Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

1976. május 16. KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 REFERÁTUM AZ EGÉSZSÉGÜGYI AKTÍVÁN Az etika az orvosi tevékenység erkölcsi oldala Korunkban a technika fejlődése sorra megváltoztatja a történelmi települések és tájak arculatát. Nem lehet teljesen kivétel ez alól az úgynevezett „Tiszakanyar” sem, még­is a múlt jobban jelen van ma is, mint ha­záink más területén. Valóban az egész most kialakulóban levő új idegenforgalmi övezet; spontán létrejött természeti és történelmi labadtéri múzeumot biztosít. Érdemes vizen járva is átfogó képet nyerni erről, mert ha így megismerjük eredeti szépségeit — morot- váit —, földvárát stb., igazán ekkor tudjuk meg, hogy ez a valóság árnyaltabb, tájképi- leg sokrétűbb, történelmi emlékekben gazda­gabb annál, mint amit bármilyen jelzővel ér­zékeltethetnénk. Csend és légkör Ebből az eredetiségből áradó hangulat, a Tisza és a Szamos menti kitűnő tiszta leve­gő az, amely a modem kor emberét feltétle­nül megragadja. Évekkel ezelőtt először szó­ban, majd írásban is felvetettem a „Tisza­kanyar” kialakítását. Kezdetben, mint isme­retlen földrajzi fogalomtól a szakemberek idegenkedtek. Lassan több, mint egy évtize­de már megfogalmaztam ezt „A Felső-Tisza- vidék morotváiról” szóló tanulmányomban, amely elfogadva évek óta Debrecenben van és most az Alföldi Nyomdában várja, hogy nyilvánosságra kerüljön, örvendetes, hogy közben a nyírségi idegenforgalmi hivatal „Tiszakanyar” néven kiadott egy színes lepo­rellót. A honismeret miatt is érdemes e tájat bejárni. Itt megtaláljuk korunk nagy „hi­ánycikkeit”, a páratlan csendet, vizet, tiszta levegőt és a magyar történelmi légkört is. A Tiszakanyar — a másutt élők miatt em­lítem — a Felső-Tisza-vidéken terül el, a vi­lághírű Tokaj kivételével közigazgatásilag Szabolcs-Szatmár megye területén fekszik. A Tiszakanyar a történelmi emlékű „hét- szilvafás" Tiszaháttal kezdődik és Tokajnál ér véget, ahol a hegyet ezüstszalagként övez­ve ölelkezik két folyó: a Tisza és a Bodrog. A táj sajátos hangulatú, igen változatos egy­ségeit: a szatmári és a beregi Tiszahátot, Nyírséget, Rétközt és a Hegyalját a Tisza ha­talmas kanyarulata fogja össze egy gyönyö­rűen kialakult csokorba. Innen ered a ne­ve is. Ezt a tájat bejárni elsősorban vizen lenne érdemes. Sajnos, ezidáig nimcs menetrend szerinti hajójárat. Tokajból kiindulva a Ti­szán, a Szamosra és a Túrra elhajózva fe­lejthetetlen élményt jelent. Igazi szépségét és a táj kínálta romantikát a vízről szemlél­ve élvezhetjük. A Tisza és mellékfolyói alakították ki a Tiszahátot. Először Vásárosnaményt érdemes megnézni, majd tovább hajózva a Szamos felé, a maga nemében páratlan hangulatos partokat láthatunk. Ezt akár ősszel, vagy nyáron tesszük meg, kedves és változatos pa­norámában gyönyörködhetünk. Visszafelé busszal előnyösebb utazni, mert így történel­mi értékeit, más részét is érinthetjük e táj­nak. E célból a fontosabb helyek nevezetes­ségeiről is szólok. Árpád-kori maradványok Csodálatos a Tisza-vidék morotvagenerá- ciója. A nyíltvizű holtágak és a féltöltött morotvák mintegy „fűzér”, úgy kísérik a Ti­szát. A naptól bearanyozva tavasztól már sokszínűvé válik a vidék. Ahol a parti erdők között kiláthatunk a hajóból, ott ligetes vagy gyümölcsös táj nyújtózik ki előttünk. Han­gulatos látvány egy-egy ártéri réten legelésző csorda, vagy újabban a távolabbról dübörgő traktorok, amelyek észrevétlenül belenőnek a tájba. Itt a vízből nézve is az ős- és a kul- túrtáj csodálatosan egybefonódik. De nem­csak a természet tartogat a turista számára meglepetést, hanem a társadalom is. A Tiszahát népi hangulatú táj, megszám­lálhatatlan értéke van. A különböző népi építkezések, a faragott tornácos parasztházak, jellegzetes fatomyok, kopjafás temető, a pa- szabi népművészet, népi szőttesek, Árpád- kori építkezés maradványai, a nagyszámú gémeskutak, az új almáskertek stb ... E táj központja Vásárosnamény. A gyö­nyörű hátteret a sík és enyhén dombos táj­hoz az északi részen húzódó táj változatos sátorkúpjai adják. Távolból kelet felől a „be­regszászi vonulat” is látszik. A v.-naményi kastély érdekessége mellett legnagyobb érték itt a Tisza, az úgynevezett gergelyiugornyai strand, a jól kiépített kempinggel és családi nyaralókkal. Fövenyes partja és kellemesen meleg vize sportra, horgászásra, fürdésre egyaránt kiválóan alkalmas. A természeti adottságok és a szép panoráma élvezetét elő­segítik az újabban tovább emelkedő cölöpös hétvégi házak és a vendéglők is. Igen alkalmas kiinduló hely ez a környék barangolására. Megnézésre érdemes Tiszavid és Tiszakerecseny népi műemlékei, majd Lánya XIII. sz. román stílusú református temploma, továbbá az 1781-ben készült érde­kes fatorony. A most fejlődő impozáns dióli­getben levő tivadari Tisza-partot, gyermekek részére is alkalmas fürdőt felfrissülésként számításba vehetjük. A további út vezethet Csarodára, Tarpára, Nagyarra, Túristvándira és Szatmárcsekére. Csaroda, amely a (pleisztocénből) vissza­maradt növényvilágával természet védetni terület, megtekintésre érdemes. Pl. olyan tő­zegmoha fajtákat találhatunk itt, amit ha­zánkban sehol Sem. E tiszaháti rész jelenko­ri süllyedéssel különült el a Nyírségtől. Ke­leti nagy része átnyúlik Szovjet-Ukrajna te­rületére. A Tisza és a Szamos mentén rétek és legelők zónája zöldell. Az ártérnél maga­sabban szántóföldek tarkállanak. Hajdan a közelben, délebben terpeszkedett az Ecsedi- láp. Vizét lecsapolták; A táj romantikájával egyenértékűek tör­ténelmi emlékei. Tárpán a sajátos faragott tornácú és ka- pujú falukép mellett Esze és Rákóczi kuru­cainak emlékeit és leszármazottjait is megta­láljuk. Itt van Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja. Ahol Móricz lakott Túristvándiban szép környezetben látvá­nyos a híres vízimalom, amely ma ipari mű­emlék. Megtekinthető a kovács háza, ahol egykor Móricz lakott. A XV. században épült gótikus temploma. Ennek famenyezete igen szép, de ez már később, a XVIII. században készült. Az előbbi tájtól eltérő Nyírség homok­buckás vonulatai is könnyen elérhetők és a többi érdekességei is megtekintésre méltat- hatók. Ilyen Kisvárda és környéke, ősszel, ami­kor érik a világhírű jonatán alma, ez külö­nösen vonzó lehet a turisták, magánosok és családok részére egyaránt. E területet nevezhetjük: a „Tiszakanyar környékének”. Érdekessége a kisvárdai vár, ahol a vármúzeum gazdag régészeti és hely- történeti anyaggal dicsekedhet. A termál gyógyfürdője a vár közelében vonzó területi Külön említést érdemel az újonnan átadott kórház és az Agrotechnikai Kutató Intézet kisvárdai telepe, ahol az alapító, burgonya­nemesítő Teiohmann Vilmos tevékenykedett. A „könyök” csücskében Záhonyt és Tuzsért is programba lehet iktatni. Az ország keleti kapuja a záhonyi határállomás, úgyis szok­ták emlegetik, hogy Európa egyik legforgal­masabb „szárazföldi kikötője”. Vasúti pályá­ja és berendezése egymagában is különleges látvány. Tuzséron van az országosan is számon tartott barokk-kúria, amelyet Ybl Miklós át­épített. Az ország leghatalmasabb fatelepe itt működik. A Tisza itteni partja is igen al­kalmas fürdőhelynek. A „könyökből” kiin­dulva Nyíregyháza felé, van kialakulóban egy új hazai „Ipari tengely” is. A Tisza bal partján hajdan árterület volt. A szabályozások óta a felszín nagy része rét és legelő, újabban egyre több a szántóföld is. E terület gyógynövény-termesztéséről, ezen belül is mentatermesztéséről ismert. Mentaüzem is működik, pl. Nagyhalászban. E részen a több számú morotva galériaszerű- en tájképileg is meghatározóan és hangula­tosam kíséri a folyópartot. Kirándulásra Dombrád, Tiszatelek, Két- érközi-morotva különösen alkalmas hely. A horgászok paradicsomaként emlegetik. A Ti­sza itt hatalmas és elég mély katlanban fo­lyik. Partján széles sávban változatosan gaz­dag lombos erdő zöldell. Az itteni kitűnő halászlének messze vidéken híre van. Közelében található a ma már külföldön A megyei egészségügyi aktivén — amelyről hírt adtunk — dr. Ma­gyar János főorvos mondott vita­indítót az etikai helyzetről. Az alábbiakban ennek főbb gondo­latait közöljük és ismertetjük a hozzászólások summáját. A bevezetőben dr. Magyar János a megye általános egészségügyi helyzetét és fejlődését ismertette, majd megállapította: „Az egész­ségügy V. ötéves tervének fejlesztési, szerve­zési, működési irányelveinek, az egészség- ügyi intézmények integrációjának megvaló­sítása szükségessé teszi az etikai helyzet vizs­gálatát, hogy az egészségügyi dolgozók ma. gatartását megfelelő intézkedésekkel a jelen­legi negativisztikus jelenségektől megszaba­dítsuk.” Részletesen ismertette az MSZMP PB 1959-es határozatát, amely az etikai helyzetre vonatkozóan ma is érvényes követelménye­ket fogalmazott meg, de amely direktívák nem valósultak meg. Ennek okait a követ­kezőkben összegezte: nem volt teljes össz­hang az állami intézkedések és a szakszerve­zet nevelő tevékenysége között. Nem oldód­tak fel az egészségügyi ellátás terén azok a feszültségek és hiányosságok, amelyek for­rásai lehetnek az etikai torzulásoknak. A la­kosság magatartásában erősödött a hiányos­ságok miatt a biztosabb és kivételesebb ellá­tásra való törekvés. És végül, az egészség- ügyi ellátáson kívüli hasonló jelenségek és magatartások is közrejátszottak abban, hogy megfelelő pozitív változás az orvosetika terü­letén nem következett be. A megyei etikai bizottság munkájában az elmúlt 10 éves ta­pasztalat azt mutatja, hogy minden részletre kiterjedő elemzést a járások és városok, to­vábbá az egészségügyi intézmények között elvégezni nem lehet, mert még a 77 tárgyalt esetben is igen nagy a szóródás. Míg az első évben a bizottság 17 ügyet tárgyalt, 1975-ben mindössze hármat. Az orvosetikai bizottsá­gok anyagából, továbbá a területről és az in­tézményekből szerzett tapasztalatokból meg­állapítható, hogy az etikai helyzettel jelen­tőségének megfelelő mértékben nem foglal­koztak. Nem értékelték azt rendszeresen, túl­ságosan belenyugodtak és -törődtek a meg­lévő helyzetbe. Általános megelégedettség volt észlelhető, ha nem történt súlyosabb, törvénybe ütköző cselekmény, úgy gondolták, az etikával nem szükséges külön foglalkozni. Itt a főorvos több példát ismertetett, majd indokolta a megyei egészségügyi osztálynak azt az intézkedését, amely megszüntette a magánszülések vezetését. Foglalkozott a me: gyei orvoshiánnyal, a túlterheléssel, ami egyik oka volt annak, hogy a szakmai etikai és politikai továbbképzésre kevesebb idő jutott. Mindezt a referátum magyarázatnak igen, de elfogadhatónak nem ítélte. Kitért annak a pozitív változásnak az ismertetésére, ami a szakmai továbbképzések terén bekö­vetkezett a múlt évben és ami jellemző 1976- ra is. Dr. Magyar János hangsúlyozta, hogy az orvos tudása az első és alapvető etikai kö­telesség, diplomája így válik nem egyszerűen kenyéradó oklevéllé. A megyei helyzet jó, or­vosaink túlnyomó többsége ennek a követel­ménynek meg is felel. Igen nagy súllyal szólt az orvos és beteg kapcsolatának jelentőségé, ről, melyből ki kell zárni a betegnek azt az érzését, hogy ki van szolgáltatva. Szólt a magánpraxisról, amely ma korszerű felszere­lések nélkül, korrektül nem folytatható. A referátum ezután az 1976. június 30-ig elkészülő megyei egészségügyi célprogramról szólt. Világosan kell látni — mondta —, hogy az etikai célprogram nem orvosellenes, azt az orvosokkal együtt lehet és kell megoldani, hiszen orvosaink döntő többsége hivatásá­nak él, köztiszteletben, társadalmi megbe­csülésben részesül. Mégis, az etikában meg­található negatív jelenségek, amelyek ugyan az orvosok kis részénél fordul elő, rosSz ha­tással van az egész közvéleményre, azt irri­tálja és az ellátásban még meglévő nehézsé­geket és gondokat súlyosbítja. Nem könnyű egy hosszabb idő óta beidegződött állapotot felszámolni, társadalmi felfogást megváltoz- toztatni, s e téren kell előrelépni. Éppen ezért van nagy jelentősége, szerepe ebben a mun­kában a párt-, a társadalmi és tömegszerve­is keresett „paszabi” népművészet remekei­nek az alkotóháza. Színes szőttesei még so­káig öregbítik hírnevét. Kár lenne kihagyni a programból Tiszabercelt, ahol a magyar irodalmi felvilágosodás nagy egyéniségének, Bessenyei Györgynek szülőházában megnéz­hetjük a szerény, de értékes emlékszobát. A megye területén utolsó állomásként ta­lán az egyik legérdekesebb látnivalót talál­juk. Szép innen a panoráma is. A megye névadójának, a vezérnek ősi székhelye: Sza­bolcs község. Ma szabálytalan háromszög ala­kú földváráról híres, innen tárul elénk az említett pompás látvány a Tisza szélesedő folyama mögött, a háttérben magasodó hegy­aljai táj. Az itteni Árpád-kori várral egy­idősnek tekinthető és a templomnál található régészeti emlék a bazilika, amely a Tiszán­túlnak egyetlen ilyen kori emléke. Az 1970- es kutatások során vált ismertté. Valószínű zeteknek, nem külön-külön, hanem együtte­sen kell fellépni az anomáliák ellen, s az eredményesség elsősorban társadalmi össze­fogástól is függ. Gondoskodni kell arról, hogy az orvosokkal, egészségügyi szakdolgozókkal szemben támasztott magasabb követelmé­nyek széles körben ismertté váljanak és le­hetőség nyíljék ennek megfelelően szélesebb körű felelősségrevonásra. A felügyeleteket az egészségügyi intéz­ményekben és területen, községekben, váro­sokban, járásokban a komoly felkészültség, lelkiismeretesség, a szakmai hibák eltusolá- sától mentes, etikus légkör kell, hogy jelle­mezze. A továbbiakban hangsúlyozta a ve­zetői példamutatás szükségességét, a mun­kahelyi légkör kedvező kialakítását. Hivat­kozott a XI. kongresszus határozatára, amely kimondja: „Államunk továbbra is érvényt szerez törvényeinknek, s úgy fejleszti őket tovább, hogy gátat vessen a szocialista elve­ket sértő jövedelmek keletkezésének.” Utalt arra a referátum, hogy az egészségügyi tör­vény és a rendtartás lényegbeli módosítása nem szükséges, de követelményeinek megtar­tása igen. Rámutatott: elejét kell venni az ágyárusításnak, a keresőképesség megállapí­tásánál nagyobb kontroll alakítandó ki; utalt az intézeti munkakörrel összeférhetetlen ma­gángyakorlatra, meg kell szüntetni a kivéte­les és jogtalan igények kielégítését. A kitün­tetések esetében az etikai magatartás legyen a fő fokmérő a szakmai tudás mellett. Lé­nyegesen nagyobb teret kap az oktatás és ne­velés és az intézeti etikai tanácsokra e téren nagy munka hárul. Az etikát megsértőket — folytatta — felelősségre kell vonni, el kell határolni a becsületes dolgozóktól, olyan köz­hangulatot kell teremteni, amely lehetetlen­né teszi az ügyeskedők számára a jogtalan előnyök biztosítását. A referátum közölte, hogy az egészség- ügyi intézményekben (kórházakban) létre kell hozni az etikai tanácsokat, amelyekben az állami vezetés, a párt-. KISZ- és szakszer­vezet delegálja állandó képviselőjét négy­éves időtartamra. A tanács vezetőjét a fen­ti szervekkel egyetértésben az intézet igazga­tója jelöli ki. A VITA SUMMÁJA A vitában felszólalók elöljáróban azt fe­jezték ki: időszerű volt napirendre tűzni az etikai kérdést. Ekler György, a megyei párt- bizottság titkára ezzel kapcsolatban így vé­lekedett: „Nem könnyű kérdés ez, de egyszer szembe kell nézni vele, őszintén és reálisan. Ha nem így lenne, akkor nem kellett volna kommunista egészségügyi aktíva sem. Nem feltétlenül kell azonnal egyetérteni, de a megértés után követelmény, hogy a kommu­nisták álljanak is ki a jobbítás mellett. Az egészségügyi célprogram alapállása jó, mert első helyen a lakosság jobb ellátását szolgálja, célul tűzi ki a harácsolás felszá­molását, szorgalmazza az emberi viszonyla­tok rendbehozását. A fejlett szocializmusban az emberi viszonyok megjavítása is benne- foglaltatik. Rendkívül fontos a szakmai szín­vonal állandó növelése, de ezzel egyidőben nem nélkülözhető az ideológiai, politikai ne­velés, ami nagy felelősséget ró a pártalap- szervezetekre. Mintegy kiegészítő volt ezt követően dr. Medve László miniszterhelyettes felszólalása. Kifejtette: a társadalompolitikai elvárások nagy munkát rónak az egészségügyre, amely területen az utóbbi időben számos változás ment végbe. Beletartozik ebbe az etikai hely­zet megváltoztatása is. A mostani helyzetnek vannak előzményei, de azok a tényezők, ame­lyek kialakították ezt, már csak nyomokban léteznek. Van, ahol adminisztratív intézke­dés szükséges, de sokkal fontosabb a meg­előzés, a nevelés. A közvélemény és a társa­dalmi együttmunkálkodás segíthet csak. Igen fontos, hogy az orvosok közül mind többen váljanak közéletivé, ez jelentősen vál­toztat az emberi kapcsolatokon, oldja a zárt­ságot. El kell érni, hogy ne az egyes ember, hanem az intézet, általában az orvosok irán­ti bizalom legyen a meghatározó. A hozzászólók, orvosok, szakdolgozók ösz- szességükben azt fogalmazták meg: hathatós társadalmi segítséggel megvalósítható e cél­program, amely az egészségügy érdekeit ma­radéktalanul szolgálja. I. István király építtette és'1092-ben a temp­lom falai között tartották a szabolcsi zsina­tot. Tehát érdemes a megtekintésre, mert ma már ez az épségben maradt, XI. századi temp­lom értékes műemlék hazánk területén. Utolsó állomása a Tiszakanyamak Tokaj. A Dunakanyartól ugyan eltérő, de annál aligha kisebb értékű tájat mutattunk be. To­kajt nem kell bemutatni, csupán annyit, hogy világhírnevéhez mérten a fejlesztése nem volt eddig kielégítő. A létrejött Felső-Tisza-vidéki Intéző Bi­zottság tervei előnyös fejlődést biztosítanak, de a jövőben még kifejezettebben érdemes a Tiszakanyar egységében gondolni a fejlesz­tésre és a további propagandára is. Egészen sajátos lehetőséget kínáló idegenforgalmi övezetévé válhat hazánknak az egyre erőtelje­sebben kialakuló „Tiszakanyar”. Dr. Vargha László Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents