Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
1976. május 16. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 A„bátor” vándormadár „Gyávaság, vagy tehetetlenség az, ha valaki nem mer helyet változtatni” — közölte a fiatalember, akit akkor kérdeztem elhatározásának okáról, amikor munkakönyvével a kezében elhagyni készült a vállalatot. A több kereset reménye csábította más helyre és nem először életében. Az idézett mondatot a törzsgárdatagsággal kapcsolatban említette. A törzsgárdatagság szerinte nem több megalkuvásnál és keveset érő hitegetésnél. Menni, otthagyni fűt-fát, ha valami nem tetszik, az az igazi, a férfias, a bátor cselekedet. Meghökkentette, amikor fejtegetéseire azt válaszoltam: nem erény az, amit mond, hanem fegyelmezetlenségének önámító, káros filozófiája, ami meglehet, fiatalsága miatt van. Sértődötten kért magyarázatot. Annak az embernek a bátorságával és példájával kezdtem, akiben volt annyi erő, hogy 40 éven át kibírja a munkát egy helyütt. Tanulóként kezdte Nyíregyházán, a Májerszky-féle üzemben és aztán nyugdíjazásáig lakatos, és jó lakatos volt a jogutód vállalatnál. Se gyáva, se tehetetlen nem volt. Tanoméként pofonokat kapott, később nehéz időkben hulladékacélból, ócska szerszámokkal kellett gépeket készítenie, de átvészelt olyan időket is, amikor kevés fizetésért sokat követeltek. Más szóval, nem volt tövismentes a munkában eltelt 40 év. Mi tartotta mégis egy helyen egy mindvégig ócska satupadnál? Szerette a szakmát, a munkapadját, a műhely kormos falait és azokat, akik a falak között szaktársai, elvtársai lettek. Ahogy az idő telt, együtt fejlődött, együtt nőtt naggyá a gyárral. Ö volt „az öreg”. Tisztelték, becsülték, adtak a véleményére „lent és fent” is. Mindenki ismerte, de ő is ismert mindenkit. Volt mersze és' joga bírálni munkatársait, vezetői fogyatékosságait. Harcolt és harcolhatott a fegyelmezetlenség, a szervezetlenség ellen, mert ő fegyelmezett volt. Kifogásolta és kifogásolhatta a selejtes munkát, mert ő mindég minőséget tett az asztalra. Már akkor törzsgárdatagja volt a gyárnak, amikor a hűségnek, a kitartásnak ezt a formáját még meg sem fogalmazták kollektív szerződésben. Nem élvezett és nem élvezhetett a törzsgárdatagsággal olyan előnyöket, mint ami kijár ma azoknak, akik 5, 10, vagy 15 évet töltenek el egy helyütt. Nem vándorolt, pedig nem volt se gyáva, se tehetetlen, csak éppen nem látta értelmét a helyváltoztatásnak, hátrányait viszont tudta. Az egyhelyben maradás érlelte igazán munkássá, érett, jó szakemberré. Nem gondolkodott közgazdasági kategóriában, hanem úgy: „minden költözés egy leégéssel egyenlő”. így fogalmazva legalább annyira igaz, mint az, amit hozzáértő szakemberek kiszámolták: ha egy üzemből háromszázan távoznak és háromszáz új munkást felvesznek, az minimálisan három munkanap kieséssel számolva, ezer munkanap veszteség. Sok százezer munkanap vész el a hely- változtatásokkal, az ismételt helyismeretek megszerzésével, betanulási időkkel. Több százmillió forint a termeléskiesés, de több millió forint a keresetcsökkenés is, amely az egyéneknél 2—300 forintonként jelentkezik. Meglehet, a vándormadár kevésbé, a társadalom nagyobb mértékben károsodik, de közvetlen és közvetett hatását mindenki megérzi. No, dehát, aki a munkahelycserét csak úgy fogja fel, hogy bátorság menni, gyávaság maradni, az semmit sem ért. Az ilyen jó mesének tartja az „öreg” szaki példáját és okoskodásnak az egyént és a társadalmat érő veszteségre utaló számokat. „Egy bádogplecsnyiért, amit öt év után adnak, nem érdemes egy helyen gürizni” — jelentette ki a mi emberünk is és munkakönyvét zsebresüllyesztve távozott. Milyen gondolat követheti útját; — ki tudja, lesz-e valahol, valamikor becsülete, megBenkei az SZMT I munkavédelmi főfelügyelőjével Á munkavédelemről A ön szerint mit takar a fogalom: munka- w védelem? Ugyanis nem a munkát, hanem a munkást kell védeni. Mi a munkavédelem feladata, célja, jelentősége? — A munkavédelem tartalmát tekintve olyan tevékenység, amelynek célja a dolgozók testi épségének, egészségének védelme, munkaerejük megkímélése. Feladata olyan munkakörülmények megteremtése, amelyek a dolgozók számára kedvező feltételeket biztosítanak a munkához. A munkavédelem kifejezés valóban nem elég szabatos. Hogy miért használjuk mégis a munkavédelem kifejezést a munkásvédelem helyett? Nos, a munkásvédelem kifejezés első hallásra valóban tetszetős szó, a valóságban azonban sokkal szélesebb fogalom annál, mint amit a munkavédelmen értenek. A munkásvédelem ugyanis nemcsak az üzemekben valósul meg, hanem a munkáshatalom egészében. Ugyanakkor bizonyos értelemben szűkebb is, mint a munkavédelem kifejezés tartalma, mert a munkavédelem nemcsak a munkásokra, hanem a társadalom valamennyi dolgozójára érvényes követelményeket tartalmaz. Igazolják ezt a munkavédelmi jogszabályok is. munkaerők felvételét. Hogyan befolyásolta ez a munkavédelmet, milyen feladatokat ró az üzemekre? — Az ipari fejlődés velejárója a gépesítés, a fejlettebb technika alkalmazása. A gépek, berendezések üzemeltetése magasabb műszaki és személyi hozzáértést követel. Ez megyénkben gondként jelentkezett. Ipari munkásaink zöme ugyanis a mezőgazdaság, háztartás területéről került és kerül az iparba megfelelő képzettség nélkül. Ez a helyzet az ipar letelepítésének dinamikus megindulásakor és azt követően sajnos, az üzemi baleseti statisztikánkban is megmutatkozott. A megye ipari üzemeiben 1971-ben volt a legtöbb halálos kimenetelű üzemi baleset is. Számsze- rint 19. A fiatal és új dolgozók munkába állítása, foglalkoztatása fokozott nevelő és fel- világosító tevékenységet igényel az üzemi szakszervezeti bizottságoktól. A gazdasági vezetők feladata pedig a biztonságos munkafeltételek megteremtése, a dolgozók szakmai képzése és a balesetelhárítási tudnivalókra való érdemi oktatása. A Ezek szerint elhanyagolják az üzemek- w ben a munkavédelmi oktatást? Tudomásom szerint nem minden üzem tartozik a munkavédelmi osztály felügyelete alá. — Valóban így van. Az SZMT munkavédelmi osztályának hatásköre azokra az üzemekre, vállalatokra, intézményekre terjed ki, melyekre az SZMT és a szakmai megyei bizottságok hatásköre is kiterjed. Pontosabban, ahol szakszervezeti alapszervezet is működik. Továbbá a kormány felkérése alapján — közvetett formában — a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekre és szakszövetkezetekre is. Nem tartoznak felügyeleti hatáskörünkbe a kisipari termelőszövetkezetek és a magáskisiparosok. — Miután a szakszervezeti szervek érdek- képviseleti tevékenysége az üzemeken belül nemcsak a szakszervezeti tagokra terjed ki, hanem minden egyes dolgozóra, így elképzelhetőnek tartanám a szakszervezeti munkavédelmi felügyelet kiterjesztését az ipari szövetkezetekre és a magánkisiparra is. A Az ipari és a mezőgazdasági termelő- w szövetkezetekben ki látja el a munka- védelmi felügyeletet? — Az ipari szövetkezetek esetében országosan az OK1SZ, a megyékben a KISZÖV gyakorolja a felügyeleti jogkört. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a megyei tanács mezőgazdasági osztályának irányításával a járási hivatalok mezőgazdasági osztályai, illetve azok műszaki munkavédelmi felügyelői. A szakszervezeti munkavédelmi felügyelet közvetlenül 120 ezer dolgozóra, a tanácsi felügyelet 94 ezer mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagra, míg a KISZÖV munkavédelmi felügyelete 9—10 ipari szövetkezeti dolgozóra és tagra terjed ki. A Tavaly sok volt az ülziemi baleset. Sokw kai több, mint a korábbi években. Mi ezeknek az oka? — A hozzánk tartozó üzemekben 1975-ben 2709 üzemi baleset történt. Az üzemi balesetek következtében 61644 munkanap esett ki a termelésből. Halált okozó baleset 13 volt, maradandó testi fogyatékosságokat okozó sérülés pedig 23 következett be. Valóban nem kedvező a baleseti helyzet. A balesetek száma 12%-kal kai, a termelésből kiesett mukanapok száma 3,3 százalékkal növekedett az 1974. évihez viszonyítva. Emelkedett a balesetek száma a helyiiparban. Itt 7 dolgozó szenvedett csonkulásos balesetet, a vasút területén 5 halálos és 3 csonkulásos baleset volt. A vasiparban egy halálos, négy dolgozó pedig csonkulásos balesetet szenvedett. Csökkent az üzemi balesetek száma az építőiparban, az állami mezőgazda- sági üzemekben, a kereskedelemben és az egészségügy területén. — A leggyakoribb baleseti ok: a tárgyak és személyek esése, a munka- és anyagmozgató géppel a rakodás, a munkafolyamatok helytelen szervezése. Ezek okozzák az összes üzemi balesetek mintegy 70 százalékát. A halálos kimenetelű üzemi balesetek többségét (9) vasúti és közúti járművek okozták. A balesetek megoszlására jellemző, hogy továbbra is magas az új és a 20 éven aluli dolgozók körében bekövetkezett üzemi baleset. Az üzemi sérülések jelentős részét a múlt évben is az anyagmozgatás közben bekövetkezett balesetek adták. Több esetben végződtek e balesetek súlyos rokkantsággal, illetve halállal. Számos veszélyforrást rejtenek magukban a rendkívüli munkák, például nagyobb terjedelmű gépek, berendezések szállítóeszközökre való helyezése, leemelése, üzemen belüli továbbítása stb. Ismeretes, hogy Szabolcsban az ipartelepítés, az iparosítás intenzíven fejlődött az utóbbi években. Több jelentős, korszerű üzemmel gazdagodott megyénk. Ugyanakkor ea szükségessé is tette új — A balesetek megelőzésének egyik fontos eszköze az adott munkakörhöz kapcsolódó munkavédelmi ismeretek megfelelő elsajátítása, az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítása. Számos üzemben felismerték ennek jelentőségét és teremtették meg a szükséges személyi és tárgyi feltételeket, a jól felszerelt oktatószobákat és képzett előadókat. így például a Taurus Gumigyárban, az Alkaloida Vegyészeti Gyárban, a tejipari vállalatnál. Sajnos, azonban több olyan üzem van, ahol a munkavédelmi oktatás színvonala elmarad a követelményektől. Elhanyagolják a munkavédelmi oktatást. A Ebiért vontak-e már felelősségre gazda- w sági vezetőket? — Több esetben került sor különösen újfelvételes dolgozók oktatásának elmulasztása esetén felelősségrevonásra, szabálysértési eljárás kezdeményezesére. Jelenleg is két vezető beosztású dolgozó ellen folyik eljárás. Egyik a víz- és csatornamű vállalat mátészalkai üzemében. A A balesetek kivizsgálása enyhén szólva w formális. Legtöbb esetben a balesetet szenvedett dolgozókat teszik érte felelőssé, s marasztalják el. így van ez? — Sajnos, így van. Az üzemi balesetek csökkentésére való törekvésben nagy segítséget jelenthetnek az egyes megtörtént esetek tapasztalatai. Természetesen csak akkor, ha a baleset kivizsgálása során a balesetek valódi okát állapítják meg. Az üzemek többségében felismerték ennek jelentőségét és az üzemi balesetek tényleges okainak megállapítása után a munkafeltételek javítására intézkedtek. a veszélyforrásokat megszüntették. Ezt tették a Taurus Gumigyárban, a FEFAG- nál, a konzervgyárban, a tejipari vállalatnál. Vannak viszont olyan üzemek is, ahol nincs előrehaladás e területen. Nem tárják fel a bekövetkezett üzemi balesetek valódi okait. A balesetek egy részénél — jogtalanul — a sérülés után a dolgozót felelősségre is vonják, fegyelmit indítanak ellene. Ennek következménye, hogy elmaradnak az intézkedések és a balesetek azonos módon többször megismétlődnek. Ilyen esetekkel találkoztunk a SZÁÉV-nél, a húsipari vállalatnál, a VAGÉP-nél, a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregységénél, a MEZÖGÉP-nél és más üzemekben is. A Mennyi kártérítést fizettek ki az üze- w mek üzemi balesetek címén? — A törvény szerint: az üzemi baleset következtében a dolgozót ért kárért a vállalat vétkességére való tekintet nélkül teljes mértékben felel. A kártérítési rendelkezés végrehajtásában az utóbbi években jelentős előrelépés történt. Ebben nagy szerepet vállaltak magukra a szakszervezeti szervek, a megyei bizottságok, az alapszervezetek. A munkavédelmi felügyelők kezdeményezésére megvizsgálták az üzemekben a rendelet végrehajtását. Több száz esetben éltek a szak- szervezeti jogkörrel a dolgozók nevében, s helyettük is kezdeményezték a kártérítések kifizetését.. Javultak-e a munkakörülmények? Milyen a szociális ellátottság? Van-e rendelkezés arra, hogy ezekre a célokra évente mennyit kell fordítani? — A munkakörülmények, a szociális ellátottság folyamatos és tervszerű javítására a vállalatoknak, üzemeknek távlati (5 évre szóló) és éves munkavédelmi és szociális intézkedési tervet kell készíteni. Ezt törvény írja elő. Vállalataink, üzemeink évek óta rendszeresen elkészítik a munkavédelmi intézkedési terveket. A szakszervezeti bizottságok segítségével folyamatosan figyelemmel kísérik ezek végrehajtását. E tervek végrehajtásának eredményeképpen folyamatosan javulnak a munkakörülmények és a szociális ellátottság. Szinte valamennyi vállalatnál intézkedések történnek a nehéz, a veszélyes és az egészségre ártalmas munkafolyamatok megszüntetésére, az ártalmak csökkentésére, a szociális ellátottság javítására. Az új beruházások, üzemek létesítése, a régiek korszerűsítései is hozzájárultak a munkakörülmények fejlődéséhez. — Javult az üzemek szociális ellátottsága is. Üj öltözők, fürdők, étkezők, munkásszállások épültek, a régieket korszerűsítették. A szociális létesítményekkel való ellátottság megyénkben 70 százalékos. Vannak üzemek, ahol eléri a 100 százalékos ellátottságot is, ilyen például a papírgyár és a gumigyár. Más területeken, mint a húsipari vállalatnál, a dohányfermentáló vállalat egységeinél, a nyíregyházi, mátészalkai sütőipari vállalatoknál, az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri telepén, az egészségügyi intézményeknél — megyei kórház, a megyei és városi rendelőintézet, fogtechnikai vállalat —, a kereskedelemben és számos tanácsi, elsősorban költségvetési üzemnél azonban minimális a szociális ellátottság. 1975-ben munkavédelmi és szociális fejlesztésekre 260 millió forintot fordítottak az üzemek és vállalatok. Sajnos, ez nem elegendő. A Csökkenti-e az ipari üzemek korszerű^ sítése az automatizálás a munkavédelemmel kapcsolatos feladatokat? — A modern technológiák, a korszerű gyártási eljárások első hallásra úgy tűnnek, csupán a veszélytelen gombnyomogatásra korlátozzák a dolgozók közreműködését. Korántsem szűnnek meg a veszélyforrások, csak átalakulnak, a régiek helyett újak termelődnek. A mi termelési gyakorlatunkban a régi és az új veszélyforrások még jócskán keverednek, hiszen technológiánkban is egymás mellett élnek még a hagyományos és a legkorszerűbbek is. Alighanem itt jelentkeznek majd napjaink legfontosabb munkavédelmi teendői. A Kik segítik a szakszervezeti bizottsá- ” gokon kívül az üzemi munkavédelemmel kapcsolatos feladatokat? — A vállalatoknál, mezőgazdasági üzemekben a munkavédelmi aktívák és őrök száma megközelíti a háromezret. Napi munkájuk mellett évek óta végeznek társadalmi munkát. Tevékenységüket mind több gazdasági vezető anyagilag-erkölcsileg is ösztönzi, elismeri. Rendszeressé vált ez a kisvárdai öntödei Vállalatnál, a tejipari vállalatnál, a FEFAG-nál és a MÁV záhonyi átrakójában. A munkavédelem terén elért eddigi eredményekben sok vállalatnál elismerést érdemlő szerepe volt és van a biztonsági megbízottaknak is. A Mit mutat az 1976-os esztendő első ne- ” gyedévének baleseti mérlege? Milyen feladatokra hívja fel az üzemek, szak- szervezeti bizottságok figyelmét? — Sajnos, az 1976-os év eddig eltelt időszakáról nem tudok jó eredményekről tájékoztatást adni, mivel a balesetek száma tovább emelkedett. 1976 első negyedévi baleseti helyzetének értékelésekor megállapítottuk, hogy az üzemi balesetek száma nyolcvannal, a kiesett munkanapok száma pedig 3602-vel volt több, mint 1975 első negyedévében. Minimális mértékben, de emelkedett a csonkulásos balesetek száma is. Az első negyedév baleseti helyzetének kedvezőtlen alakulása komoly figyelmeztetés az üzemek gazdasági vezetői, szakszervezeti alapszervezetei, az SZMT munkavédelmi osztálya számára is. Azoknál az üzemeknél, gazdasági egységeknél, ahol romlott a baleseti helyzet, sürgős intézkedésre van szükség. Erre szeretném felhívni a szakszervezeti vezetők figyelmét. Elsősorban a balesetek tényleges okainak feltárására és azok megszüntetésére, de különösen az üzem- és munkaszervezés fogyatékosságaira; az utóbbi években megnövekedett túlórák számának káros következményeire; a munkavédelmi oktatások hatékonyságára; a gazdasági vezetők ellerőrzési kötelezettségeinek végrehajtására; és nem utolsósorban a munkafegyelemre. A munka- védelem feltételeinek javításával védjük a dolgozók testi épségét, egészségét, a legfőbb termelőerőt: az embert. Ez minden vezető elsőrendű politikai, gazdasági és emberi kötelessége. Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán
