Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

1976. június 3. KELET-MACYARORSZÁG 3 Exportfej lesztés hitellel AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV időszakában a kivi­telt a termelésnél erőtelje­sebb ütemben kell fejlesz­teni, mindenekelőtt a nem rubel elszámolású viszony­latokban. E feladat megva­lósításához sokhelyütt nyil­vánvalóan nem áll rendel­kezésre elegendő vállalati eszköz, pénz. A terv azzal számol, hogy a következő öt évben a vállalatok 110—120 milliárd forint bankhitelt vesznek fel fejlesztési el­képzeléseik megvalósításá­hoz. Hasznosnak bizonyult a tavaly ősszel meghirdetett pályázat, amelynek lényege, hogy 45 milliárd forintos hitelkeretet oocsátanak azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a rendel­kezésére, amelyek a minden piacon értékesíthető ex­portárualap bővítésére a legelőnyösebb fejlesztési ja­vaslatokkal állnak elő. A pályázatra beérkezett mint­egy háromszáz javaslatból a bank eddig csaknem 19 mil­liárd forint összegű hitelké­relmet hagyott jóvá. A ké­relmek elbírálásakor első­sorban azt vették figyelem­be, hogy a fejlesztés milyen gyorsan valósul meg, tud­nak-e már a tervidőszak utolsó éveiben exportképes árut termelni a hitelt fel­venni szándékozók. A hitel visszafizetését pedig a fej­lesztés eredményeként elért devizabevételből kell fedez­niük a vállalatoknak. A pályázat sikerére jel­lemző, hogy az erre az idei évre szánt hat és fél mil­liárd forintos hitelkeretet a vállalatok gyakorlatilag már kihasználták. Ám a bank szeretné meggyorsíta­ni a jelentkezéseket, hiszen az a cél, hogy a beruházá­sok zöme 1978—79-ben már termeljen. Az előzetes szá­mítások szerint a már oda­ítélt több mint 18 milliárd forint összegű hitel 1980-ra négyszázmillió dollár körüli exporttöbbletet eredmé­nyez. A 45 milliárd forintos ke­ret és az ehhez kapcsolódó saját fejlesztési alapok azt eredményezik, hogy a vál­lalatok beruházásaik 15 szá­zalékát exportfejlesztésre fordítják. Az igazsághoz azonban az is hozzátarto­zik, hogy exportnövelési feladataink lényegesen na­gyobbak annál, mint amit a 45 milliárd forintos keret­tel elő tudunk segíteni. MINDEZ AZT IS JELEN­TI, ha tervcéljainkat meg akarjuk valósítani, változ­tatni kell a sokhelyütt ki­alakult vállalati szemléle­ten. A következő években kétségkívül nagyobb kezde­ményezésre, nagyobb koc­kázatvállalásra lesz szük­ség, mint eddig volt. Ezt támasztja alá az is, hogy bár a 45 milliárd forintos pályázatra meglehetősen sok javaslat érkezett be, a bank szakembereinek véleménye szerint nem kért hitelt szá­mos olyan vállalat, ahol megvan a reális lehetősége a fejlesztések gyors megva­lósításának. Kedvező jelen­ség ugyanakkor, hogy leg­nagyobb ipari vállalataink, amelyek az exportban is ve­zető szerepet játszanak —, gondolunk itt elsősorban a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárra, az Egyesült Izzóra, a Csepel Művekre, a Tau­rusra, avagy a mezőgazda­ság területéről véve példát, a Bábolnai Állami Gazda­ságra — nos, ezek a gaz­dálkodók vállalták a hitel- felvétellel járó kockázatot. Az állam meglehetősen sokrétű támogatással segíti a vállalatokat fejlesztési el­képzeléseik megvalósításá­ban. Igaz, a támogatás el­nyerésének feltételei a ko­rábbinál szigorúbbak let­tek, ám ha a vállalatok eredményeket akarnak el­érni, alkalmazkodniuk kell e feltételekhez. Csak így ér­hetjük el, hogy a követke­ző években a tervnek meg­felelően növekedjék az ex­port, s ennek nyomán a tervidőszak utolsó éveire helyreálljon a népgazdaság egyensúlya. Ny. J. A már sok mindent hal­lott iskolaigazgató is meglepődött. — Komolyan gondolja, Ge­ro Imre bátyám? A tudást nem lehet csak úgy leakasz­tani a szegről. — Ha eljöttem, komolyan gondolok mindent. Miért? Egy juhász nem olyan em­ber, mint akárki? — Nem is arra gondoltam — mondta az igazgató. — Ha­nem bizony, a tanulásra idő kell, állhatatosság kell. Csú­nya, ha valaki aztán meg­futamodik. — Van nekem ez is, az is. Afelől ne féltsen, igazgató úr. Időm van a nyáj mellett. Aztán meg látom, egyre in­kább a tudásnál kezdődik az ember. Én is jobban bele sze­retnék férni a világba. Ki­futja még az időmből: negy­vennégy éves vagyok. Gerő Imre, a juhász annak rendje-módja szerint beirat­kozott a dolgozók iskolájá­ba. Az összevont hetedik­nyolcadik osztályba. A faluban akkor kezdtek sejteni valamit, amikor a juhászt két tarisznyával lát­ták, a nyájrendezgetésben. Az egyik, megszokott tarisz­nyába a szokásos elemózsia, juhász csecsebecsék, táska­rádió. A másikban — iskolai tankönyvektől feszült a bá­ránybőr. Amíg a legelőn széttérült a nyáj, addig őrzőjük egy­helyben ülve tanult. Akkor „összefogta” a nyájat, arább terelte, s megint leült köny­veivel. Ha valamelyik tárgy­ból nem értett dolgokat, megjelölte. A következő osz­tályfoglalkozáson ő jelentke­Nagy Jolán, a tiszavasvári MEZŐGÉP esztergályosa MTZ— 50-es traktor kardáncsukló alkatrészét készíti. (Gaál Béla felvétele) A VSZM kisvárdai gyárában új, korszerű, gumis alapanyagú fékbetétek próbagyártását kezdték meg. Szilágyi Katalin el­lenőrzi a minőségét. (Hammel József felv.) Kritikusan, szándékkal Értékelő taggyűlés az ÉRDÉRT tiborszállási telepén segítő Ha azt kérdeznék, ho­gyan dolgozzon a párlfe- gyelem-pártdemokrácia érvényesítése, a magasabb követelmények teljesítése érdekében egy kis létszá­mú pártszervezet, példa­ként az ÉRDÉRT tibor­szállási kommunistáinak a példáját említhetnénk. Jelentősebb, több alap- szervezetet összefogó párt- vezetőség vagy pártbi­zottság dicséretére is vál­nék egy olyan intézkedé­si terv elkészítése, mint amilyet a tiborszállásiak dolgoztak ki okos, mély elemzéssel, pontos fel­adat-meghatározással az eszmecserék alkalmával elhangzott észrevételek, javaslatok alapján. Ez képezi további feladatu­kat. Nem sokat hallat magáról Tiborszállás. Itt alig 15 kom­munista teszi a dolgát, s bi­zony nem volt könnyű hely­zetben a pártvezetőség, sze­mély szerint Pozsonyi Jó­zsef párttitkár, amikor ösz- szegezni, értékelni kellett a sok kritikai megjegyzést, ja­vaslatot, s kertelés nélkül, nyíltan a taggyűlés elé tár­ni valamennyit. Ha a cse­lekvésben is legalább annyi­ra érvényesül az egység, mint a munka értékelésé­ben, a hibák feltárásában, akkor a párt-, a gazdasági, zett legelőbb, miből kér bő­vebb magyarázatot. Jó átlageredménnyel fe­jezte be az általánost. Nem vallott szégyent, sőt példát mutatott két iskolás gyereke előtt. De nem is állt meg. A ta­nulás ízét, izgalmát megked­velve, beiratkozott a mező- gazdasági szakközépiskola kihelyezett osztályába. S itt is egyik leghűségesebb tanu­ló maradt. Került az évek során megtorpanás, lemor­zsolódás, de a juhász szilár­dan maradt, járt el a foglal­kozásokra. Ha kellett, felesé­ge, gyerekei segítették a mun­kában, hogy teljesedjen az akarata. A technikumi évek is el­múltak. A falusi igazgatóhoz is elért a hír: a juhász siker­rel érettségizett. Kereste a találkozást. A kkor a juhász egyetlen mondatba gyömöszöl­te — modorának megfelelően —, a válaszát: — Talán két fejjel is ma­gasabbnak érzem magam, igazgató úr. Asztalos Bálint társadalmi életben, s a párt­tagok gondolkodásában is, szép sikereket érhetnek el. Úgy tűnik ezt akarják. Vállalták a több munkát Egyik helyen a beszámoló így fogalmazott: „Bejelent­jük, hogy a pártból egy elv­társ sem kérte kilépését, s a pártvezetőség sem javasolt ilyent. Minden elvtárs vál­lalta a magasabb követelmé­nyekkel járó több munkát.” S, mint látni fogjuk, fontos volt, hogy e magasabb kö­vetelmények vállalása itt, az értékelő taggyűlésen hangoz­zék el. Többen szóltak arról, hogy nem elég következetes a pártvezetőség a párthatá­rozatok végrehajtásával kap­csolatban. „Követelték”, hogy ne legyenek elnézőek. Elis­merte a beszámoló is, hogy ez valóban gyenge pontja volt eddig a pártvezetőség­nek. Határozatot fogadtak el, hogy a jövőben a határoza­tok végrehajtásának az ér­tékelését félévenként elvég­zik. Megszívlelendő javaslata volt az egyik párttagnak: egy-egy párt vezetőségi ülés­re hívják meg a szocialista brigádvezetőket, számoltas­sák be őket. így közelebb ke­rülnek a pártszervezethez is, s érzik, hogy közvetlenebbül is törődik velük a pártveze­tőség. Nem rejtették véka alá azt a véleményüket sem a párttagok, hogy szóvá te­gyék: úgy látják, nincs meg a megfelelő összhang a párt­vezetőségen belül, hiányzik a kollektív vezetés, a reszort- felelősök nem látják el meg­felelően a munkájukat. S ta­lán még ennél is „súlyosabb” — de igaz — megállapítása volt a pártvezetőségnek az eszmecserék tapasztalatai alapján, hogy a párttagok úgy érzik-látják: a gazdasági vezetők nem, vagy alig ve­szik figyelembe a pártveze­tőség véleményét egy-egy fontos kérdésben. Ez csor­bítja a pártvezetőség tekin­télyét. Tapasztalható bizo­nyosfajta „lekezelő” bánás­mód a gazdasági középveze­tők részéről, mely ellen fel kell lépni. Úgy tűnik, ezt juttatta kifejezésre a beszá­moló egyik fogalmazásában: „A taggyűléseken ne legyen vezető és beosztott. Ott csak párttag legyen egyforma jog­gal.” Fegyelem, hangnem Nyíltan szóltak az erdé­szetnél tapasztalható laza munkafegyelemről is. Ezt mondták el a párttagok a be­szélgetések alkalmával. így rögzítette ezt a beszámoló: „Elmondták az elvtársak, ez annak tudható be, hogy nincs kellő ellenőrzés az erdészet­vezetés részéről. így a laza­ságokat némely középvezető igyekszik kihasználni, mert fegyelmi felelősségrevonás nem történik.” Szóvá tették, hogy a munkaidőt nem meg­felelően használják ki. Sok az indokolatlan távolmara­dás. Figyelmeztetett arra is a párttaggyűlés, hogy nem a legjobb a vezetők és a be­osztottak közötti kapcsolat. Nincs szükséges emberi össz­hang, „csak utasítás van, de szinte alig beszélnek meg va­lamit a dolgozókkal”. Felhív­ták a figyelmet, hogy ezen sürgősen változtatni kell, mert így az üzemi demokrá­ciáról sem lehet beszélni. Hegvalósítani a javaslatokat Sok hasznos, gondolkodás­ra késztető és döntésre váró javaslat hangzott el a be­szélgetések alkalmával. Vár­ják is a párttagok, hogy vá­laszt kapjanak ezekre, őszin­te, nyílt választ, s főleg in­tézkedést. Egyebek között javasolták, hogy a művelést koncentrálni kellene, s meg­szüntetni a kerületi rend­szert, mert így elaprózottak a feladatok. Központosítás­sal jobbá válhatna a szociá­lis ellátás és sok egyéb más is. Ugyanis a régi módszer szerint az egyik kerületveze­tőnek sokkal többet kell dol­goznia, mint a másiknak. Emiatt közöttük is nagy a széthúzás. Kétségtelen, hogy e szervezési kérdésekben máról holnapra, elhamarko­dottan nem lenne helyes dön­teni. De hallgatni róla leg­alább olyan hiba volna. Meg kell vizsgálni, ami hasznos, és azt megvalósítani, ami pedig nem, azt úgy „elvetni”, hogy meg is magyarázzák, s el is fogadják az emberek. Őszinte, lényeglátó, a va­lóságos helyzetből kiinduló taggyűlés volt a tiborszáliá- siaké. Példamutatás arra, mit, s hogyan szükséges cse­lekedni a pártkongresszuson megfogalmazott, s elfogadott magasabb követelmények teljesítése érdekében. Ezért hangsúlyozta egyik passzu­suk, hogy minden párttag­nak legalább a 8 általánosá­nak meg kell lennie, s a pártvezetőségnek azon mun­kálkodni, - hogy a fiatalok valamennyien elvégezzék a marxista—leninista közép­iskolát. Ezt igényelt ék az esz­mecserék folyamán a párt­tagok, ezt valósítja meg a pártvezetőség. Farkas Kálmán SIKER FÁTÁLPON G ondolom, a kedves olvasó most fel­kapja a fejét, hon­nan vettem ezt a fából vaskarikát. Ha nem is teljesen, de részben a suszterdikicset, az árat felváltotta a sza­lagfűrész, a másoló-maró gép, amiknek korábban jóformán semmi közük nem volt a suszterséghez. S ime, mit tesznek a nők, mit követel a női divat. Itt már alig tudtak mu­tatni igazi susztert. Ellen­ben huszonhat asztalost igen. Nem régiben szerel­ték fel a műhelyben a porelszívó berendezést. Ez évben eddig 1300 köb­méter lucfenyőt dolgoztak fel. Talpnak, saroknak. Angol megrendelésre 1976-ban 62 ezer pár fa- talpu, divatos női szandált gyártanak. Tervező, modellező le­gyen a talpán, aki lépést tud tartani a női divattal, a kívánalmakkal. Még az a szerencséje a RACITA- nak, hogy a szomszédban képezik, nevelik a szak­embereket, az asztaloso­kat. S olyanok kerültek át, mint Ruba, Sneider, Veigli. A RAFAFÉM-ben Sum Ferenc, az elnök, aki korábban oktatott is, bosszankodik, próbálja le­beszélni az átvándorlókat. Sokszor kevés sikerrel. Legutóbb egyik törzsgár- datag asztalost csak úgy sikerült visszatartania, hogy felhívta a RACITA vezetőit, s kérte, mond­ják a jelentkezőnek, hogy ez a munka csak bizonyos ideig tart, s utána az asz­talosokat szélnek eresz­tik. S zalagfűrészen ké­szül a fatalpú szandál. Úgy öltöz­tetik fel, kapja meg a felső formát. Most három modellt gyártanak. A len­gyeleknek, az angoloknak, s a hazai piacra. Ez a vésett, amelynek az olda­lába bőrt süllyesztenek. De már mutatják a jövő évi modellt is, amelyet az osztrákoknak gyártanak majd. Nyírfából, gőzölt bükk- ből készül, csiszolják a fa­sarkokat a cipő alá. Eb­ben az évben összesen 700 ezer pár női cipőt, csizmát, szandált készíte­nek külföldre, 38 száza­lékkal többet exportálnak, mint tavaly. Ebből 270 ezer pár a fatalpú női szandál. F. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents