Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-18 / 143. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 18. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat tarpai üzemében naponta 50—60 mázsa kenyeret és 15 ezer darab péksüteményt készítenek. Varga Károly csoportvezető géppel dagasztást végez. (Elek Emil felvétele) Sorompó a bútornak „Pokoljárás“ az Orgona utcában... Egyesek szerint Nyíregy­házán három dologhoz a leg­nehezebb hozzájutni: lakás, garázs (van aki ezt megfor­dítja) és bútor. Maradjunk most a harmadiknál, a bú­tornál. Van-e alapja a pesz- szimista kijelentésnek, tény­leg olyan nehéz a megyeszék­helyen bútorhoz jutni? Az ideális az lenne, ha az ember bemenne a bútoráru­házba — nevezzük azt Do- musnak, vagy bármi másnak — és kiválasztaná a kedvenc .fotelét, szekrénysorát,' garni­túráját, hintaszékét és már vihetné is haza, illetve ha- zaküldenék a címére... Csak a szemnek Ezzel szemben a valóság egészen más: először is nincs bútoráruház, s az iparcikk- kisker vállalat vezetőinek tá­jékoztatása szerint a követ­kező öt évben nem is fog épülni. Távlatilag tíz éven belül, a jelenlegi ötéves terv utáni ötéves tervben — ke­rülhet sor ilyen beruházásra. Addig meg kell elégedni a jelenlegivel. Ez pedig: Dózsa ■György utcai bolthelyiség, „amely ismét, átalakult, . még­pedig kedvezően. Két hónap­ja bemutatóterem, ahol tíz- tizenkét bútortípust tudnak bemutatni. Ezeket azonban nem vihetik el nyomban a vásárlók — bár olykor en­gednek a vevők nyomásának. Körülményes azonban állan­dóan pótolni a megvásárolt bútorokat. Mi történik viszont azzal a még legalább 14—15 féle bú­torral, amelyet hely hiányá­ban nem tudnak a bemutató- teremben elhelyezni? Azokat a Guszev-lakótelep mögötti, Orgona utcai nagy raktárban kereshetik a vevők. És kere­sik is naponta, feltéve, ha nyitott a „guszevi" vasúti át­járó. Kevesebb íróasztal fogy... öt raktára van itt a bú­torboltnak, ahol jó értelem­ben véve „ömlesztve” állnak a bútorok, közelebbről meg­nézni leginkább akkor nyílik lehetőség, amikor már rakják fel a gépkocsira, vagy a lo­vas kocsira. A bolt vezetői nem panaszkodnak a forga­lomra, mintegy hárommillió­val az elmúlt negyedévben is többet árultak a tervezett­nél. De a forgalom egy kicsit mégis lassult, pedig a vá­lasztékkal ma már nincs olyan gond, mint évekkel ez­előtt. Még az igen kedvelt, olcsóbb áru gyermekbútorok­ból is állandóan kapható va­lamilyen típus. Kevesebb író­asztal fogy viszont, mióta be­vezették a létszámstoppot. Igen kelendők a különféle szekrénysorok, s ebből bizony nem mindig tudják kielégíte­ni a vevőket. Évek óta jelzik a bolt dolgozói, hogy „for­dult” a vásárlói érdeklődés, a kárpitozott bútorok helyett inkább a szekrénysorok a keresettek, ehhez kellene iga­zítani a termelést. Szabolcsi gyárból is Nemcsak az a baj, hogy nincs a megyeszékhelynek bútoráruháza, a raktározás is nehézkes. Igaz, az évek so­rán ez is javult, ma már nem 25—30 helyen van raktára a boltnak, hanem három he­lyen. De még így is kevés a raktártér, s nagyon szüksé­ges a tervezett 100 négyzet- méteres bővítés, amely ere­detileg garázs lett volna, de valószínű a szükség bútor­raktárt csinál belőle. A bútorhelyzet alapján be­le kell törődnünk, hogy fél délelőttje is rámegy a vásár­lónak, amíg megtalálja a ke­resett bútort az Orgona utcai nagyraktárban. S örülnie kell, ha csak oda, vagy csak visz- sza kap sorompót. A Tiszavas- vári úton épülő felüljáró be­lépésével bizonyára közelebb kerül a városhoz a bútorrak­tár, kevesebb lesz a bosszú­ság, a várakozás. Addig a Dó­zsa György utcai terem tö­kéletesítésével, a házhoz szál­lítás bővítésével, az olcsóbb bútorokról való gondoskodás­sal „mennek a vevők” elé a bútorbolt dolgozói. A vállalat vezetői meg­jegyezték: igyekeznek a je­lenleginél jobb együttműkö­dést kialakítani a Szatmár Bútorgyárral, hogy a kere­sett cikkek mennyiségét nö­veljék és rövidebb idő alatt bútorhoz juttassák a vásár­lókat. A bútorbolt — mint egy érzékeny műszer jelzi a tömeges lakásátadásokat. Ilyenkor sűrű sorokban in­dulnak a vásárlók az Orgona utcába, ami olykor — az oda-vissza utat számítva — messzebb esik, mint Debre­cen. Ezt a „pokoljárást” vi­szont vállalni kell... Páll Géza Növekszik a fogyasztás, de... Több tej — jó egészség A tejtermékek fogyasz­tása az egyik fokmérő ah­hoz, hogy kulturálódik-e táplálkozásunk. Az elmúlt évek tapasztalata szerint egyrészt a minőségi javu­lásoknak, másrészt a ha­tékony tájékoztatásnak köszönhetően, Szabolcs- Szatmár megyében a vá­sárlások növekedtek. Az idei év első negyede — melynek statisztikája mos­tanra készült el — azt mutat­ja, hogy mérsékelt fejlődés van, bár az ütem mintha las­sult volna. Érdekességként csupán annyi, hogy nem a hagyományos termékek iránt csökkent az érdeklődés, ha­nem a joghurt, a kefir, a tej­színhab és vaj szorult némi­leg vissza. A megyei tej- és tejtermék­fogyasztás — és ez csak a kereskedelmi forgalmat tük­rözi — az elmúlt év első ne­gyedéhez viszonyítva húsz százalékkal nőtt. Ezen belül — bármilyen furcsa is —, a Tú­ró Rudi nevű készítmény fel­futása a legnagyobb, megha­ladja a 230 százalékot. Ezt követi a félzsíros túró, a po­haras tejföl, a dobozos sajt. Érdemes néhány számadat tükrében nézni, miként ala­kult a megye 600 ezres la­kosságának tej- és tejtermék­fogyasztása. Tejből összesen 53 és fél ezer hektó fogyott. Növekedés itt is van, de még korántsem éri el a kívánt mértéket. Ha csak a tízezer hektós pluszt nézzük, akkor a tej mennyisége magas, de még így sem éri el a fejen­kénti fél litert napi átlagban. Jelentős emelkedés van a tejföl forgalmánál. Visszaszo­rul a kimérős és rohamosan nő a poharas iránti igény. Tejfölből 5000 hektót adtak el a boltok. Ami jól megfigyelhető: a tejtermékek fő fogyasztói a gyermekek, a fiatalok. Ez ki­fejezésre jut abban is, hogy az iskolatej az egyik legnép­szerűbb ital, hogy a kakaó és más édes készítmények a büfékben, tejbárokban egyre több vevőt vonzanak. A tej­iparnál a számokat, összevet­ve a korábbiakkal elemzik, hogy a korszerű üzletpoliti­kának megfelelően ezek fi­gyelembevételével alakítsák a kínálatot, s javítsák a tej­es tejtermékek propagandá­ját is. BARÁTOKNÁL MAGDEBURGBAN (2.) Beszélgetések egy iparváros jövőjéről Magdeburg az NDK ötödik legnagyobb vá­rosa, régi ipari központ. A háború idején sokat szenvedett, jó néhány romos épület deszkafallal körülvett foghíjtelek lépten-nyomon felhívja a figyelmet: a város újjáépítésében még nagyon sok a tennivaló. Különleges feladatot is je­lent ez a munka, hiszen az NDK-ban is az egyik legfon­tosabb, hogy minél előbb minden családnak önálló, jó lakást teremtsenek, s ez el­sősorban a nagy házgyári la­kótelepeken valósítható meg. Ilyen Magdeburgban is több van. Hogyan hozzák összhangba a szép történelmi városköz­pont és az új lakónegyedek képét, mit ígérnek a magde- burgiaknak a következő évekre — ilyen kérdésekkel kopogtattunk be Werner Riechershez, a magdeburgi főpolgármester első helyette­séhez, aki Horst Heineman- nal, a város főépítészével együtt szívesen vállalkozott a kalauzolásra, együtt tekintet­tük át röviden az elmúlt har­minc esztendőt, s a követ­kező két és fél évtizedet. Magdeburgban különben könnyű dolga van a várospo­litika iránt érdeklődőnek, mert a város új lakótelepei­nek rajza, makettja, a város- központ rekonstrukciójának többféle tervezett változata kiállításon várja az érdeklő­dőket, bárki megtekintheti, s véleményeket is kérnek. — A korábban 335 ezer la­kosú nagyvárosnak a háború után mindössze 110 ezer la­kosa maradt, a lakásoknak közel a fele, a városközpont­nak csaknem a kilencven szá­zaléka elpusztult. Az első új­jáépítési tervek az 1950-es években készültek — az ak­kori építési stílust most is magán viseli a város számos középülete. Később sokat vál­toztattak a terveken: alapelv­ként határozták meg, hogy Magdeburg szocialista nagy­város, a nehézipar központ­ja, a tudományok városa (há­rom egyetemét a felszabadu­lás után alapították) — s a tervezők számára feladatul szabták, hogy mindezek a városépítésben is tükröződje­nek. — Most korszerű város- rendezési tervvel rendelke­zünk — mondja a főépítész. — Kétezerig vázoltuk fel a város jövőjét, de tanultunk a korábbi tapasztalatokból, s. háromévenként konkretizál­juk az egyes részterveket, így mindig figyelembe tud-| juk venni a mai kor követel menyeit, a tervek nem kötik meg'a kezünket. Az építész számára jelenleg kedvező a helyzet, mert egyrészt Mag- deburgnál nem jellemző a gyors lakosságszám-emelke dés, mint hasonló nagyváro­soknál (Magdeburg várható­an 1990-re is csak 290 ezer lakosú város lesz, ma 276 ezer); másrészt dinamikusan épülnek az új lakónegyedek, tehát a legsürgősebb problé­mát, a lakáskérdés megoldá­sát nem hátráltatja, hogy a városközpontban kicsit ne­hezebben és költségesebben haladunk előre. A lakásépítésről a főpol­gármester-helyettes beszélt részletesebben. — A hatvanas évek közepe óta építünk Magdeburgban lakótelepeket — mondta —, s főleg erre alapozzuk ter­vünket, hogy a lakásproblé­mát 1990-ig megoldjuk a vá­rosban. Ez azt jelenti, hogy minden család rövid idő alatt a mai követelményeknek megfelelő jó lakáshoz jut­hat, s közben a régi — kom­fort nélküli lakásokból is fokozatosan jobb minőségű- ekbe költözhetnek az embe­rek. Ehhez olyan hatalmas lakótelepek szükségesek, mint az új északi városrész, amelyben három ütemben egyaránt 11—11 ezer lakást építenek. Az építkezések Magdeburg- ban is hasonló problémákat vetnek fel, mint nálunk. A lakások gyorsan épülnek, de a környezet, a kapcsolódó építkezések, éppen azok, ame­lyek a várost várossá teszik — gyakran elhúzódnak. A házgyári épületek változato­sabbak, mint nálunk, de mégis gond az uniformizá­lódó városkép. Mostanában egyre többször kerül szóba a házgyári lakások belső át­rendezése is: az egyébként célszerű lakásokat kifogáso­lók gyakran róják fel, hogy a tervezők csak a funkciót nézik (szoba, konyha, fürdő­szoba), s ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy a mai kor embere másként él, mint akár csak a két évtized­del ezelőtti. Bátrabban kelle­ne hozzányúlni a lakások be­osztásához — mondják, s ezt a tervezők már fontolgatják is. — Az építész számára jó néhány szép feladat kínálko­zik a következő években is — veszi át a szót Horst Hei­nemann. — Az Elba, amely eddig a városfalak alatt, te­hát Magdeburgon kívül folyt, a jövőben szerves részét ké­pezi majd a városnak, leg­alábbis az építkezésekkel „be akarjuk hozni” a városba. Nagy feladat lesz az új la­kótelepek és a régi városköz­pont ízléses összekötése, a régi munkásnegyedek re­konstrukciója, amelyek most mintegy éket jelentenek a régi és új Magdeburg kö­zött. Meg kell oldani egy sor olyan jellegű szociális prob­lémát is, mint a régi házak lakásainak összkomfortossá tétele, mert ha erre nem fi­gyelnénk, néhány év alatt el­néptelenedhetnének a köz­ponti részek. S aztán vannak olyan speciális problémák is, mint a híres XIII—XVI. században épült dóm újra szabaddá tétele — mivel az ötvenes években emeletes há­zak közé szinte „eldugták” a híres műemléket. Mivel azo­kat lebontani nem volna cél­szerű, most egy másik oldal­ról nyitnak teret, hogy a te­kintélyes magasságú dóm teljes panorámájában ne csak szűk utcákból gyönyör­ködhessenek a helybeliek és a Magdeburgbá látogató ide­genek. Vendéglátóink azt is el­mondták: rengeteg jó ötlet származik a lokálpatrióta la­kosságtól, s a város 210 tagú parlamentjétől, amelyben év­ről évre nagy vitákat folytat­nak a jövő Magdeburgjáról. Marik Sándor Következik: A lakatos húsz piros rózsája. MA NYÍLIK Országos virágkötészeti versenj és kiállítás Nyíregyházán A XI. országos vi­rágkötészeti verseny és kiállítás ma nyitot­ta kapuit Nyír­egyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kerengőjé- ben. A Magyar Agrártudo­mányi Egyesület kerté­szeti társasága, a Nyír­egyházi Városi Tanács, a Kertészeti Egyesülés és a Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat együt­tesen közel 360 ezer fo­rintos költséget fordít a rendezésre. A versenyfel­hívásra eddig hazánk 20 kertészeti, illetve város­gazdálkodási vállalatának 61 virágkötője nevezett be. A résztvevők június 17-én érkeztek Nyíregy­házára. Elhelyezésüket a tanárképző főiskolán biz­tosították. A verseny jún. 18-án reggel 6 órakor kez­dődött. A versenyzők öt kategóiában — szabadon választott, kötelező, meny­asszonyi csokor, koszorú és kirakat témában — mérik össze tudásukat. A helyezésekről öttagú zsű­ri dönt dr. Dalányi Lász­ló, az ÉVM főosztályveze­tője irányításával. A leg­eredményesebb verseny­zők értékes tárgyjutalom­ban részesülnek. A kom­pozíciókat június 18-án délután 5 órától láthatják a vendégek. A kiállítás még két napon át tart nyitva: június 19-én és 20- án délelőtt 10-től 20 óráig. A Nyíregyházi Kerté­szeti és Parképítő Válla­lat dolgozói június 14-én, hétfőn kezdték meg a fő­iskolán a dekorálást és a hely kiképzését. A „régi” Magdeburg.

Next

/
Thumbnails
Contents