Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
8 KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. május 16. HÁZTARTÁS, EGYENJOGÚSÁG Kevesebb teherrel Vélemények Tiszavasváriban Még ma is — a háztartások gépesítése és a háztartási munkát helyettesítő, vagy köny- nyítő közszolgáltatások sokrétű fejlődése ellenére — sok időt, energiát rabol el az asszor nyoktól az otthoni munka. Átlagosan jelenleg is 33 órát töltenek háztartási munkával, ezért sem túlzás tehát a második műszak elnevezés. Bár sok családban a munkamegosztás és a férfiak segítsége már enyhíti az asz- szonyokra nehezedő terheket, de nem olyan mértékben, hogy a nők minden tekintetben egyenlő feltételekkel vehessenek részt a munka, a kultúra és a közélet kívánta tevékenységekben. Ha olyan a hangulata... — Ha olyan a hangulata a férjemnek, minden házi munkát elvégez ... — Csak kifejezetten „férfi”-mumkát vállal magára... — A gyermeknevelés teljes egészében rám hárult. Amikor a nagyobbikat felvették az egyetemre, férjem boldogan újságolta mindenkinek, viszont azt már nem tudta megmondani, hogy melyik egyetemre vették fel. Csak a végcél érdekelte, hogy mi volt közben, mennyi gond, probléma adódott, míg a gyerek eddig eljutott, nem igen érdekelte. Tudta, hogy én mindent elintézek. — Még az a pohár málnaszörp is jobban esik neki, ha én készítem el. Ezek a megjegyzések a TiszavaSvári Alkaloida Vegyészeti Gyár asszonyaitól hangzottak el, amikor arról beszélgettünk: náluk, családon belül milyen a munkamegosztás, van-e egyenjogúság? — Én vitatom, hogy van külön férfi- és női munka — jegyezte meg Harmati Ferenc- né, a legilletékesebb, a négygyermekes anya. — Ki határozta meg tulajdonképpen a családon belül a nők feladatát? Szerintem senki, csak évszázados beidegződés, hogy a háztartási munka kizárólag az asszonyok dolga. Ezt kell leküzdenünk. Ma ugyanis az asszonyok is kenyérkeresők, tehát a házkörüli teendőket is közösnek kell tekinteni. Én az idősebb korosztályhoz tartozom, nálunk ez — hiába én is mindig dolgoztam — nem valósult meg. — A férjem régebben szégyellt volna bevásárolni — ezt őszintén meg is mondja —, ma viszont természetes, hogy megteszi — hangzott el Krusóczky Mihályné véleménye. Nincs határvonal felfogást száműzni, hogy szégyen az, ha egy férfi háztartási munkát végez. Mi a helyzet napjainkban az egyenjogúságot illetően? Erre Gyömrei Dezsőné a következőket találja a legjobb bizonyítéknak: Tíz közül nyolc — Legjobb, ha szétnézünk reggel a bölcsődében. Tíz szülő közül nyolc férfi. Vagy az ABC-ben műszak után, sokszor több a férfi, mint a nő. Ha tekintetbe vesszük, hogy olykor a bevásárlás mennyi bosszúsággal jár, nyugodtan mondhatjuk, már az is nagy Segítség a férfiaktól, ha ezt a gondot átvállalják. Mi már erre neveljük a gyermekeinket. Az én kilencéves fiam a kisebbiket elviszi a bölcsődébe, sőt be is vásárol. Ezt megszokja és majd saját családjában is ezt tartja természetesnek. Egyetértéssel bólogatott Zorgel Mihályné is: — Segítsen, vagy ne segítsen otthon a gyerek? Ez ma már nem lehet kérdés. Saját tapasztalatomból mondom, nem volt hiábavaló, hogy időben munkához szoktattam gyermekemet. Az is nagyon helyes, hogy ma az iskolában a fiúkat is megtanítják varrni, kézimunkázni. Megszokják és természetesnek tartják ezt a munkát is, amit régen a férfiakhoz méltatlannak tartottak. Néhány év múlva szerintem nem lesz téma az egyenjogúság kérdése. Nem kell majd mondani, hanem egyenjogúság lesz. Jó kezdet Szabó József né szerint nagy panasza senkinek sem lehet. — Az, hogy ki, milyen problémát csinál a a családon belüli munkamegosztásból, az attól is függ, kinek mennyire terhes a házimunka, ez hangulati kérdés. Amikor egy nő férjhez megy, feladja függetlenségét és vállalja a családdal járó kötelezettségeket. Ha gyerekeket vállal, megnő a feladata, a felelőssége is. Azt, hogy ki nevelje a gyerekeket, érdeklődéseikre ki adjon felvilágosítást, szerintem nem lehet és nem is szabad elhatárolni. A gyerekek úgyis mindig attól kérdeznek, aki a szülők közül éppen ráér, ezt ők kifigyelik. A nők biológiai adottságából is ered, hogy az otthoni felelősségük nagyobb. Például ha a gyerek beteg, természetes, hogy az anya viszi az orvoshoz, ő ápolja. Nekem két gyermekem van. A fiam a segítőkészebb. A lányom — meglátásom szerint — a jövő nemzedék igazi modem nője lesz, biztos vagyok benne, hogy az ő családjában már teljes lesz az egyenjogúság. A családon belül a férfi és a nő tudásszintjének összehasonlításáról Fodor Istvánná a következőket mondta: — Elvileg egyforma tudásszinten kellene lennünk a férfiakkal. De ma sem állunk ott. Ha otthon 50—50 százalékos lenne a munka- megosztás, akkor a feleség is ugyanúgy művelődhetne, politikailag is képezhetné magát, mint a férj. A fejlődés már eddig is óriási. Sikerült letömi a régi tradíciókat, azt a régi Szabó Lászlóné és Szalka Mihályné szerencséseknek mondhatják magukat. Férjeik szolgálatkészek a háztartási munkában. Any- nyit azonban Szálkái Mihályné megjegyzett, hogy munkamegosztás ide, munkamegosztás oda, azért a férfiak csak nyugodtabban el tudnak egy könyvet olvasni, vagy újságot, azért ők csak jobban tudnak a korral haladni. Ezáltal szélesebb látókörűek, esetleg műveltebbek, jobban értenek a politikához. A fiatalabb házasok — mint Gazdag Ist- vánnéék — már a házasságuk kezdetén megosztották a munkát: — Te ezt csinálod, én azt, és ez ma is így van. Gazdag Lajosnénak, a gyári nőbizottság elnökének a közéleti munkája mellett is van ideje, hogy az otthoni teendőket teljes egészében magára vállalja, — Az én férjem a házi munkán kívül mindent megcsinál, azt, ami szerinte férfimunka. Ha bejön a lakásba, kényelmesen várja a kiszolgálást. De mikor kórházban voltam, még csak mosogatott is. Fiamat már úgy neveltem, hogy a háztartásban is segítsen. Amikor megnősült, ő tanította a feleségét, ő sütött palacsintát. Szerintem ő már egy kicsit túlzásba is viszi, ez már kényeztetés, de a fiatalok dolga. Az időrabló háztartási munkák terhe alól azért szeretnének szabadulni, hogy ezáltal is családjuk és gyermekeik számára értékesebbet nyújthassanak önmagukból. TÁJÉKOZTATÓ a Lányok, Asszonyok júniusi számának tartalmából „Méltóak a csodálatra” címmel azok közül az asszonyok közül mutat be a lap néhányat, akik munkájukért a legmagasabb szovjet kitüntetésben részesültek. A „Miss Barátság” című írásban egy rendkívüli asszonyról, a Barátság kőolajvezeték irányítóközpontjának vezetőjéről olvashatunk. Nagy Máriának, az MSZBT főtitkárának tesz fel kérdéseket életéről, munkájáról „A barátságot szívünkben hordozzuk” című interjú. „Hány élete van egy embernek?” című írásban Mező Imrénéről olvashatunk, aki csaknem fél évszázadon át volt részvevője a szabadságért folyó harcnak. „Magyar elbeszélések” címmel nemrégiben kötet jelent meg a moszkvai könyvesboltokban „és rögtön el is fogyott” — írja Sz. Pavlov a legújabb magyar novellákból ösz- szeállított antológiáról. Képes beszámolót láthatunk a júniusi számban a Szovjetszkaja Zsenscsina kollektívájának magyar kitüntetéséről a lap megjelenéséről a lap megjelenésének 30. évfordulója alkalmából: egy budapesti szovjet fotókiállításról; a Veszprém megyéből Moszkvába érkezett Barátság vonat utasairól. A melléklet gyerekeknek és felnőtteknek szánt kötött és horgolt modellek képét és leírását közli. A Mindnyájunk szakácskönyve rovatban az olvasók ételreceptjei jelennek meg. Felnőtteknek és gyerekeknek szóló keresztrejtvény egészíti ki a 6. szám mellékletét. A GÉP IS IDŐBEN INDULÁSRA KÉSZ. Találkozás Reggel 6-kor találkoznak a kertészetben. A rakamazi Győzelem Tsz kertészetét 2—3 kilométeres úton érik el az ott dolgozók. Így érthető, ha minden munkacsapat közelében ott hever a kerékpár. Egyik csoport szamócát kapál, egy másik a palántázógépen dolgozik. Tizenkét asszony — a paprikás brigád — valójában három munkacsapatból verbuválódott, de már jól összeszoktak. Szorgalmas munkájuk nyomán ma már alig lehet belátni azt a területet, amelyben szépen fejlődnek a palánták. Képeink az ő mozgalmas napjukból adnak mozaikokat. [ammel József képriportja Szloboda Lászlóné saját maga is könyveli munkáját. Erre délben kerít időt. Kelemen Mlklósné nem ▼árja meg a szalonnasütést Perger Lászlóné: »Egy ital hideg víz — ez a Jó szomjúság ellen.” Ha vége a napnak, még sokáig együtt menn ek, beszélgetnek, majd kl-kl arra fordítja a kormányt, amerre az otthon, a család várja őket. Bodnár József né: „Néha még a más biciklijét is megjavítom.” ]
