Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-14 / 113. szám
1976. május 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KOMMENTÁR T ársadalombiztosí tás BIZTOSAN LÄTTAK MÄR postásra váró, toporgó nyugdíjast, hallottak, s tudnak olyan családokról, akik lesik, mikor nyílik az ajtó, hogy belépjen a postás a táppénzzel, s ilyenkor megkönnyebbül a család. Ha egyszer azt is mérnék, mi mindentől függ az emberek egy részének — most a nyugdíjasokra, táppénzen lévőkre, kismamákra gondolunk — közérzete, biztosan ott szerepelne az is, hogy pontosan, idejében kapják járandóságaikat. Ezért dolgozik a társadalombiztosítás területén működő „hivatalnokok” sokasága. Nemrégiben az SZMT elnöksége tárgyalta, hogyan végzi munkáját, felelősségteljes megbízatását a társadalombiztosítási megyei igazgatóság. Jó „bizonyítványt” kaptak, s megérdemelten. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy Szabolcs-Szatmár megye csaknem 600 ezer állampolgárának a társadalombiztosítási gondjait intézik. Pontosan, fegyelmezetten, úgy, hogy a törvényes juttatások, szolgáltatások a rászorulókat szolgálja. Mert egyáltalán nem mindegy az, hogy a megyében élő 76 ezer nyugdíjas nem késve, hanem mindig pontosan kapja a pénzét, hogy a családi pótlékot élvező 43 ezer család mikor kapja meg juttatását, és hogy ez hiánytalan-e, s hogy a 14 ezer gyermek- gondozási segélyen lévő kismama akkor jut-e a pénzhez, a törvényben biztosított segélyhez, amikor azt előírták. A társadalombiztosítási megyei IGAZGATÖSÄG évi költségvetése 1 milliárd (!) forint, amelyet a megyében a társadalombiztosítási kiadásokra, szolgáltatásokra fordítanak. Ebben az összegben nem szerepel a nyugdíjra fordított pénz, amely Szabolcsban évente meghaladja a 800 millió forintot. Üzemeinkben, vállalatainknál, intézményeinkben a napi táppénzes állomány létszáma megközelíti a 7500—8000 főt. Megyénkben a társadalombiztosítási feladatoknak az ellátását az igazgatóság 141 munkahelyi kifizetőhellyel együtt látja el. Figyelemre méltó, hogy ma már a megye dolgozóinak 77 százaléka a munkahelyén kapja meg a társadalombiztosítás különböző szolgáltatásait. Ez a munka az utóbbi években jelentősen fejlődött. Sokat tettek annak érdekében, hogy a belső üzemi légkör, a munkahelyi demokrácia, a vezetés színvonalának javításával, a politikai és szakmai képzettség növelésével még alkalmasabbakká váljanak az igazgatóság dolgozói megnövekedett feladataik ellátására. AZ, HOGY KÜLÖNÖSEBB ZÖKKENŐK NÉLKÜL, pontosan dolgoznak, hozzájárulnak egy jó politikai légkör és közérzet biztosításához. Ezt igyekeztek elősegíteni úgy is, hogy gondot fordítottak az agitációra, a propagandamunka színvonalának a javítására, korszerűsítésére, fórumokat szerveztek a járási székhelyeken, üzemekben, tsz- ekben, ahol a dolgozókat rendszeresen tájékoztatták a különböző szolgáltatásokról, a társadalombiztosítási törvény végrehajtásáról. És segítséget kértek további munkájukhoz. A dolgozók javaslatait igyekeznek felhasználni munkájukban. Nem látványos, de kézzel fogható, s hangulattal mérhető á társadalombiztosítás területén dolgozók tevékenysége. Ha itt téved valaki, azt családok, kismamák, nyugdíjasok érzik meg. Ezért is érzékeny „barométer” ez a munkaterület, amelyet az SZMT és elnöksége mindig nagy figyelemmel kísér. Megnyugtató, hogy az igazgatóság dolgozói e nem könnyű, de szép, az emberek, a dolgozók, nyugdíjasok, kismamák, betegek sorsát- gondját vállalók becsülettel helytállnak. F. K Társadalmi munka Záhonyban A záhonyi mozdonyvezetők társadalmi munkában készítették fel a mozdonyokat a nagyobb nyári munkára. Az akcióban 150 mozdonyvezető vett részt. Átvizsgálták, rendbehozták a vontatási főnökséghez tartozó mozdonyokat, kijavították a kisebb hibákat. A március végétől május 5-ig tartó akció során több mint 1100 társadalmi munkaórát dolgoztak a mozdonyvezetők, segítve egymást is. A mozdonyokat egy külön átvevő bizottság minősítette, a 39 mozdonyból 37-et talált példásnak. A sikeres revízióról szóló jegyzőkönyvet a mozdonyok vezetőfülkéjében helyezték el. ÜJ GÁZVEZETÉK. Nyíregyháza jobb gázellátása érdekében hatkilométeres vezetéket építenek ki Nyírtelektől — ahol megcsapolják a nagyvezetéket, — Nyíregyházáig. A munkát a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat hajdúszoboszlói üzeme végzi. Képünk: Horváth Miklós a 400-as vezeték hegesztését végzi. (Elek Emil felv.) Meghatározott helye van minden terméknek a munkaasztalon. (Gaál Béla felv.) AZ „MTM" TISZALÖKÖN II kicentizett mozdulatok mert előbb utóbb mindenki rutinra tesz szert egy műveletnél. Besegítés az univerzális szalagról Az elmondottakat mi sem bizonyítja jobban, mint a termelés alakulása. Ha a rendszer tartósan fennáll — és az öt termékcsoporton belül akadálytalan az átállás — a mennyiség egyik hónapról a másikra 5—6 százalékkal emelkedik. Augusztusban — a beinduláskor — Szűcs Anna szalagja 104, míg az előző negyedévben átlag 100,9 százalékot teljesített, vagy Baloghné szalagjának teljesítménye 86- ról 100,4 százalékra emelkedett. Gondoltak á hiányzásokra is. A munkából kiesőket az univerzális szalagról pótolják. — Itt olyanok dolgoznak, akik 3—4 műveletet ismernek, s szükség esetén bármelyik szalagra beállhatnak. Fizetésük magasabb, mint az egy műveletet ismerőké, hiszen a nagyobb tudást és a gyakori váltásból kieső időt el kell ismerni. Magasabb bérezésükkel mindenki egyetértett, ezért most ennek megfelelően módosítjuk a kollektív szerződést. A tiszalöki lányok, asszonyok fokozatosan megtanulják az új termelési rendszert és megszeretik annak ellenére, hogy munkájuk nagyobb figyelmet és fegyelmet igényel, s bizonyos fokig még monotonabbá vált, de azt mondják: „nem nehezebb ez a korábbinál, a jó közösségi és egyéni munkával keresetünk is magasabb.” Balogh Júlia A HÓDIKÖT tiszalöki gyára nagycsarnokában csak a varrógépek zaját és a hangosbemondó hangját lehet hallani. Percek óta sorolják név szerint a tegnapi teljesítményeket. Először azok nevét említik, akik közel 100 százalékos teljesítményt értek el, aztán „akik nagyon lemaradtak” címszó alatt még jó néhány név következik. A felsorolás után buzdító szavak is elhangzanak: „igyekezzenek, gyorsabban, alaposabban dolgozni.” Mindennapos program ez a gyárban 1975 augusztus óta, amikoris mind az öt szalagon bevezették az MTM, azaz a művelet-, a mozdulatelemzésen alapuló termelést. R tipizál! normák lényege Az MTM nem volt ismeretlen a tiszalökiek körében. Több tv-riportot láttak olyan üzemekből, ahol már alkalmazzák ezt a rendszert, de egészen más volt a gyakorlatban megismerni. Sok gondot okozott még akkor is, ha törzsgyári szervezőkkel közösen dolgoztak itteni alkalmazásán a csoportvezetők, s az üzemvezető Körei Gyu- láné. — Ma már könnyebben beszélünk — mondja Körei Gyuláné, de a mostani csoportvezetői megbeszélésnek is az MTM a témája. A tipizált normák lényegét kell megértetnünk az emberekkel. Nem csak a normáknál történt változás, de pár hónap alatt teljesen „felforgatták” a gyáregységben a megszokott termelési folyamatot. Ugyanannyira, hogy a régit el lehet felejteni. A változtatásokban részt vett kolléganőivel Galgóczi Etelka, a törzsgyár szervezője. — A mozdulatelemzés lényege, hogy az anyag minél kevesebb felesleges utat tegyen meg a gyártás során, a dolgozó egy műveletet végezzen, amit rövid idő alatt begyakorolhat. Kiszűrtünk minden olyan mozzanatot, amire eddig nem figyeltünk, s meghatározott helye lett a munkaasztalon az ollónak,' a zsebeknek, mindig ugyanarról az oldalról veszi el a dolgozó a munkadarabokat. Ha eddig volt 3 felesleges mozdulata, azt egy műszak alatt legalább 600-szor csinálta észrevétlenül. Ez a munkájuk könnyebbik része volt, mivel kidolgozott technológiát hoztak Tiszalökre és elvégezték korábban a szalagszervezést is. De az már nehezebb, hogy milyen sorrendben ültessék az embereket a gépek mellé, ki kinek a keze alá dolgozzon. — A negyedévi teljesítményeket vettük figyelembe. Nézze, ezt a szalagbeosztást. A nevek mellett a teljesítmények is szerepelnek. Két gyengébben dolgozó egy nagyobb teljesítményt nyújtót szolgál ki. Ha gyengébbek begyakorlottakká válnak, egyiküket áttesszük a másik szalagra. Ezért itt nincs kiváló és nem kiváló dolgozó, 0 fiatalka kispap az akácok alá húzódva Moped motorkerékpárja nyergén gondosan összehajtogatta reverendáját és az aktatáskájába gyömöszölte. Az egyház két öreg önkéntese a kis ravatalozóban rakott rendet. A temetőkapun kitóduló gyászolók a buszokhoz igyekeztek. A tsz-buszon ott díszelgett a felírás; a falubelieket hozta ki. Az új nagy buszt a Volántól bérelték, Pestről, a vállalattól jöttek le rajta. Az özvegy a frissen felhantolt sír mellett ült egy megbicsakló széken, rázkódott a háta körötte a szűkebb rokonság néhány tagja. A sírt különösen sok koszorú takarta, mivel a meggyászolt: — A munka frontján esett el — mondta emelt hangon az igazgatóhelyettes, és íogadkozott, hogy gondjuk lesz az özvegyre: — Nem eresztjük el a kezét — közben pedig arra gondolt, hogy: „a jegyzőkönyv megfogalmazásában nyomatékosan ki van emelve a dolgozó felelőssége is”, amint a másnapi értekezleten már hagsúlyozta: — Elvtársak ez is egy újabb tragikus erejű figyelmeztetés, hogy a munkahelyi előírásokat be kell tartani és be kell tartatnunk. Ne csak a tragikus áldozatok, hanem stb ... Most már a világos színű Volgában, Pest felé tartva, két osztályvezetőjével egyáltalán nem gondol az igazgatóhelyettes az elgyászoltra, aki pedig véletlenül éppen annyi idős, mint ő: — Élete teljében, 53 éves korában ragadta ej közülük a szerencsétlenség — mondta a jobbján ülő osztályvezető által fogalmazott szöveget. Az özvegy pedig még mindig ott ül, nem tud elmozdulni: — Képtelen vagyok itt hagyni) — de majd mégiscsak ott hagyja. Az özvegyet két szempár figyeli. Az induló tsz-busz hátsó ülésén kitekeredő nyakkal egy ötvenhárom éves férfi nézi a mocskos üvegen át a sír körüli kis csoportot. az üldögélő özvegyet. A másik a Volán-busz mellett áll, fiatal ember, a felesége már a buszról integet, hogy jöjjön, Asperjún György: szálljon fel. ök ketten tanúi, aktiv részesei voltak a szerencsétlenségnek, a „munkahelyi előírások megszegésének”. A szerelőaknába elsőként az áldozat szállt le, alig ért le, máris segítségért kiáltott, hogy gáz van, és rosszul lett. A fiatal ember a szerelőakna mellett állt, a harmadik munkatársa a vezetéket készítette elő. a fiatal odaszólt neki: — Pista bácsi, jöjjön gyorsan, baj van! — s már ereszkedett is le az aknába, pedig utólag a jegyzőkönyv megállapította: „az aknába leereszkedni csak az előírásban foglalt biztonsági intézkedések megtétele után szabad.” És mire a harmadik munkatárs az akna szájához ért. már azt látta, hogy a fiatal ember leért, küszködik az ájulttal, majd maga is összecsuklik. És akkor neki kellett cselekednie. Azóta már jó néhányszor végiggondolta a dolgot, különösen a szemrehányások tükrében. A faluban, a részletek ismeretében, elítélték a döntését és igazság szerint nem is értették. Mert Kapui Bálintnak ki ez a fiatal ember? Senki! Összesen három hónapja dolgozik velük. A Pista pedig gyerekkori barátja volt, 25 éve mindennap együtt utaztak be Pestre, és együtt jöttek haza. Ismerték egymás gondolatait, mozdulatait, s ha valakikre azt lehet mondani, hogy igazi komák voltak hát akkor ők igen. És Kapui Bálintnak nem is volt kedve magyarázkodni. Amikor a baj megtörtént, este, hogy kiengedték a kórházból, átment az özvegyhez és próbálta neki megmagyarázni, de az csak sírt és vádolta Bálintot. Az asszonytól tudta meg, bár kissé elferdítve. a falu is a részleteket. A sírhoz sem ment oda Kapui Bálint, hogy részvétet mondjon, mért éppen ő mondana részvétet, amikor megmenthette volna a barátját. Az is rettenetesen kellemetlen volt neki, hogy a temetés végén a fiatal ember odament hozzá a feleségével, és az asz- szonyka sírva köszönte meg. amit a férjéért tett. Kapui Bálint ugyanis látva, hogy mi van lent, ledobta a kötelet, teleszívta a tüdejét, leereszkedett, és nem a régi barát hóna alá csómozta. hanem az alig ismert fiatal embert kötötte át, mert azt már tudta róla, hogy két kicsi gyermeke van, és azt is tudta, hogy csak 25 éves. Nem gondolta ezt akkor végig, csak cselekedett, bizva benne, hogy lesz még ereje a barátját is kimenteni. Mire felindult, már elfogyott a levegő, nyelte ő is a gázt, csak any. nyi ereje volt még. hogy felhúzza a fiatal embert, aztán elájult. O z igazgatóhelyettes rendkívüli jutalmat adott neki, és biztosította, hogy felterjeszti „Életmentő” kitüntetésre. Kapui Bálint csak bólogatott. nem tudta, mit mondjon erre. S ahogy csendesen rázkódott a faluba tartó buszon, mind nehezebbnek érezte a beszélgető emberek között a magányát, s most először az a zavaros érzése támadt, hogy ő valamiért tényleg bűnös, mert csak a temetőben maradottakra gondolt, s eszébe sem jutott; mivel olyan természetesnek tűnt az egész, hogy az éppen induló buszon egy fiatal ember kezét gyöngéden megfogja a felesége.
