Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 1. MUNKÁSFIATALOK BESZÉLTEK DEMOKRÁCIÁRÓL, HA- ZARÖL, NEMZETKÖZISÉGRŐL. PERGŐN, ÖNTUDATOSAN, ŐSZINTÉN. MINDEN MONDANDÓJUKNAK AZ VOLT A LÉNYEGE* Az utat végig kell járni Ülünk az asztal körül: Hess József galvanizáló, Szolnok Erzsébet finomtechnikus, Bakó József forgácsoló, Ar- dai Miklós szemüveglencsés. A színhely a MOM mátészalkai gyára. Később közénk csöppen, épp a vita közepén Biró Miklós igazgató is. A társaságban van egy közös: mind fiatalok. Ezt itt nem is kell szervezni, hiszen a gyáriak átlag- életkora 24 év, 90 százalékuk 30 alatti. Mindezt azért keli előre bocsátani, hogy érthető legyen a néha sarkos fogalmazás, a modern eszmefuttatás, a tudásteremtő kételkedés, a kővetkezte- téslevonás egyszerűsége. Mi az üzemi demokrácia? — Nos ott kezdődik, hogy van beleszólási jog. — Évente négyszer. Ez lenne az egész? — Maradjunk a lépcsőzetességnél. Először ez, aztán a kisebb egységek tanácskozásai. Ez azért fontos, mert ma már ott tartunk, a munkások fele él ezzel, s nem tart attól, hogy hátrányos következménye van annak, amit mond. — Beszélni könnyű... — ... de nem egy kollektíva előtt. Tudod, hogy lehurrogják, aki mellébeszél, vagy követel. Beszélni igenis nagyon nehéz, ha van felelősség. — Igaz, legyen. De én azt mondom, hogy ez csak akkor ér valamit, ha akkor is beszél valaki, ha azt látja, hogy a másik lóg, akkor beszél, ha ezzel segít a másiknak, akinek nem megy a munka. — Én azt hiszem, a legnagyobb demokrácia az, ha valaki nyolc órán át dolgozik. — De miért dolgozik? A munka a legtöbb embernél a pénz megkeresésére szolgál... — __már akinél. — Ne szépítgessük, ez a jellemző. Mi itt egy fiatal gyárban vagyunk. Ki mondhatja el magáról, hogy komplett munkás? Senki. Egyelőre azt is tanuljuk. — Azért valamit elértünk. A múltkor 80-an szólaltak fel a termelési értekezleten. Ebből csak 3 volt magánügy. Ez semmi? — De. Sok. Én azonban mégis úgy gondolom, a lényeg ott kezdődik: mindenkinek tudnia kell, hogy mit és miért cselekszik — Nálunk már volt, hogy azt mondja valaki: ha a'szerszámot nem adjuk, akkor leáll a többi műhely. — Előfordul, hogy az esztergályos látja: ha elmegy szabadságra, akkor gáz van. Vállalja, önként. Marad. — Ha jól megnézzük: a jó munkának van egy olyan, mozgatója, mint a norma. Ez tudatos. Aztán valami, amit én ösztönösnek érzek még: az olyan inditék, amit a lelkiismeret diktál. — Ennek kell tudatossá válnia. Ott kezdődik a demokratizmus. A demokrácia nemcsak beleszólás. Nem elsősorban. Felelősség. Én úgy mondanám, erről csak akkor beszélhetünk, ha a munkát valaki a magáénak érzi. — És ezzel együtt a gyárat. Gondokkal és örömökkel. — Kevés. Ezt el kell helyezni egy nagyobb körben. Szerintem legalábbis. Ki garantálja, hogy amit mi jónak tartunk, az az is? Erről csak az győz meg, ha magasabb célokkal is összevetjük. Ez a mi dolgunk lenne? — Talán Biró elvtársé? Nem az ő zsebébe termeljük a többet. Is. De a magunkéba, a népgazdaságéba. Miért csak az igazgató latolgasson? Ha jó nekünk a jobb és több, akkor vállaljunk részt a döntésből is. — A melós, aki fantáziát talál abban, amit csinál, az kényszert érez, hogy többet és jobbat csináljon belőle. — A lencsékre gondolsz? Tény. utolértük a franciákat. Le is hagytuk őket... — Ezzel nem azt akarod mondani, hogy csak a magyar termék ... — Is. Miért? Szégyen? — Ne kalandozzatok el. — Ez nem kalandozás. Szerintem a lényeg. Ha jó, akkor jó, legyünk büszkék rá. Ha a termék minket gazdagít, nekünk szerez jó hírnevet, akkor semmi baj. — Ez a díszlet nélküli hazafiság. — Szeretni kell a szülőföldet, a Himnuszt a nemzeti színeket. De nemcsak úgy általában! — Azt akarod mondani, hogy a szemüveglencsében ott a hazafiság? — Ott. És Ress galvanizálásában. Ardai forgácsolásában, Erzsi munkájában. Feltéve, ha jó. — A jóság meókérdés. — Tévedés. Felelősség kérdése. Tudod te is, mikor csinálsz jót. És azt is, mikor javasolsz értelmeset. Ebben van a lényeg. — Vagyis egy szót se az olyan hazafi- ságról, aminek nincs köze a munkához. — Ahogy mondod. Ahogy a demokrácia nem egyszerűen szónoklás, úgy a hazafiság sem. — Jó vízóra, jó hazafi. Jó lencse, jó magyar ... — Miért ne? A mi hazánk hírét javítja. És ez nem mindegy. Mit gondolsz, hogyan győzünk meg másokat, hogy a mi társadalmunk jó? Azzal, hogy vannak vívmányok? De hogyan, miből? Kikkel és miért? — Van abban valami érdekes, hogy a mi körünkben már nem divat arról beszélni, hogy Nyugat. Senki nem ájul el, ha egy Grundigot lát. Vagy egy Sanyót. Miért ? Mert mi is tudunk olyat. Érted az összefüggést? — Tehát mindenütt másutt gyengébb a melós. Csak mi. — Tévedés. Jó a francia, az angol, a nyugatnémet is. Jó, van, amit jobban csinál. Ám mi magunknak készítjük. De hogyan győzzük meg az igazunkról, ha mi rosszabbat tudunk csak csinálni? Kimosolyog. — Termékeinkben exportáljuk az igazunkat — Ha úgy tetszik. S bennük magunkat. Mindenesetre így nehezebb és felelősségteljesebb másokat segíteni, mint egyszerű drukkolással. — Add ehhez, hogy van szocialista együttműködés, KGST, s akkor kész a kép-'' let. — És a kezdetnél ott vagyunk mi is, a magunk felelősségével, munkájával. — Ez töredék. — De csak hibátlan töredék ad hibátlan egészet. — A lépcsőzet, amit az elején mondtam. Felelősség, munka, hazafiság, nemzetköziség. — Nekünk ezt könnyebb megérteni, mint egy idősebb nemzedéknek. Nem fertőzött annyira az anyagiság, mi az eszmét készen kaptuk.... ... készen, s éppen ezért nehezebb. Mert mit adhatunk hozzá? Mindig azt mondják, hogy ti készen kaptatok? — Ez nem baj, ha legalább több mer- szet, több vállalkozókedvet, ötletet, jobb munkát, s főleg igaz gyakorlatot adunk hozzá. Ez az igazi továbbfejlesztés. — Nem érzed túlzásnak, hogy ennyire fontosnak nyilvánítjuk magunkat? — Nem, sőt. Akkor leszünk mind munkások. ha ezt nemcsak megfogalmazzuk, de érezzük is. Itt a hatalom alapja. Ha erre igényünk van, az útat végig kell járni ___ A vita itt .véget ért. A hallottakon kívül egy történetet hoztam még innen. A szemüveglencse üzemben történt. Amikor először teljesítették tervüket, az igazgató tájékoztatta őket. Meghallgatták, s szinte bénultan ültek. Ekkor mondta nekik Bíró Miklós: hát őrüljenek. Ne szégyelljék a sikert! örüljenek már! Ezt is meg kellett tanulni. A munkában meglelt öröm minden siker forrása. * Bürget Lajos Takács György Ugyanúgy mennek be munkahelyeikre, mint megyénk közel 100 ezer munkásának bármelyike. Munkakönyvükben sincs különleges bejegyzés, munkájuk azonban az avatatlan számára nem is egészen munkának, inkább alkotásnak számít. Uj gépek, épületek, biztonsági berendezések születnek gondolataik, kezük munkája nyomán a rajzasztalon, amelyhez nem elég a munkaidő nyolc órája. Ám nem csak a külső szemlélőnek, saját maguknak is nagyszerű érzés, amikor megindul az új gép, felépül a tervezett létesítmény. De beszéljenek erről ők maguk. Takács György, az AGROBER tervezője. — Mást nem tudnék elképzelni. Ez az életem. Olyan varázsa van ennek a munkának, hogy aki nem ismeri, talán meg sem érti. Bejön valaki és azt mondja: kellene nekünk egy szakosított telep, vagy egy húsüzem, és én máris betonban, acélban, üvegben képzelem el az egészet. Van, amikor pár oldalba sűrítik az igényt, de ott áll a végén, hogy csak ennyi pénz van rá. — Ezt ennyiből kell kihozni. Hozzálátunk. Számolgatunk, gondolkodunk, rajzolunk. Mikor? Mindig. Este otthon, délben az ebédnél, és természetesen a munkahelyen. Hogy tudom én ezt a korszerű épületet elhelyezni a régi major ósdi épületei közé, hogy ne borítsam fel a harmóniát? Milyen legyen a formája annak a nyíregyházi vetőmagtisztító és tárolótelepnek, amely a déli iparnegyedben a korszerű gyárak közé kerül, de itt más céloknak kell megfelelni? Hogy tudok ezen a 150 milliós beruházáson 1—2 százalékot fogni? Ha ötöt sikerül, akkor 200 gyermeknek óvodát lehet a spórolt pénzből építeni. Ámde a borsót ciánoz- zák, és ha milliméteres rés marad valahol, elpusztítja ami útjába kerül. — Ezzel nem lesz baj, de sikerül-e minden, ahogy kellene? A két nagy burgonyatároló például, hogy károsodás nélkül megóvhassák amit megtermeltek. Vagy felépül-e a mi terveink alapján Budapesten 50 óvoda mezőpanelből, ami sokkal olcsóbb a hagyományosnál és legalább olyan tetszetős és praktikus? Persze olyan is van, hogy feladná az ember. Akkor eszembe jut: értekén annyit ehhez, hogy itt maradjak? Zsákutcába jutottál, más megoldást keress! — biztatom magam és kereshetem hol rontottam el valamit. — Tíz évi tervezői munka nem nagy idő. De azért sok olyan létesímény áll már, amelyikben az én kezem munkája, az én gondolataim is benne vannak. Van annál jobb érzés, mint ezt látni ? ÚJÁT ADNI Jv. „Ez az életein” Veress Elemér, a MEZŐGÉP szerkesztőmérnöke. — Nekünk korszerűbb termékek gyártása, a mezőgazdaságnak kevesebb fizikai munkával jobb minőségű élelmiszerek termelése a feladat. A közös program teljes összhangot kíván, olyan gépeket kell gyártanunk, ami a legjobban kiszolgálja az embert. Nem könnyű feladat. Mennyit töprengtünk, míg az 5 és 8 méteres zsákszállítókat elkészítettük! Aztán pihenésre sem volt idő, máris a mindent felhordó volt gondolataink középpontjában. Veress Elemér — És a kalapácsos darálók, vagy a CV—71-es cukorrépamag szemenként vető? Az utóbbi években kiemelt tevékenység lett a műszaki fejlesztés. Ránk a szarvasmarha-tartás, a sertéstartás és a gyümölcsbetakarítás gépeinek fejlesztése vár. Nagyon nagy feladat, egyedül nem tudunk megbirkózni vele. A tervek készítésénél más intézetek segítenek. Mi a kísérleti gépeket, majd a tapasztalatok alapján a prototípust készítjük el. Van persze agronó- musunk is, hiszen az élettani sajátosságok ismerete nélkül nem lehet újat alkotni. — Mennyit töprengünk, mennyi idő telik el egy új termék piacra kerüléséig? Attól függ, mennyire bonyolult, aztán kell-e hozzá és egyáltalán beszerezhető-e külföldi alkatrész. A most készülő silómaró hidraulikus es vezérlőegységeit nem tudjuk magyarral helyettesíteni. Szép, nehéz a mi munkánk, de sok öröm telik benne. Legnagyobb az, amikor beválik, jót mondanak róla a szakemberek, és sikerül könnyebbé tenni a vele dolgozók munkáját. Váradi Sándor, a VSZM technológusa. — Ügy kezdődött, hogy a fékbetét külső ívcsiszológép levágta egyik munkatársam ujját. Előtte is volt már ezen a gépen néhány baleset, aztán elkezdtem gondolkozni, mit lehetne csinálni. Vasárnap délelőtt otthon eszembe jutott valami. Másnap megcsináltuk, felszereltük a gépre. Nagyon egyszerű szerkezet. A lényege, hogy a vízszintesen forgó adagölódob- ra helyezett fékbetétet ne kelljen a függőlegesen forgó csiszolókorongig kézzel kísérni, hanem egy kettős rugós, karos szerkezet előbb megfogja a betétet. Ötezer-ötszáz készül ebből műszakonként és elég volt egy pillanat figyelmetlenség. — Persze nem ez volt az első újításom, mióta itt dolgozom — két éve lesz ennek — nyolc újítási javaslatot adtam be. Milyeneket? Elsősorban a csiszolóüzem porártalmának csökkentésére és a csiszolás termelékenységének növelésére hasznosíthatók. Természetesen nem pénzért. De ha elárulom, hogy eddig még csak ötszáz forint újítási díjat kaptam, úgyis kiderül. Azt szeretném, ha minden gépünk, berendezésünk többet tudna. Huszonöt éves vagyok, lesz még rá időm, hogy többet tegyek. Nagyon szeretem a munkámat, de ha az újításokkal többet termelhetünk, mit számít az a néhány vasárnap? Balogh József Május 23 Időközi tanácstagi választás A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az 1976. április 6-i ülésén az egyes megüresedett városi, nagyközségi, községi tanácstagi választókerületekben időközi tanácstagi választás kitűzésére hozott határozatot. A végrehajtó bizottság a Biri községi 9, a Bököny községi 21, 37, 48, a Csenger nagyközségi 15, 16, 26. 42, az Érpatak községi 13, a Geszteréd községi 1, a Gyűrtelek községi 6, a Gyulaháza községi 7, a Jármi községi 18, a Kékese községi 17, 19, a Lónya községi 11, 17, a Mándok nagyközségi 5,40, 48, a Mariapócs nagyközségi 21, 22, 28, Kisléta 3, Pócspetri 27, 28. a Mezőladány községi 29,35, a Nagyecsed nagyközségi 29, 32, 38, 43, a Nyírbátor városi 16, a Nagykálló nagyközségi 51, a Nyírbéltek nagyközségi 9, 55, a Nyíregyháza városi 103, a Pa- nyola községi 4, 27, a Rozsály nagyközségi 28, 33, a Szakoly községi 2, 24, 34, a Tornyospálca községi 6, 43, a Tyúkod nagyközségi 16, 38, 50, 53, 60, az Üjfehértó nagyközségi 40, a Vaja nagyközségi 5, 18 számú tanácstagi választókerületekben az időközi tanácstagi választást 1976. május 23 napjára tűzte ki.
