Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

2 KELET-M AGY ARORSZ AG 1976. június 10. Nyírbátorban az építő és szerelőipari vállalat 66 lakást adott át. Most újabb 132 lakás munkálatain dolgoznak. (Elek Emil felvétele) DÖNTŐ SZOMBATON SÓSTÓN „Igaz ez a szép“ Közel egy évi versengés után döntőjéhez érkezett a szocialista brigádoknak Igaz ez a szép címmel meghirde­tett kulturális vetélkedő. A végküzdelmet szombat dél­előtt tíz órától vívják a bri­gádok a sóstói kultúrpark kiállítócsarnokában. A se­lejtezőkön hat csapat vette sikerrel az akadályokat, kö­zöttük dől majd el a végső sorrend. Az ötös számú Volán Juszticia brigádja, a sütő­ipari vállalat 26. szocialista brigádja, valamint a vas- és fémipari ktsz Mező Imre A közönség is segíthet JÚLIUS 4-TŐL Fafaragók országos találkozója N agy érdeklődés elő­zi meg országszer­te a hagyományos fafaragó tábort, melyet az idén már másodízben rendeznek meg Vásáros- naményban. Eddig har­minc jelentkezés érkezett, ami bizonyítja: e művé­szeti ág legjelentősebb képviselői jelen lesznek az egyhetes rendezvényen. Július 4-én egy kiállítás­sal kezdődik az esemény, ahol az előre beküldött műveket tárják a közön­ség elé, hogy megismer­hessék a vendégeket. Ezt követően a szó a szerszá­moké, megkezdődik a munka. A vásárosnaményi mű­velődési otthonban ren­dezik be az alkotóműhe­lyeket, ahol nagyszerű fel­tételeket kapnak az ama­tőr és hivatásos faragók. A fát — mégpedig kitűnő diót — a szatmárcsekei fafeldolgozóból szerezték be, a faragók igényeinek megfelelően. Ezenkívül rönk is rendelkezésre áll azoknak, akik nem hasz­nálati tárgyak díszítésével, hanem más mű megfara­gásával kívánnak foglal­kozni. A faragók ott-tartózko- dásuk során találkoznak a megyénkben élő faragók­kal, valamint azokkal; akik ma csupán érdeklőd­nek e műfaj iránt. Lesz­nek tapasztalatcserék is. Az elkészült dísztárgyak­ból, alkotásokból a tábor végén kiállítást rendeznek és minden alkotó egy munkáját ajándékképpen Naményban hagyja. Ezzel bővül a már ma is szép famúzeum. szocialista brigádja végzett a nyíregyházi elődöntőn az élvonalban. Hozzájuk csat­lakozik Záhonyból a gépesí­tett rakodási főnökség Má­jus 1., a Kisvárdai Szeszipari Vállalat Zalka Máté, és Nyírbátorból a Csepel Művek Március 8 szocialista bri­gádja. A vetélkedőn azt kell bizonyítaniuk a csapatoknak, hogy a szakmájukon kívül sok mindenhez értenek. Hely- történeti ismereteiket pél­dául úgy tanúsíthatják, hogy egy térkép segítségével meg­adott útvonalon idegenveze­tőként kalauzolják a jelenlé­vőket, feltárva Szabolcs-Szat- már megye nevezetességeit. Első hallásra fel kell ismer­niük azt az irodalmi idézetet, amelyet % városi művelődési központ amatőr színjátszói tolmácsolnak. Bel- és külpo­litikai tájékozottságukról írásban adnak számot, és vé­gül azt is igazolják, hogy a színház világában is járato­sak. A vetélkedő nyílt színen zajlik, minden érdeklődőt szívesen látnak. Sőt egyene­sen számítanak is a közön­ségre, mert ha a versenyzők nem tudnak egy-egy kérdésre válaszolni, a szurkolók a fel­adványok megfejtésével nö vélhetik kedvenc csapatuk pontszámait. A zsűri — mely­nek elnöke Tóth Géza, az SZMT titkára, — az első négy helyezett között 4— 10 000 forint díjat oszt szét, a többi brigádot a saját válla lata jutalmazza. (barkóczi) HÉTFŐTŐL A TISZA PARTJÁN Iskolások dalostábora A megyei kórusélet az egész országban ismert. Szá­mos sikeres koncert, rádió- és tv-szereplés jelzi a közép­es általános iskolai énekka­rok sikerét. Emögött azonban igen nagy munka húzódik meg, mondhatnék úgy is: a sikert nem adják ingyen. A rendszeres próbákon kívül másféle továbbképzési for­mák is meghonosodtak, így például a nyári dalostábor. Ebben az esztendőben Vá- sárosnaményban, a Tisza partján lévő úttörőtáborban gyűlnek össze azok az általá­nos iskolások és középiskolá­sok, akiket kórusaik delegál­tak a táborba. Hetvenöt kö­zép- és 70 általános iskolás találkozik itt, hogy 10 napig együtt foglalkozzanak a kar­énekléssel. A programban szerepel együttes énektanu­lás, zeneelméleti foglalkozás. a karénekléssel kapcsolatos ismeret. A tábor vezetője megyénk két ismert zenei szakembere, Gebri József és Tarczai Zoltán. Mindketten aktív kórusvezetők és orszá­gosan ismert zenepedagógu­sok. A részvevők a táborozás végén együttes hangversenyt adnak egyszer a Vásárosna­ményi Művelődési Házban, majd a Tisza partján tábor­tűz mellett mutatják be az együtt tanult kórusműveket, dalokat. Javaslat, megrendelésre Olajtüzelésű terményszá­rító berendezéssel gazdago­dik a kemecsei-kótaji Egye­sült Erő Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet. A modern berendezés építési, műszaki javaslatát a Szabolcs-Szatmár megyei Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetségének műszaki irodája állítja össze. A technológiai javaslat áp­rilis végén elkészült, amely alapján a termelőszövetkezet­ben megkezdték a gépek be­szerzését. Jelenleg a villany- szerelési munka műszaki ja­vaslatán dolgoznak az iroda munkatársai. A szárítóberen­dezés a szövetkezet keme- csei üzemegységében a fő­idényben kezdi meg műkö­dését. Bűnözés — ok nélkül ? Elég gyakran olvasunk fia­talokról a bűnügyi tudósítá­sokban. Ugyanakkor egyre többet hallunk a felvilágo­sító és nevelő munkáról, va­lamint a kollektívák jó érte­lemben vett embert formáló szerepéről. Éppen ezért a rossz útra tért fiatalokról és a bűnözés megelőzéséről be­szélgettünk dr. Haraszti Bé­lával, a fiatalkorúak ügyé­szével. — A vádirat elkészítése előtt melyek a legfontosabb büntetőjogi feladatai? — A fiatalkorúak ügyészé­nek hatáskörébe tartozik mindazon bűncselekmények elbírálása, amelyeket Sza­bolcs-Szatmár megye terüle­tén a fiatalkorúak (14—18 éves korig) követnek el. Kez­dettől figyelemmel kísérjük a nyomozás menetét, szükség esetén szempontokat adunk a rendőri szerveknek. Azokat a fiatalkorúakat, akik súlyo­sabb bűncselekmények elkö­vetése miatt előzetes letar­tóztatásban vannak, minden esetben az ügyészség is ki­hallgatja. Azt is vizsgáljuk, hogy a nyomozók kihallgat­ták-e a fiatalkorú törvényes képviselőjét, beszerezték-e a környezettanulmányt az is­kolai, vagy munkahelyi elemzést, szükség esetén meg­vizsgáltatták-e a fiatalkorú gyanúsítottat elmeorvos, il­letve gyógypedagógus szak­értőkkel. Ezenkívül a jogpo­litikai irányelveket figye­lembe véve döntünk abban a kérdésben is, hogy feltétle­nül szükséges-e bíróság elé vinni az ügyet, vagy esetleg elegendő visszatartó hatású lesz-e a fiatalkorúval szem­ben egy ügyészi figyelmezte­tés. — Szabolcs-Szatmár megye gazdasági és kulturális fejlő­désével párhuzamosan csök­kent-e a fiatalkorú bűnözők száma? Az iskolaköteles kor­határt 14-ről 16-ra emelték, jelentett-e ez javulást a bűn­ügyi statisztikában? — Megyénk fejlődésével párhuzamosan sajnos, nem csökkent a fiatalkorú bűnö­Beszélgetés dr. Haraszti Bélával, a fiatalkorúak ügyészével zők száma. Az 1965. évi fia­talkorú bűnözők számához viszonyítva 1970-ben és 1971- ben némi csökkenés mutat­kozott, de ettől kezdve rom­lott a helyzet. 1974-ben 13,3, 1975-ben pedig 14 százalék­kal nőtt a fiatalkorú bűnözők száma 1965-höz viszonyítva. A fiatalok túlnyomó többsége azelőtt sem anyagi rászorultságból követte el a bűncselekményeket. A fiatal­korúak a legtöbb esetben ma­guk sem tudják megmagya­rázni, hogy miért követték el a bűncselekményt, például a lopásokra nincsenek rászo­rulva. Változott a fiatalkorú­ak igénye és az általuk elkö­vetett bűncselekmények jel­lege. A túlzott szórakozás, italozás, a luxuscikkek, jár­művek stb. megszerzése in­dítja őket a bűncselekmé­nyek elkövetésére. Sokat fejlődött megyénk­ben az iskolahálózat és a kulturális hálózat, azonban nem minden fiatal használja ki ezeket a lehetőségeket. A bíróság elé került fiatalkorú­nknak mintegy 70 százaléka nem fejezte be az általános iskola nyolcadik osztályát. — A rendőrséggel, a gyám­hatósággal és a társadalmi szervekkel közösen is tevé­kenykednek a megelőzés ér­dekében? — A büntetőügyek intézé­sén kívül fontos feladatunk az úgynevezett általános fel­ügyeleti tevékenység, ami lé­nyegében a megelőzést szol­gálja. A megelőzés érdekében kapcsolatot tartunk a rend­őrséggel, a gyámhatósággal, a hivatásos pártfogókkal, vala­mint a gyermek- és ifjúság- védelemben érdekelt más ha­tósági és társadalmi szervek­kel. Az ügyészség rendszere­sen képviselteti magát a gyermek- és ifjúságvédelmi rendezvényeken, értekezlete­ken. A fiatalkorúak vádira­tait, valamint a gyermekko­rnak (14 éven aluliak) által elkövetett törvénybe ütköző cselekményekkel kapcsolatos rendőrségi és ügyészségi ha­tározatokat minden esetben elküldjük az illetékes gyám­hatóságoknak azért, hogy az úpabb bűncselekmények el­kerülése érdekében tegyék meg az intézkedéseket. — Az ügyészség segítségé­vel végeznek-e propaganda- munkát a fiatalkorúak köré­ben? — Számos alkalommal szerveztünk különböző intéz­ményekben konzultatív jelle­gű tanácskozást, több elő­adást tartottunk oktatási in­tézményekben és ifjúsági klubokban. Több esetben le­hetővé tettük, hogy oktatási intézmények tanulói részt ve­hessenek egy-egy fiatalkorú bírósági tárgyalásán is. — Munkájában lát-e pe­dagógiai tevékenységet? — Az ügyészség az eljárás során lényegében ifjúságvé­delmi tevékenységet is vé­gez. A fiatalkorúval szemben alkalmazott nevelő intézke­dés, vagy büntetés célja: an­nak előmozdítása, hogy a fia­talkorú helyes irányban fej­lődjék és a társadalom hasz­nos tagjává váljék. Ennek megfelelően vizsgáljuk az el­követés okait, körülményeit, és ezeket a fiatalkorúakat, úgy az ügyészi kihallgatásuk, mint a bírósági tárgyalás so­rán igyekszünk felvilágosíta­ni cselekményük helytelen voltáról és arról, hogy az ed­digi életmódjukon változtat­niuk kell. Azt is mondhat­nám, hogy a fiatalkorúak ügyészének munkájában az ifjúságvédelem és a pedagó­giai tevékenység legalább olyan mérvű, mint a bünte­tőjogi eljárás. Nevelő hatású intézkedéssel, vagy büntetés­sel a megtévedt fiatalok jó útra téríthetők. Nábrádi Lajos M Bárom esztendővel ezelőtt aszfal­§§ tozták a gyalog­járót a házunk előtt. Az egész utca fi­gyelte, hogyan halad a munka. Még a csípős kát­rányszagot is szívesen vi­seltük, mert végre eltűn­tek a macskakövek, sima lett a járda, könnyebb rajta a járás. A kisgyere­kes asszonyok pedig, akik naponta tologatják a gye­rekkocsit, áldják a mun­kások keze nyomát. Tavaly tavasszal azon­ban egy helyen felpúpo- sodott az aszfalt. Párszor én is megbotlottam a dombocskába, mert ép­pen a kapunk előtt emel­kedett. Az utcában meg­indult a szóbeszéd: — Na, ilyen munkát végeztek ezek!... A házmesterrel egyszer tanakodtunk: mi lehet en­nek az oka? Rosszul simí­tották? Vagy a téli fagy ártott meg neki mindjárt az első esztendőben? Ezt az utóbbi gyanút aztán eloszlatta a szom­szédban lakó orvos, aki az utcán tartja az autóját: — Nem lehet fagy, ké­rem, mert enyhe volt a tél. Végig működött a ko­csim, pedig sokszor a hó alól lapátoltam ki... Már­pedig a kocsi nem szereti a kemény fagyot. Amit meg egy ilyen kis Trabant kibír, kibírja az aszfalt is. Rossz volt ez kérem, az első perctől kezdve!... — így van az, ha nor­mában csinálnak vala­mit!... — jelentette ki a sarki asztalosmester. — Gyors munkában kérem nincsen köszönet!... £lni ! Ebben maradtunk az­tán, s mérgelődve kerül­gettük a gyalogjáró kö­zepén éktelenkedő púpot. Az idén pedig, úgy már­cius vége felé, napról nap­ra jobban emelkedett az aszfalt, majd hajszálnyi repedések jelentkeztek rajta. — Na, ehol van ni!... — jegyezte meg a házmes­ter. — Pedig ez a tél sem volt kemény... Hümmögött és rossza- lóan csóválta a fejét, va­lahányszor kiment elsö­pörni a ház elejét. ...Egy hete aztán kitá­gultak a repedések és megjelent a nyílásban egy kis zöld hajtás. Híre sza­ladt a dolognak, az egész utca csodájára járt, hogy mi történik itt. A házmester kihozott egy hidegvágót, meg egy kalapácsot, aztán neki­esett az aszfaltnak. Ahogy kitágította a nyílást, lát­juk ám, hogy egy kis torz, görcsbe csavarodott fács- ka tör utat magának a napfényre. A sarki aszta­losmester, mint minden fának ismerője, kijelentet­te: — Ez eperfa!... Eperfa ez, kérem! — tette még hozzá, s várakozóan kö­rülnézett, meri-e cáfolni valaki az ő megállapítá­sát? Nem cáfolta senki. Az embereknek mindegy volt, hogy milyen fa, csak áll­tak a csoda előtt, hogy ez a kis vacak görcs két év alatt mit küzdött... — Hát igen kérem!... — mondta az orvos. — Egy ilyen masszív anyagon át­tört. Bár az emberekben lenne ennyi akarás!... A házmester nem szólt semmit, csak vágta a kő­kemény anyagot. Szép kis lyukat tágított, aztán gyökerestől kiemelte az egész csemetét. Bent a kertben talált neki he­lyet, kedvenc rózsái kö­zött... A lyukat meg be­tömte sóderrel. Józsi, a körzetrendőr, három napja keresi, ki volt az a vandál, aki tönkre verte az új utat, nem volt rest, huligán módra vésővel nekiesni!... — Ez kérem, a társa­dalmi tulajdon szándékos rongálása!... — jelentette ki mérgesen, s azóta is fogadkozik, hogy akár a föld alól, de előteremti a tettest... ^fs csodálatos mó- dón, az egész ut- cában senki sem tudja, ki volt az a huligán... Józsi pedig már Róza nénit is faggat­ta, az asztalosmester édes­anyját, aki tavasztól őszig kint ül a műhelyajtóban és sütteti magát a nap-r pal... — Nem tudom én édes­kém!... — mondta az öregasszony. — Nem látok én odáig, igen rossz már a látásom... A szomszédok meg na­ponta jönnek leskelődni a drótkerítéshez: nőnek-e már a kis fán a levelek?... Tenkely Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents