Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
8 KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. június 13. Nyári műszakban Bajzáth Gizella a Sza- boIcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat sóstói játékajándék pavilonjában beteg édesanyját helyettesíti. — A divatruházati vállalatnál dolgozom tavaly augusztus óta. Akkor abbahagytam a középiskolai tanulmányaimat és munkába álltam, de levelező úton most is tanulok. Mikor ráérek, — mert a vállalatnál több műszakban dolgozunk, — akkor mindig itt vagyok a boltban és segítek édesanyámnak. Barkó Erzsébet a vendéglátó vállalat 906-os pavilonjában elárusító. — Nagy öröm számomra, hogy megérkezett a jó idő, mert ilyenkor sokan jönnek Sóstóra pihenni, fürdeni, s nálunk megnő a forgalom. Kilencféle üdítő itallal, ötféle sörrel, különböző borokkal, valamint hidegmeleg étellel várjuk vendégeinket. Kótaj mellől, Nagytanyáról járok be dolgozni, édesanyám és nővérem is a vendéglátó vállalat alkalmazottja. Hreskó Miklósné a NYÍRTOURIST Igrice üdülőfalujának gondnoka. — Május 1-én álltam munkába. Korábban a KISZ-táborban, ezt megelőzően Sárospatakon dolgoztam. Két gyerekem itt, Nyíregyházán él. Fiam itt épített lakást és én ide költöztem hozzájuk. Nálunk is megkezdődött a szezon. Egymást váltják a turistacsoportok. Alig-alig akad szabad helyünk, pedig bővült is az elhelyezési lehetőségünk az új motel átadásával. Kovács Ferencné a Nyíregyházi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Márka presz- szójának fagylaltosa. — Naponta ezer-ezer- kétszáz adag kétforintos «fagylaltot szolgálok ki. Elég fárasztó munka ez, de szívesen csinálom, mert jó a vendégekkel közvetlen kapcsolatban lenni. Március 1-től vagyok itt alkalmazásban, azt megelőzően a háziipari szövetkezetben dolgoztom, ezt a munkát jobban szeretem, a keresetem is több. Fiatal házasok vagyunk, férjem a dohány- fermentáló vállalat dolgozója. Most várjuk első gyermekünket. Elek Emil Ketten a tanácsból o Nyugdíjas bányász felesége a tiszalöki Nagy Józsefné — ismertebb nevén Sárika néni. A nagyközség legidősebb és legifjabb generációja naponta dicséri, vagy bírálja. Szakácsnő a bölcsődében, de az öregek napközi otthonát is ő látja el meleg étellel. Kedves hangjával szinte betölti azt a helyiséget, ahol megfordul. És sokfelé elviszi fiatalos akarata: tanácstag, tagja a tanács végrehajtó bizottságának, a nőbizottság elnöki tisztét is betölti. Azt akarja, hogy minél több kerüljön a közösség „nagy asztalára”. A mai munkáról nem tud úgy beszélni, hogy vissza ne nyúlna a múltba. A Tisza vonalán alig vonult el a front, 1945. január 15-ét írtak akkor, amikor nagybátyja a községben megalapította a kommunista pártot. Fiatal lány volt még, a bíztató szóra mégis belépett, öt évvel később ő is bábáskodott a közigazgatás átszervezésénél, a tanács megalakításánál. Újra, meg újra beválasztották a tanácsba, hogy lökjön egyet a fejlődés kerekén. Konyhalányként statisztált kezdetben a kondoroknál, a vizsgák után a konyha „művésze” lett. Negyedszázad, három körzet A negyedszázad alatt három körzetet képviselt a tanácsban, mindenütt kedvvel dolgozott és kedvet csinált Csak akkor keseredett el egy kicsit, amikor Tiszalök megszűnt járási székhelynek lenni. Erre így emlékezik visz- sza: „Attól féltem, hogy visszaesünk a fejlődésben. De fejlődésünk azóta is egyenes, ami részben a sok-sok társadalmi munkának köszönhető.” Jelenlegi körzete, a Deák Ferenc utca, a Tisza- töltés közelében húzódik. Vagy 250 ember lakik itt, őket búzdítja, velük megy kétkezi társadalmi munkára. Mint mondja, a tanácsban sohasem követel, csak kér. Mint a HNF mellett működő nőbizottság elnöke társadalmi rendezvényeket szervez és tanulásra serkent. „Nógatásomra több asszony elvégezte a 7—8. osztályt.” Egyszerű, de hatásos szavakkal ideológiai munkát is végez: „Ha sértő hangot hallok, szólok. Hallod-e? Gondolkozz másképpen!” Közéleti munkájáért a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Változások tanúja Nyíri Zoltánná a Baktaló- rántházi Építő- és Szakipari Szövetkezetben betanított varrónő. Idős korára modern üzembe került, a tágas ablakon beszűrődő fénynél nem kell keresni sokáig a tű fokát, a szociális létesítmény is serkentője a munkakedvnek. A hosszú csarnok gépeinek monoton zúgása és a görnyedéssel járó munka után jótlesik a választókkal szót váltani, tapasztalatot cserélni. Talán furcsának tűnik, hogy Nyíriné tanácstagi funkciója mellett szintén betölti a nőbizottság elnöki tisztét. Itt született a községben, tanúja volt minden változásnak, s pár évvel ezelőtt ugyancsak attól félt, hogy ha Baktalórántházától elveszik a járási székhely rangját, akkor itt megáll a fejlődés. Nem állt meg, s hogy meggyorsuljon, ő is tenni akar. Levél a ládában A társadalmi munka szervezése és végzése mellett készpénzzel is hozzájárult a fejlődéshez. A sportöltöző építéséhez pénzt gyűjtött, a közelmúltban egy KISZ-es lány társaságában kopogott be választóihoz: „Ifjúsági ház épül a községben, de a tanácsnak kevés a pénze. Ha tudtok, járuljatok hozzá az építkezéshez.” Mindenki tudott, mindenki hozzájárult néhány forinttal. Egy nyugdíjas bácsi meg is sértődött: „Hozzám miért nem jöttek? Én is adok egy kis pénzt, hogy boldoguljanak a fiatalok.” A tanácstag népszerűségének is köszönhető, hogy az idős ember neve mellett száz forint került a listára. Több esetben éppen ellenkező előjellel szól bele a pénzügyi dolgokba. Kéri a tanácsot, hogy a kedvezőtlen körülmények között élő idős embereknek mérsékeljék, vagy töröljék a községfejlesztési hozzájárulását. Úgy is mondhatnánk, hogy az egyéni érdekeket sem hagyja figyelmen kívül. Nem veszik rossz néven tőle, ha bemegy egy- egy udvarba: „Tudjátok, hogy beneveztünk a tisztasági mozgalomba, ezt a részt itt tegyétek rendbe, hogy ne maradjunk szégyenben.” Néha műszak után meghívót, vagy sürgős levelet talál a postaládában. Ilyenkor így szól családjához: „Főzzetek valamit, nekem el kell mennem.” És el is megy — segítő szándékkal. Nábrádi Lajos AZ IFJÚSÁG VÉDELMÉBEN Szülők, nevelők, gondozók felelőssége A LEGTÖBB EMBERNEK bőségesen nyílik rá alkalma, hogy az ifjúsággal foglalkozzék. Ha gyermekei vannak, szülői kötelessége, hogy a társadalom hasznos tagjává nevelje őket. Ha gyermekgondozó, vagy pedagógus, akkor ez egyben hivatásbeli kötelessége is. A felnőtt embereknek alkalmuk van az utcán, járműveken, nyilvános helyeken arra, hogy a fiatalokat kedvező irányba befolyásolják, és számukra jó példát mutassanak. A szocialista társadalom nagy súlyt helyez a kiegyensúlyozott, szilárd alapokon nyugvó családi életre, s alapvető fontosságúnak tekinti az ifjúság nevelését. A büntetőjog sajátos eszközökkel védi a kiskorú szellemi, és erkölcsi fejlődését és szigorú szabadságvesztéssel büntetik az ifjúság elleni veszélyeztető magatartásokat, illetve mulasztásokat. Az ifjúság elleni bűntett elkövetői lehetnek a szülők, vagy bármely más személy, akit családjogi szabályok kötnek a gyermek neveléséhez, felügyeletére, vagy gondozására. Lehet azonban elkövető bárki más, akit a szülő, vagy a tanács végrehajtó bizottsága megbízott a kiskorú nevelésével, gondozásával, felügyeletével. Úgyszintén az is, aki ilyen feladatra vállalkozott. Sajnos a bűnügyek sorozatából szomorú képek tárulnak elénk. Félénk, elhanyagolt, gondozatlan kisgyermekek, akik a családban a szülői szeretet helyet durva bánásmódban, nélkülözésben és rettegésben részesültek. A trágárságokat kiabáló, veszekedő apák, a zülött életet élő szülők mély lelki és fizikai sérülést okoznak a kiskorú gyermekeknél. A FEJLŐDÉSBEN LÉVŐ GYERMEKEKNEK megfelelő táplálkozásra, ápolásra van szükségük. Az ilyen követelmények elmulasztása súlyos mértékben veszélyezteti testi fejlődésüket. A testi fejlődés megkívánja a rendszeres táplálkozást, a test a rendszeres ápolását, tisztántartását, megfelelő ruházatot, télen a fűtött lakást, stb. Mindezek természetesen anyagi kihatással járnak, ezért feltétlen szükséges, hogy a kereset jelentős részét a család fenntartására fordítsák. Aki nem tartja tisztán lakását, ott hiba van a gyermekek tisztán tartása körül is. Aki nem adja haza keresetét, ott nincs rendes táplálkozás, nincs megfelelő ruha, cipő, ágynemű, fűtött szoba. A szükséges orvosi kezelés elmulasztása is alkalmas lehet a testi, szellemi fejlődés súlyos veszélyeztetésére. Egy példa: B. Györgyné, nyíregyházi lakos Katalin nevű gyermekét egyedül nevelte. Férjétől elvált, a bíróság a gyermeket az anyjánál helyezte el. B. Györgyné rendszeres munkahellyel nem rendelkezett, hosszabb időn át munkát nem vállalt, így a gyermek nevelését az apa által fizetett 700,— forint tartásdíjból fedezte. B. Györgyné gyermeke nevelését, felügyeletét és gondozását, huzamosabb időn át elhanyagolta, gyermekével nem törődött. Esetenként férfi ismerőseivel járt szórakozni, a késő esti órákban több esetben ittas állapotban tért lakására, ahonnan gyermekét ilyen esetekben a lakásból kizárta. A lelkiismeretlen anya gyermekének rendszeres étkeztetését, napközi otthoni befizetését is elhanyagolta, gyermekének tisztán tartásáról is megfeledkezett. Több esetben tettleg bántalmazta gyermekét. Emiatt a szomszédok felháborodtak és írásbeli beadvánnyal hívták fel a hatóság figyelmét B. Györgyné bűnös magatartására. A vizsgálat során mindezt megállapították. A szülői szeretet hiánya, a kellő gondozás elmulasztása, mély lelki traumát okoztak a gyermeknél. B. Györgyné ellen ifjúság elleni bűntett miatt adott ki az ügyészség vádiratot és tettéért a bíróság előtt kell majd felelnie. A KISKORÚ NEVELÉSÉRE KÖTELES SZEMÉLYNEK, de elsősorban a szülőnek kell gondoskodni arról, hogy gyermeke testi, szellemi és erkölcsi fejlődése megnyugtató legyen. Az állam komoly áldozatokat hoz, hogy biztosítsa a ifjúság egészséges szellemi és erkölcsi fejlődését. A cél azonban csak úgy érhető el, ha az állampolgárok, s ezen belül a szülők maradéktalanul teljesítik a reájuk háruló kötelességeiket. Dr. Medvigy Ferenc
