Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-12 / 111. szám

1976. május 12. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Ingázók T ársadalmi szerveink tanácskozásain gyakran szóba kerül az ingázó munkások helyzete. Más fórumok is mind behatóbban foglalkoznak ezzel a százezreket érintő társadalmi üggyel. Egyes megyékben például a szakszervezeti szervek alig másfél év leforgása alatt há­romszor is napirendre tűzték a bejáró munkások helyzeté­ről készült felméréseket, jelzéseket. Érthető ez, hiszen — egyebek között Győr-Sopron megye — egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy az ipar csaknem egészében Győr, Sopron és Mosonmagyaróvár városokra koncentrálódott már a fel- szabadulás előtti évtizedekben, majd a szocialista ipar is ezeken a bázisokon fejlődött tovább. íme néhány adat: a megye városaiban dolgozó, de nem a városokban élő mun­kások száma ma már meghaladja a 25 ezret. Több üzem­ben — köztük a csaknem 18 ezer embert foglalkoztató Ma­gyar Vagon- és Gépgyárban — az ingázó fizikai dolgozók aránya eléri a 60 százalékot is. Hasonló számokat más vi­déki városból, sőt a főváros gyáraiból, üzemeiből is idéz­hetnék. Mint a felméiésekből kitűnik: a bejárók azért „járnak be”, mert a lakóhelyük nem tudja, vagy csupán nagyon alacsony színvonalon tudná eltartani őket. Többségük olyan községekben, falvakban lakik, ahol kevés az ipar és anoi a mezőgazdasági munkalehetőség sem kielégítő. A bejárók egy kisebb részének semmi köze a mezőgazdaság­hoz, csupán a lakásviszonyok késztetik távol élni a munka­helyétől. * / lyen körülmények között az ingázó munkások nehe­zen tudnak beilleszkedni a gyárak társadalmi életé­be. Fáradt, az átlagosnál jobban megviselt emberek, minden percüket kiszámolja a vonatindulás ideje. Nagy nehézségeket okoz a vidékieket bevonni a nagyüzemi demokratikus életbe. Kulturális fejlődésük, szocialista ne­velésük — számtalan esetlegesség függvénye. A szakmai oktatásban is csak kicsiny töredékük tud részt venni. Töb­bi között ezzel is magyarázható, hogy az ingázók tekinté­lyes része még mindig segédmunkás. Sajnos — erre utal több országgyűlési képviselő ta­pasztalata, erre figyelmeztetnek a megyei és országos fel­mérések — a kétlakiság szóhasználata ma is létezik: mint­egy szembeállítja ezeket az embereket a törzsgyökeres vá­rosi munkásokkal, mondván, hogy két lelkűk van: az egyik a munkás, a másik a paraszt, kettős a jövedelmi forrásuk is, az egyik a-gyárból, a másik a földből táplálkozik. So­kan irigylik tőlük az olcsóbb élelmezést, a vidéki házat', a szerzés jobb lehetőségét. Igaz, a vidékről bejáró emberek élveznek bizonyos előnyöket. De meg kell nézni, milyen árat fizetnek érte. Amikor néhány nagyvárosi gyárban véget ér a kora­délutáni műszak, a kapun kiözönlő tömeg kétfelé válik. Az egyik fele láthatóan jobban ráér. Türelmesen várakozik az autóbuszra, vagy kényelmesen hazakerékpározik, hazabal­lag, esetleg mozijegyet vesz, sétálni, horgászni megy. A nap hátralévő fele teljesen az övéké, még akkor is, ha egyeseknek a bölcsődébe, vagy óvodába kell sietniük a gyerekért, övék a könyvtár, ők a színházi közönségszerve­zők üzletfelei, az ő szavuk érvényesül leginkább a gyárak társadalmi fórumain. A gyárkapun kitóduló tömeg másik fele általában sem­mire sem ér rá. Ezek az emberek a hónuk alá szorítják a kis élelmiszeres táskát és már a kapuban rohanni kezde­nek, mert megy a vonatjuk. Lemaradni egy vonatról — számukra egyet jelent azzal, hogy ténfereghetnek a pálya­udvar előtt, miközben otthon várja őket a család, a háztá­ji munka. Nekik is járnak mindazok a jogok, mint a többi munkásnak, csakhogy nagyon ritkán élnek vele. Mint ahogy általában nem veszik igénybe az üzemi étkezést sem, inkább hazulról hozzák a maguk termelte elemó­zsiát. k Bagyon igaznak érzem egyik nagyüzemünk vezetőjé­ül nek szavait róluk: „Itt dolgoznak velünk, de ha nem I ^ vigyázunk, kívül rekednek a szocializmuson.” Az állam, az üzem, a nagy család sokat tesz értük, tö­rődik velük, számításba veszi sajátos helyzetüket. Legújab­ban már a társasházépítési akcióba is bevonják őket. De a bejáró munkások gondja — változatlanul országos ügy. összefügg a lakásépítéssel, a vidéki ipartelepítéssel, a köz­lekedés javításával, s nem utolsósorban lakóhelyeik jobb szociális és kulturális ellátottságával. Ezt szorgalmazzák a különféle vitákban, ezt a folyamatot hivatottak siettetni azok az intézkedések is, amelyek manapság a megyék, a városok és gyárak fórumain születnek az ingázók érdeké­ben. K. F. MÁTÉSZALKA A KELETI VÁROS KAPUJA. (ELEK EMIL FELVÉTELE) JUNIUS VEGÉIG Kétszáz munkahelyen kötnek új kollektív szerződést „Alkotmányozó” gyűlések jegyében zajlik az üzemi és a szakszervezeti élet ezekben a he­tekben és napokban megyénk szinte minden munkahelyén. A mintegy 200 kollektív szerző­déskötésre kötelezett vállalatnál, üzemben, gyáregységben, gyűléseken vitatják meg a munkahely és a dolgozók által közösen készí­tett, megszövegezett vállalati alkotmányt, a kol­lektív szerződés tervezetét. Ez jóváhagyás után 1976. és 1980. közötti időszakra határozza meg a vállalatok és a dolgozók jogait és kötelességét. Az új kollektív szerződés előkészítése azzal kezdődött, hogy a SZOT és a Munka­ügyi Minisztérium irányel­vei alapján a múlt év végén a vállalatok vezetői számot adtak dolgozóiknak, a szak- szervezeti szerveknek a lejárt kollektív szerződés végre­hajtásáról, az évek során összegyűlt tapasztalatokról. Szépséghibája volt ennek az időszaknak, hogy a beszá­molók nem elemezték elég mélyen az üzemi életet. Tervezetek május végéig Sokkal jobb képet fest a jelenlegi időszak, az új kol­lektív szerződéstervezetek elkészítése. Ennek a végső határideje május 31. Erre az időszakra az a jellemző, hogy a dolgozók minden munkahe­lyen teljes aktivitással ve­szik ki részüket a szerződés­tervezetek elkészítésében. Hozzászólásaikkal, javasla­taikkal felhívják a vállalat- vezetés figyelmét azokra a lehetőségekre, amelyekkel le­het fokozni a hatékonyságot, növelni a takarékosságot. Olyan tényezőket hoznak felszínre, mint a munka- és üzemszervezés ésszerűbb megvalósítása, a jobb mun­kaerő-gazdálkodás beveze­tése, a dolgozók munka- és életkörülményeinek a javítá­sa, a munkaidő jobb kihasz­nálása, ösztönzőbb bérezési formák életbelépése. Az üzemi élet minden terü­letére kiterjedő kollektív gondolkodás azért fontos a szerződéstervezet készíté­sének e szakaszában, mert így a szerződés végleges szö­vegébe be tudják építeni azokat a gondolatokat, me­lyekkel segítenek megvaló­sítani a most indult ötéves terv központi elképzeléseit és így minden vállalatot ösz­tönöznek a jobb, a jövedel­mezőbb gazdálkodásra. A kollektív szerződések ké­szítését segítő szakszervezeti szervek tapasztalatai szerint a most formálódó kollektív szerződésekben jobban kife­jezésre jutnak a dolgozók előtt álló kötelezettségek, azok a politikai, gazdasági célok, amelyeket meg kell valósítani. Ezenkívül a vál­lalatok nagy része jól építi bele a régi kollektív hasz­nos tapasztalatait. Hathatós mértékben élnek az új szer­ződéstervezetek elkészíté­sénél az üzemi demokrá­cia fórumainak a továbbfej­lesztési lehetőségeivel. A végső forma A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a, szakmai szak- szervezetek vezetői úgy íté­lik meg, hogy a vállalatok, üzemek, gyáregységek, — amelyeknek kollektív szer­ződést kell kötni — több mint 80 százalékánál elké­szítették a tervezetet. Most az a feladat, hogy a szakszer­vezeti szervek közreműkö­désével azokat a dolgozók mindenütt behatóan vitassák meg, egészítsék ki, hogy a tervezet végső megfogalma­zása kollektív munka le­gyen. A vállalatvezetésnek és a szakszervezet helyi ve­zetőinek a kollektív szerző­déseket június harmincig kell aláírni és július elsején lép­nek életbe. R agyogó, tavaszi napsütésre éb­redt a főváros május 8-án. A Szabadság-szálló elé egymás után gördültek az Ikarus autóbuszok, a tizenkilenc megye és Budapest kül­döttei még a délelőtti órákban meg­érkeztek a KISZ IX. kongresszusára. Ebéd után ismét buszokba ültek a résztvevők és az Alkotó ifjúság-kiál­lításra mentek. Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkára megnyitójában el­mondta: 80 ezer fiatal küldött be pá­lyamunkát és több tízmillió forint hasznot jelentenek a népgazdaság­nak azok az alkotások, amelyeket már a gyakorlatban is alkalmaznak. A megyék küldötteit egy-egy mi­nisztérium képviselője fogadta: a sza. bölcs-szatmáriakat dr. Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes. Küldötteink megnézték a Nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskola kü­lönleges lengőhimbás hajtóművét és forgó mágneses teret bemutató szer­kezetet, amellyel az Oktatási Minisz­térium nagydíját és a KISZ KB kü- löndíját nyerték el. A kiállításról az ünnepi zászlódísz­be öltözött Építők Rózsa Ferenc Szék. házába mentek a küldöttek, ahol megkezdődött a kongresszus. Az el­nökségben a szabolcsiakat Csonka Ot­tó, a Kemecsei Állami Gazdaság gép­jármű-villamossági műszerésze kép­viselte. Este a Városligetben — ahol a Kongresszusi ifjúsági parkot „ren­dezték be” — a KISZ Központi Mű­vészegyüttes tánckara és kórusa, a Váza együttes, valamint népszerű színművészeink közreműködésével ünnepi hangversenyt rendeztek. A résztvevők a mozgalmi-politikai da­lokat együtt énekelték az előadók­kal. Az est „slágere” a Venceremos volt... Küldötteink közül Szabó Józsefné a hétfői plenáris ülésen első felszólaló­ként kapott szót. Elmondta: a me­gyében milyen eredményeket értek két alkalommal küldött-, most pedig meghívott vendégként. — Ez a kongresszus sokkal na­gyobb méretű és fiatalosabb, mint az eddigiek — mondta —, olyan határo­zatokat készítenek elő a kongresszu­son, amely méltó a ma alkotó, poli­tizáló ifjúságához. Acs Brigitta a Fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium másodikos tanuló­ja. Most készült az első jelentősebb közéleti fellépésére. Szabolcsiak a KISZ-kongresszuson el fiataljaink, a társadalmi összefo­gással mit építettek az iparban, a mezőgazdaságban. Beszélt a szabol­csi fiataloknak az őszi mezőgazdasági munkáknál, a betakarításnál meg­nyilvánuló aktivitásáról. Ugyancsak társadalmi munkával járulnak hoz­zá KISZ-eseink a sportlétesítmények, bölcsődék, óvodák építéséhez. Szabó- né a megye fiataljai nevében felhí­vással fordult a kongresszusi küldöt­tekhez: a X. KISZ-kongresszusig épít­senek minden megyében tíz-tíz sport­pályát a fiatalok. Karoly László, a fehérgyarmati já­rási KISZ-bizottság titkára harmad­szor vett részt kongresszuson. Első — A középfokú tanintézetek szek­ciójában vesznek részt. Az ifi vezetők munkájáról, a Kilián-mozgalomról, a KISZ-taggá nevelésről beszélnék, ez áll hozzám legközelebb. Először va­gyok kongresszuson. Otthon az osz­tálytársaim is örültek, megnézték a kongresszusi dokumentumokat, a KISZ-es kiadványokat, az emblémá­kat, amiket kaptunk. Reményi Katalin a tanárképző fő­iskola hallgatója, a KISZ megyei bi­zottságának tagja is először vesz részt kongresszuson. — Sokkal politikusabbak ma a fia­talok, mint amikor én lettem KISZ- es, amikor az első taggyűléseken vet­tem részt. Kritizálnak, de rögtön ja­vasolnak, vállalnak. Aktívan részt vesznek a közéletben, a munkában is, a diákok pedig a tanulásban. Az értelmiségi fiatalok szekciójá­ban Zám Katalin képviselte a sza­bolcsiakat. — Ellentmondásos tapasztalat, de úgy látom, hogy az értelmiségi fia­talokat újabban kissé nehezebb ak­tivizálni, kevésbé érdeklődnek a kö­zös programok iránt. Természetesen ez nem vonatkozik mindenkire, de az a célunk, hogy minél többén ve­gyenek részt közülük is a KISZ kü­lönböző programjaiban. Vasárnap este színpompás látványt nyújtott a Népstadionban a 900 spor­toló fiatal. Mindenki 1040 métert fu­tott. A mieink közül Stankóczi Mi­hály és Kinyik József ért be elsői nek. Három helyszínen folyt a küz­delem: tréfás feladatokat kellett meg­oldani a küldötteknek, fociztak és asztaliteniszeztek is. A tévétorna el­indítói — Müller Kati és Bérezi Ist­ván — is megtornáztatták a fiatalo­kat. Kedden este majálison búcsúztak egymástól a küldöttek, a meghívott hazai és külföldi vendégek. A késői órákig tartó látványos műsor, a tánc, a dal legalább olyan egységes volt a fiatalok közt, mint a négy napon át tartó tanácskozás. Búcsút intettek egymásnak, azonban hamarosan újból találkoznak, a hétköznapok mozgalmi feladatainak végrehajtásá­ban. Tóth Kornélia Tájékoz­tató N em egyedülálló, de minden esetre fi­gyelemre érdemes kezdeményezés, amit a SZÁÉV-nál csinálnak. Negyedévenként gazda­sági tájékoztatót adnak ki az előző három hónap­ban végzett munkákról, a legfontosabb mutatók­ról. Csak példaként né­hányat említünk közü­lük. Szó van ebben áz árbevételről, a termelé­kenység alakulásáról, át­lagbérről, béralap ala­kulásáról, az üzemi baleseti helyzetről, az egyedi nagy beruházá­sok állásáról, az építés- vezetőségenkénti bér­alap és átlagbér alaku­lásáig sok mindenről. Hogy hasznos-e ez? Most különösen az, ami­kor a párt Központi Bi­zottságának ez év ápri­lis 22-i határozata is ar­ra figyelmeztet, hogy negyedévenként értékel­jük a munkánkat, ele­mezzük, mit tettünk jól, hol vannak hibák. És ami a fő: ne rejtsük vé­ka alá. Tudják a dolgo­zók is. Ez a haszna en­nek a tájékoztatónak egyebek között. Nem lennénk reálisak, ha nem mondanánk meg „hátrányát” is. Ugyan­is sok a szám benne, ke­vés az elemzés, s bizony az „egyszerű” kubikos, ács, nem tud olvasni így belőle. Helyes lenne, ha e tartalmas tájékoztató valóban gondos szerkesz. tői, gondozói: az el­lenőrzési, üzemgazdasá­gi és tervosztály talán kevesebbet „markolna” számokból, s magyarázó Szöveggel is ellátna egy- egy fontos tényt, meg­állapítást. Rámutatnának arra, hogy ez, vagy az , miért jó, miért nem, s mit kell tenni a javítás érdekében. Í gy még hasznosabb lenne. A másik ja­vaslatunk. hogy minél szélesebb körben kapnák meg azok a kö­zépvezetők, szocialista és nem szocialista brigád­vezetők, párt- és szak- szervezeti bizalmiak, műhelytitkárok stb, akik ebből politizálhatnának, mert lényegében ezzel az információval, ezzel a negyedéves tájékoztató­val ez az egyik fő cél! (f. k.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents