Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-14 / 113. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. máju6 14. A „fehér világ” alkonya Dr. Szekér Gyula Ottawában Dr. Szekér Gyula. a kor­mány elnökhelyettese a ka­nadai kormány meghívásá­ra kedden este hivatalos látogatásra Ottawába érke­zett. Szerdán találkozott Pier­re Elliott Trudeau miniszter- elnökkel. Ezt megelőzően tárgyaláso­kat folytatott Donald Ja­mieson kereskedelmi és ipar­ügyi miniszterrel a magyar- kanadai gazdasági kapcsola­tokról. A szívélyes légkörű eszmecserén kölcsönösen megállapították, hogy számos lehetőség kínálkozik a két ország közötti gazdasági együttműködés és ipari koo­peráció fejlesztésére, elsősor. ban a mezőgazdaság és gép­ipar területén. Szükséges, hogy ebből a célból a két or­szág szakértői minél előbb kapcsolatba lépjenek egymás­sal és felmérjék a piaci lche. tőségeket. Jamieson miniszter ebédet adott a magyar miniszterel­nök-helyettes tiszteletére, melyen a kormány több tagja is részt vett. A nap folyamán dr. Szekér Gyula jelen volt a kanadai parlament ülésén, majd eszmecserét folytatott Mitchell Sharppal a kor­mánypárt parlamenti vezető, jével, aki a miniszterelnököt annak távollétében rendsze­resen helyettesíti. Ezt köve­tően Alastain Gilleupie bánya és energiaügyi miniszterrel folytatott eszmecserét, majd találkozott a kanadai sajtó képviselőivel is. Hivatalos ottawai tárgyalásai befejez­tével dr. Szekér Gyula Toron, tóba és Montrealba látogat. Csütörtök reggel Libanon­ban újabb összecsapások voltak a falangisták és a nemzeti-hazafias erők oszta­gai között. A tegnapi nap folyamán a harcokban ötve- nen vesztették életüket, száz­ötven a sebesültek száma. A leghevesebb összecsapások Bejrútban zajlanak, de har­cok folynak Tripoliban és az ország más városaiban is. A UPI szerint tegnap ta­lálat érte Eliasz Szarkisz újonnan megválasztott liba­noni elnök Bej rút melletti villáját. Kamal Dzsumblatt, a ha­ladó szocialista párt vezető­je tegnap este Bejrútban megbeszélést tartott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Fel­Megújúló gerrilatámadá- sok hívják fel a a világ fi­gyelmét az afrikai fehér ura­lom egyik „bástyájára” Rho. desiára. Az ország 6,1 millió főnyi színes bőrű lakossága 270 ezer „fehér” uralma alatt áll. A színes bőrű népesség 90%-a déli bantu nyelveket beszélő népekhez tartozik. Nyersanyag-kitermeló. ter­mészeti kincsekben gazdag agrár-ipari ország. A világon harmadik a krómérc-, hato­dik az azbeszt-, nyolcadik az aranytermelésben, de egyéb ércek bányászata is jelentős. A kitermelt ásványi kincse­ket a hazai, a brit, a dél-af­rikai, a nyugatnémet, az amerikai és japán ipar hasz­nálja fel. Az ország külkeres­kedelmi forgalmának közel 80%-át mozambiki kikötőkön keresztül bonyolította le. Az ország területén 1514- ben jelentek meg a portugá­lok. A később Matabele- földnek nevezett területet 1889-től a Cecil Rhode által szabadítási Szervezet végre­hajtó bizottságának elnöké­vel. A tanácskozás részletei nem ismeretesek. Ugyancsak tegnap este kö­zös értekezletet tartottak a „Libanoni Arab Hadsereg” és a Kamal Dzsumblatt ve­zette baloldali pártok kép­viselői. A tanácskozás után kiadott közlemény hangoz­tatja: a „Libanoni Arab Hadsereg” csatlakozik a Pa­lesztinái ellenállás és a li­banoni hazafias mozgalom harcához. A közlemény szerint a két fél a jövőben összehangolja álláspontját és intézkedése­ket tesz akcióegységük elő­mozdítására. alapított Brit Dél-afrikai Tár­saság Dél-Rhodesia néven irá­nyította. A vidék északi ré­sze Észak-Rhodésia (a mai Zambia) is a társaság igaz­gatása alá került. 1918-ban Dél-Rhodesia brit korona- gyarmat, Észak-Rhodesia protektorátus lett. 1923-tól Dél-Rhodesia önkormányzat­tal rendelkező gyarmat. 1953. tói a brit gyarmatosítók által létrehozott Közép-afrikai Fö- derácó része, 1963-tól ónálló kormányzattal rendelkező brit gyarmat. 1964. áprilisában hatalomra került Ian Smith reakciós kormánya, amely a gyarmat nevét 1964. október 24-én Rhodesiára változtatta. 1965. november 14-én a fe­hér telepesek egyoldalúan ki­kiáltották az ország „függet­lenségét”. 1966. december 22- én Rhodesia kilépett a Brit Nemzetközösségből. 1970. március 1-től köztársaság lett, az életbe lépő alkotmány, „af­rikai” és „európai” területre osztotta az országot. 1974. decemberében az afrikai fel. szabadító harc megerősödése tárgyalóasztalhoz kényszerí­tette a rhodesiai kormányt. 1975. elején a Zimbabwei Afrikai Unió (ZAPU) és a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) az Afrikai Nemzeti Tanács (ANC) kere­tében egyesült. 1975. szeptem­berében sikertelen tárgyalá­sok folytak a Smith-kormány és az ANC között. 1976. feb­ruár végén Rhodesia táma­dást hajtott végre Mozambik határ menti települései ellen. Válaszul március 3-án a mo­zambiki kormány lezárta több mint ezer kilométeres rhode­siai határát és kisajátította az országban lévő rnodesiai javakat. Május 3-án a fokozódó geril­laháború ellen új offenzíva érdekében 55 ezer főre duz­zasztotta az „önvédelemre” készülő kormány a hadsereg és a rendőrség létszámát. Harcok Libanonban Változás vagy állandóság Kínában ? hullanak ismét a fejek, mint a 66—67-es kul­turális forradalom idején. Meglehet tehát, hogy találóan jellemzi a jelenlegi pekingi politikai helyzetet a londoni Guardian egyik cikkéinek címe: „Törékeny fegyverszünet Peking frakciói között”. S az is bizonyos, hogy a Mao utódlásáért folyó ha­talmi harc még nem dőlt el, különben nem kerülne sor fegyverszünetre. A már idézett hongkongi South China Morning Post szerint az USA-t és Japánt most leginkább az érdekli: bármerre dől is el a kínai hatalmi harc, kitart-e Peking szov- jetellenes politikája mellett? Ha más alap­állásból tó, de a szocialista tábort, a béke hí­veit is elsősorban ez érdekli, hiszen a kínai politika többi vonatkozása nagyrészt kínai belügy. K ína-szakértők szerint az úgynevezett radikális és az úgynevezett pragma­tista szárny között az a fő különbség, hogy az előbbiek a politikai harcot, az utób­biak a gazdasági fejlődést tartják az elsőren­dűnek. Meglehet. Annyi azonban bizonyos: a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal való szembefordulás mind a politikai harcot, mind a gazdasági fejlődést Kínában egyértelműen rossz irányba viszi. Más szó­val: politikailag és gazdaságilag egyaránt csak úgy fejlődhet igazán korszerű, népe ja­vát és valódi érdekeit szolgáló hatalommá a világ legnépesebb országa, Kína, ha visszatér a barátság és a szövetség politikájához azok­kal az államokkal, amelyekben a nép van hatalmon. (KS) PÁRTKONGRESSZUSRA KÉSZÜL AZ NDK 2. Megoldják a lakáskérdést A rövid idő alatt Berlin egyik jelképévé vált tv-to- rony alatt, a berlini informá. ciós központ nagyon csinos, idegenvezető-nője a hivatalos kedvességen messze túltevő lelkesedéssel magyarázta az épülő főváros makettje felett: „Berlin egyre szebb és egyre fiatalabb”. A második világ­háborúban 70 százalékig le­rombolt város újjáépítésének szakaszait ismertetve jutott el a mostani nagyarányú la­kásépítésig, ami legfőbb fia- talítója Berlinnek is. 7S0 ezer új otthon Az NSZEP IX. kongresszu­sának irányelvei szerint 1976 és 1980 között a lakáskörül­ményeket 750 ezer lakás épí­tésével, illetve átépítésével, korszerűsítésével kell megja_ -vítani. Ez a szám 250 ezerrel nagyobb, mint a legutóbbi öt évre tervezett, és 140 ezerrel nagyobb, mint a megvalósí­tott lakásépítések száma. Az 1980-ig megépülő 750 ezer lakásból 75—77 ezret Berlin lakossága kap. E számok ismeretében egyáltalán nem furcsa az embernek, ha a tv-toronyból körülnézve, a főváros nagy­részt már kialakult központ­ja körül valóságos építődarú- erdőt lát, magasodó házakkal. Üj lakótelepek, színes, tet­szetős, 20—25 szintes épületei nőnek ki a hajdani bérka­szárnyák szürke, egyhangú tömegéből. Talán valamely, a jelképeket tisztelő szándék alakította úgy, hogy a IX. kongresszust megelőző hetek­ben éppen a IX. kerületben kezdődött egy új városrész építése, ahol 1980-ig 20 ezer lakás készül el. Biztosan elkészül-e. bizto­san betartják-e a tervet? — kérdeztük Heinz Geldnertől, a lichtenbergi kerületi tanács titkárától, akit ugyancsak a lakásépítés üteméről, ará­nyairól és módjairól faggat­tunk. Geldner elvtárs először nem nagyon értette a kérdést: ha egyszer megtervezték, a pártkongresszus irányelveiben is benne van, hogy a 750 ezerből 75—77 ezer lakás Berlinben, s ezek közül 15 585 Lichtenbergben, az ő kerüle­tükben épül meg, mi tehetné kérdésessé, hogy 1980 végéig ezekbe az otthonokba be is költözhetnek a lakók... Minden gyerek óvodás Egy nagyon szép tavas, er­dős rész körül, tulajdonkép­pen egybefüggően, mégis kü­lönállóan három lakótelep épül itt, Berlin egyik mun­káskerületében. A lakás ugyan alapvető, de csak egyik alkotóeleme a lakótelepnek. A titkár idézte a IX. kong­resszus irányelveit, amely ki­mondja, hogy a lakásokkal együtt és egyidőben létre kell hozni a szükséges iskolákat, tornatermeket, óvodákat, böl­csődéket, kulturális és klub- helyiségeket, fiókkányvtára. kat, kereskedelmi intézmé­nyeket, rendelőintézeteket és szolgáltató létesítményeket. Az 1972-ben kezdődött nagy­arányú lakásépítéssel párhu. zamosan eddig is úgy építet­ték például a gyermekintéz­ményeket, hogy minden gye­reket fel tudtak venni a la­kótelep egyik vagy másik óvodájába. Hetvenkettő óta megépült még két vasárcsar­nok. *az idén átadják a har­madikat. Szolgáltatóház épült, s ebben posta, virágüzlet, egy szolgáltató felvevőhely, női és férfifodrászat, kozmetika létesült, A klubvendéglőben naponta 2500 adag ebédet főznek. 2000 adagot az isko­lások részére. A !X. kong­resszust megelőző napokban adják át rendeltetésének a lakótelep új egészségügyi központját, ahol 50 orvos dol­gozik majd. * A munkásoké az elsőbbség A lakáspolitikáról váltot­tunk aztán szót: kik kapják a lakásokat és mennyi ideig kell várni arra, nogy egy- egy család új otthonhoz jus­son? A munkáscsaládoké az el­sőbbség, mondják ki az el­vek, és valóban ... A leg­utóbbi öt évben Lichlenberg- ben átadott lakások 70 száza­lékát munkások kapták, első­sorban több műszakban dol­gozó munkások. Előnyt él­veznek a sokgyermekes csa­ládok és a fiatal házasok. Ebben a kerületben az új lakások 60 százalékát a mün- káslakás-építő szövetkezetek létesítik, a munkahely támo­gatásával és a leendő Lakók személyes részvételével a munkában. A Német Szocialista Mun­káspártnak. a német munkás -paraszt államnak elhatá­rozott szándéka, hogy 1990-ig megoldják a lakáskérdést: addigra minden család önálló lakáshoz juthat. Nincs oka senkinek kételkedni abban, hogy ez az elhatározás Is maradéktalanul megvalósul. Következik: A szakosítás szövetkezete. F. Fábián Ferene Kékóczi S emmi szándékosság nem volt abban, hogy az új brit külügyminiszter, An­thony Crosland első külföldi útja ép­pen Pekingbe vezetett. Távol áll Londontól a Kínával való különösebb kacérkodásnak, mélyebb barátkozásnak a törekvése. Csupán úgy hozta a véletlen, hogy Wilson váratlan lemondása nyomán hirtelen következett be változás a brit kormány néhány tárcájánál, s a külügyminiszter (eredetileg az időközben kormányfővé választott Callaghan) útiprog­ramjában éppen Peking és Tokió volt soron. Mi újat tudott meg Crosland a változatla­nul rejtélyes Kínáról? A Hongkong brit koronagyarmaton megjelenő South China Morning Post nevű napilap vezércikke sze­rint: a brit külügyminiszter a jelenlegi kínai vezetéstől olyan tájékoztatást kapott, hogy Kína külpolitikájában az elmúlt hetekben bekövetkezett személycsere nem hoz drasz­tikus változást. így lesz-e, csakugyan? Az úgynevezett ra­dikálisoknak, a Csiang Osimg (Mao felesége) vezette hatalmi szárnynak sikerült ugyan el- távolítania a fő ellenségüknek tartott, prag­matikus Teng Hsziao-pinget — akiről azt is feltételezték (legalábbis a radikálisok), hogy mérsékelni kívánja a szovjetellenes politiká­ját —, de a Kína-szakértők szerint mégsem arattak teljes győzelmet. Azért nem, mert Teng utóda, Hua Kuo-feng nem a radikáli­sok embere, hanem úgynevezett centrista. 3őt, politikai megfigyelők azt is tudni vélik: a mérsékeltek annak fejében fogadták el Teng menesztését, hogy azt követően nem lesznek tömeges politikai leváltások, nem

Next

/
Thumbnails
Contents