Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 30. HÉTFŐ: Szovjet—angolai megbeszélések kezdődtek Moszkvában. — Hannover- ban Összeült a CDU rendkí­vüli kongresszusa. KEDD: Afrika napján a földrész teljes felszabadulá­sát sürgette számos afrikai vezető. — Szabadlábra helyezték Madridban Ca- machót, a munkásbizottsá­gok vezetőjét. SZERDA: Kádár János megbeszélést folytatott Mit- terrand-nal, a. Francia Szo­cialista Párt vezetőjével. — Az ENSZ Biztonsági Taná­csának többsége elmarasz­talta Izraelt ciszjordániai magatartása miatt. CSÜTÖRTÖK: Szíria hoz­zájárult az ENSZ rendfenn­tartó erők mandátumának meghosszabbításához — Mao ce-tung fogadta All Bhutto pakisztáni elnOkOt. PÉNTEK: Brezsnyev és Ford aláírta a békés célú (Old alatti atomrobbantá- tokról szóló szovjet—ame­rikai szerződést. — Török— nyugatnémet kormányfői tárgyalások Ankarában. SZOMBAT: Koszigin szov- let minisztereinek Bagdad­ban. — Az UNCTAD nairo­bi értekezletének befejezé­se. A héten újabb fontos szov­jet-amerikai megállapodás került aláírásra: a békés cé­lú föld alatti atomrobban­tásokat szabályozza az a do­kumentum, amelynek egyik példányát Moszkvában Le- onyid Brezsnyev, a másikat pedig Gerard Ford Wash­ingtonban . írt .alá. „ Másfél éven át tartottak,, az ezzel kapcsolatos tárgyalások. Tu­lajdonképp már május kö­zepén alá lehetett volna ír­ni a szerződést, de Ford meg akarta várni a Michigan ál­lambeli előválasztást. Reagan, Ford republikánus ellenfe­le eleve úgy nyilatkozott az új szerződésről, hogy az „Amerika újabb térdre hul­lása a Szovjetunió előtt.” A szerződés értelmében a 150 kilotonnásnál nagyobb robbantásokat be kell jelen­teni, ezeket a másik fél szak­értői ellenőrizhetik. Így te­hát szovjet szakemberek utazhatnak az Egyesült Álla­mokba ilyen robbantások megfigyelésére, elvihetik ma­gukkal a saját mérőműsze­reiket, s ugyanerre lesz joga az Egyesült Államoknak is, ha például földgáz- vagy olajkutatási célokra a Szov­jetunióban robbantanának 150 kilotonna tnt-nek meg­felelő vagy ennél nagyobb erejű atomszerkezetet. A szovjet—amerikai szer­ződés a vlagyivosztoki Brezs­nyev—Ford megállapodás következménye. Érvénybe lépéséhez arra van szükség, hogy az amerikai szenátus és a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa ratifikálja. Leonyid Brezsnyev az alá­íráskor méltatta a szerző­dést, amely előmozdíthatja a szovjet—amerikai együttmű­ködést és további megállapo­dásokra serkenthet. Az SZKP főtitkára emlékezte­tett arra, hogy a hadászati fegyverek korlátozását célzó tárgyalások még nem vezet­tek eredményre. Árakról volt szó az Indo­néz szigeten, Báliban, az OPEC, a kőolajat exportáló országok szervezete miniszte­ri ülésén. Líbiától Iránig szá­mos ország sürgette az olaj­árak újabb emelését. Szaúd- Arábia, amely közismerten szoros kapcsolatban áll az amerikai tőkével, szorgal­mazta, hogy maradjon válto­zatlan az olaj ára. Az év vé­géig mindenesetre nem akarnak emelni. Az OPEC- miniszterek még arról a ja­vaslatról is tárgyaltak, hogy tegyék át a szervezet szék­helyét Bécsből Genfbe. Dön­tés még nem született. Az ok kézenfekvő: egyesek nem szívesen ülnének le újra a bécsi ringen levő épületben ahhoz a tárgyalóasztalhoz, amely körül tavaly kará­csonykor az emlékezetes ter­rortámadás idején vér folyt. Bécsről újra lehetett halla­ni egy politikai krimi kap­csán: a Tel Aviv-i Ben-Gu- rion repülőtéren bombák rob­bantak, s amennyire az ellentmondó jelentésekből ki lehet szűrni, egy Bécsből ér­kezett utas poggyászaiban lapultak a pokolgépek. Az iz­raeli biztonsági szolgálat egyik tagja és a holland út­levéllel rendelkező, Bécsben a repülőgépre szállt férfi vesztette életét a robbanás­nál, jó néhányan súlyosan megsebesültek. A merénylet egyik politikai célja Bécs diszkreditálása lehetett, hi­szen utána az izraeli sajtó heves támadásokat intézett az osztrák kormány ellen, amiért megengedte, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezet irodát nyisson Ausztriában. A Biztonsági Tanács a hé­dalellenes „boszorkányüldö zés” ügyét. Pártjában bizott­ságot hívott életre a kérdés tanulmányozására, és első nyilatkozatában máris elítél te az NSZK-nak nemcsak a jobboldali köreiben, hanem egyes hatóságaiban is megnyil­vánuló „antiradikalizmust”. Az ügy élesen szembeállítja a nyugatnémet szociáldemok­ratákat és a francia szocia­listákat — holott mindkét párt a szocialista internacio- nálé tagja — és csak a Schmidt—Giscard együttmű­ködésre adhat új alkalmat. Mindennek persze köze le­het a nyugatnémet választási kampányhoz. A CDU kong­resszusa „szabadságot a szo­cializmus helyett” jelszóval indult a választási harcban Schmidt és Genscher kor­mánykoalíciója ellen. A szo­ciáldemokraták talán nem is bánják annyira, ha ilyenkor őket azzal vádolják, hogy nem igazán baloldaliak. A nyugatnémet kispolgár akkor nem fordul a CDU felé, ha­nem bizalmával megajándé­kozza a marxistának egyálta­TYERESKOVA ALÄ1RJA A STOCKHOLMI FELHlVÁST< A Szovjetunióban tömegkampány kezdődött a fegyverkezési hajsza megszünteté­sét és a leszerelést követelő újabb stockholmi felhívást támogató aláírá­sok gyűjtésére. A képen: Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a Szovjet Nőbizottság elnöke aláírja a felhívást. (Kelet-Magyarország telefotó) ten elmarasztalta Izraelt azért mert az elfoglalt cisz- jordániában erőszakos tele­pítést hajt végre és az arab lakosság érdekeit sértő intéz­kedéseket tesz. Az állásfog­lalás nem ölthette határo­zat formáját, mert ez esetben az USA megvétózta volna. Csak egy új formát alkal­mazva, úgynevezett többségi nyilatkozatban hozták ezt a világ és Izrael tudomására. Franciaországban élénk ér­deklődést keltettek Mitter- randnak, a szocialista , párt vezetőjének budapesti eszme­cseréi. Kádár János is fo­gadta a francia politikust, aki — emlékszünk rá — leutóbb a francia baloldal közös el- elnökjelöltje volt. Mitterrand és kísérete tanulmányozta a szocialista építés magyaror­szági módszereit, tapasztala­tait. Hazatérve Mitterrand más problémát is elővett: a Nyu- gat-Németországban jelent­kező kommunista- és balol­lán nem mondható SPD-t. Olaszországban egymást érik a pártok nyilatkozatai: hogyan képzelik el a követ­kező kormányt a júniusi vá­lasztások után. A Saragat ve­zette szociáldemokraták me­reven elutasították azt a le­hetőséget, hogy a kommunis­tákat is magába foglaló kor­mányt támogassanak. A nyu­gati sajtóban tart a vita, a különféle állásfoglalások köz­lése: ha a kommunisták a vá­lasztási eredményeik alapján erre jogot szereznek, beke­rülhetnek-e „a hatalom sán­cai közé”? A hangadó termé­szetesen az Egyesült Államok és a NATO. Az oslói NATO- ülés visszhangja ezen a héten is élénk maradt: a tizenöt at­lanti ország külügyminiszte­reinek többsége kimondat­lanul is nyomást igyekszik gyakorolni Olaszországra, az olasz népre. Három hét múl­va kiderül: milyen ered­ménnyel. Pálfy József MONGÓLIÁI UWEGYZETEK (1.) A lámáktól a hőerőművekig Valahol» Ulánbátortól talán 800 kilométerre is, a magyar vízkutatók jó­voltából, öt évvel ezelőtt napokat tölthettem a mongol pásztorok kö­zött. Aludhattam a jur­tájukban, ízlelhettem az európai ínynek ugyan nem éppen megszokott, de a mongolok számára nagyon is célszerű és tápláló ételeket, ihattam a vizet, vitamint, ásvá­nyi sókat egyszerre pót­ló kumiszt. A sajátos varázsú mongol éjszakában együtt bámulhattam ve­lük a ritka és tiszta le­vegőben kézzel is meg- foghatónak tűnő csilla­gokat, hallgathattam történeteket a múltról, dalokat Is, régieket, meg olyat is, amelyben már a sofőrről attól a nép új dala. Az út a repülőtérről a városig a Tola folyó fö­lött halad át. öt évvel ezelőtt itt recsegő, in­gatag fahídon döcög­tünk át, félvén, mikor szakad le alattunk. Most átsuhantunk a hídon a város felé. A hídon, amely itt a folyó két partját köti össtte. De bennem a múltat és je­lent. A tizenkétemeletes új szál­loda ablakából messzire el­látni. A 320 ezer lakosú fő­várost karéjba ölelik a meg­lehetősen kopár hegyek. Amerre csak a szem ellát, új városnegyedek integetnek, füstölgő gyárkémények — közöttük két hőerőmű — rajzolnak csíkot az égre. Odébb, észak felé az új ma­lom fehérük, közvetlenül alattunk sivító Diesel-moz­donyok kúsznak el hosszúra nyúlt vagonfarkaikkal a Kí- nai-híd alatt. Autó, teherau­tót ér, zsúfolt buszok követik a Volgákat, Moszkvicsokat, Mercedeseket, BMW-ket. Innen, a szálloda ablakából egyszerre látni rá mindenre. Bogdo Gegen főláma palo­tájára is, a mostani vallás- történeti múzeumra, meg a másik kolostorra is, amely ma ugyancsak múzeum, de ellátni a televíziótorony ma­gasba szökő piro6-fehér szi­luettjére, tövében a jurtavá­rosrésszel és a most is „üze­melő” lámakolostorra és személyére. A lámáktól a hőerőműve­kig vezet a tekintet, befog egyetlen pillantással évszá­zadokat és mindenféle látno­ki tehetség nélkül előre is nézhet évtizedeket. Ponto­san: öt évet mindenképpen Elkészült a mongol népgaz­daság új ötéves terve, miután az ötödiket sikeresen teljesí­tették, a hatodik elfogadásá­ra most kerül majd sor a Mongol Népi Forradalmi Párt kongresszusán. A vitája meg éppen ottjártamkor és e sorok írásakor is folyik a lapok hasábjain, a gyűlések ezrein. Szigorú, fegyelmezett, elő­retekintő, a valóságot számba Választások előtt Olaszország A La Republica c. római lap szerdán közli egy közvéle. ménykutató intézet felméré. sét a június 20-i parlamenti választások várható eredmé­nyeiről. A felmérés szerint a választóknak csak 69,5 száza­léka döntött szavazatáról, a maradék több mint 30 száza­lék még határozatlan. Ez utóbbi kb. 12 millió szavazat döntheti tehát el a választá­sok kimenetelét. A szavazás­ra jogosultak száma 40,8 mil­lió. Azok között, akik már dön­töttek, a felmérés a követke­ző megoszlást állapította meg az egyes pártok között: a ke­resztény demokrata párt 34,2, az Olasz Kommunista Párt 32,4, az Olasz Szocialista Párt 11,6, a republikánus párt 5,6 százalék. Eszerint a KDP megőrizné viszonylagos többségét, a baloldal együtte­sen nem érné el az abszolút többséget, ám a választások lényegében megismételnék a tavalyi közigazgatási válasz­tás eredményeit. Ez azt je­lentené hogy a jelenlegi par­lamenti erőviszonyok a balol­dal javára módusulnának Meglepő a felmérésben a kis republikánus pártnak tulaj­donított eredmény (eddigi szavazatainak megkétszerező­dése, ha beigazolódik). vevő, ám mégis merész ter­vet készítettek a mongol szakemberek a másfél milli­ós ország számára. A végte­len sztyeppék korlátlan ha­táraihoz szokott mongol em­ber, akit egykor csak a fű növése irányított, hogy mi­kor, merre és meddig, ma a tervgazdálkodás nagyon is határozott keretei között éli életét. Mi volt és mi lesz? Az újságíró romantikus he­vülete adja csak gyorsan át a helyét a racionális gondol­kodásnak, a páratlan lelkese­désnek, a számok megszabta realitásoknak! A földön já­rás „szakembere” és segítő informátorom — egy 40 év körüli, higgadt, halk beszédű férfi, Mönhzsargal elvtárs, az állami tervbizottság elnökhe­lyettese. Előtte az asztalon kimutatások, térképek, jegy­zetek és feljegyzések a múlt ötéves tervről és az újról, amelyek segítségével az or­szág ismét óriási lépést tesz előre a népgazdaság fejlesz­tésében. — Az ötödik ötéves tervet teljesítettük — mondja Mönhzsargal bevezetőként. Fegyelmezett arcán átsuhan a büszkeség inkább csak sejthető mosolya, amikor csak úgy, mellékesen hozzáteszi: 7 milliárd tugrigot ruházott be a mongol népgazdaság a teljesített ötéves tervben. Ez a 7 milliárd füstöl itt körben a városban, ez a 7 milliárd formált új ipari várost a 40 ezer lakójú Darhanban, ez a 7 milliárd teremtett megfele­lő közlekedést, kultúrát, élet- színvonalat Mongóliában. És hadd tegyem hozzá: ez a 7 milliárd teremtett igényeket is, mind nagyobbakat, per­sze. Teljesíthetőket is és ma még teljesíthetetleneket. És e 7 milliárdos beruházás te­remtette meg a lehetőséget, hogy a mongol népgazdaság jövedelme az öt év alatt ke­reken 40 százalékkal növe­kedj ék. — A hatodik ötéves terv­ben 13—14 milliárd tugrigot szánunk a gazdaság fejlesz­tésére. A legdöntőbb — sum­mázta a pénzben kifejezhe- tetlen legfőbb feladatot Mönhzsargal — a jó minő­ség. A termelésben és az irá­nyításban csak ezáltal való­síthatjuk meg, hogy a mező- gazdaság évi növekedése el­érje az 5 százalékot, az ipar öt év alatt legalább 60 szá­zalékot fejlődjék, és hogy a nemzeti jövedelem mindezek eredményeképpen 37—41 szá­zalékkal legyen magasabb, mint most. Elmondta az elnökhelyet­tes, hogy a mezőgazdaság mind belterjesebb fejleszté­se, a gabona és a takarmány termesztése az új ötéves terv egyik alapvető feladata. A legnagyobb ipari beruházás az erdenti réz- és molibdén- bánya, valamint -kohó első lépcsőjének felépítése lesz, amely szovjet segítséggel 1978-ban már termelni fog. Az ipar általános feladata a termelékenység növelése. Az élelmiszeriparnak el kell ér­nie a nemzetközi színvona­lat. És mindezt a KGST hatha­tós segítségével, baráti össze­fogással és a mongol nép ke-: mény munkájával. Következik: Traktor írta történelem. Gyurkó Géza m Rózsaszínű sisak a a japán férfi túlságosan elfárad, munka után nem hazamegy, hanem a megszámlálhatatlan bár és mulató egyikébe, ahol az erre a célra szerződtetett hoszteszek — kedves csinos lányok — aránylag illedelmes módon elűzik fáradt fejéből a gon­dokat. Nincsen ebben semmi szokatlan. Igen ám, de az ilyen esték költségeit, mint vállalati kiadást, mint a menedzseri munka feltételeinek javítását szolgáló te­vékenységet — el lehet számolni adóba. (Ne tessék megörülni, csak Japánban van ez így! És ott is pénze­sebb körökben.) Rossznyelvek szerint az adócsökkentésnek ezt a sa­játságos módját, ennek sűrű gyakorlását a bosszú su­gallta. Az érintett férjek válaszul szánták arra, hogy 1945 óta a törvény szerint, hivatalosan a japán nők egyenrangúak a férfiakkal. Akkor, a háborúban elszen­vedett súlyos vereség egyik következményeként a csá­szárt az egész országban, a férjet a családban megfosz­tották isteni rangjától. Mondják, a császár tartja ma­gát ehhez a törvényhez, de a férjek... Ezért alakította meg egy Enoki nevű hölgy a Csu Pi Ren elnevezésű szervezetet, teljes néven: „Egyesü­let az asszonybánat elhárítására.” Ha valaki Tokió ut­cáin rózsaszínű sisakos vnői csoportot lát, tudnia kell, hogy a csupirenisták valamelyik brigádja lépett műkö­désbe. Nemrég egy nagyvállalat épülete előtt tüntettek, transzparenseket emeltek a magasba, hangos beszélő­kön át közölték, hogy miért vannak itt: a cég egyik tisztviselője erőszakos eszközökkel vált el, kényszerrel csikarta ki feleségétől a válási nyilatkozatot. (Ez még ma sem ritkaság Japánban.) A rózsaszínű brigád elér­te, hogy az illető kártérítést fizessen az asszonynak. Más alkalommal egy orvoskongresszuson jelentek meg, és azért tiltakoztak, mert az egyik résztvevő nem a feleségét, hanem a barátnőjét hozta magával. A fá­ma egyébként nem szól arról, hogy az illető ezt is el­számolhatta-e adóban. De arról sem számolnak be a hírek, hogy Csu Pi Ren brigádjai valaha felelősségre vonták-e a hosztesze- ket. udom, tudom, Japánban még nagyon erősek az előítéletek, az évszázadok túlságosan is bele­vésték a férfiak fejébe a konfuciánus eszmé­iét'” nők alacsonyabbrendűségéről. Ezt nem könnyű megváltoztatni: indokolt, hogy elsősorban őket szoron­gassák a rózsaszínű brigádok. De mint oly sokszor az életben, e bűnök esetében is, amelyeket a férjek elkö­vetnek, kettőn áll a vásár. Es amíg akad barátnő, aki a feleség helyett hajlandó elmenni a férjjel egy kong­resszusra addig igencsak szükség lesz a Csu Pi Ren-re. Tatár Imre , rí | TiTH 1 ff "Jil »T# 8 * I----IXk—I ■ I I .A. ^

Next

/
Thumbnails
Contents