Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
• 1976. május 1. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Lépésváltás a gazdálkodásban termelésben az élő munka a legfontosabb, a leglényegesebb, a megha- | tározó. Más szóval az ember, aki kápáig hegeszt, acélt forgácsol, falat rak, tehát dolgozik, ő az, aki az eszköz felhasználásával, társadalmilag szükséges új értéket, árut állít elő. A társadalom létének és fejlődésének alapja a munka, a megtervezett, fegyelmezetten végrehajtott céltudatos emberi tevékenység. A munka tervezése népgazdasági, megyei, vállalati szinten tartalmazza a lehetőségeket, a kapacitás, a kereslet, a kínálat függvényében. Miért kell ezeket eny- nyire hangsúlyoani? Azért, mert az emberi munkára, annak intenzitására, hatékonyságára épülnek. A megyei pártbizottság 1976. január 9-i határozata az ötödik ötéves terv termelésének növekedését évi 6—7 százalékban ha- rozta meg. Az 1976. évi termelésnövelési előirányzat 9 százalék. A tervidőszakra általános feladat az iparban az intenzív fejlesztés, a hatékonyság, a termelékenység, a szükségletre való termelés, a gazdaságos export fokozása, a belföldi igények kielégítése. A megye iparvállalatai 1976. évi termelési terveik összességében 10,9 százalékos termelésnövekedést tartalmaznak. A mindennapok szorgalmas munkája dönti el mi az, ami az elhatározásból megvalósul. A Központi Bizottság április 22-i ülésén nem véletlenül tárgyalta a népgazdasági terv megkezdésének, tapasztalatait. A megyei pártbizottság és a vállalatok vezetői is megkülönböztetett figyelemmel értékelik.az. év első'három hónapjának termelési eredményeit. Megyénk iparának termelésére' is érvényes a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény megállapítása: ,,Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása rendben megkezdődött.” Köznyelvre lefordítva ez azt jelenti: megyénk ipara, nehézipara, kohó- és gépipara, könnyűipara összességében közel 10 százalékkal többet termel 1976 első negyedévében, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Különösen nagy a termelésnövekedés a könnyűiparban, a szövetkezeti és tanácsi iparban. Kedvező hatással voltak a termelésre, az értékesítésre, a gyártmány- struktúrában, a termelés szerkezetében végrehajtott változások. Mindezek a munka eredményei, amelyekben már benne vannak a szocialista munkaverseny újabb sikerei, az „Indítsuk jól az ötödik ötéves tervét” szocialistabrigád-kezdemónyezés. Tartalmazza az eredmény az alapos előkészítést, szervezést. ó érzéssel tölthet el mindannyiunkat, de nem lehetünk elégedettek. Az intenzív fejlesztés, a hatékony- ság iparáganként nagyon eltérő képet mutat. A többlettermelést helyenként a tervezettől magasabb létszámmal, új eszközök üzembeállításával és nem a tartalékok, pontosabban nem a munkások tudásának jobb hasznosításával, a meglévő termelőberendezések jobb kihasználásával valósították meg. Megyénk iparában — bármelyik ágazatra tekintünk —*az előző ötéves tervben az extenzív fejlesztés nagyarányú volt. Gyárak, üzemek épültek, korszerű termelési 11 eszközöket telepítettek és közel 20 ezer fővel nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. Már beérett, vagy most érik be az ipar- telepítésnek az a várt gyümölcse, amely a hatékonyabb termelést minden vonatkozásban lehetővé teszi, amikor az extenzív fej lesztést az intenzív válthatja fel. A munkás a gyárban, az üzemben dől ■gozni és keresni akar. Ezért saját érdeke is, hogy a termeléshez szükséges szakmai ismereteket gyorsan, a lehető legnagyobb mértékben elsajátítsa, tudását szüntelenül gyarapítsa. Az élő munka hatékonysága azonban nem csak a munkástól függ, vagy legkevésbé tőle. Szükséges ehhez a jó esz közellátottság, a jó munka- és üzemszervezés. Az év első negyedévében az anyag- ellátás kielégítő volt, de nem mindenütt maradéktalan. Javult a gépek, termelő berendezések kihasználásának aránya is, de nem mindenütt érte el még a kívánt szintet. Mindezek vagy más okok miatt helyenként a munka nem volt folyamatos, pedig a termelés növelésében, a termelékenység alakulásában a folyamatos munka a legdöntőbb. a a a munkás napra, órára és percre meghatározott munkát kapr dolgozik. A boríték vastagsága létét határozza meg teljesítménybér esetén a termelés lehetőségét nem cseréli fel lógással és nem fusizik. A teljesítménybérezésre megyénk iparában még sokkal nagyobbak a lehetőségek, mint amilyen mértékben éltek vele, vagy élnek vele. Nem a munkás tiltakozik ez ellen, hiszen ha reális a norma, a teljesítménybérezéssel nemcsak kereshet, de bizonyíthat is. • Bizonyításra mindig kész a jó munkás. Ezért vesznek részt egyre többen a szocialista brigádmozgalomban, vállalják mind szélesebb körben a „dolgozz hibátlanul' mozgalmat. A jó munkás büszke arra, hogy erejéhez, tudásához mérten termel, hogy minőségi munkát végez. Ha nincs elég anyag, ha nem kellően szervezett és előkészített a termelés, akkor viszont nehéz bizonyítani. A feltételek megteremtése a vezetők, az irányítók feladata. Aki nem törekszik a termelés ilyen „szigorára”, az felületes munkát végez és nem követelhet teljesítményt. O z ötödik ötéves terv és az idei terv teljesítéséhez úgy kezdtünk hozzá, hogy a termelésnövelés feltételeinek jó néhány normáját a gazdálkodásban kialakult körülmények határozták meg. Ilyen többek között a munkaerő-gazdálkodás. A munkaerő-szükséglet — sok helyütt már a hiány — olyan munkaerő-gazdálkodást kíván, amely által megszűnik az élő munkával történő pazarlás. Ez legalább annyira fontos, mint az energiával, az anyaggal, a pénzzel és az idővel való takarékosság. Az intenzitásnak, a hatékonyságnak ez is feltétele. A kezdet jó volt, kövesse azt a jó folytatás. Az ötödik ötéves terv sikeres indítását az esztendő végével lehet majd igazán mérni. Hogy mit mutat a mérleg, az rajtunk múlik. Seres Ernő Mereg|kincsei| D. Pethe István beregsu- rányi tanár tizennyolc éve él a faluban — írja. Azóta tanulmányozza ennek a különleges bájjal megáldott vidéknek a természeti viszonyait. A beregi emberek aggodalmát akarja megosztani a közvéleménnyel. Ügy érzi, a huszonnegyedik órában vagyunk, amikor szólni kell a beregi táj természeti kincseinek védelmében... Soraiból kiérezni, nem a modern mezőgazdálkodás, az iparosítás aggasztja, amelynek létalapja van a bereg tájon, hanem az egyedülálló an gazdag, egyedi természeti értékek pusztulása ügyébeif szeretne megyei és országos segítséget. Külön is említi a Csaroda határában lévő 3áb tavat és a Nyírjesi tó növény- és állatritkaságait, a tőzegepert, a tőzegáfonyát, a lápi csalánt, a nyulánksást, tőzegpáfrányt, vidrafüvet, lizinkát. a hüvelyes gyapjos sást, a tőzeggyi- kot. A Beregdaróc—Gelénes határában lévő Dédai erdő és a Bockerek tölgyes, gyertyános, bükkös szálerdeíben fészkelő ritka állatokat is felsorolja D. Pethe István. A tarpai erdőben a hegy oldalán még 1964-ben fészkelt az uhu is. Ugyanitt a védett Darab erdőben találjuk az Alföld legszebb kocsányostölgy állományát, a Téb erdőben pedig a kárpáti flórából származó kárpáti sáfrányt. „E táj értékeiről azonban az ország vajmi keveset tud. Még korántsincs botanikailag és faunisztikailag feltárva. S nagyon kevés a szakirodalmi méltatása is, ami leginkább oka, hogy védelem szempontjából mind ez ideig nem került arra a szintre, amely megilletné”. A beregi táj természeti értékeinek szerény harcosával egyetérthetünk abban, hogy a szatmári-beregi tsz-ek, ahol nem indokolt, ott ne semmisítsék meg az eredeti környezetet. s amit csinálnak, azt felelősséggel, hozzáértéssel tegyék. Szükséges szorgalmazni, hogy a megye, az ország természetkedvelői ismerjék meg jobban a Bereg természeti értékeit, és tegyünk meg mindent, hogy a pótolhatatlan kincsek, amelyeket a természettől kaptunk, ne pusztuljanak oktalanul. P. G. Mátészalkán: Üj lakótelepek, rekonstrukció a belvárosban A negyedik ötéves terv teljesítéséről és az 1980-ig szóló költségvetésről és fejlesztési tervről tárgyalt pénteki ülésén a Mátészalkai Városi Tanács. A város az elmúlt öt évben gyors ütemben fejlődött. Lakossága több, mint 3 ezerrel nőtt és jelenleg meghaladja a 16 ezret. Másfélszeresére növekedett a városban lévő munkahelyek száma. A város öt év alatt 300 millió forintos költségvetéssel és 400 millió forintos fejlesztési alappal gazdálkodott. Sok új létesítmény épült, köztük több, mint 1700 lakás (ennek egyharmada állami erőből). Olyan új városrészek születtek, mint az Ifjúság téri, Felszabadulás téri és Keleti lakótelep, megkezdődött a városközpont rekonstrukciója, s számos olyan feladatot oldottak meg, amelyek megalapozzák a város hosszú távú fejlesztését. A következő öt évben 377 milliós költségvetéssel és a fejlesztésre rendelkezésre álló 360 millió forinttal gazdálkodik a tanács. Ezer lakást építenek (az előző középtávú tervhez hasonlóan egyharmadát állami erőből). Folytatják a város új központjának kialakítását. Újabb üzletek, szolgáltatóház, iskola, óvoda, bölcsőde épül. Folytatják a közművesítést. MÁJUS 1. TÉR 10. Á boldogság négyzetméterei Jósaváros, Május 1. tér 10. — Jósaváros. Május 1. tér 10. Hatvanöt szövetkezeti lakás. Itt élő munkáscsaládokhoz kopogtunk be. Szinte kivétel nélkül mindegyikük kemény munkásévekkel jutott el a korszerű, szép otthonhoz. A fillérekre is odafigyeltek — Apu, két bácsit hoztam magammal! — Protezsált bennünket Szalókiékhoz, a tizedik emelet hatvankettőbe a második osztályos Kati aki útközben — a liftben — elvállalta a kalauz szerepét. Modern bútorokkal ízlésesen berendezett szobában ültünk le beszélgetni. Fiatal munkás házaspár életútjával ismerkedtünk meg. A családfő a HAFE-nél dolgozik, a forgácsolórészleg művezetője. Felesége ugyanott betanított marós. Három apróság van. Katica nyolc-, Zoli négy-, Csabi pedig egyéves. A mama gyesen van. Lakásuk két és fél szobás, a mai kor igényeinek megfelelően berendezve. Harmonikus, szép családi otthon. Hogy jutottak eddig? — Nem volt ám ez könnyű. Kilenc éve vagyunk házasok. Hét éven át laktunk albérletben. Egész időn át erre készültünk. Átlagban ötezer forintot kerestünk. Az albérlet, a gyerekek mellett havonta raktuk félre a pénzt. — Olykor még szinte a filléreket is megnéztük, hogy mire költjük, — vette át a szót az asszonyka. — Huszonhétezer forint volt a „beugró” 1974-ben, amikor beköltöztünk. — Az a teljes igazság, hogy többszöri nekifutásra jutottunk idáig. Hiszen bútorra, háztartási gépekre is kellett gondolnunk, meg televízióra. Az OTP nélkül nem is ment volna. Mindketten tanulnak. A férj érettségi után az esti egyetem kétéves szakosítóját végzi. Politikai gazdaságtant tanul. A feleség levelező úton harmadikos a Kossuth Szak- középiskolában. Érettségi A Szalóki házaspár és akikért a forintokat gyűjtötték éveken át: Katica, a kis Csabi és a négyéves Zoli. után — reméli egyműszakos munkahelyhez jut. A három gyerek miatt. Szalóki István elégedett. — Három szép gyermekem van és valóban szép lakásom. Valahol itt kezdődik az élet! Megérte ez a kilenc év. Kiadós délutáni hintázás után Varga Jutka anyuka kézimunkája után is érdeklődött. A cumira később került sor. Mindent két kézi munkánkkal hoztunk össze a feleségemmel. Ügy érzem, egyenesben vagyunk. Előbb — utóbb sikerülhet Varga Józsefet felcsengettük a negyedik emelet huszonhétben. A gumigyár hengerüzemében dolgozik — éjszakai műszakra „készült”. — Semmi baj, egyébként is ilyenkor szoktam ébredni —, vágta el a mentegetőzést. Felesége a vendégláíóipari vállalatnál dolgozik. Nálunk három a kislány: Éva tizenkét, Csilla hét-, Judit pedig hároméves. Sorban elő is kerültek. A nagyobbik az iskolából a két kisebb pedig a játszótérről. Jutka egyből a cumit kérte, s békésen „pipázgatva” nézegetett bennünket két gombszemével. Mire jut egy munkáscsalád, mire költenek? Vargáéknál ezt igyekeztünk megtudni. — Mi elég jól keresünk, úgy havi nyolcezer körül ketten — mondta Varga József —. Az is igaz: úgy házasodtunk össze, hogy kis bútor, ez-az már volt. Nekünk könnyebb. A lakásra költünk elsősorban. Háromszobás, és a bútorok, a különféle berendezések megérnek legalább nyolcvanezerét. Azt is megoldottuk, hogy a két nagyobbik gyerekre húsz-húszezer forintos életbiztosítást kötöttünk. — A lakás? — Teljes komfort van — egyszerűen megfizethetetlen. Télen bármikor kellemes meleg fogad bennünket. A fürdőszoba hideg-meleg vízzel? Három kislány van. Egyszerűen csudajó... — Mindez elérhető? — Előbb-utóbb feltétlenül. Aki szeret dolgozni és nem veri el a keresetet, az révbe ér. Huszonegy év utón Szabolcsiéknál, a nyolcadik emelet ötvenben a „gazdát”, Szabolcsi Ferencet találtuk otthon. Szabó szakmunkásként kezdte, 30. éve. A divatruházati vállalatnál dolgozik, két műszakban. Három évtized után is érdekesnek, vonzónak találja a szakmát. — Nem lehet megunni — mondta —, most női kulikat készítünk kül- és belföldi piacra és kezdünk áttérni az új mérettáblázatra. A felesége a jósavárosi zöldségboltban eladó. Fia a Kossuth Szakközépiskolában érettségizett, a KPM kézi- szerszám raktárában dolgozik. A tizenhárom éves Erzsiké még iskolás. A tulajdonos örömével mutatta az új bútorokat, a szép nagy konyhát, az erkélyt, melyet nyáron zöld szigetté akar varázsolni. A televízió mellett elsősorban a növények, a virágok jelentik számára a hobbyt. — Mit csinálnak május elsején? — Munkásember vagyok, mióta az eszem tudom. Nekem ünnep a május elseje. Ha jó idő lesz, elmegyünk kirándulni valamelyik erdős részre. Gyöngyvirágot szedni. Szabolcsi Ferenc kedvenc otthoni időtöltése. Bézi László
