Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-16 / 141. szám

1976. június 16. KELET-MAGYARORSZÁG 7 lolvasóink leveleiből Postabontás Mint az iparban... K ovács Miklós terme­lőszövetkezeti tag levelében arról írt, hogy bár ők másfajta munkát végeznek, de kö­rülményeik és jogaik már nagyon sok mindenben megegyeznek az iparban dolgozókéval. „Úgy élünk, mint az ipariak” — ezteel a megjegyzéssel kezdte ér­veinek sorolását. Például említi, hogy őket gépkocsi viszi a lakóhelyüktől tá­voli határba és haza is, ' mindennap ugyanabban az időben. így ők is friss erővel és jóval korábban kezdhetik el a munkát és természetesen hamarabb is fejezik be. Több idejük jut a pihenésre, szórako­zásra ... Havonta rendszeresen — az iparban dolgozókhoz hasonlóan — ők is, akár fizetésnek is mondható juttatásban részesülnek. Aki az alapszabályban előírt munkanapokat tel­jesíti, az évente fizetett szabadságot élvez. „Ma már csak nagyon kevesen töltik szabadságukat (in­kább csak az asszonyok) meszeléssel, kapálással. Egyre többen kikapcsoló­dással, pihenéssel.” „Ná­lunk a szövetkezet egy üdülőövezetben szobát bérel, sokan mennek oda nyaralni családostul” — olvastuk a levélben, me­lyet érdekesnek találtunk, gondolkodásra késztetett: valóban az évek során mennyi újjal gyarapodtak a termelőszövetkezeti ta­gok jogai, milyen jelentős itt is az életforma-változás. A legtöbb községben termelőszövetkezeti hozzá­járulással épült az óvoda. Ez azt is jelenti, hogy a termelőszövetkezeti asz- szonyoknak ma már sok­helyütt nem gond, kire bízzák gyermeküket, míg a határban dolgoznak. A közelmúltban az egyik nyírteleki termelő­szövetkezeti tag törzsgár- datagsággal kapcsolato­san kért felvilágosítást, így tudtuk meg, hogy pél­dául a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet már­ciusi részközgyűlésén el­fogadott törzsgárdasza- bályzat szerint az a ter­melőszövetkezeti tag, aki­nek 10—15—20—25 évi tagsági viszonya van, már 10 év után is pénzjutal­mat és a törzsgárdatagsá- got jelképező jelvényt kap. Ez eddig a legtöbb emberben talán úgy élt, hogy csak vállalatoknál, üzemeknél, esetleg ipari szövetkezeteknél létezik. A szociális gondozás te­rén sem maradnak el a tsz-ek. A kisvárdai Rákó­czi Termelőszövetkezet­ben — és másutt is — száz forint járadékkiegé­szítést kapnak az idős emberek. Természetesen elsősorban azok, akik an­nak idején erejükhöz mér­ten kivették részüket a közös munkából. Amikor üzemi demok­ráciáról hallunk — mond­juk meg őszintén — első- sorban nem a termelőszö­vetkezetekre gondolunk, pedig a közgyűlések és az év közben tartott részköz­gyűlések ott is, az őszinte véleménynyilvánítás, az üzemi demokrácia gyakor­lásának fórumai. Soltész Ágnes Rajztábla a játszótéren? A közelmúltban az Un gvár sétányról a Május 1 térre mentem, s az átjáró falán (!) három, egészen ügyes rajzra lettem figyelmes. Iskolás ta­nuló „remekműve” lehetett. Nagyon megtetszett, hiszen sok gyerek van, aki ügyesen rajzol, s ez adta a gondola­tot, hogy javasoljam: a ját­szótereken helyezzenek el rajztáblákat, ahol azok a gyerekek, akik jó kézügyes­séggel rendelkeznek, fej­leszthetnék tudásukat — ír­ja Fügedi Imre. Hordták a vizet... Tavaly ősszel felújították az Arany János utcai bérhá­zakat. Már akkor szóvá tet­tük,“*— a lapban is megje­lent —, hogy a pincékben áll a víz. Az IKSZV ígéretet tett, hogy kijavítják a hibát, • megszüntetik a „csónakázási lehetőséget”. (Ugyanis csak deszkákon tudunk közleked­ni.) Ebből semmi nem lett. Az elmúlt napokban már szinte meg sem tudtuk köze­líteni a pincét. Természete­sen jelentettük, mint azt már több esetben is meg­tettük. A reagálás annyi volt', hogy megjelent a lakó­háznál négy-öt munkás ve­derrel, s hordták a pincéből a vizet. Átmenetileg ez is megoldás. Úgy gondoljuk vi­szont: ideje lenne már a több éves hiányosságot pó­tolni, annál is inkább, mivel ez a vállalatnak is érdeke lenne — teszi szóvá Várkon­di Sándor, Nyíregyháza, Arany János utca 9. szám alatti olvasónk. Beszakadhat... A Búza téren, az ÁBC- áruházzal szemben a járda mellett hónapok óta be van szakadva egy csatorna. A fedlapot csak rátette valaki, amely bármely pillanatban beszakadhat, s az arra járó­kat egy közel háromméteres gödör fogadja. Köztudott, hogy a városnak ezen része igen forgalmas. Éppen ezért érthetetlen, miért nem for­dítanak az illetékesek na­gyobb figyelmet az ilyen balesetveszélyes helyekre! — írja L. B. Ifjúsági klub Nyíregyházán, a MÁV- kultúrotthon udvarán áp­rilis óta nagy munka folyik. Az állomás hét KlSZ-alap- szervezete és a Baross Gá­bor ifjúsági klub tagjai, tár­sadalmi munkában ifjúsági klubot építenek. Szabó Olga alapszervezeti KISZ-titkár, akinek irányításával készül az új klubhelyiség. A tervek szerint november 7-én sze­retnék a fiatalok birtokukba venni — írja Homicskó Győző, Nyíregyháza, Petőfi utca 4. szám alatti olvasónk. Senki parkja? Az Északi alközpont egyetlen valamire való parkja a 2. sz. gyakorló általános iskola előtt te­rül el. A parkot határoló és sétányai mellett húzó­dó zöld sövényt tavaszra megmetszették. A füvet időben lenyírták. Annál megbotránkozta- tóbb az a látvány, melyet a park közepén található „Móricz-ülőszobor” köz­vetlen környékén lehet ta­pasztalni: gondozatlan, kaszálni lehetne rajta a gyomot. A szobor körül elhelyezett betonállvá­nyok ülőpadjaikra várnak jó ideje! Az Északiban la­kó kismamák, idős embe­rek megszokott, pihenésre legalkalmasabb parkja üres —, gazdára vár — irja Suba Ernő. Neki természetes... Június 6-án, este kilenc óra körül Záhony felöl jöt­tem személygépkocsimmal. Egy Wartburg típusú gépko­csi előzni akart, s későn vet- . te észre: szemben egy ke­rékpáros jön, s hogy el ne üsse, bevágódott a kocsim elé, s így engem hirtelen fé­kezésre kényszerített. Ennek következtében a hátsó ülésen alvó kisfiam leesett. Szeren­csére komolyabb baleset nem történt, mégis elvártam vol­na az előző gépkocsi vezető­jétől, hogy megálljon és el­nézést kérjen — panaszolja Szatmári Lászlóné, Nyíregy­háza, Kígyó utca 6. szám alatti lakos. Könyv a gyermekotthonnak A tiszavasvári Alkaloida Gyár Semmelveiss szocialista brigádja felhívást intézett a vállalat szocialista brigád­jaihoz: a tiszadobi gyermek- otthon könyvtárát szeretnék fejleszteni. A felhíváshoz ti­zenhárom szocialista brigád csatlakozott, s több mint há­romszáz kötet könyv gyűlt össze, amelyet már át is ad­tak a gyermekotthon lakói­nak . — írja Rácz Sándor Ti- s/nvasváriból. Szerkesztői üzenetek Szabó M. Béla pátrohai, ifj. Kiss Lajosné szamosbe- csi, Nagy Menyhért ópályi, Manák Lászlóné papi, Ká­nya Sándorné mátészalkai, Barnó Mihály apagyi, Ber- tók Lajos hodászi, Nyíri Ilona komlódtótfalui, Nagy Ödön kisvárdai, Nyikos Ist­ván leninvárosi, Bakó And- rásné kislétai lakosok ügyé­ben az illetékesek segítsé­gét kértük. Ling Péter rakamazi, Lu­kács Miklósné nyíregyházi, Nyánku Miklósné mária- pócsi, Tóth Mária csenger- újfalui, Kábái Lajos tisza­vasvári, Kovács Lajosné új­fehértói és Kovács István gyürei olvasónk kérdései­re levélben válaszoltunk. Jóbi Miklós csengeri la­kos kérését jogosnak ta­lálták, s részére az illet­ményföldet biztosították. Nagy Jánosné orosi ol­vasónk gyermekének óvo­dai elhelyezése megoldó­dott. Lászlófi Attila nyíregy­házi lakost a városi tanács műszaki osztálya, Varga Jó­zsef győrteleki olvasónkat pedig az Ut- és Vasútépítő Vállalat levélben tájékoz­tatta. Anka János érpataki la­kos gáztűzhelyéhez a szük­séges alkatrészek megér­keztek, így a javítást június 7-én elvégezték. Tiszta, virágos...? Nap mint nap bosszantóbb, hogy a város utcáin egyre több szemetet, napraforgó­maghéjat és cigarettavéget láthatunk. A város gondos­kodik szemétgyűjtőkről, amelyet csak a jobb érzésű, tisztaságot szerető emberek vesznek igénybe. A „Tiszta, virágos Nyíregyházáért” mozgalom így csorbát szen­ved. Jó lenne, ha a magáru­sokat kitiltanák a városból, s a szemetelőkkel szemben is következetesebb felelős- ségrevonást kellene alkal­mazni, mert így nem lehet a tisztaságért, versenyezni^ teszi szóvá Fehér István. „Ez a legkevesebb...” Június 10-én, délután fél ötkor a Jósavárosba érkező 12-es autóbuszról egy világ­talan férfi szállt le, akinek egy fiatalember segített. Megkérdezte hová megy, majd karon fogta, s a laká­sáig kísérte. „Nagyon kö­szönöm. így hamarabb ha­zaértem” — mondta a segít­ségre szoruló férfi. A válasz csak annyi volt: „Ez a leg­kevesebb, amit önért tehe­tek.” Jól eső érzés volt eze­ket a szavakat hallani, egy huszonöt év körüli fiataltól, aki emberségből jelesre vizs­gázott — írja F. I. Az illetékes válaszol Játszóterek „Üres játszóterek” címmel megjelent cikkükre az aláb­biakban válaszolunk: válla­latunk telephelyén szűk ja+ vítóműhely van, s ez nagy­mértékben késleltette a ja­vítási, festési munkát, illet­ve a kihelyezéseket. A kar­bantartási munkák során 1400 darab kerti padot, és 362 darab játszótéri felsze­relést kellett felújítanunk, rö­vid három hónap alatt. Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat Végre! Szülők társadalmi munkája A „Szülők az iskoláért” akció szép példája volt ta­pasztalható a közelmúltban Szabolcsbákán. A szülők, ne­velők közösen vettek részt a termelőszövetkezet által szervezett-kommunista val sárnapon.* A,i itt kapott műm kabérből vásárolták meg a sportudvar kialakításához szükséges anyagok nagy ré­szét. A társadalmi összefogás eredményeként kerítést, pi­henőpadot, kúszófolyosót, hintákat készítettek, kézi- és röplabdapályákat alakítot­tak ki. A nagy munkakedv az óvodások szüleire is át­terjedt, s ennek eredménye­ként az óvoda udvarát kü­lönbőz^ játékokkal szerelté^ fel, s homokozóemedencét készítettek. A munkához sok segítséget nyújtott a Búzaka­lász Termelőszövetkezet ve­zetősége, és több szocialista brigádja. Az ajándékot és a sportudvart a gyermeknapon vehették birtokukba a tanu­lók — írja Békési Levente tanfelügyelő Kisvárdáról. Május 26-án jelent meg Kantár András Tiszabezdéd, Toldi u. 3. szám alatti lakos panasza, melyet kivizsgál­tunk, s az alábbi tájékoztatást adjuk: a fogyasztó átírási kérelme március 2-án érke­zett kirendeltségünkre, me­lyet áprilisban a körzeti gáz­szerelő részére továbbítot­tunk. A gáztűzhely beköté­sét június 4-én elvégeztük. TIGÄZ Szabolcs megyei kirendeltsége Nyíregyháza A termék­értékesítési Zombori István olvasónk élethivatás-szerűen nem me­zőgazdasággal foglalkozik, a MÁV alkalmazottja, de van majdnem egy kh örökölt szántó ingatlana, amiben első­sorban takarmánynövényt termesztenek, amit arra hasz­nál fel, hogy sertéseket nevel és azt értékesíti. Az elmúlt években rendszeresen kötött szerződést az állatforgalmi vállalattal sertéshizlalásra, szerződési kötelezettségének eleget is tett, az állatforgalmi vállalat ellen sincs semmi kifogása. Több hasonló foglalkozást folytató társával beszélget­ve egyikőjük felvetette azt a kérdést, hogy tulajdonképpen ők termékértékesítési szerződést nem köthetnek, mert ál­lítólag olyan törvény van, hogy csak az köthet termék­értékesítési szerződést, aki élethivatás-szerűen mezőgaz­dasággal foglalkozik, ebből kifolyólag az ő szerződésük semmis, és így az állatforgalmi vállalat a sertések átvé­telét bármikor megtagadhatja, a szerződésben kikötött áron. Kérdése, hogy ismerősének ez az állítása megfelel-e a valóságnak. A termékértékesítési szerződéssel az 54/1967. korm. sz. rendelet foglalkozik, amelyik meghatározza, hogy mik le­hetnek a tárgyai a termékértékesítési szerződésnek és kik köthetnek mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, így mezőgazdasági termékértékesítési szerződést lehet köt­ni a mezőgazdasági termelés körében termesztett növé­nyekre, növényrészekre, és a termésre, az állattenyésztés és a halászat körébe tartozott, hizlalt, vagy kitermelt élő állatra, valamint az ilyen állatok feldolgozatlan részére, továbbá növények és állatok elsődlegesen feldolgozott ter­mékeire. Iyen mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben szállítóként a maga termelte mezőgazdasági termékekre szerződést köthet az állami gazdaság, a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezet, az egyszerűbb mezőgazdasá­gi szövetkezet és jogi személyként működő hegyközség, termelőszövetkezeti, vagy szövetkezeti közös vállalkozás, a szövetkezeteknek a tagja, s az egyéni termelő. Véleményünk szerint a félreértést a legutóbbi törvé­nyi kitétel alkalmazza, nevezetesen az, hogy érvényes me­zőgazdasági termékértékesítési szerződést csak egyéni ter­melő köthet, és a zavart az okozza, hogy olvasónk és is­merősei úgy értelmezték eVt a törvénykitételt, hogy az egyéni termelők fogalma azonos az élethivatás-szerűen mezőgazdasággal foglalkozók fogalmával. A törvény nem véletlenül alkalmazza az egyéni termelő fogalmát, mert ezzel a kitétellel az volt a célja, hogy csak olyan termék­re köthető érvényes szerződés, amit a termelő maga állít elő, tehát nem viszonteladó. A törvény olyan megszorító lendelkezést nem tartalmaz, hogy szállítóként csak élet- hivatás-szerűen mezőgazdasággal foglalkozó személy köt­het szerződést. Ellentétes lenne egy ilyen állásfoglalás az­zal a gazdaságpolitikai célkitűzéssel, hogy fokozni kell a háztáji és a kiskertgazdaságokban folyó termelést, mert az ott termelt áruk nemzetgazdasági szempontból rendkí­vül foptosak, különösen a zöldség-, gyümölcs- és húsel­látás szempontjából és az itt folyó termelést nagymérték­ben mozdítja elő a biztonságot nyújtó termékértékesítési szerződés.-összefoglalva teHtff; bárki köthet “étéényes szerződést a saját maga által term,elt mezőgazdásági termékek érté­kesítésére és megilletik mindazok a'Tiedvezmények, ame­lyek e szerződések alapján járnak, mert a szerződés érvé­nyességének nem az a feltétele, hogy élethivatás-szerűen mezőgazdasággal foglalkozzék, hanem az, hogy a leszerződött árut saját maga termelje meg. Dr. Juhász Barnabás Hegjelent a Szovjetunió 7. száma 1965 és 1975 között több mint ötszörösére emelkedett a Szov­jetunió kereskedelmi forgalma a nyugat-európai tőkésországok­kal, valamint Japánnal — olvas­hatjuk a KÉTIRÁNYÚ FORGA­LOM című cikkben, Vlagyimir Alkimov szovjet külkereskedel­mi miifiszterhelyettes nyilatko­zatában. Megtudjuk többek között, hogy a japán—szovjet gazdasági együttműködés ke­retében japán gépek és berende­zések segítik Szibéria, valamint a Távol-Kelet természeti kin­cseinek kiaknázását. Cserébe a szovjet fél különféle faanyago­kat, valamint húsz esztendő alatt több mint 100 millió tonna kok­szolható szenet szállít Japánnak. Hivatása az életveszély Alek- szandr Scserbakovnak. A REPÜ­LŐ című cikk alanyának, aki egy érdekes esetét meséli el: hogyan katapultált másodpilótá­jával egy próbarepülés közben kigyulladt gépből. Az orosz vásári bábjáték nyughatatlan tréfacsinálója, Petruska megérkezett Budapest­re. Mint arról a PETRUSKA A KÖRSZINHÁZBAN című be­számoló értesíti az olvasókat, a folklórban való búvárkodás ad­ta az ötletet a magyar színházi alkotóközösségnek: az orosz né­pi figura világkörüli útra indul, Csehországban Kasparek, Ma­gyarországon Vitéz László, Ang­liában Punch, Itáliában Pulci­nella lesz belőle. S még egy ér­dekesség: a mű néprajzi anya­gának válogatása során rábuk­kantak a Lúdas Matyi orosz változatára. Mi váltja ki a szívinfarktuson átesett betegekből a szorongó bi­zonytalanságot, milyen pszichi­kus ráhatás szükséges a teljes gyógyuláshoz? Ezekre a kérdé­sekre ad választ AZ INFARK­TUS UTÁNI FÉLELEM c. cikk- béli V^lZajcév professzor, és V. Judanov tudományos munka­társ. Két szovjet tudományos kuta­tó megfigyelések céljából két hetet töltött egy lakatlan szige­ten. Úgy éltek, mintha hajótö­röttek lennének, sem megfelelő ruházatuk, sem élelmiszertarta­lékuk nem v'olt. A MAI ROBIN­SONOK c. írás e különös vállal­kozásba avatja be az olvasókat,

Next

/
Thumbnails
Contents