Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-18 / 143. szám
1976. június 18. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Ál újfehértói kutatóállomáson 2 AZ ALMA A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet kutatóállomása Ujfehértó — ez a legújabb és egyben eddigi leghosszabb neve a már több „gazdát” megért állomásnak. A 280 hektáron tevékenykedő kutatók tudományos munkájáról, eredményeikről dr. Harmath László igazgató tájékoztatott. Valamikor előszeretettel nevezték almafamúzeum- nak az újfehértói állomást. Volt egy fajtagyűjtemény és van is még belőle, de egyáltalán nem a múlt, hanem nagyon is a jövő érdekli az itt dolgozó szakembereket. Munkamegosztás alapján az intézet országos feladatából az újfehértói állomás legjelentősebb tevékenysége az alma fajtakutatás. Ezt a témát három kutatási területre osztották: a honosítás, szelektálás és fajtafenntartás. Honosítás A világ ismertebb almatermesztő országaiból az ott legjobbnak mondott fajtákat beszerzi az állomás és versenybe állítja a nálunk már meghonosodott fajtákkal — ez a honosítás alapja. A múlt évben csupán Észak-Amerikából több mint 60 fajta érkezett megfigyelésre. Az igazgató véleménye szerint kevés kapaszkodik meg, a nagy többség elmarad a nálunk már termesztett fajtákkal szemben. Az éghajlat, a talaj, a közgazdasági környezet és még egy sereg tényező befolyásolja az érkező új fajtákat a versenyben. A mi adottságaink a piros alma termesztésére kedvezőek, a fogyasztók tőlünk ezt szokták meg, ilyet vár a külkereskedelem is. Természetesen a honosítási munkát nem szabad abbahagyni: soha nem tudni, mikor jön egy olyan fajta, amely nálunk is beválik. A fajtakutatás másik nagy területe a szelektálás. A már meglévő, bevált fajtákból keresik a legjobbakat, amelyek továbbszapó- rításra hivatottak. (A faiskolák ezekből a szelektált anyagokból oltják a vadalanyokat.) A kutatók keresik a jobban színeződő, a liszt- harmatnak ellenállóbb, jól tárolható, erősen növekedő, bőven termő és különböző érési fokozatú jonatán fajtákat. A felsorolt néhány követelmény is mutatja, hogy milyen sokirányú, mennyi mindenre kiterjedő munka a szelektálás. Különösen szívesen keresnek szaporító fákat a több évtizedes öreg kertekben. A 40 —50 éves fák már sok mindent kiálltak, a terméshozamukkal, annak minőségével volt idejük bizonyítani. Biztató fajták Jó néhány biztató fajtát már begyűjtötték. A jobbak között emlegetik az M—40- est és —41-est (az M betű azt jelenti, hogy a két fajta Máriapócsról származik). Az állomáson még nincs kísérletben, de már ismerik a sokat ígérő naményi piros jonatánt. Ma nem tudja senki megmondani a naményi, vagy a máriapócsi, esetleg egy harmadik vagy negyedik fajta lesz Szabolcs új vezető jonatán fajtája. A fajtafenntartás harmadik területe a kutatásnak. Az igázgató szavaival ez egy szolgai munka. A folyamatos vizsgálatok ezreivel ellenőrzik, hogy az egyes típusok hogyan tartják a tőle várható kívánalmakat. A termés mennyiségétől és minőségéből kezdve a fa egészségi állapotáig mindent vizsgálnak. Termésszabályozás A fajtakutatás mellett második nagy témájuk a termésszabályozás. Céljuk, hogy megszüntessék a szakaszosságot : kiegyenlített, jó minőségű termés legyen minden évben. A hagyományos módszereken túl — metszés, trágyázás, növényvédelem stb. — két vegyszeres eljárással kísérleteznek. Egyik módszer a virágzás után a legéletképesebb, legfejlettebb gyümölcsök megkötésének erősítése, megmaradásának biztosítása. Ez a kezelés az alkalmazás évében segíti, szabályozza a termés mennyiségét. A másik vegyszeres eljárással a bőven termő években a következő évi termés befolyásolása céljából a rügydifferenciálódást serkentik. Ez - zel a vegyszerrel mesterséges úton segítik a termő rügyek gyarapodását. Mind a két szabályozási eljárás olyan előrehaladott állapotban van, hogy már üzemi méretekben alkalmazzák. Az almával nem azonos súlyban kísérleteznek a köszmétetermesztés javításával is. Komplexen vizsgálják a fajta, a szaporítás- és a termesztéstechnológia legeredményesebb útjait. Az állomás szomszédságában van a hajdúsági — egyben az ország legnagyobb — köszmétetermesztő tája. Ez a táj egyre inkább átterjedt Szabolcsba is. Az állomáson a szedésen kívül teljes gépesítéssel termesztik a köszmétét és vizsgálják a gépi szedés lehetőségeit is. Külföldön a bokor alakú köszméte termésének gépi szedése már megoldott, de ezek a gépek a hajdúsági törzsön nevelt termés szedésére nem alkalmasak. Segítés a helyszínen Az elmondottak is bizonyítják: áz itt dolgozó hat tudományos kutató és mintegy tízfőnyi kisegítő szak- személyzet igen fontos munkát végez, tevékenységüknek van kézzelfogható eredménye. Az állomásnak széles körű kapcsolata van a megye gyümölcstermesztésével. Eddig is, de különösen most, a rekonstrukció idején minden új telepítés előtt véleményt mondanak az állomás kutatói is a telepítő gazdaság számára. Sűrűn tartanak tapasztalatcseréket, előadásokat. Évente beszámolnak a megye gyümölcstermesztő szakembereinek a kutatási eredményekről, tapasztalatokról. Kérésre a helyszínen is segítséget adnak. Egy példa: a megye legnagyobb gyümölcstermesztő tsz-éből, Nyírmeggyesről jelezték nekik, hogy valami ismeretlen ok miatt a fejlődésben lévő almák párásodnak, felrepedeznek, korcsak maradnak. A kutatók javasolták, hogy soron kívül adjanak a területre nagy adagú istállótrágyát. A teljes értékű trágya nyomán a következő évben egészséges volt a termés. A hozzájuk fordulók minden esetben kapnak tanácsot. A megye délnyugati sarkában szerényen húzódik meg az újfehértói állomás — kevés hírveréssel, de tartalmas munkával. Csikós Balázs Megkezdődött a szamócaszezon a Nyíregyházi Konzervgyárban. Eddig 24—25 vagon szamócát vásároltak és dolgoztak föl. A gyümölcs nagyobb részéből belkereskedelmi megrendelésre félkilós dobozos befőttet készítettek 22—24 vagonnal. A többiből jamot gyártottak közel 4—5 vagonnal. A jam tőkés exportra kerül. hírom az országban Kis üzem — nagy meglepetések Tíz ember közül kilenc bizonyára nem is sejti a megyében, hogy Kemecsén egy olyan üzem működik, amilyenbőkhárom van az országban. Nem egy nagy vállalat, ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a termelőszövetkezet melléküzeme. Húsz fő dolgozik itt, férfiak és nők vegyesen. Van egy-két korszerű gépük, de a legtöbb olyan, amelyet maguk fabrikáltak. Valaki meg is jegyezte itt, s nem rosszmájúan, akad olyan masina, amelyben még kombájnalkatrész is található. Anyag a Bükkből Vass Béla, foglalkozására nézve erdész. A kemecse—kó- taji tsz 500 hektáros erdőterületének gazdája. És mint fához értő ember egyben ennek a kis üzemnek felelős vezetője. Arcát szakáll övezi, mint egy igazi erdésznek, s szeme olyan jókedvűen mosolyog, hogy az embert jókedvre deríti. Éppen ezért a kis műhelyekben járva társaságában szinte meseszerű, amit mond. — Igaz, Kálmán király is megmondta, hogy boszorkányok márpedig nincsenek, az ember eszébe mindig ők jutnak, ha seprűről van szó. Ha a gyerek valami hihetetlent akar rajzolni, akkor meg éppen seprűn lovagoltatja őket. Nos, a mi kis üzemünkben seprűnyelek készülnek. S nem is kevés. A félmilliót meghaladja az évi termelés. Pedig nem is folyamatos a munka, mert Bükkszentlászlóról akkor érkezik fa, amikor éppen küldenek. Háromféle termék kerül ki a kezük alól. A hagyományos seprűnyél bel- és külföldi piacokra, ruhaseprű nyele, és gyermekjátéknyél. Tölgyből készül, viszonylag egyszerű technológiával. A mezőkovácsházi ktsz minden mennyiségben átveszi, hiszen a félvilágot ők látják el ezzel a nélkülözhetetlen kellékkel. Egykilós legyen Kevesen tudják, még a rendszeres sepregetők se nagyon, hogy egy valamirevaló seprű súlya a szabvány szerint 95 deka és egy kiló között kell, hogy mozogjon. A jó seprű nyele így tölgyből készül, hogy legyen „fogása”. Ez pontosan nyolc dekával súlyosabb, mint az akácnye- lű. A kemecseiek számára az is nagy feladat, hogy a nyél sima legyen. Ne olyan, mint a mi boltjainkban kapható. Különleges forgódobos szerkentyűbe teszik a kész nyeleket, ezek egymáshoz verődnek, és a dobban lévő paraffintól még fényt is kapnak. — A nyélkészítés évente mintegy hárommilliót hoz a tsz-nek. A jelek szerint megéri, de úgy néz ki, hogy talán jövőre búcsút mondunk ennek a vállalkozásnak. A számítások szerint jobban járnánk, ha a meglévő gépekkel és a hozzájuk jól értőkkel ládákat készítenénk. Természetesen saját részünkre, hiszen jelentős gyümölcsöseink vannak. Ez folyamatos munkát, jobb göngyölegellátását eredményezne. És ami a fő: a melléküzem egy igazán mezőgazdasági célt szolgáló tevékenységet folytatna — mondja Vass Béla. Erdőf erdő... A célok érdekesek, és az erdész jó szívvel foglalkozik is velük. De azért mindent mást megelőzően a tsz erdeje felé pislog. Úgy látja, hogy itt vannak a szép lehetőségek. Uj telepítések, a szórványerdők megszüntetése, helyettük egybefüggő részek kialakítása. Mint mondja: — Az erdész számára az igazi öröm az, ha telepít. De néha nagyon kell, hogy egyes részek vágás alá kerüljenek, így össze kell kötni nálunk is a hasznos dolgokat. Telepíteni, és felhasználni erdeink- ből, ami arra érett. A kis üzem mint érdekesség is megért egy körsétát. De talán még örvendetesebb, hogy találtunk itt egy lelkes embert, aki sok összefüggés Szerint, a közösség érdekét szolgálva gondolkodik, s iparkodik fiatal kora ellenére is szépen felgyülemlett tapasztalatait hasznosítani. Ez sem boszorkányság. (bürget) T űzrőlpattant fiatalasz- szony, könyvelő, három gyermek anyja és mindenki nagyon kedveli a FEFAG tiszalöki ládagyárában. Azt mondják még róla: ő tanította meg a dolgozókat olvasni... Persze, nem szó szerint; ő szerettette meg az emberekkel az olvasást. Ha nem írnánk ide a nevét, a csaknem háromszáz dolgozót számláló ládagyár dolgozói akkor is kitalálnák kiről van szó. Török László- néról, a munkatársaknak „Erzsikéről” aki 1973-ban vette át a néhány kötetes üzemi könyvtárat, s azóta sok új olvasót szerzett a könyveknek. Mi a módszere? — Semmi különösebb — mondta.. — Az emberek között vagyok, amikor megérkeznek az új könyvek, nem dugom el, itt vannak, nézegethetik. És még valami, nem ragaszkodom a „hivatalos” nyitvatartási időhöz. Amikor jönnek és nekem is van egy-két percem, már el is indulhat a könyv az olvasóhoz ... Nem neheztel a könyvelés főnöke ezért? — Sőt, biztat, mert tudja, hogy az én szakmai munkámat helyettem más nem végezheti el. Egyébként jönnek hozzám a legkülönbözőbb könyvekért. Van akit a háztáji földjén lévő szőlő termesztése izgat, és idősebb fejjel sem röstell tanulni a könyvekből. Akadnak jogi, egészségügyi könyvek, amelyek kézről kézre járnak. Mások a gyárban lévő új gépekhez akarnak nagyobb tudományt szerezni a könyvekből, ezért keresnek meg. A nők a kézimunkakönyvek iránt érdeklődnek. Mások a kötelező olvasmányt kapják a mi kis szakszervezeti könyvtárunkból. Sok a fiatal olvasónk... Ki segít vajon a legtöbbet? — A munkatársaimon kívül elsősorban a férjem. Különösen azzal, hogy nagyon szeret olvasni. Nekem a három gyermek mellett viszonylag kevés a szabad időm. Előfordul, hogy a férjem elmondja, mit olvasott, miről szól a könyv, és úgy ajánlom a dolgozóknak. Érdekes szokása a férjemnek, hogy általában a könyv végén kezdi az olvasást... Mit kap ezért a társadalmi munkáért? — Jó szót és azt a fizetséget, hogy meggyőződöm, tényleg elolvasták a kikölcsönzött könyvet. Úgy tapasztalom, becsülete van ^ gyártelepünkön a könyveknek. Van tizenegy brigádunk, több mint 270 ember, akik számára önként vállalt kötelesség is az olvasás. Elég rendes kis könyvtári helyiséget alakított ki a gyár számunkra, nemrég kaptunk az SZMT-től szép könyvszekrényeket. S hol tanulta a könyvtáros mesterséget? — Még most tanulom. Bejárok Nyíregyházára, az SZMT megyei könyvtárába alapfokú könyvtáros tanfolyamra. Havonta egyszer. Sok jó dolgot beszélünk meg, és itt helyben is van lehetőség a tanulásra, rendszeresen megkeresnek a körzeti és a szakszervezeti könyvtárosok. Igyekszem is rendet tartani a könyvek között, vezetem a katalógust, feljegyzem ki mit és mennyit olvas ... Előfordul, hogy elfelejtik visszahozni a könyvet? — Néha, de ezért nem ha- _ ragszom túlságosan, hisz itt vagyunk együtt, mint egy nagyobb család. Utánaszólok a késlekedőnek, hogy siessen, mert más is szeretne olvasni ... Erzsiké olvastat, s azt mondja: semmi titka nincs annak, hogy az emberek megszeressék a könyveket. Csupán együtt kell’ lenni a dolgozókkal, s néha oda kell „tenni” a munkapadra a könyvet, nem kell megvárni, amíg ők kopogtatnak . .. Mert az emberek hamar megszeretik a könyvekben feltáruló szépet, de el kell vezetni őket a könyvhöz... • P. G."
