkozik ez a folyók „háta mögötti” Apátira, amely édeskeveset ka­pott a járási hivatal elnöke által említett fejlesztésekből, azokat zömében Olcsva kapta. írásunkban nem kívántuk minősíteni a járási szervek gondoskodásának mértékét, nem állapítottuk meg, hogy mostohagyermekként kezelték a közlekedés szempontjából hátrányos helyzetben lévő köz­séget. De hangot adtunk an­nak az elégedettségnek, amely- lyel a mostani változásokat fo­gadják az emberek, s melyért aktívan tesznek is, mert úgy tapasztalják, csökken a távol­ság az anyaközség és a járási székhely között. Fotópályázatunkra érkezett .ÖREGEK NAPJA’ Beküldte: Szász Pál, Fehérgyarmat, Kossuth tér 34.

Next

/
Thumbnails
Contents