Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 1. HÉTFŐ: A portugál választásokon a baloldali pártok szerezték meg a mandátumok többségét, de a szocialista párt elutasította a kommunistákkal való szövetséget. — Budapestre érkezett Strougal csehszlovák kormányfő. KEDD: Gromiko szovjet külügyminiszter Párizsban megkezdte tárgyalásait. — Előválasztás Pennsylvania államban Ford, illetve a demokratáknál Carter győzelmével. SZERDA: Ghánában lemondták Kissinger látogatását. — Muldoon új-zélándi miniszterelnök Pekingbe utazott. CSÜTÖRTÖK: A Szovjetunió a genfi konferencia felújításáért fontos diplomáciai kezdeményezéssel élt. — Genscher nyugatnémet külügyminiszter Budapesten. PÉNTEK: Kormányválság Olaszországban. — A pekingi szovjet nagykövetség elleni bombamerénylet visszhangja. Néhány napba sűrűsödve annyi fontos esemény történt, hogy hatásuk hosszú időre emlékezetessé teszi ezt a rövid hetet. Vissza fognak emlékezni rá az olaszok éppúgy, mint a portugálok, Rhodesia fehér telepesei csakúgy, mint az amerikai demokrata párti elnökjelöltek... Időrendben is a portugál eseményeké az elsőség. A választásokon a baloldal szempontjából tekintve igen szép eredmény született, hiszen a szocialista és a kommunista párt együttvéve a szavazatok és a mandátumok többségét szerezte meg. A gondok forrása viszont az, hogy Soares szocialista pártvezér hallani sem akar a kommunistákkal való együttműködésről, ezzel pedig a portugál reakció és az atalanti hatalmak malmára hajtja a vizet. Világosan látható persze, hogy Soares magatartására döntő hatással voltak és vannak az amerikai fenyegetőzések: nem tűrnék el egy NATO- ország kormányában sem a kommunisták jelenlétét! A portugál választások viszonylagos nyertese a jobboldali CDS volt: a tavalyi alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon elért eredményéhez képest megkettőzte szavazatainak és mandátumainak a számát. Ez a párt a nagytőke és a reakció pártja, senkit sem téveszthet meg, hogy nevében ott a „centrum” szó. Most minden mesterkedés arra irányul, hogy „a nemzet megmentésének” kormányába valahogyan bevonják a CDS-t, s általa megvalósítsák a portugál és a nemzetközi nagytőke támogatását — a kabinet szá mára. A választások után az eddigi Azevedo-kormánynak helyén kellene maradnia a két hónap múlva esedékes köztársasági elnökválasztásig, de a demokrata néppárt, és Carneiro pártja, máris hátat akar fordítani a kabinetnek, mert abban egy ideig így megmaradna a kommunisták — igaz, szerény — képviselete, és mert ezzel akarja rászorítani Soarest egy másik koalíció létrehozására. Dél-Európa más országaiban is dúlnak politikai viharok. Spanyolországban forró május elsejére készülnek a dolgozók százezrei, munkabeszüntetésekre került sor ezekben a napokban. A munkásosztály nyomásának súlyát azon is le lehetett mérni: Arias Navarro miniszterelnök a spanyol televízió által is közvetített beszédében kénytelen volt megtenni az első, halvány és félénk politikai ígéreteket: az őszszel népszavazást rendeznek a trónöröklési rendről, jövőre pedig parlamenti választásodat helyezett kilátásba. * Qlaszországban a Moro- kormány kenyértörésre akarta vinni a dolgot. Olvastam olyan magyarázatot is, hogy azért kellett sürgősen eljutni a parlament feloszlatásáig, az új választások kiíratásáig, mert ezután már nem lehet parlamenti vizsgálóbizottságot kiküldeni a Lockheed-botrány ólasz részleteinek kinyomozására. Az amerikai sajtó állításai szerint a közeli múltban egy olasz miniszterelnök tetemes summákat vett volna fel a híres repülőgépgyártói a Hercules-repülőgépekre leadott olasz megrendelések fejében. (Az embernek az jut eszébe Herkulessel kapcsolatban, hogy az a görög mitológia szerint gyorsan kitakarította Augias istállóját. Most fordítva, éppen a Lockheedék Hercules-gépe miatt lett sok ország politikai élete — Augias istállója.) Természetesen az olasz válság okai mélyebbek: társadalmiak, politikaiak és gazdaságiak egyaránt. A megoldás nem lehet más, mint az olasz kommunisták bevonása a kormányba. De itt is jelentkezik az amerikai fenyegetés: Washington legkevésbé Rómában tűrne meg kommunista minisztereket ... A Time — e tekintélyes amerikai hírmagazin — legutóbbi számában a FIAT vezérigazgatója, Agnelli bizonygatta egy interjúban, hogy nem kell félni a kommunistáktól, s hogy rájuk igenis szükség van az olasz- országi rendcsinálásban... Az amerikaiak egyébként még mindig az előválasztásokkal vannak elfoglalva. (Május 1-én Texasban szavaznak...) a héten a pennsylvaniai előválasztás eredményét már majdnem döntőnek mondták a demokrata elnökjelöltség szempontjából: Carter, georgiai kormányzó ismét győzött, súlyos vereséget mért Jackson szenátorra és Wallace-ra, úgy, hogy már tisztázódni látszik: sem a szovjetellenes Jackson, sem az egykori alabamai fajüldöző Walace már nem lehet a demokraták elnökjelöltje. Megtörténhet, hogy a nyáron, az utolsó pillanatban Cartert is elütik a jelöltségtől és előveszik a talonból H. H. Humphrey-t. akire pedig azt mondják: „született vesztes”... Kissinger amerikai külügyminiszter a héten Afrikában tartózkodott. Nem tudta tartani azt a tempót, hogy egy nap — egy ország. Zaire-ra több jutott, nem éppen Kissinger akaratából, hanem azért, mert a következő állomásról, Accrából lemondó távirat érkezett. Közölték, hogy egészségügyi állapota miatt a ghanai államfő nem tudja fogadni az amerikai külügyminisztert. Kissinger egyébként korábbi megnyilatkozásaiban állást foglalt a rhodesiai helyzetben. Figyelmeztette a sa- lisbury-i fehér telepeseket, hogy a színesbőrű őslakosság képviselete nélkül tartósan nem kormányozhatnak. Jan Smith erre sürgősen behívott néhány törzsfőnököt kabinetjébe. Érdekes volt Kissinger állásfoglalásának visszhangja a különösen érdekelt Londonban: egyesek szerint tulajdonképpen ösz- szehangolt amerikai—angol lépésről van szó Rhodesia megmentésére, a szélsőséges reakció viszont támadja Kis- singert, amiért „támogatja a néger nacionalizmust” a tőkés körök szerint viszont „már késő”... Végül emeljük ki a Közel- Kelettel kapcsolatban a Szovjetunió nagy horderejű diplomáciai kezdeményezését: a szovjet kormány javasolta, hogy újítsák fel a genfi békeértekezlet munkáját. Figyelemreméltó a javaslat konkrétsága: a Szovjetunió a genfi értekezlet munkáját két szakaszban képzeli, a kezdő szakaszban meg lehetne oldani a szervezeti kérdéseket, a másodikban látná el a konferencia a maga alapvető feladatát, a rendezés lényegi elemeinek megtalálását. Moszkvában magától értetődőnek tartják, hogy a konferencia mindkét szakaszában ott kell lenniök Genfben és részt kell venniük az értekezlet munkájában a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet képviselőinek is. Pálfy József Kádár János és Lázár György fogadta Hans-Dietrich Genschert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság alkalcellárját és külügyminiszterét. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke — ugyancsak pénteken — szintén fogadta Hans-Dietrich Genschert, az Országházban. Hans-Dietrich Genscher pénteken délután elutazott Budapestről. Hans-Dietrich Genscherrel együtt elutazott felesége, valamint kísérete is. Búcsúztatásukra a Ferihe gyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes és felesége, Nagy János külügyminiszterhelyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete és Herman Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykő vete is. Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács hozzájá. rult, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen négy, a szegedi József Attila Tudományegyetemen pedig három — közép- és felsőfokú tanulmányaikat kiváló eredménnyel elvégző — egyetemi hallgatót kitüntetéses doktorrá avassanak. Az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és. választott meg, végül állampolgársági és egyéni kegyelmi ügyekben döntött. Szocialista hazafiság — proletár internacionalizmus IV ipjainkban újult erővel vetődik fel a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus kapcsolata. A [szocialista országok fejlődése, a szocialista nemzetek kialakulása, a munkásmozgalomban lezajlott jelentősebb változások, a harmadik világ nemzeti felszabadító mozgalmainak problémái, a valósággal való szembesítésre késztetnek bennünket, felvetik felelősségüket abban, hogy a marxizmus fontos ideológiai-politikai alapelveit mennyiben valósítottuk és valósítjuk meg a társadalmi-politikai gyakorlatban. Hazánkban az elmúlt három évtized alatt a marxista nemzetkoncepció alapjain a munkásosztály szövetségi rendszerének kiépítésével elkezdődött az egységes, szocialista nemzet kialakulása. A változás erősebb, legáltalánosabb vonása az lett, hogy a nemzet, a történelemben először, fokozatosan és mindjobban megközelítette a haza birtoklásának egyetemességét, a kiváltságok, diszkriminációk megszüntetését: az állampolgári és törvény előtti egyenlőséget, a tanulás, a foglalkoztatás, az érvényesülés új mennyiségi és minőségi lehetőségeit. Mindezek a hatalmi, politikai, gazdasági, kulturális, erkölcsi változások a különböző szocialista országokban különböző sajátosságokat hordozva, több vonatkozásban eltérő feltételek közt, de történelmileg azonos időszakban és lényegileg azonos mechanizmusok segítségével mentek végbe. Ez adja egyszerre a változások különbözőségét és hasonlóságát, nemzeti és nemzetközi jellegét. A szocialista országokat az internacionalizmus elve és gyakorlata, a sokoldalú együttműködés és koordináció mellett az a rendkívül fontos tény is összeköti, hogy szocialista nemzetté válásuk modem tartalma a korábbinál sokkal erőteljesebben ro- konítja őket, vagyis a szocialista nemzetek között a proletár internacionalizmus új, történelmileg sajátos formái jöttek létre, amelyek kapcsolataikban állami szinten is jelentkeznek. A szocialista hazafiság tartalmát lényegében a szocialista nemzetté válás határozza meg, amely így önmagában is tartalmazza a proletár internacionalizmust. A proletár internacionalizmus a ' marxista ideológia egyik leghatásosabb elve és fegyvere, a világ munkásságának és dolgozói- í nak nemzetközi szolidaritása, amely kifejezi a különböző országok dolgozói nem- I zeti és nemzetközi érdekeinek egységét, a | munkások nemzetközi összefogását és S együttműködését mindenféle kizsákmányolással, faji megkülönböztetéssel és diszkriminációval szemben. A proletár internacionalizmus valamennyi népet egyen jogúnak tekint, elismeri a nemzeti önrendelkezés jogát és összeegyeztethetetlen mindenfajta nemzeti elnyomás. így szemben áll a nacionalizmussal, a kozmopolitizmussal, a fajelmélet és a kolonializmus ideológiájával. A szocialista országok, valamint a kapitalista országok munkáspártjainak politikájában és a harmadik világ felszabadító mozgalmi szervezeteiben ez az elv a konkrét gyakorlat szintjén jelenik meg, s ezt az elmúlt évek eseményei Vietnamtól Angoláig igazolják. A szocialista nemzeti tudat tartalmazza történelmi fejlődésünk értékeit és a saját múltunkhoz való kritikus viszonyunkat is. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert a hamis „múlt tudat” gátolja korunk problémáinak megértését, s megnehezíti ideológiai-politikai tájékozódásunkat. A köztudatban még számos előítélet él más népekkel szemben, amelyek a történelmi események lényegének helytelen értelmezéséből fokadnak. Önmagunk múltjához való kritikus viszony nem jelent valamiféle „de- heroizálást”, csak az illúzióktól való megszabadulást. A szocialista nemzeti tudat szervesen magába építi a Rákóczi-féle és az 1848-as forradalmat és szabadságharcot, az 1918—19-es forradalmakat; azokat a társadalmi mozgalmakat, amelyek az adott korban tartalmazták a társadalmi haladás mozzanatait. A helyesen 'értelmezett hazafiság a nemzeti történelem olyan hagyományaira épít, amelyek nem a nemzeti bezárkózást és a provincializmust hidették. A marxizmus tanítása szerint a hazafiasság olyan ember tudatossága, erkölcsi érzelme és magatartása, aki a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Már Ady Endre világosan fogalmazott: „Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli”. icionalizmus elleni harc, a szocia- §H lista hazafiság ápolása, a szocialista ! tudat elmélyítésének szorosan őszig szefüggő, egymást feltételező feladatai nem oldhatók meg egyik nap. ról a másikra. Ellenkezőleg: csak egy olyan történelmi folyamatban, amelyben ,— Lenin szavaival — egyidejűleg megtaláljuk „-a múlt maradványait, a jelen alapjait* és* a jövő csíráit”. n; reaffii nj Km Rákóczi hadnagya BARABAS TIBOR regénye nyomán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta ZÓRAD ERNŐ. Sebesen robog a hintó. Két utasa gondolataiba merül. Gróf Starhem- berg a tervezett offen- zíva módozatait fontolgatja. „Rákóczi Felséged foglya lesz!" — fogadta meg. Nem kételkedik benne: állni fogja a császárnak adót szavát. Pichler ha- dipénztárnoknak az iménti figyelmeztetés jár az eszében, s telve van aggodalommal. Nem a százezer arany, a sereg zsoldja miatt, amit magukkal visznek. Az életéért remeg. ri I "f a V*11I I mTk í >!• Pl I—i * V—I ■ I I 1 A -
