Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

1976. május 1. KELET-MAGYARORSZÁG 9 A képen: május elseje Moszkvában 1937-ben. Egy emigráns májusi emlékei K alandos életű ember Székely Károly nyugdíjas, Nyíregyháza, Fecske ut­ca 15. sz. alatti lakos. Kárpátaljáról, Tiszapéterfalváról indult el, hogy Beregszá­szon, Ungváron, Prágán, Berlinen, Moszk­ván, Zágrábon, Londonon át — újra vissza­térjen otthonába. Ném a kalandvágy hajtotta, hanem egy olyan energia, amely a nagy tettekre, forra­dalmi cselekvésre indítja az embert. Egé­szen fiatalon tagja lett Beregszászon a Cseh­szlovák Kommunista Pártnak, amelynek magyar tagozata több fáradhatatlan harcost adott a mozgalomnak. Milyenek voltak Székely Károly május elsejéi? — kérdeztük a ma 73 éves embert, aki legutóbb a ruhagyár portása volt, onnan ment nyugdíjba. A cseh polgári demokrácia érájában — emlékezett — viszonylag nyu­godtan ünnepelhették a május elsejét, ha nem akadt rendbontás. Beregszászon a mun­kásotthonban gyülekeztek, a saját készítésű kis táblák, a feliratok itt várták őket. Mo­solyogva mutatja az archívumokban őrzött fényképmásolatot egy 1926-os beadványról, amelyben a kommunista párt nevében kérte a cseh kormányt, engedélyezze, hogy Tisza- péterfalva fő utcáját Leninről nevezhessék el. Természetesen a kérést elutasították... Nem veszélytelen útra vállalkozott a péterfalvai munkás — akkor autóbuszveze­tő — amikor a cseh párt megbízásából Moszkvába indult nemzetközi Lenin-iskolára. Molnár István volt az utitársa, aki Mándo- kon született és falujában emléktábla őrzi hőstettét. A második világháborúban mint a francia ellenállás tisztje hősi halált halt. Székely Károly és Molnár István szeren­csésen megtalálta — egy taxisofőr jóvoltá­ból — Berlinben a szovjet nagykövetséget, pedig ekkor, 1935-ben már Hitler nem nézte jó szemmel a szovjet nagykövetség iránt ér­deklődőket. Sikerült kijutniuk Moszkvába, ahol 1935 november 17-től 1937 október 10- ig tanult a Lenin-iskolán. A sok-sok fénykép, korabeli irat közül előkerül néhány május elsejei kép is. Moszkvából, ahol az üzemek munkásaival vonultak fel a külföldi kommunisták. 1937. május elsején különösen kedves volt Szé­kely Károly számára a gyermekek felvonu­lása, amelyről képet is őriz. — Nehéz elmondani, milyen is volt ak­kor egy moszkvai május elsejei felvonulás. Kora reggel, már'öt órakor özönlött a nép a gyülekezőhelyre. Órákba telt, amíg a ki­indulási utcákba értünk, de ne gondolja senki, hogy unalmasan teltek, fárasztóak voltak az órák. Vidám tánccal, nótázással töltöttük az időt, elég sűrűn álltak a frissí­tőket, szendvicseket árusító pavilonok is. Előfordult, hogy késő este kerültünk haza, valamennyien igen kedves emlékekkel. Az utolsó, ott töltött május elsejét kö­vetően a magyar forradalmár útja marhava- vagonokon, gyalogosan és alkalmi jármű­veken vezetett tovább. Haza már nem jöhe­tett a németek Csehszlovákia megszállása miatt. Menekült, vonat lett az átmeneti ott­hona, Románián, Jugoszlávián keresztül a cseh emigránsok csoportjával 1939 május 9- én érkezett meg Angliába, Londonba. — Az úton, bujkálva töltöttük ezt a má­jus elsejét és ne is csodálkozzon, hogy külön maradandó emléket nem tudtam .megőrizni erről az évről. Egyetlen létkérdésünk volt, hogy kijussunk Angliába, ahol többedma- garnmal én is jelentkeztem katonai szolgá­latra. Sajnos, az egyik szemem hibás, ezért nem vettek be. York városába kerültünk, majd Sealandba, ahol földmunkás, takarító, üveggyári, bőrgyári munkás voltam. Ez még álmomba se jöjjön elő, a bőrgyári munka rettenetes volt. De élni kellett, dolgozni. Ki­tanultam az esztergályos szakmát, később egy gyárban dolgoztam... Mit őrzött meg az angliai május else­jékről? — Bevallom, nem sokat. Mi nem vehet­tünk részt, mint emigránsok az angol mun­kások politikai megmozdulásaiban, így hát a magunk módján, csendben, az emigránsok klubjában emlékeztünk május elsejére. Job­bára az előző május elsejékre, az otthonira, a moszkvaira. Nagyon nagy volt akkor, ide­genben az emlékek ereje. Székely Károly Angliában ismerte meg feleségét, aki a gazdasági válság elől menta szigetországba, Rakamazról. Angliában ven­déglőben dolgozott, legutóbb, mint pénztá­ros. Együtt indultak el 1945 novemberében, december 17-én értek haza. Egy ideig Be­regszászon, Ukrajna Kárpátontúli területén laktak, néhány éve áttelepültek Nyíregyhá­zára. A nyugdíjas portás — aki nagy idők ta­núja és részvevője volt — gondosan gyűjti az újságokat, amelyek a kortársakról tudósí­tanak. Sajnos egyre több híradás kezdődik így: „elhunyt a magyar és nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő harcosa...” S ami az átlagolvasónak egy jórészt ismeretlen név, az Székely Károlynak az emlékeket, közös élmények sokaságát, fiatal korát jelenti. Páll Géza 1945-76 Szabad május elsejék NYOLCVANHAT ÉV TELT EL AZÓTA, HOGY A MUN­KÁSOSZTÁLY ELSŐ ÍZBEN BONTOTTA KI VÖRÖS ZÁSZ­LAJÁT. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK­BAN A 31 SZABAD MÁJUS SZABOLCS-SZATMÁRI EPI­ZÓDJAIT VILLANTJUK FEL. 1945. Vörös drapériák és nemzetiszínű zászlók lobogó dísze mellett ünnepelte meg a megye és Nyíregyháza dolgozó népe az el­ső szabad május elsejét. E napon avatták fel Nyíregyházán a szovjet hősök emlékművét, Pátzay Pál lovasszobrát. 1946. Feledhetetlenül szép volt a nyír­egyházi dolgozók második szabad május el­sejei ünnepe — adja hírül a Magyar Nép május 3-i száma. A Magyar Kommunista Párt szónoka hangsúlyozta: a reakció Ma­gyarországon többé nem lehet az úr. 1947. Szentté avatták a dolgozók ezt a napot, — hirdették a pártok szónokai. Az MKP nemzetgyűlési képviselője követelte, hogy a hároméves tervet emeljék haladékta­lanul kormányprogrammá. 1948. A postaműszakiak, a villanytele­piek Nyíregyházán nemcsak a miniatűr üzemmel vonultak fel, hanem az ünnep azon a szürkének látszó hétköznapon kezdő­dött, amikor az első téglát lerakták üzemük felépítéséhez. A „Testvériség" jegyében Á gázfáklya fényénél ÜJSAGHIR: ,,össze hegesztették a Test­vériség gázvezeték magyar és szovjet sza­kaszát. A gázvezeték elsß, Leninvárosig húzódé 127 kilométeres szakaszát 1975 már­cius 12-re készítették el a vezeték szov­jet építői az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásukban”. Marinka Ferenc, a MEZŐGÉP nyíregy- egyházi gyáregység meó-vezetője: — Ott voltunk mi is a határon, Beregda- rócon, amikor elkészült a vörösvarrat, s meg­gyújtották a lángot. Csodálatos élmény volt. B. Ribakov szerelő volt az, aki a vezeték összekapcsolása után megnyitotta a szelepet, meggyújtotta a gázfáklyát. Ez mutatta, meg­kezdődött a földgáz áramlása szovjet földről Magyarországra. Ki tudja, hol szerel most Ribakov, s mer­re van a kedves, a magyar esztergályosok, la­katosok, marósok kedvence, Oleg? Emlékez­nek az együtt töltött napokra és éjszakákra a MEZŐGÉP nyíregyházi gyáregységének mun­kásai. Nagy Sándor, a vállalat igazgatója, aki Szovjetunióban tanult, ott szerezte mér­nöki diplomáját, oroszul köszöntötte annak idején a szovjet embereket. — Soha nem felejtem el azt a napot, amikor a szovjetek igazgatója, a párttitkár és a kedves Oleg megkereste vállalatunkat. Június volt. Engemet bíztak meg a munka koordinálásával — emlékezik vissza Marin­ka Ferenc. A szovjet építésvezetőség központja Nyíregyházán a sóstói tó mellett volt, a bázis Nyírmadán. Innen irányították a nagy, más­fél milliárd értékű munkát. A nyíregyházi „mezőgépesek” nem a helyszínen segítet­tek. Kevesen tudják, de az, hogy a „gázkí­gyó” a XI. kongresszus tiszteletére határidő előtt elkészülhetett, szovjet—magyar mun­kások összefogásának, a szolidaritásnak is sikere. — Hatalmas földmegmunkáló gépiekkel dolgoztak. Óhatatlan, hogy ezekhez a nagy masinákhoz ne kelljen egy-egy alkatrész gyorsan, ha meghibásodik valamelyik — mondja Marinka. — Ebben segítettünk mi. Alkatrészeket gyártottunk. Hetenként egyszer jött a technikai veze­tő, aki később „csak” Oleg lett nekik. Elő­ször tolmács útján beszélgettek. Ezt a p>osztot töltötte be Ladik János a szervező. így készültek sürgősen és pontos méret szerint főtengelyek, csapiágytartók, fontos al- karészek. Amíg a magyar szerelők nem segí­tettek, Nyírmadán a szabad ég alatt, sokszor esőben, sárban dolgoztak a szovjet szerelők. Nyírmadán, a bázishelyen fedett munkahe­lyet szereltek össze, kandelábereket állítottak fel, megoldották az éjszakai világítást. Ha precíz és sürgős lakatosmunkára volt szükség, mentek Tulipán Ferenc csoportve­zetőhöz. — Mi csináltunk hajtóműházakat, cső­vázas tartóelemeket. Természetesen munka­idő után, sokszor este, éjszaka is. Benne vol­tak a fiúk valamennyien. Néha nyolcán, ki­lencen is, az egész csapat. — Tudták a srácok hová kell, olt volt Oleg is velünk, meg a párttitkár is — szólt közbe Marinka. Különösen a forgácsoló munkában nyúj­tottak segítséget a szovjet szerelőknek. Jó kapcsolat alakult ki magyar—szovjet szak­munkások között. Megmosolyogja Kövér László, hogyan is készült az első ilyen fogaskerék elmondá­sa alapján. — Ügy, hogy Oleg elmondta, s lerajzol­ta. — ő is skiccet készített, én is — mondja Marinka. — így gyártottam a srácokkal — mondja Kövér Laci. S nem akármilyen darabokat, hanem fogaskarekeket, csigakerekeket, ten­gelyeket, kúpfogaskerekeket, összedolgoztak esztergályosok, marósok, gyalusok. Onder Jóska, Szabó Feri. ő szépen meg is tanult oroszul gagyogni. Aztán sokat segített Oprics Jancsi, a gyalus, folacsek Sanyi, a vésős ... Kövér Laci a bonyolult „kúpos” munkát magyarázza, s azt, hogyan Készítették elő próbanyomásra a csöveket, hogy háromszo­ros túlnyomást is kibírjanak. — Ha ezeket egyszer már beépítették, azoknak pontosan működniük kellett. Nem lehetett tévedni. És ők precízen dolgoztak. Kiváló szakemberek — dicséri a szovjet sze­relőket, hegesztőket Kövér. — Az útak alatt átvezető cső helyének átfúrásához spirálfú­rókat gyártattunk részükre. Olegék ezt meg is várták este kilencig is, s még utána dol­goztak, hogy vállalásukat teljesíteni tudják. Közös kirándulást szerveztek Tokaj—Sá­rospatak—Sátoraljaújhelybe. A szovjet gáz­szerelők adtak két autóbuszt. Nem kellett még tolmács sem, megoldódtak a nyelvek, s az orosz dalokat orosz és magyar, a magyar dalokat magyar és orosz nyelven énekelték. — Ez a barátság most is tart — folytatja Marinka. — Amikor Leninvárosig befejez­ték a vezeték építését, visszajártak. Még Pest alól is. Mi már értettük, mit, hogyan kell csinálni. És mi is kértünk tőlük segítséget. Emlékszem, egyik alkalommal több fajta csa­págyért utaztunk Gyöngyösre, a bázisukra. Megörültek, s azonnal segítettek is. Patronálják a „mezőgépesek” a nyírsző- lősi iskolát. Kérte őket az igazgató, ha tud­nak olyan szovjet emberről, aki itt harcolt a felszabadulás idején, szívesen meghívnák élménybeszámolót tartani. Marinkáék Olegék közül kettővel keresték fel az iskolát. — Oly közel hozott bennünket a Testvé­riség gázvezeték építése, hogy tavaly az úttö­rőavatáson is itt voltak Nyírszőlősön, ók kö­tötték fel a vörös nyakkendőt a srácoknak. Farkas Kálmán 1949. Az ötödik szabad május elseje ze­nés ébresztővel köszönt rá Szabolcs-Szatmár városaira és falvaira. Kisvárdán Sárffi Ró­zsi és Darvas József volt az ünnepi szónok. 1950. Megyeszerte munkás-paraszt talál­kozókkal ünnepelték a világ proletariátusá­nak nemzetközi ünnep>ét. 1951. A béketüntetések jegyében lezaj­lott ünnepségekkel és a tanácsok megválasz­tásával tovább mélyült a munkások és a parasztok szövetsége. 1952. A két óra hosszat tartó béketünte­tés követte Nyíregyházán Szamuely Tibor emléktáblájának a leleplezését. 1953. Nyíregyházán a Malom utcai új bölcsőde édesanyái gyermekkocsikban és karjukon hozták el a felvonulásra gyerme­keiket. 1954. Megyénk dolgozói munkagyőzel­mekkel ünnepelték május elsejét. A megye első traktorosa R 35-ös gépével Vasvári Sán­dor, a nyírvasvári Vasvári Pál Termelőszö­vetkezet traktorosa. 1955. Ez a nap a Sóstón munkás-paraszt találkozóval, vidámsággal fejeződött be. 1956. Amikor a mintegy húszezres tö­meg elhaladt a díszelnökség előtt száz fe­hér galamb tört merészen az ég felé, hirdetve a szabadságot a békét. 1957. A felvonult húszezres tömeg előtt Nyíregyházán Benkei András mondott ün­nepi beszédet. 1958. A szabolcs-szatmáriak szinpompás májusi seregszemléjén münkásőröket avat­tak Fehérgyarmaton. 1959. Egyhónapos előnyre tettek szert Nyíregyházán a lakás- és iskolaépítők. Több és jobb ruhát gyártott a ruhagyár. 1960. A nyíregyházi felvonulók között ott volt az állatforgalmi vállalat, mely jó munkájáért elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. 1961. Hatezer ember a sóstói majálison. 1962. Munkával ünnepelt a termelőszö­vetkezeti parasztság. Különösen szép sikert hozott a május elseje» a mátészalkai Egye­sült Erő, a nyírbátori Vörös Csillag, a nagy­halászi Petőfi, és a szabolcsveresmarti ter­melőszövetkezetekben . 1963. Veteránok és fiatalok találkoztak Nyíregyházán a Hármasdombon. A megye határában 130 erőgép dolgozott. 1964. Kálmánházán e napon adták át rendeltetésének az új művelődési otthont. Az ünnepi eseményt magyar—szovjet baráti találkozóval kötötték össze. 1965. Szocialista brigádokat avattak a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben. 1966. Nyárias meleg, zenés ébresztő; ün­nepi díszbe öltözött megye. Nyíregyházán Péter János volt az ünnepi szónok. 1967. Háromezer fiatal tartott békeme­netet Kisvárdán. 1968. Nyíregyházán a cipőipari válla­latnál kitüntették a szocialista brigádokat és 59-en kaptak Kiváló dolgozó jelvényt. 1969. A megyei ünnepségekből kiemel­kedett a kállósemjéni, ahol az Uj Élet Ter­melőszövetkezetnek átnyújtották a Minisz­tertanács vándorzászlaját. Nyíregyháza ezen a napon a szövetkezeti ÁBC-áruházzal gaz­dagodott. 1970. A nyíregyházi postások tizedszer nyerik el az „Élüzem” címet. 1971. A 27. szabad május elsején felsza­badulási emlékművet avattak Pócspetriben. Nagykállóban pedig az Inségdombnál emlé­keztek a felszabadulás előtti szomorú május elsejékre. 1972. Kérsemjén közös gazdasága vendé­geket fogad: a patronáló Veszprém megyei szövetkezetek képviselőit. 1973. Nyírbátorban, ahol a 29. szabad május tiszteletére avatták várossá a gazdag történelmű nyírségi községet. 1974. A megyeszékhely óvodával, siló­üzemmel, munkáslakásokkal gazdagodott. 1975. Felszabadult jókedv, majálisok Ti- szaszalkától Tiszadobig, Ujfehértótól Zá­honyig. A munkáskollektívák százait tüntet­ték ki a szocializmus építésében elért nagy­szerű sikereikért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents