Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-10 / 136. szám
1976. június 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hibátlanul— hatékonyan A kétbetűs rövidítés — a DH — hozzávetőleg fél évtizede vált ismertté. Dolgozz hibátlanul! — fogalmazódott meg a felhívás, s talán a korábbi jelmondatokra emlékeztető, bizalmasan tegező hangnem okozta, hogy e munkarendszer lényegét sokan jó ideig félreértették. Munkarendszert írtunk — és nem mozgalmat, ily módon is utalva az első félreértésre. A DH ugyanis korántsem olyan kampányfeladat, amely akkor is teljesíthető, ha mindenki csupán egy kicsivel jobban, valamelyest figyelmesebben, kevesebb selejtet gyártva dolgozik. Valójában tudományosan megalapozott munkarend- szerről van szó, amely felöleli az irányítást, a szervezést — de természetesen a gépek mellett se- rénykedők munkáját is. Aligha véletlen, hogy mostanában a H-betűnek sok helyütt új értelmezést adnak: Dolgozz hatékonyabban! Hiszen a selejt a hibák sorában csupán egy tétel, ám a hatékonyabb munka nagyobb követelményt jelent. A DH-munkarendszert — amelynek külföldön, az iparilag fejlett tőkésországokban is hagyománya van — Magyarországon elsőként a villamosszigetelő és műanyaggyár honosította meg. Náluk már a kezdeti szakaszban 20 millió forinttal csökkent a veszteség. Az Ózdi Kohászati Üzemekben alig néhány hónap alatt több millió forinttal nőtt a termelés, egyszersmind hasonló mértékben csökkentek a készletek és az önköltség ; Mosonmagyar- óvárott, a fémszerelvénygyárban pedig több, mint 50 százalékkal csökkent a selejt, s a „visszáru” értéke 1974-re a korábbi kétmillió forintról 270 ezer forintra zsugorodott. A kezdeti félreértést immár a felismerés váltotta fel. Egyre több vállalatnál ébredtek rá a vezetők, hogy mielőtt a szocialista brigádokat részvételre szólítanák fel, a hibamentes munkához szükséges feltételeket kell megteremteni. Aligha van olyan munkás, aki ne érezné: mikor bánik pazarlóan a gépével, az anyaggal, az energiával. Az energia alatt saját munkaerejét is értjük: pazarlás az is, ha munka közben fölös mozdulatokra kényszerül (ha nincs kézközeiben a megmunkálásra váró anyag, vagy alkatrész), de ellensége a hatékonyságnak a szervezetlenségből származó gyakori kényszerszünet is. Mindamellett örvendetes, hogy a DH-munka- rendszer jelentőségét sok üzemben a szocialista brigádok tagjai szinte előbb ismerték föl, mint a vezetők. A hibamentes munka éves vállalásaik sorában szerepel, s az év végi értékeléskor minőségjavulásról adhatnak számot. Ám ennél tovább kell lépni, hogy ama H betű korszerűbb értelmezése is általánosabbá váljék. F. T. A zsákokban tárolt műtrágya sokszor összeáll s ezt a gépek nem tudják kiszórni. A mezőgazdasági főiskolai tangazdaság gyulatanyai üzemegységében kevés emberi munkával segítve, gépsorral készítik elő kiszórásra a műtrágyát. (Hammel József felv.) ÉRTÉKELŐ TAGGYŰLÉSEK UTÁN A párthatározatok sorsa Nagyhalászon Az elmúlt években jelentős számú párthatározat született. A nagyhalászi nagyközségi pártbizottságon 17 érvényben lévőt tartanak számon. Valamennyi fontosabb kérdésről meghozták a helyi sajátosságokhoz igazodó, az adott lehetőségekkel számotvető saját határozatot. — A nagyközségi pártbizottsághoz két üzemi pártvezetőség és tíz. pártalapszerve- zet tartozik — tájékoztat Gulyás Ferenc, a nagyközségi pártbizottság titkára. — A község kommunistáinak a száma 320. A beszélgetések és a megtartott értékelő taggyűlések arról tanúskodnak, hogy a párttagság zöme tárgyilagosan értékelte a politikai, gazdasági és kulturális életet irányító munkát. Takarékosság az élő munkával Az alapszervezetekben dolgozó kommunisták a KB 1974 decemberi határozatában megfogalmazott feladatok megoldásáért, valamint a KB 1975 novemberi határozatának következetes végrehajtásáért tettek legtöbbet. fogyasztási szövetkezet vezetősége nem fél a nők felelős posztra állításától. Az üzletek munkarendjét úgy szervezik, hogy a szabadnapot minden eladónak biztosítják. Százórás tanfolyam gyesen lévőknek A Kender-Juta és Textilipar nagyhalászi zsákgyárában az 1976-os év terve 152 millió forint — halljuk Ga- gyi László gyártásvezetőtől, az üzemi pártszervezet titkárától, — melynek teljesítésére a gyár párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetése komplex intézkedési tervet készített. A beérkező nyersanyag szigorú minőségi ellenőrzésével a gyártástechnológiai fegyelmet javítjuk. Szervezési és munkaidő-kihasználási fényképet készítünk, hogy fokozzuk ezzel is az irányító munka hatékonyságát. A kismamák, a terhesek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására egyműszakos, képességüknek, állapotuknak megfelelő munkahelyet alakítottunk ki. A gyesen lévőknek — melyet az új kollektív szerződésbe is felveszünk — hároméves időtartamra 100 órás foglalkozást szervezünk. így a gyermekgondozási szabadságon lévők nem esnek ki teljesén a szakmából, nem szakadnak el a kollégáktól. — Míg az ipari üzemekben és kereskedelemben — a takarékosságban jelentős eredményeket értek el, addig a termelőszövetkezetben e téren mulasztásokat követtek el — mondja a nagyközségi pártbizottság titkára. — A nagyközségi pártbizottság erre felfigyelt és határozatot hozott a takarékosság fokozására. A pártbizottság tagjai a munkahelyeken dolgoznak. Látják az eredményeket és a gondokat is. így tudják segíteni az alapszervezetek tevékenységét, figyelemmel tudják követni a határozatok végrehajtását. Sigér Imre A termelőszövetkezetben, j— az üzem- és munkaszervezésben, valamint az ebből adódó élő munkával való ésszerűbb gazdálkodásban léptek előbbre. Az ágazati rendszer mellé a növénytermesztésben a kerületi rendszert honosították meg. Azon fáradoznak, hogy a nőknek is egész évben folyamatosan tudjanak munkát biztosítani. A pedagógus pártalapszer- vezet titkára, Széchy Sándor arról beszél, hogy az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben dolgozó nők munka- körülményeiben javulás állt be. A technikai dolgozóknál a szabad szombatot tudják biztosítani. A pedagógus nőknél, akiknek kisgyereke van 1J szombaton utolsó órát nem osztanak be. Emelték a tanárnők bérét Emelték a komplex továbbképzésre járó tanárnők bérét. Mindenkinél hozzájárulnak a továbbtanuláshoz. A nagyhalászi oktatási intézményekben ott vannak a nők a vezetésben, a szakszervezet élén éppen úgy, mint a szakmai közösségekben. Az ÁFÉSZ nőbizottságának az elnöke, Weisz Ferenc- né, arról számolt be, hogy a Meglepetések B andi bácsit nyugdíjazták és ezen nem lehetett segíteni. Mivel hétről hétre együtt ultizunk egy társaságban, figyelmesen nyomon követhettük fokozódó idegessége tüneteit. Először azzal a kalandos gondolattal foglalkozott, hogy kölcsönkéri idősebb fia személyi igazolványát és elmegy segédmunkásnak a Du- náfitúlíá; ahor senki se isme- j ri. Aztán hevesen kifakadt a nyugdíj kifejezés ellen, mondván, az az íze, mintha ezt a pénzt lustálkodásért fizetnék. — Tudok én még tenni annyit, mint húszévesen. Például ugyanúgy beverek egy szeget. Nem erővel, mint a fiam, hanem ésszel, mert megtanultam, hogy kell ráütni. Hetekig zajongott, amíg a nyugdíjévéi igazolása folyt. Például katonaszökevény volt, büntetőszázadba vitték, de ezt nem tudta igazolni. Mielőtt megkerültek volna katonapajtásai, idegességében valami olyasmit írt a nyugdíjintézetnek, hogy most jut eszébe, Mikes Kelemen álnéven íródeákja volt Rodostóban II. Rákóczi Ferencnek. Postafordultával megérkezett hivatalos papíron a válasz: „Amennyiben a szultán és a fejedelem személyazonossági számukkal igazolják, bé^ánfítjuk’.*’ Akkor ’egy kicsit lecsillapodott. A búcsúztatásáról már egészen kedélyesen beszélt: — Tudjátok, eddig mindig azt láttam a fiatalok szemében, ha a régi dolgokról meséltem: „hadd beszélje ki magát az öreg”. Most először vettem észre, hogy bólogatnak „noná, miket megért Bandi bácsi”. Ezután minden héten új meglepetéssel szolgált nyugdíjas barátunk. Egy hétfő délután ragyogó arccal állított be: — Képzeljétek, Pesten jártam, az éjjeli vonattal jöt„Szabadságon vagyok..." „Szabadságon vagyok, az árukiadás szünetel” — olvastuk az egyik egyszemélyes boltban. „Szabadság miatt X doktor helyettesít, kérem betegeimet, őt keressék meg...” Ilyen és hasonló utcai „apró- hirdetések” jelzik, hogy a késve és akadozva érkező nyári idény végül is megjött. Emberek százai, ezrei kezdték meg szabadságukat, hogy új energiákkal töltsék fel magukat. Jó és szükséges „találmány” az éves szabadság, amely különösen akkor üdítő, ha a megszokott környezet helyett másutt töltjük. Kell a környezetváltozás, a kilépés a napi munkahelyi és egyéb gondokból, kell a szemnek is a megszokottól eltérő környezet, élmény. De ilyenkor az is elhangzik, riém egyszer szinte szemrehányásképpen : „te elmégy szabadságra és én addig dolgozom helyetted is ...” Ugyanez ismétlődik, amikor a szabadság letelik, az első munkanapon: „tudod, milyen hajsza volt itt, majd belege- bedtünk, nagyon megérez- tük, hogy nem voltál itt...” Az éves szabadság olyan adomány, amely a megérdemelt munka törvényes jutalma, s ezért nem kell külön hálásnak lennünk munkában maradó munkatársainknak, s nem kell lelkiismeretfurda- lást éreznünk a pihenés közben, mert lám, amíg mi lubickolunk a vízben, hegyet mászunk, kollégáink bent izzadnak. De lazítani sem kell — már a szabadság előtt napokkal, hetekkel —, mert így tényleg több teher jut a többinek. Egyes munkahelyeken valóban több munka jut ezekben a hetekben, hónapokban a munkában maradóknak, akik később — őszszel, vagy a télen vehetik ki szabadságukat, mert a munka jellege nem teszi mindenki számára lehetővé, hogy a „legnagyobb” nyárban élvezze a szabadság örömeit. Különösen nehézkes a szabadságok kiadása egyes kereskedelmi ágazatokban, főként az egyetlen dolgozót foglalkoztató, aprófalvas szövetkezeti boltokban, a fehér- gyarmati és más járások kis községeiben. Ahol a családtag helyettesíteni tudja a boltost — ott általában nincs gond, de ez nem mindig oldható meg. Az orvosok szabadságolása sem zökkenő- mentes, a szabolcsi orvoshiány méginkább égetővé válik, ha megkezdődnek a szabadságok. Ilyenkor a helyettesítő orvosok önmagukat múlják felül, két körzet betegeinek ellátása is olykor a vállukra nehezedik. Természetesen a szabadságolások időszakában sem állhat meg az élet, a vevő vásárolni akar, a beteg gyógyulni, az ügyfél ügyesbajos dolgának elintézését várja. S ez így természetes, s a lazítást, a felületességet nem fedezheti senki azzal: „ja, kérem sok emberem van szabadságon”. Márcsak azért sem, mert meglehet, aki ma erre hivatkozik, — mint ügyintéző —, holnap mint ügyfél kopogtat valahol, s ugyancsak zokon veszi, ha elintéznivalóját a szabadságolás miatt későbbi időpontra halasztják. Ahol általában jó a munkaszervezés, ott a szabadságolás „ütemezése” sem csupán papíron lévő formaság, hanem szervesen illeszkedik a természetes munkarendhez, munkaritmushoz. Már egyes szabolcsi üzemek, üzemrészek is átvették némely fővárosi gyár példáját — s azonos időpontban adják ki a dolgozók szabadságát. A munkahelyek zömében azonban továbbra is a lépcsőzetesség szerint kapják meg a dolgozók a szabadságot. Ahol jó a munkahelyi légkör, emberséges és kiegyensúlyozott a vezetők és a beosztottak viszonya, ott össze tudják egyeztetni a munkahelyi és az egyéni érdeket. Egy tény, minden évben mindenki aligha tudja a szabadsága nagy részét a nyár folyamán kivenni. S bár a nyár örömeiről azt mondjuk, pótolhatatlanok, mégis formálni szükséges a szemléletet, s a tavaszi, téli, őszi szabadságok rangját is erősíteni kell. Legyen valóban a jó munka elismerése, jutalma a kedvezményes üdülő jegy. A nagycsaládosok, a fizikai dolgozók, nem kevésbé a gyermeküket egyedül nevelő anyák kapják meg munkahelyüktől az átlagosnál nagyobb figyelmet, megbecsülést ebben is. S nem jámbor óhaj, hanem társadalmi követelmény, hogy a szabadság, szolgálja valóban az ember piheriését, s ne történjen meg, hogy ez idő alatt többet dolgozzék, mert az pénzt hoz a házhoz. A testi és lelki felüdülés aligha mérhető forintokban — annál értékesebb. P. G. tem haza, persze hálókocsijegyet váltottam, de éjfélre húzták be a vonatot, s mire elszundítottam, már ébreszt- getni kezdett a kalauz, hogy el ne vigyenek Miskolcig. Hát éppen nyitott a fürdő, mondom a pénztárosnőnek: minden szolgáltatást igénybe veszek, ami csak ki van írva. Azt mondja a kislány: van a bácsinak nyugdíjas igazolványa? Mondom, van. Megmutatom, hát kiderült, hogy valami negyven forint helyett csaknem ingyen szórakoztam egész délelőtt. Két hete büszkén mutatta autóbuszbérletét: — Az egész városra, minden járatra érvényes; hat- l minckét forintért, százhúsz helyett. Kétszeresen meghálálom a társadalomnak. Mindenütt ott leszek és sosem a csúcsforgalomban. Múlt héten újabb szenzációt hozott: — Nézzétek csak, van mozibérletem is. Egy forintért a legjobb helyen ülök és vi- hetem az unokáimat is. Már tudtuk, hogy beiratkozott a könyvtárba: — Van háromszázezer kötetem három forintért, pupákok! Elvitte a szakszervezete egy mátrai kirándulásra: — Képzeljétek, tíz forintot kértek az egész útért. Bemegyek a titkárhoz, tiltakozni, koszttal együtt nem kerülhet ilyen kevésbe. Megnyugtatott. Azt mondja: „ezt is csak azért kérjük tőletek, mert a múltkor ingyen volt és majd üres busszal indultunk el. Ismerünk benneteket, ha már egy tízesetek benne fekszik, eljöttök.” Most hétfőn aztán igazi meglepetéssel szolgált: — Képzeljétek, kedvezményt kaptam a lányoknál is. És észrevéve Lajos barátunk szemrehányó pillantásait, gyorsan hozzátette: — Nem kell félreérteni. Láttam egy hirdetést, hogy, tánctanfolyam indul. Gondoltam, időm van, mindig elfelejtettem megtanulni ezeket a csacsacsákat, most behozom. Elmegyek, hát nagy nehezen jelképesen elfogadtak tőlem két forintot, azt mondták, én leszek a reklám, meg a tréfamester. A ztán elkomorodott és közel intve arcunkat magához, így folytatta: — Csak nehogy elmondjátok a feleségemnek. Mióta jobban ráérek, az öreglány kezd féltékenykedni... (g.)
