Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

. ( 1976. május 30. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Képzelem, mekkora lehetett a megrö­könyödés, amikor Klapcsik Kálmán, a Bor­sodból ide származott fiatal agronómus el­rendelte, hogy a nyolc MTZ első és hátsó kerekeit szedjék le, állítsák át. hogy az SPC-vetőgép által vetett 2—2 sort, ame­lyet a kerekek megnyomtak, — s bizonyta­lan volt, kikel-e, lesz-e belőle cukorrépa, s mennyi — megkíméljék. Ha ezzel a műve­lettel végeztek, szóljanak neki, megnézi, bevált-e a kísérlet. Emlékezet óta úgy vetették a cukorré­pát, hogy a hat sorból kettő—kettő a nyom­vonalába került a kerekeknek, s ez meg­nyomta. S most jön ez a „gyerek”, kitalál valamit. Először azt beszélték, tönkre te­szi a gépeket mert azokból ebben az élet­ben többé nem lesz traktor. „Ide a bökőt” — tudni vélte az egyik traktoros. Mégis rá­álltak, leszerelték a kerekeket, állítottak rajtük, s a kísérlet bevált. 'Húncutkásan mosolygott ez a nagyda­rab fiatalember, aki most kezd ismerked­ni Pátroha, Gégény, Rétközberencs kiter­jedt határával, földjeivel, ő számolt. Ezzel nem két—két sor cukorrépát mentett meg. Sokkal többet. Tessék számolni, mennyit jelent ez mázsában 400 holdon. S mennyi­vel több cukrot? Mi történnék abban az esetben, ha csak ennyivel látnának előbb­re mindazokban a közös gazdaságokban, ahol cukorrépát vetnek? S ennek a nép­gazdaságban milyen eredményei mutat­koznának? Mert merem állítani, hogy a ré­gi módon vetették sok helyen a cukorrépa- magot. Titkon felkelt hajnalban, kiment a ha­tárba a főagronómus, ellenőrizte — nem fogott-e mellé. Örömében világgá szerette volna kiáltani a sikert A cukorrépa sora kizöldellt. Ámultak az emberek is, akik ko­rábban kételkedtek a kísérletben. Megszál­lott ember? Lehet. Vannak ilyen, a szak­mát már hobbynak tekintő-felfogó fiatal szakemberek, akiknél alig lehet különvá­lasztani, hol kezdődik a szakma, és hol a hivatás. Vannak a társadalomban mérhető és mérhetetlen jelenségek. S bár igaz, köz­vetlen nem mérhető ennek a fiatalember­nek az ügybuzgalma, a közösségért, a tár­sadalomért érzett felelőssége, valami mégis hajtja. Mi az a lelki-pszichikai mecha­nizmus, ami a jobbra, a többre ösztönzi az embert? Hogyan lehetne ezt általánosíta­ni. kamatoztatni? Valamelyik nap délutánján Palicz Gyu­la, a vizes különítmény „feje” hívott meg egy látogatásra. Az új sóstói szanatóriumi kétszáz ágyas kórház is szép látvány volt. Gondoltam ezt akarja megmutatni. Nem. Láttam a kert végében egy tónak beillő mélyedést, benne két monstrum nagyságú száz-száz köbméteres tartállyal. S míg bá­multam, azon gondolkoztam, hogyan is ke­rülhettek oda? Milyen géppel, ötlettel ke­rült a helyére e két óriás. Nem akartam hinni a fülemnek amikor mesélték a mun­kások. Alig három—négy órába került az egész művelet. Nem akartam hinni elsősor­ban azért, mert tudok róla, s hallottam is, hogy hasonlók beemeléséhez speciális da­rura van szükség. S olyan Szabolcsban nem létezik! Korábban állítottak már ilyent fel. Ez a munka csaknem két hetet vett igénybe. Amikor a két hatalmas tartályt ráusz- tatták a tóra, az emberek kacagtak, vállát veregették Palicz Gyuszinak, a kemévesek egyik reprezentánsának, aki az ilyen spe­ciális, furfangot fineszt igénylő, ravasz­ságot követelő feladatok megoldását szinte élvezi, s mosolyogva csinálja végig. Rá- usztatták a kiásott, tóra a tartályokat, s azokba, a tóba engedett vizet átszivattyúz­ták. Először az egyikbe, aztán a másikba, addig, míg a két monstrum le nem süly- lyedt, s a helyére nem billent Ezt aligha lehet megfizetni! Vannak olyan munkák, ötletek amelyeket csak meg lehet, s meg illik köszönni. Persze csak akkor, ha tudnak is róluk. A fiatal főgépész, a sze­relők Gyuszi „bácsit” biztatták, adja be azonnal újításnak. Ö csak mosolygott. Pe­dig nem lenne bolondság. Nemcsak azért, mert az ötlet pénzt ér. Főleg azért, mert nem ez volt az utolsó eset itt Szabolcsban, s az országban, ahol gyorsan kell cseleked­ni, ilyen feladatot elvégezni. S érdemes is, szükséges is lenne leírni, hogyan csinálják! Ezt is, az újszerű cukorrépavetés módszerét is. Hogy hasznosíthatók legye­nek. Hogy örömére váljék alkotóiknak, gaz­dagodására a kis és nagy közösségeknek. Be­le gondoltam, mennyi Klapcsik és Palicz van, akinek ez az ötlete — amit nem fizet­tek meg mert nem lehet — csak egyszer­egyszer jár haszonnal. Pedig ezek által lenne csak igazán, ér­telme a hatékonyságnak. Szilágyi Józseffel, a KISZ megyei ■ bizottságának első titkárával A Ar F F. /I# # F/l Az ifjúság megítéléséről A Utóbb elég sok szó esik az ifjúságról. w ön szerint mi indokolja, hogy a fiatal­ság a közérdeklődés homlokterébe ke­rült? — A KISZ nemrég lezajlott IX. kongresz- szusa politikai életünk egyik jelentős esemé­nye volt. Erre készülődvén megyénkben az alapszervezetektől a KISZ megyei bizottsá­ga tisztújításáig számos alkalommal ke­rült sor a szervezett ifjúság életének, mun­kájának értékelésére, önmagában már ez az eseménysorozat is indokolja a felfokozott érdeklődést. Én mégis úgy fogalmaznám: ha valahol, akkor Szabolcs-Szatmárban szinte állandó jelleggel indokolt a felfokozott fi­gyelem az ifjúság iránt. Következik ez ab­ból, hogy míg országosan a népesség egyne­gyede, addig a mi megyénkben a 600 ezer lakos egyharmada ifjúsági korosztályú. In­dokolt továbbá a fiatalságra irányítani a figyelmet azért is, mert Szabolcs-Szatmár­ban a termelésben részt vevő fiatalok a munkásoknak a felét adják. A mi megyénk­ben a fiatal iparral együtt nő fel a munkás ifjúság. Ezeken túl bátran nevezhetjük Sza- bolcs-Szatmárt „iskolamegyének”, ami ter­mészetes következménye a magas népsza­porulatnak. Általános iskoláinkban 80 ezer, középiskolákban és felső fokú oktatási in­tézményeinkben 25 ezer a tanulók, a hallga­tók száma. Tehát, amikor mi az ifjúság élet- és munkakörülményeit, a termelésben, a közéletben betöltött szerepét vizsgáljuk, ak­kor lényegében a megye főbb társadalmi kérdéseit is szemügyre vesszük. £ A megnőtt érdeklődéshez, szerintem, w sok köze van a párt 1970-es ifjúságpoli­tikai határozatának is. — Kétségtelen. Ez a határozat, majd a világviszonylatban is ritka ifjúsági törvény megszületése kedvező alapot adott az ifjú­ságpolitikai munka fellendítésére. Megyénk felnőtt társadalma is kiemelten foglalkozik az ifjúságot érintő kérdésekkel A párt és állami vezető szervek mindent megtesznek azért, hogy ennek a jelentős számú ifjúság­nak a munkához, a tanuláshoz, a szabad idő hasznos eltöltéséhez a lehetőséget megte­remtsük megyénkben. A Közelebbről mit jelent az, hogy min- w dent megtesznek? — A tőlük telhető legtöbbet tették és te­szik megyénk ifjúságáért. Konkrétabban: a IV. és az V. ötéves tervet bátran nevezném az ifjúság tervének. Végtére is ami az el­múlt öt év alatt Szabolcsban megvalósult, illetőleg, amit célul tűztünk ki 1980-ig, az javarészt a most felnövő fiatal nemzedék érdekét, későbbi céljait szolgálja, alapozza. Csak néhány példát említenék ezek közül: a negyedik ötéves tervben egész sor üzem, iskola, tanműhely, kollégium épült. Hirtelen nehéz lenne összeszámolni a művelődési há­zakat, az ifjúsági klubokat. Az elmúlt öt esztendő során nagyon sokat tettek párt- és állami szerveink az általános iskolahálózat, illetőleg a szakmunkásképző iskolák körül­ményeinek javításáért. Úttörőtáborok léte­sültek. Sóstón ez alatt az időszak alatt épült ki az ország egyik legszebb és legjobban fel­szerelt KISZ vezetőképző iskolája. A KISZ KB öt év alatt csak klubok építésére ötmil­liót adott, ennek kétszeresét tették hozzá a területek tanácsai, s szerveztek társadalmi munkát az ott élő idősebbek és fiatalok. A megyei tanács ifjúságpolitikai célokra 2,3 millió forintot irányzott elő, ennek többszö­röse került az ifjúsághoz. A Ez valóban igaz. Nem gondolja, hogy w néhol egyesek úgy fogalmaznak: mos­tanában kényeztetik a fiatalokat? — Szó sincs erről. Az elmúlt öt év egyik, számokban nehezen mérhető eredménye, hogy kedvezően változott az ifjúság megíté­lése a felnőtt társadalom által. A korábbi, eléggé elburjánzott vélemény, amely csak külsőségekből ítélt, ma már nem gyakori. A felnőttek napjainkban nem a hajuk hosszú­ságából és az öltözékből mondanak véle­ményt a fiatalokról. Ifjúságunk értékének •mércéje a munka, az életmód lett, ami ked­vező. Fiatalságunk rászolgál erre a kedvező véleményre, hiszen ha néha hangosabb is a zene az összejöveteleken, a fiatalság zöme ott van a termelésben, a szocialista brigá­dokban; sokszor kezdeményezői a kommu­nista műszakoknak. A dolgozó fiatalok kö­rében fokozódik a tanulási kedv. A tanuló- ifjúság több, mint 90 százaléka évről évre eredményes vizsgát tesz felkészültségéről, országos szaktárgyi és szakmai versenyeken is megállják a helyüket. A Az utóbbi időben kevesebbszer esik szó az ifjúsági szocialista brigádokról. Mi­ért van ez? — Szándékosan nem erőltetjük a „tiszta” ifjúsági szocialista brigádok működését. Az a célunk, hogy az ifjúságot az idősebb nem­zedék, a szülők szeretetére, tiszteletére ne­veljük. Egy közösség akkor jó, ha abban együtt vannak a generációk: itt az idősek tapasztalata találkozik és ötvöződik az ifjú­ság nagyobb képzettségével. Fiataljaink így tanulhatják meg becsülni a munkáséletet, vehetnek példát szorgalomból, a nehézségek vállalásaiból. S ha az idősebbek látják, hogy a fiatalok nemcsak a hajukat növesztik és a beatot játszák, hanem a nehéz kalapácsot is megfogják, akkor ez reálissá teszi, kedvező­en formálja az ifjúságról alkotott véle­ményt. Emellett az idősebb szakmunkások között tanulják meg tisztelni az ifjú mun­kások a haladó hagyományokat, a munkás- mozgalom értékeit. Ezek nélkül aligha tud­nánk előbbre lépni a munkások nevelésé­ben. ® Mindé« általánosan mondható? — Korántsem. Az ifjúság a felnőtt társa­dalom tükre. A felnőttek körében sem gon­dolkodik még mindenki szocialista módon, így a fiatalság soraiban is megtalálhatók az egoisták, a könnyű életre vágyók, akik áldo­zatok nélkül szeretnének karriert csinálni. Az egyik legfontosabb teendőknek érezzük nevelni az ilyen fiatalokat. Nem zárjuk be előttük a KISZ kapuját, bizalommal közelí­tünk hozzájuk, hiszen számos példa volt már rá, hogy az ifjú ember érzékeny és hálás a bizalomra. A Említette, hogy a KISZ egyik fontos w feladata az ifjúság nevelése. Milyen eredményei mutatkoznak ennek? — A KISZ megyei küldöttgyűlésén erről kedvező értékelést adott a párt megyei bi­zottsága. A mi beszámolónkból is az érző­dött ki, hogy megyénk ifjúsága — éppen a nevelő munka eredményeként — túlnyomó- részt tiszta a kispolgári nézetektől; boldogu­lását ifjúságunk többsége a mi társadal­munkban keresi. Kevés kivételtől eltekint­ve fiatalságunk nagyra értékeli a társada­lom segítő szándékát, értékeli szocialista vív­mányainkat. Mindemellett az internaciona­lista gondolkodásmód számos jele is meg­figyelhető. Például milliókra tehető a tár­sadalmi munka értéke, amit a vietnami nép megsegítésére ajánlott a szabolcsi ifjúság. Gyakoriak és forró hangulatúak a szolidari­tási gyűlések, azok a megmozdulások, ami­kor az imperializmus ellen emel szót fiatal­ságunk. Másfelől szerencsés a helyzetünk: megyénk határos a Szovjetunióval, ifjúsá­gunk aktív és eredményes kapcsolatot tart fenn a Kárpátontúli terület fiatalságával. A Eddig az egész ifjúságról beszélt. Hall- v hatnánk valamit arról, hogy az elért eredményekben milyen szerepet vállalt magára a KISZ? — A KISZ az MSZMP ifjúsági szerveze­te, politikai tömegszervezet, amelynek, mint már mondtam, elsőrendű feladata az ifjú­ság nevelése. A KISZ a szervezet zászlóbon­tásától kezdve elkötelezett kommunistává kívánja nevelni tagjait. Nemelőmunkánkban tehát a kommunista vonások erősítésére fordítjuk a fő figyelmet. Ügy vélem, ennek eleget tettünk az elmúlt években. Ezt álla­pította meg legutóbb a párt megyei bizott­sága is. Itt jegyzem meg, hogy egyik jelen­tős munkánk a párttaggá nevelés. Az utóbbi években a felvett párttagok kétharmada KISZ-korosztályú, akiknek többségében egyik ajánlója a KISZ-szervezet volt. Mun­kánkban most alapkövetelmény, hogy min­den szervezett fiatal képessége szerint dol­gozzon, tanuljon, s ne csak önmagáért, ha­nem másokért is felelősséget érezzen. Ügy szoktuk mondani, a KISZ-tagnak egy élete legyen; egy értékes, a szocialista em­berhez méltó élete. Ez azt kívánja, hogy legyen tettrekész, a közéletben aktív, akar­jon és tudjon beleszólni a közösség ügyeibe. A Véleménye szerint vonzóbb lett a KISZ- v munka az utóbbi esztendőkben? — Az egyik döntő kérdést érintette. A KISZ kisugárzó szerepe akkor eredményes, ha programjai a szervezeten kívüli fiatalokat is vonzzák. A szervezeti élet megújításának, színvonalasabbá tételének az időszaka is volt az elmúlt néhány év. Mindenekelőtt az alapszervezetek munkáján kívántunk — és úgy érzem tudtunk is — javítani. Ahhoz, hogy egy KISZ-szervezet jól dolgozzék, a lelkes tagságon kívül jó vezetők kellenek, olyanok, akiket elfogadnak a fiatalok, tehát akik élvezik a bizalmat. Utóbb ennek érde­kében tettük színvonalasabbá és rendszere­sebbé a vezetőképzést. A sóstói KlSZ-isko- lán évenként szinte valamennyi alapszerve­zeti titkárral, reszortfelelőssel találkozunk, ahol a szervezeti élet legfontosabb kérdései­ről tanácskozunk és adunk nekik módszer­beli segítséget. Ennek hatása érződik példá­ul az akcióprogramokban, amelyek már nem olyan általános jellegűek, mint néhány év­vel ezelőtt, hanem a konkrét feladatokra irányítják figyelmüket. Például egy nagy- ecsedi KISZ-szervezet akcióprogramjában nem a világpolitika nagy kérdéseit rögzí­tik, hanem azt, hogy mit tehetnek a fiatalok a közös gazdaság gondjainak apasztásáért. Szép eredményeket hozott az egyéni feladat- vállalás rendszerének a meghonosítása, il­letve az „egyéves tagság” rendszerének a be­vezetése. Ez utóbbi azt jelenti, hogy minden KISZ-tag minden évben „megméretik” a kollektíva által: eleget tett-e önként vállalt kötelességének. Ez a munka folyamatossá­gát eredményezi, ugyanakkor kifejleszti a kollektíva ítélőképességét. Ügy is mondhat­nám: ez a módszer a szocialista demokrácia sajátos megnyilvánulása az ifjúsági szerve­zetben. A A „megméretés” azt is jelenti, hogy a w hanyagokat kizárják a KISZ-ből? _ ' j _ T*.. t — Igen. Nekünk olyan KISZ-tagokra -van ■' szükségünk, akik becsülettel teljesítik adott . szavukat, példát mutatnak a munkában, a magánéletben. A legutóbbi értékeléskor meg­közelítőleg csupán ezer KISZ-fiatalnak nem újították meg a tagságát, ezek jó része is olyan volt, aki vagy eltávozott, vagy mun­kahelyet változtatott. A vezetőségeknél ki­sebb volt a fluktuáció, mint a korábbi évek­ben, ez azt bizonyítja, hogy jól választottak korábban az alapszervezetek, s most meg­van a munka folyamatosságának a személyi feltétele. A Ma gyermeknap van. Ez külön is indo- v kolja, hogy szót ejtsünk az úttörőmozga­lomról. — Most ünnepeljük az úttörőmozgalom megalakulásának 30 éves jubileumát. Nyu­godtan állíthatjuk; ez a mozgalom jól telje­síti alapvető hivatását: az iskolákban az úttörőszervezetek elsősorban az oktató-nevelő munkát segítik, jelentős szerepük van a gyermekek közösségi szemléletének, tudo­mányos világnézetének alakításában, az egészséges életmódra nevelésben, a felkészí­tésben a KISZ-életre. A jövőben a KISZ és az úttörőszövetség kapcsolatát kell még konkrétabbá tennünk, s akkor a munka még eredményesebb lesz. A A legutóbbi KISZ-kongresszus újabb w feladatokat tűzött a szervezett ifjúság elé, amelyeknek teljesítése az egész if­júság javát szolgálhatja. Megyénkben milyen tennivalók előtt áll az ifjúsági motetgalom? — A IX. kongresszus változatlanul az ifjúság kommunista szellemű nevelését tűz­te elénk feladatul. Tehát alapvető változás nincs munkánkban. Ugyanakkor az eddigi­nél jobban előtérbe kerül fiataljaink köré­ben a munkára nevelés; az, hogy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok az eddiginél is jobban vegyék ki részüket az eredményesebb termelésből. Ennek nagyon sok jegyét fedezhetjük fel az akcióprogra­mokban, hiszen szinte mindenütt a termelé­kenység fokozását, a nagyobb takarékossá­got, a minőség javítását stb. tűzték célul a fiatalok. Ugyanakkor feladatunk, hogy jó pályairányítással, a KISZ érdekvédelmének fokozásával keltsük fel az érdeklődést me­gyénkben a mezőgazdasági szakmák iránt. Általában: a szervezett ifjúság nem segíteni akarja a termelést, hanem cselekvő részese akar lenni a feladatok megoldásának. Mind emellett gazdagítani szükséges azokat a mód­szereket, amelyekkel ifjúságunk politikai, kulturális nevelését szolgáljuk. Űj elem­ként talán azt hangsúlyoznám: a KISZ­kongresszus után az eddiginél lényegesen na- nagyobb figyelem fordul az ifjúság testkul­túrájának fokozására. Az egészséges ember nevelése nemzeti ügy. Engedjen meg végül egy személyes kér- w dést. Már hosszabb ideje ifjúsági veze­tő. Miben tudja mérni az ifjúsági moz­galom változását Szabolcsban? — Több, mint tíz éve dolgozom a KISZ- apparátusban, az utóbbi öt évben, mint a KISZ megyei első titkára. Tíz éve még az egyik legnagyobb gondunk az volt, hogy hol tudjon leülni 3—i ifjúsági vezető megbe­szélni az alapszervezet programját. Az el­múlt idő alatt tető alá hoztuk ezeket a he­lyiségeket, s most az a gondunk, hogy érté­kes tartalommal töltsük meg a klubokban, a KISZ-szobákban folyó munkát. Ezt sem a legkönnyebb „tető alá hozni”, hiszen itt a legnemesebb anyaggal, a felnövő nemzedék­kel kell dolgoznunk. Tíz év alatt az ifjúsági mozgalom nagyon sok becsületes munkás­embert, termelőszövetkezeti tagot nevelt, számosán kerültek fontos párt- és állami vezető posztokra, ezrekre tehető az olyan ki­váló dolgozók száma, akiknek nevelőjük a KISZ volt. Mindez megyénk egész társadal­mának öröme, így az enyém is. 9 Köszönöm az interjút. Angyal Sándor Zöldellő sorok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents