Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

6

KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

1976. május 16.

|em sokkal a DEBRECENI ŐSBEMUTATÓ UTÁN a nyíregyházi kö- ^ zönség is megismerhette Sánta Fe- renc^^z ötödik pecsét című háromfelvonásos drámáját.

N

A nyilas időkben játszódó darab alapmotívuma tulajdonképpen ősrégi. A szerző szemléletét tükröző kérdés így hangzik: vajon

egy-egy sorsdöntő helyzetben választhatja-e az ember a saját belső meggyőződése, alkata szerinti magatartást vagy az egyes ember eleve a nagyobb erők játékszere. Úgy kell-e cselekedni, élni, gondolkozni, ahogyan ezek az erők meghatározzák? Képes-e a magát porszemnek, a világ asztalán morzsának tekintő ember becsületes maradni, emberül helytállni, vagy fel kell adnia maradék önbecsülését, önérzetét és ahogyan a dráma szereplői kimondják, fel kell nyalni az aszfaltot is, ha a hatalmasok úgy kívánják.

SZÍNHÁZI JEGYZET

AZ ÖTÖDIK PECSÉT

Ezek a gondolatok adják Sánta Ferenc drámájának hajtóanyagát. Életvitelüket, foglalkozásukat tekintve négy kispolgár csendes, olykor szánalmas, érzelgős vergődését látjuk a színen. Életfelfogásuk az embert farkassá tevő világban az: élni és élni hagyni, nem látni és nem hallani, átvészelni a szörnyű időket, nem tenni semmi olyat, amiért elkaphatnák őket. A vadállativá lett társadalom hatalmasainak azonban ez már kevés, ök az önbecsülés, az önérzet legkisebb csiráját is veszélyesnek tartják. Pedagógiájuk: megtörni az embert, hogy akkor is rettegjen és fejet hajtson, amikor tudja, hogy nincs semmi vétke, nem tett semmit a hatalmas, a parancsoló erők ellen.

„Az ötödik pecsét” hősei a szó hagyományos és megszokott értelmében nem hősök. Inkább áldozatok, egy embertelen társadalom és saját emberi gyengéik áldozatai. Ezt akkor is így érezzük, amikor az alkotók a dráma tetőpontján tudtunkra akarják adni, hogy — egy kivételével — a történet szereplői tulajdonképpen megőrizték a legfontosabbat, az emberségüket. Nem tudják, nincs erkölcsi, lelki és fizikai erejük arcul ütni az agyonkín- zott, haldoklót, pedig ez a mozdulat a szabadulásukat jelentené. Egy viszont, Gyuricza úr, akitől leginkább nem várnak, megteszi a fasiszta inkvizitor sugallatára, arcul üti a haldoklót, holott őt tekintjük a társaság legbiztosabb emberének, aki mélyebbre lát, nem csak moralizál, hanem üldözött gyermeket bújtat, a maga módján harcol az elnyomó rend ellen.

Az alkotóknak a dráma első két felvonásában csak helyenként sikerül végig drámai feszültséget teremteni. A harmadik felvonás azonban szinte kárpótolt az előbbi hiányokért. Itt már igazi drámát láthatunk, élhetünk át, amelyben a csendes párbeszédek, monológok helyett a színpad izzása, hangulata az uralkodó. A dráma legfontosabb etikaieszmei kérdéseire is ekkor kapunk választ: az ember menthetetlenül morzsává válik és le- söprik az asztalról, ha nem akar több lenni ennél. Ezért együttérzés helyett inkább szánalmat érzünk, amikor a „se nem elég jó, se nem elég rossz” hősök elbuknak.

Gyuricza látszólagos ellentmondásos cselekedetével az alkotók a látszat és a lényeg összefüggéseire figyelmeztetik a nézőt, mintha azt mondanák egyszerűen szólva; ne higyjük, hogy mindig az a „rossz”, aki külsőségeiben annak látszik, gondoljunk a lényegre. Gyuricza úr esetében a rá váró gyermekekre...

Az új magyar dráma színrevitelével a debreceni színház alkotói a mű szerzőjének erkölcsi hitvallását, ember- és világszemléletét tükröztetve továbbgondolkodásra, állás- foglalásra, belső tisztulásra késztetik a nézőt. Az általánosabb értékek, igazságok bogozására, megválaszolására, emberi helytállásra nevelnek.

□ DARABOT SÁNTA FERENC DOLGOZTA AT színpadi „használatra”, jórészt ragaszkodva a regény szövegéhez. Emiatt is talán a szereplők beszédstílusa, nyelve olykor fenkölttebb filozófikusabb, moralizálóbb, mint azt a hétköznapi élethelyzetek ábrázolása megkívánná. A figurák kidolgozása árnyalt, kivéve a tablóvá merevedő Gyuricza urat. Néhol az érzelgősség is kisért, másutt a vígjátéki elemek túlsúlya válik zavaróvá, noha ezt bizonyára a drámai kontraszthatás miatt alakítja így a rendező, Orosz György, Jászai-díjas. A színészi játék közül kiemelkedőnek tartjuk a lelki kivégzést vezető, civilruhást alakító Sárosdy Rezső Jászai-díjas színész teljesítményét. A darab nem kívánt átlagon felüli munkát Székhely László díszlet, és Greguss Ildikó jelmeztervezőtől.

Színvonalas színházi élményt nyújt a nézőnek az új magyar dráma, „Az ötödik pecsét”. Gratulálunk az alkotóknak.

Páll Géza

Gondolatok a megye képzőművészetének jövőjéről

M

egyénk az ország egyik legdinamikusabban fejlődő része. Az előző ötéves tervben egymást követve nőttek fel több ezer embert foglalkoztató ipari létesítményeink. E hatalmas fejlődésnek mindany- nyian tanúi vagyunk, de kik azok és hányán vannak, kik a jövőnek ezt a nagyszerű változását a fejlődés ütemével és nagyságrendjével ekvivalensen művészi tettekkel regisztrálják.

Tudjuk, hogy a nagy fejlődésnek indult közösségek művészete mindig meghatározó lett, esetleg századokra is, a jövőben. Athén előretörése gazdaságilag a klasszikus szobrászat soha meg nem ismétlődő felvirágzását jelentette. Velence és Firenze reneszánsza egybeesik a két város gazdasági megerősödésével. A holland flama/nd festészet is a kereskedelem fejlődésének következménye, de Mátyás budai palotájában, vagy a Báthoriak székhelyén, Nyírbátorban is akkor volt fényében a művészet, mikor gazdasági felemelkedés volt.

Jelenleg Szabolcs-Szatmár megyének nagy lehetőségei vannak a képzőművészet fejlődésében. Vajon megyénk művészei képviselik-e a megye lakosságának generációs összetételét? Ügy tapasztaltam, hogy az egy ívásúak, közel egyként — természetes politikai és gazdasági differenciáltságot figyelembe véve — látják a világot. Ha az itt élő művészek életkorát ösz- szehasonlítom, kiderül, hogy a legidősebb és a fiatalabb között 19 év a különbség. Ha az átlag alkotói kort 27—75-ig veszem, ez ötven év. Hányán éltek még és alkottak nyolcvan, esetleg kilencven évesen is a képzőművészek között! Az előbbi számítás szerint is nálunk 31 év hiányzik. Nem él a megyében sem ötvenes, sem hatvanas, sem hetvenes éveiben járó mester!, és hiányzik a huszonévesek generációja. Egyetlen egy művész képviseli a fiatalokat. A fiatalság határát a stúdiótagság határában 35 életévben vettem. A mai magyar képzőművészet legvirulensebb csoportja hiányzik az ország legvirulensebb megyéjében! A megye három szövetségi tag képzőművésze között 5 év a különbség, ez jó, hiszen ők egy generáció képviselői lehetnek. De mellettük még jó néhány idősebb és fiatalabb generációhoz tartozó művész kéne, akik körül egy-egy alkotó csoport kialakulhatna. Ehelyett összesen csak heten vannak és nem is a legszerencsésebb életkori megoszlásban, tulajdonképpen csak egy generáció van jelen a megyében.

Meggyőződésem, hogy a fejlődés egyetlen alternatívája a több művészt idekötő közművelődési politika. Sajnos, sem az időszakos, sem az állandó művésztelepek, gondolok a sóstói nemzetközi képzőművészeti találkozóra, és a nyírbátori alkotóházra, a fent vázolt problémát nem oldják meg. Hasznuk, csak egy nagyobb művészközösségben jelentkezne. Az ide látogatók csak kroki, tárca szinten látják mikrovilágunkat, melyről nagy regényt, de legalább novellát kell írni.

A művészek műfaji megoszlása sem tükrözi az országos képet megyénkben, hiszen egyetlen grafikus sincs és szobrász is csak egy van. Ügy vélem, a megye fejlődésének jelen intenzív szakaszában gazdasági fellendülésével párhuzamosan, a tudatot befolyásoló, befolyásolható felépítménnyel is többet kell törődni. Nem művészetszervezők hadára, nem manipulátorokra van szükség, ők sokan vannak, hanem azokra, akik létrehozzák a műalkotást.

N

em akartam tanulmányt írni, nem szándékom programot adni, csak a figyelmet szeretném felhívni, a hogyan to- vábbal foglalkozóknak, hogy a megye mai intenzív gazdasági fejlődésével egyenrangú művészi tettek világára bábáskodásának hol látom a lehetőségét. Feltétlenül több művész kell, hogy az egészséges, egymást serkentő versengés nagyobb eredményeket hozzon.

Tóth Sándor

Mindennap premier

Bemutatjuk Dombóvári Ferenc és Korcsmáros Péter nívódíjas művészeket

„A fiatal korosztályhoz tartozó tehetséges művész felkészültségével, szakmaszeretetével a színháznál eltöltött évek alatt komoly művészi feladatokat oldott meg. Szakmai hozzáértése és emberi magatartása alapján a színházvezetés és a munkatársak egyaránt tisztelik, becsülik.” (Részlet a nívódíj- elöterjeszt ősből).

Üjfehértő, egy Hajdú megyei falu, Vá- sárosnamény, Ibrány, Nyírbátor, Nyírmada... valahol tehát itt van a közelben a Déryné Színház egyik társulata, de merre... bíztam a véletlenben, s már-már lemondtam a találkozásról, amikor csöngött a telefon, s egy erős, mély hang szólalt meg.

— Itt Dombóvári Ferenc, parancsoljon... Tíz perc múlva kiderült, hogy a találkozás mégsem a véletlennek köszönhető. Fél hatkor indult a társulat Vásárosnaményba, s Dombóvári Ferenc, a társulatvezető, jókor befejezte a várossal ismerkedő sétáját, hogy ott legyen az úti előkészületeknél. Indulásig még volt egy kis idő. A Pál utcai fiúk Áts Ferije, a Tóték őrnagya, Ráby Mátyás, rendhagyó pályakezdéséről beszélt.

— Villanyszerelő voltam, a hajógyárban dolgoztam, majd bekerültem egy színjátszó csoportba. így kezdődött...

Felvételi vizsga először, másodszor. Harmadszor katonaruhában. Sikerült. Leszerelték, s akkor végérvényesen eljegyezte magát a színházzal. Tizennégy éve. tagja a Dérynének. A Csárdáskirálynő közjegyzőjével kezdett.

— öreg, reszkető ember, négyperces nyúlfarknyi szöveg. Kétszázötvenszer ment abban a szezonban. Erre az apró szerepre emlékszem ma is legszívesebben, pedig azóta sok főszerepet kaptam. Mert az volt az első siker.

Soha nem voltak szerepálmai, ma sincsenek. Évekig kerülgették a negatív figurák, s azt vallja, mindegyiket el kell vállalni, minddel meg kell küzdeni, mert mindegyikkel lehet emlékezetes perceket szerezni a közönségnek. Szereti, ha sok fiatal ül a nézőtéren, mert a diákkorosztály a későbbi komoly közönség. Nem szereti, ha a Déryné Színházzal kapcsolatban áldozatvállalásról beszélnek, legfeljebb egy másfajta munka felvállalását ismeri el a kőszínházi művészekkel szemben. Társulatvezetőként az előadások tisztaságát tekinti a legfontosabbnak, a közönség ugyanis naponta változik, ügy készül, mintha mindennap premier lenne. A csaknem húsztagú társulat vezetője, szervezője, ügyintézője, olykor orvosa, pszichológusa — tehát mindenese.

Budapesten van állandó lakása, s néhány hónapja boldog apa. Szabad idejében — ha van ilyen — a házat, a kertet rendezgeti. Otthont teremt, saját ízlésére.

Ez a második nívódíja. Az elsőt közönségszavazat alapján kapta, ezt az újabbat kiváló alakításaiért a megyei tanácstól. Megtiszteltetésnek érzi.

A társulat közben felkészült az útra, ennyit sikerült megtudnom róla. Búcsúzott,

várta a naményi közönség, hogy Dimov:El- kárhozottak című darabjának jezsuita papjaként és annak csempész testvéreként — kettős szerepben — a színpadra lépjen.

„A legtöbbet foglalkoztatott művészek közé tartozik. Legsikeresebb szerepei: a Manón Lescaut-ban Des Grieux, a Bajaz- zokban Beppo, a Lammermoori Luciában Edgar, a Rigolettoban herceg, a Gül Babában Gábor diák. Emberi és művészi magatartása kifogástalan” (Részlet a nívódij-előterjesztésből.)

A színpad készen áll az előadásra, a zenekari árokban fel-felhangzik egy dallam, a színfalak mögött, mintegy álomvilágban, elelsuhan egy kosztümös alak, a szoprán skáláz a sarokban, felel rá a másikból a basz- szus. Pár perc múlva kezdődik az előadás.

A Rigoletto mantuai hercege talpig fekete bársonyban, vakító fehér csipkeingben lép ki a maszkírozó szobából.

— Korcsmáros Péter vagyok. Engem keres?

Azt ajánlja, hogy azokat a perceket használjuk fel a beszélgetésre, amikor a herceg éppen nincs a színpadon. A második felvonásban például egy fél órányi szünetet tarthat.

A színpad mögött beszélgetünk. Nyoma sincs rajta az iménti átélésnek. Könnyedén vált témát, indulásáról beszél. A Zeneművészeti Főiskola ének tanszakáról, ahol baritonként kezdett. Később „világosodott” a hangszíne, s a kecskeméti egy év után Debrecenbe kerülve sorra a legjelentősebb tenorszerepeket kapta. Eleinte operettet is játszott. Szerette azokat a szerepeit.

— Azt a műfajt jobban ismeri a közönség, s mi kell egy harminc éven aluli színésznek, énekesnek? Taps, sok taps, siker.

Négy éve tagja a debreceni Csokonai Színháznak. Amire fiatal tonorista vágyhat, minden szerepet megkapott. Mit szeretne ezek után elénekelni ?

— A Lohengrint. Wagnerig és a modem szerzőkig azonban még hosszú az út.

Ez az „út” a nyáron Szófiában folytatódik a nemzetközi énekversenyen, ahol Richard Strauss és egy bolgár szerző egy-egy dalát, valamint Mozart Varázsfuvolájának főszerepét és a Rigoletto hercegét énekli. S ebben az évadban be is fejezi debreceni működését. Ősztől az Operaházhoz szerződtették.

Szépen ívelő pálya, komoly főszerepek, jelentős sikerek. Milyen helyet foglal el ezek között a nyíregyházi nívódíj?

— Itt ketté kell választanom a szakmát és a közönséget. Egy operaénekes teljesítményének igazi elismerése a Liszt-díj. Sbár nincs nagy jelentőségük a szakmában a vidéki városok nívódíjainak, nekem azért volt kedves ez a meglepetés, mert korábban, míg a bérletek ennyire el nem szaporodtak, itt mindig telt ház volt és igen jó közönség.

A hangszóróból a suttogó ügyelő figyelmezteti. „Péter... 3 perc, Korcsmáros, 1 perc múlva függöny...”

Baraksó Erzsébet

Nevelés az

osztályfőnöki

órán

Vita az új tantervről

Az Oktatási Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet a legkülönbözőbb témákban gyakran kéri a „területek” dolgozóinak, a pedagógusoknak a véleményét. Nem véletlenül teszik, hisz az „apró műhelyekben”, az iskolákban érlelődnek a közoktatás legbiztosabb eredményei.

A közelmúltban, a pedagógiai hetek keretében meghívott gyakorló pedagógusok, iskolaigazgatók és szakfelügyelők cserélték ki tapasztalataikat a közelmúltban bevezetett két fontos dokumentumról.

A magatarás és szorgalom osztályzásáról és az új osztályfőnöki tantervekről volt szó a szűk körű pedagógiai beszélgetésen. Mindkét dokumentum végrehajtása hozzájárul a közoktatáspolitikai célok megvalósításához, az oktató-nevelő munka napi tennivalóinak színvonalasabb megoldásához, de új gondokat és feszültségeket is szült.

A közvélemény a magatartás és szorgalom, valamint az egyes tantárgyak értékelésében történt változásokat „élte át” leginkább, de jelentősen átmozgatta az az iskolák légkörét is. Ahogy Vass Lajosné megyei tanulmányi felügyelő megjegyezte, a magatartás és szorgalom értékelésében az iskolák között, de iskolákon belül is különbségek vannak. A legtöbb iskolában van helyi minősítési rendszer. Hogy milyen időközönként értékelik a tanulók magatartását és szorgalmát? Nagyok a különbségek. Havonként kellene az osztályközösség bevonásával. Nem számjeggyel, hanem szövegesen.

Persze módjával lehetnek is különbségek az értékelésben, az egész iskolák között. A módszertani levél az általános elvek megfogalmazása mellett, helyi minősítési rendszer kiépítését teszi szükségessé, mert az iskolák adottságai, lehetőségei eltérőek.

Czirják János igazgató a Nyíregyházi 5. sz. Általános Iskola gyakorlatát mutatta be, amit megismertettek és elfogadtattak a szülőkkel is. ök év közben ugyan használnak számjegyeket, de mégsem azzal fejezik ki a tanulók magatartását és szorgalmát. Minden szülőnek eljuttatták az iskola minősítési rendszerét. szöveges indoklással. Az osztályfőnök számjelzései alapján a szülők folyamatosan és bármikor regisztrálhatják gyermekük iskolai magatartását és szorgalmát. — A 4-es iskolának nyomdában készült szép kivitelű tartalmas házirendje van.

Valamennyi résztvevő a helyi követelményrendszeren alapuló folyamatos értékelés szükségességét hangoztatta, mely betekintést enged a szülői társadalomnak, és épít a tanulóközösség, valamint az ifjúsági szervezet tevékeny részvételére. Ilyen harmónia megteremtése a legnagyobb erőfeszítések közepette sem felhőtlen.

Az osztályfőnöki órák nevelési jelentősége ma már mindenki előtt közismert. A gyakorló pedagógusok — egyéves tapasztalat alapján — értékelték, bírálták az „új” osztály- főnöki tanterveket is.

Boros Gézáné igazgatóhelyettes: az osztályfőnöki tanterv modem. Szemléletben igazodik a korszerű követelményekhez. Témái biztosítják a tanulók erkölcsi, politikai, világnézeti nevelésének lehetőségeit. A kötetlen témákban megfogalmazódhatnak az iskola helyi nevelési problémái, feladatai. Ez sokat segíthet a közösség alakításában.

Weisz Jánosné osztályfőnöki munkaközösség-vezető a tantervnek az úttörőmozgalommal való összhangját hangsúlyozta. Ez is új benne, az előző tantervhez képest. — A mozgalmi gyermekönkormányzati szervek erősítése most már osztályfőnöki órán is történik — fogalmazta meg Poor Ferencné nevelő.

Ebben a tantervben megtalálhatjuk a családi életre felkészítés és az állampolgári nevelés óráit is. Ez nagy erénye. De éppen ennek kapcsán hangsúlyozta Román Miklósné, a nyíregyházi 4-es iskola igazgatóhelyettese a társadalom felelősségét, a szülői szemlélet formálásának, alakításának szükségességét.

Fontos hangsúlyt kapott a családi életre nevelés — hangoztatták a résztvevők — de a szakirodalom és a szemléltetőeszköz-ellátás nem elegendő hozzá. Hiányoznak a kiadványok. szemléltető ábrák és képek. A pedagógusok több témában magukra maradnak. Gond az egészségügyi dolgozók bevonása is.

Farkas Károly középiskolai igazgató a gondok emlegetésénél egyik akadémikusunk cikkét mutatta meg: a közoktatás ellentmondásairól. Elgondolkoztatóan igaz volt megjegyzése: az ellentmondásokat leírja a szerző, de többet ő sem mond, pedig éppen arra a „többre” lenne szükség. Konkrétabb segítséget várnak a gyakorló pedagógusok az elméleti pedagógiai irodalomtól.

Tóth László