Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-03 / 130. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 3. Szovjet-Fülöp-szigeteki megállapodás Furkósbot Santiagóban J únius'4-én minden bizonnyal díszőrséget állnak majd Santiago de Chile repülőterén az ilyesmitől elszokott rohambrigádok. Kérdéses azonban az utolsó pillanatig, hogy a díszszázadnak hányszor kell ellépnie a santiagói repülőtéren? Márpedig Washington nyomására éppen azért lett Santiago de Chile az AÁSZ-ülés színhelye, hogy 1973. szeptember 11. óta első ízben sikerüljön elérni a rezsim nemzetközi felértékelődésének látszatát. Amikor Latin-Amerika jórészének képviselői San- tiagóba érkeznek, a hírszolgálati irodák egy friss statisztikára emlékeztetnek: a spanyol és portugál nyelvű Dél-Amerikában e pillanatban már csupán két polgári kormány működik, a venezuelai és a kolumbiai. A haladó perui katonai kabineten és a nemzeti érdekek megvalósításán fáradozó ecuadori tiszteken kívül a latin-amerikai csoportképen csupán jobboldali tábornokok szerepelnek. Nem véletlen, hogy Panama part menti vizein az AÁSZ-iértekezlet előtt jelentek meg amerikai hadihajók, mint ahogy az sem, hogy Guyanát fenyegetően ugrásra készen álltak a hadosztályok. Az amerikai vezetés nyilvánvalóan arra szeretné felhasználni a santiagói AÁSZ-értekezletet, hogy a tagállamokkal valamilyen formában elítéltesse Kubát, mint olyan országot, amely „veszélyes” a félteke biztonságára. A Kuba elleni amerikai diplomáciai mesterkedés célja kettős: az amerikai közvélemény figyelmének elterelése a belső problémákról, valamint a latin-amerikai haladók éberségének elaltatása. Elfeledtetni velük azt a gyászos szerepet, amelyet az USA játszott a katonai re- zsimek kontinentális elburjánzásában; a még mindig érvényes, a földrészt sújtó igazságtalan amerikai kereskedelmi törvényt s nem utolsósorban azt, hogy Washingtonnak sohasem volt érlelt és kidolgozott La- tin-Amerika-politikája. Hacsak a századforduló körül hírhedtté vált Theodor Roosevelt-féle „furkósbot”- politika időnkénti feléledését nem számítjuk annak. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szigeteki Köztársaság elnöke szerdán kommünikét írt alá arról, hogy a Szovjetunió és a Fülöp-szigetek diplomáciai kapcsolatokat létesítenek egymással. Nyikolaj Podgornij és Ferdinand Marcos ezenkívül szovjet—fülöp-szi- geteki közös nyilatkozatot is aláírt. Az említett dokumentumokon kívül még két szovjet— fülöp-szigeteki megállapodás aláírására került sor szerdán. Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter, Cesar Virata, a Fülöp-szigeteki Kamal Dzsumblatt, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke, a baloldal vezéralakja kedden este Hubert Argodval, Franciaország bei- ruti nagykövetével folytatott eszmecseréjén — kofábbi állásfoglalásaival ellentétben — Franciaország diplomáciai és politikai segítségét kérte a libanoni válság megoldásához. Dzsumblatt telefonon kapcsolatba lépett Nagy-Britan- nia beiruti nagykövetével is. A Reuter beiruti tudósítása szerint Dzsumblatt a Libanon északi részében tett Szíriái lépéseket „az Egyesült Államok által jóváhagyott inváziónak” minősítette, s kijelentette, hogy Damaszkusz és Beirut közötti térségben 150 szíriai harckocsi foglalt állást. Beirutban és elővárosaiDamaszkuszban szerdán befejeződtek a tárgyalások Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Mahmud al-Ajubi szíriai miniszterelnök között. A baráti légkörű megbeszéléseken számos kérdést vitattak meg a két ország közötti gazdasági és tudományos együttműködés terüleKöztársaság pénzügyminisztere kormányközi kereskedelmi megállapodást, a Marcos elnök kíséretében lévő üzletemberek, s a Szovjetunió kereskedelmi és ipari kamarájának képviselői pedig együttműködési megállapodást írtak alá. Ez utóbbi dokumentum előirányozza, hogy a Szovjetunió kereskedelmi és ipari kamarája, valamint a Fülöp-szigetek kereskedelmi kamarája és ipari kamarája együttműködnek a két ország kereskedelmi-gazdasági kapcsolatainak fejlesztése érdekében. Ferdinand Marcos szerdán a Kremlben kíséretével együtt megtekintette a Lenin Múzeumot. ban egyheti ádáz csatározások után kedden csökkent a harcok hevessége — jelentette továbbá az angol hírügynökség, amely jólértesült forrásokra hivatkozva közölte azt is, hogy a libanoni fővárosban és környékén a keddi fegyveres összeütközésekben 45 személy vesztette életét és 70 megsebesült. A Sana szíriai hírügynökség kedden este ismertette a „libanoni hadsereg bekaai élcsapatának” közleményét. Ez a szervezet kért segítséget Szíriától a libanoni harcok megszüntetéséhez. Közleményében megállapítja: „A biztonság és a nyugalom helyreállítása, a libanoni nemzeti egység megvalósítása érdekében kértük fel Szíriát, hogy nyújtson nekünk segítséget... Szíria Libanon testvére.” téről. A tárgyalófelek hangsúlyozták, hogy kölcsönösen érdekeltek az együttműködés fejlesztésében a gazdasági élet számos területén. A tárgyalásokon megvitatták az időszerű nemzetközi kérdéseket, különös tekintettel a Közel-Keleten kialakult helyzet megoldására, ezen belül a genfi békekonferencia munkájának felújítására. Csökkent a harcok hevessége Libanonban Szovjet—szíriai tárgyalások Hazánk a nemzetközi munkamegosztásban M agyarország eddig kétféle nemzetközi munkamegosztásban vett részt, s ismerhette meg azok hátrányos vagy előnyös hatásait. A fiatalság ugyan csak könyvből ismeri, de az idősebb nemzedéknek személyes tapasztalatai is vannak arról, hogy a tőkés nemzetközi munkamegosztáson belül, hogyan fejlődött hazánk, s milyen volt a nép- tömegek életszínvonala. Magyarország tőkés gazdasága nem önálló nemzeti állam viszonyai között fejlődött ki, hanem az Osztrák—Magyar Monarchia részeként. Az osztrák burzsoázia számára a gazdasági együttműködés abban a formában mutatkozott legelőnyösebbnek, ha Magyarország mint a monarchia élelmiszer- és nyersanyagtermelő része csatlakozik, s egészíti ki az iparos Ausztriát. Ez a munka- megosztás lényegében az osztrák ipar és a magyar mezőgazdaság árucseréjére alapozódott, s a magyar nemzetgazdaság kizsákmányolására épült. A két világháború között — a Horthy-rendszer idején — Magyarország új viszonyok közé került. Az első világháború után 8 milliósra szűkült belső piac, a tőkehiány és a nyersanyagszegénység fokozottabban előtérbe állította azt, hogy az önálló nemzetgazdaság csak akkor életképes, ha valamely formában megtalálja a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedés útjait. De a Horthy-rendszer helytelen külpolitikája, irredenta célkitűzései elzárták annak lehetőségét, hogy a gazdasági együttműködés szempontjából leginkább számba vehető szomszédos országokkal fejlesszük ki gazdasági kapcsolatainkat. Inkább a náci Németország politikai és gazdasági szövetségét keresték, s így ismét egyenlőtlenségre alapozott, kizsákmányoló 'gazdasági kapcsolat épült ki. Németországnak elsősorban a magyar mezőgazdaság termékeire volt szüksége, s ezért az volt az álláspontja, hogy az iparosodás ellentétben áll Magyar- ország mezőgazdasági karakterével. A két világháború között az ipari termelés volumene 20 év alatt mintegy 30%-kal növekedett. Az egy főre jutó ipari termelés 1938-ban még a felét sem érte el az európai átlagnak. A felszabadulás és a szocialista átalakulás gyökeresen új társadalmi és politikai körülményeivel a magyar népgazdaság fejlődésének új, az egyenjogúság alapján álló nemzetközi munkamegosztás feltételeit hozta létre. „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei” című dokumentum — amelyet a KGST-ben részt vevő országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1962 júniusi moszkvai tanácskozása hagyott jóvá — a következőkben jellemzi a szocialista országok baráti közösségét: „A szocialista világrendszer a szocializmus és kommunizmus útján haladó olyan szabad, szuverén népek társadalmi, gazdasági és politikai közössége, amelyeket a közös érdekek és célok egysége, a nemzetközi szocialista szolidaritás el- téphetetleri szálai fűznek össze... A szocialista országok egységes rendszerben való szoros tömörülését a gazdasági és politikai fejlődés objektív törvényei teszik szükségessé.” A gazdasági együttműködésünk kollektív szervezetének — a KGST-nek — eddigi tevékenysége és fejlődése azt bizonyítja, hogy leküzdöttük és leküzdjük az imperialista hatalmak által okozott nehézségeket és szocialista gazdaságunk, népünk életszínvonala szakadatlanul fejlődik. A statisztika — a számokba foglalt történelem — a következőkben tükrözi a magyar népgazdaság és népünk életszínvonalának fejlődését a szocialista nemzetközi munkamegosztás keretében: Magyarország 1974. évi nemzeti jövedelme 483%- kal volt nagyobb az 1938. évinél és 386° „-kai volt több az 1950. évinél. 1950 és 1974 között évi átlagban 5,8%-kal nőtt a nemzeti jövedelmünk. 1973-ban az egy főre jutó nemzeti jövedelem meghaladta az 1000 dollárt (1964-es értékű dollárt). 1975-ben 38 000 Ft volt az egy főre jutó nemzeti jövedelmünk. 1974- ben a magyar ipar 1074%-kal (közel tizenegyszer) többet termelt, mint 1938-ban. Mezőgazdaságunk — változatlan áron számítva — 1975-ben mintegy 80%-kal többet termelt, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor túlhaladtuk a felszabadulás előtti termelési színvonalat, pedig az aktív keresőknek már csak 18%-a dolgozik az állami gazdaságokban és tsz-ekben. Az egy lakosra jutó fogyasztás 1975-ben több mint háromszorosa volt az 1938. évinek. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 1975- ben -több, mint háromszorosa volt az 1950. évinek. Az életszínvonal emelkedését — noha nem tökéletesen — ez a mutató fejezi ki a legjobban. Népünk napi átlagos kalóriafogyasztása elérte a 3290 kalóriát, s ezzel a világon a legjobban táplált népek közé tartozunk. 1975- ben — egyetlen év alatt — 15%-kal nőtt a takarékbetét-állomány, s ez év január 1-én meghaladta a 81 milliárd forintot. A munkások és alkalmazottak nominális havi átlagkeresete 1975-ben — beleértve a különböző bérkiegészítéseket — kb. 3100 forint volt, a tervezett 6,4%-kal szemben mintegy 8%-kal több, az 1974. évinél. És sorolhatnám tovább azokat az adatokat, amelyek azt mutatják, hogy jó úton járunk, hogy a szocialista nemzetközi munka- megosztásba való beilleszkedésünk hasznosan szolgálja népgazdaságunk gyors fejlődését, népünk életszínvonalának szakadatlan növekedését. Dr. Sípos Sándor főiskolai docens Letette az újságot és elövette — ki tudja hányadszor! — Constance levelét. Negyvenegynéhány év távlatából is felismerte a régi kedves betűket, öt csak az aláírás érdekelte: Constance Culmington, igen a leánykori név! De vajon mi történhetett vele? Várakozásteljesen szállt fel a londoni Paddington pályaudvaron a levélben megjelölt vonatra. „El kell jönnie a Néger-szigetre... Oakridge-ben várni fogják...” Vera Claythore örült, hogy éppen őt ajánlotta a munkaközvetítő erre a helyre. Néger-sziget, Sticklehaven, Devonshire: ez állott V. A. Lacky levelén, s itt kellett a mai napon titkárnői állását elfoglalnia. — „Ugyan mi lehet ott majd a dolgom?” — tűnődött a kétértelmű titkárnőségen. De megnyugtatta a levélben mellékelt öt darab egyfontos bankjegy. Segélykiáltásaira azonnal, gyakorlott csapásokkal úszott utána, bár tudta, hogy idejében nem éri el: a kisfiú halálra zúzódott a sziklákon. A mama, Mrs. Hamilton is felmentette őt, hiszen ismerte a kis izgága fiát. Csak Andrew szeméből olvasott ki valami szörnyű gyanút... Lombard a bristoli Mr. Morris régiségkereskedőtől kapott száz guineáért vállalkozott erre az útra, aki azt mondta, hogy az egyik ügyfele megbízásából párnapos munkája lenne a Néger-szigeten. De hol a csodában van az? Erre csak az volt a felelet, hogy Oakridge-ben várják majd. Az ajánlat éppen jókor jött, mert a gyarmati háborúk befejeztével Lombard kapitánynak felkopott az álla. Ekkor például csak annyi pénze volt, hogy egy ebédre még futotta volna. Es most itt ez a szép lány is! Hát nem furcsa az élet? Mint az ilyenkor lenni szokott: a lány határozott. Igen, Philip el tudná felejtetni vele Andrew-t! A weekenden várható kaland kellemes érzése hatotta át mindkettőjüket. A tenger... mély és kék... a föveny homokja tavaly oly meleg volt... Most mégis Vera úgy érezte, mintha jéghideg kezek szorítanák össze a torkát... (Folytatjuk) AGATHA CRISTIE REGÉNYE NYOMÁN A vonat Somersetshire-n röhant át. Egyik fülkéjében Lawrence Wargrave nyugalmazott törvényszéki bíró a Times politikai híreit böngészte. Gondolatai azonban most, élete alkonyán, az újra felbukkant régi szerelménél jártak. „Az Öakridge-i állomáson várni fogják.” — ez volt a levél egyetlen fix tájékoztatása. Oh, a tenger! London kőrengetege után mennyire vágyott oda a kis tornatanárnő! Az idén talán szerencsésebb lesz, mint tavaly. Igaz, a halottkém felmentette minden gyanú alól, de hol szeretik az ilyen vizsgálódásokat? Még jó, hogy meg tudta tartani az állását... „Andrew, Andrew... minden miattad történt! És mégis elhagytál!...” Hogy is történhetett, hogy őt, csak a sportnak élő lányt, oly hirtelen hatalmába kerítette a szerelem? Behunyta a szemét és Cyril véres fejecskéje jelent meg előtte. Milyen könnyen elengedte a rábízott fiúcskát, hogy elússzon a tengerben lévő sziklához, csak hogy Andrew-al egyedül maradhasson. Fiatalok között nem csoda a hirtelen jövő mágnesvonzás: amint kinyitotta szemét, pillantása rögtön a szemközt ülő férfira esett, de Philip Lombard is ugyanekkor mérte fel a nagy barna, álmos szem tulajdonosát: ,,—Biztos valami tani- tónocske, miért ne ismerkednék meg vele?”. így derült ki aztán, hogy mindketten a Néger-szigetre igyekszenek. Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÄTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS Történetünk nem nevezhető teljesen ki találtnak. Bevalljuk, annak egyes részleteit az életből vettük, csak más miliőbe helyeztük. Mégis azzal nyugtatjuk meg olvasóinkat, ha valaki magára vagy ismerősei közül valakire ismerne rá, ez csak a felzaklatott képzelet játéka lehet...
