Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-28 / 125. szám
1976. május 28. KELET-MAGYARORSZÄG 3 JEGYZETEK Menetlevél HOGYAN VÁLTOZOTT A KÖZÜLETEK személygépkocsi-állománya és megtartják-e az üzemeltetéssel kapcsolatos előírásokat? Röviden ez a témája annak a vizsgálatnak, amelyet a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szervezett a főváros és hat megye — köztük Szabolcs-Szatmár — területére. Azokat a kormány- és miniszteri rendeleteket ugyanis, amelyek 1969 óta évente jelentek meg a közületi és magán személygépkocsik használatáról, nem mindenütt és nem mindenki tartotta magára nézve kötelezőnek. Jól bizonyítja ezt a nagykállói járási NEB egyik vizsgálata, ahol egyebek között olyan tapasztalatokat szereztek, hogy a tsz- ek, szakszövetkezetek és vállalatok egy részénél nem, vagy nagyon hiányosan vezetik a menetleveleket és ezzel szinte lehetetlenné teszik az ellenőrzést, a számonkérést. Elmulasztják az üzemanyag-fogyasztás mérését, nem veszik komolyan az üzemanyag-elszámoltatást és munkaszüneti napokon is rendszeresen igénybe veszik — sokszor magán célokra — a közületi gépjárműveket. Nem találták megnyugtatónak a magán- képkocsik üzemi célra történő igénybevételét sem, ezek több esetben az egyéni haszonszerzést szolgálják. Az egyik szakszövetkezetnél a főkönyvelő másfél év alatt csaknem 24 ezer forintot vett fel útiköltség címén, pedig lakása mindössze 3 kilométerre van munkahelyétől. Ugyanebben a szövetkezetben találkoztak olyan jelenségekkel is, hogy ugyanazon a napon azonos időpontban ugyanarra a helyre utazott az elnök és a főkönyvelő, s mindketten külön-külön felvették saját kocsijukra az útiköltséget, jóllehet a szakszövetkezet saját kocsival is rendelkezik. Egy másik szakszövetkezet nem alkalmaz gépkocsivezetőt Zsigulijához, s vezetője — a szövetkezet elnöke — a vizsgált időszak 42 vasárnapjából 32 vasárnap vette igénybe a kocsit „üzemi” célra. MILYEN KÖVETKEZTETÉSEKET LEHET LEVONNI ezekből a jelenségekből? Mindenekelőtt, hogy nem biztosított így a társadalmi tulajdon védelme és elsősorban a vezetőknek kell nagyobb gondot fordítani a közületi gépkocsik jogszerű használatára. A Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálat tapasztalatai alapján felhívta a figyelmet a hiányosságokra, s hatására az utóvizsgálatok megállapításai már pozitív eredményt hoztak. Megszüntették a bejárás útiköltsége címén fizetett átalányt, csökkentették a munkaszüneti napokon a gépkocsi igénybevételét. a szakszövetkezetek kocsijai éjjel és munkaszüneti napokon zárható garázsokban vannak, s rendszeresen elszámoltatják a járművezetőket az üzemanyag-felhasználásról. A vizsgálat, majd az utóvizsgálat tehát azt igazolja: kellő ellenőrzéssel el lehet érni, hogy a gazdálkodó szervek megtartsák és megtartassák a korábban hozott rendeleteket. Igazolja viszont azt is, hogy az ellenőrzés elmulasztása egy sor szabálytalanság elkövetésének lehetőségét teremti meg. Ezért vizsgálják meg azt is, hogy változott-e 1972. június 30-tól az üzemi személygépkocsik száma, végrehajtották-e az előírt nagyság- rendű csökkentést, megtartják-e az állományra vonatkozó normákat, milyen indokok alapján növelték a szolgáltató gépkocsik számát, s hogy szereztek-e be az utóbbi időben nem szocialista országban gyártott gépkocsimárkát ? AZ ÁTFOGÓ JELLEGŰ VIZSGÁLAT KITÉR majd a menetlevelek szabályszerű vezetésének ellenőrzésére, arra, hogy valóságos adatok kerülnek-e azokra, hogy milyen gyakorisággal ellenőrzik ezt? Tapasztalatokat szereznek arról is, hogy az általános célú gépkocsit igénybeveszik-e jogszabályellenesen magán célra, vagy hogy a szolgáltató gépkocsikat az engedélyben rögzített feladatokra liasználják-e? Kedvcsináló? ALIGHA AKAD VALAKI, aki ne tudná, hogy államunk mennyi és milyen intézkedést tett azért, hogy a háztáji gazdaságokban is nagyobb kedvet csináljanak az állat- tenyésztéshez. A legkülönbözőbb módon, különböző nagyságú összegekkel ösztönzi a szarvasmarhatartást, a sertéstenyésztést, s olyan akciókat szervez, amelyek minden korábbitól kedvezőbb körülmények között juttatják süldőhöz, vemhes kocához, üszőhöz a háztáji gazdaságokat. Az intézkedések meghozták a várt hatást, fellendült a tenyésztési kedv, ám olyan dolgok is előfordulnak, amelyek olykor elveszik a tenyésztők kedvét. Ez év elején például Czventics Józsefné nagycserkeszi lako6 a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság segítségét kérte, mert az állatforgalmi és húsipari vállalatnál egyedül nem tudta megvédeni igazát. Pedig az ügy első hallásra egyszerű volt: szerződést kötött vemhes koca tartására, s amellett, hogy a koca érkezése két hónapot késett, kiderült, hogy nem is vemhes. Amikor az új tulajdonos rájött erre, elmondta az esetet a területi megbízottnak, aki ezt mondta: bármelyik hétfőn visszavihetik a kocát, a ráhízlalt kilókért pedig megkapják a pénzt. A következő hétfőn fuvaros híján nem tudták a kocát visszaszállítani, amikor pedig visszavitték, nem visszavenni, hanem felvásárolni akarták tőle. A panaszos a meghízlalt sertést nem adta oda, egy szak- szövetkezeten keresztül értékesítette a vállalatnak és emiatt egy fillért sem kaptak a pluszkilókért, de nem kapták meg azt a 300 forintot sem, amelyet — a szerződés szerint — a vétkes fél fizet a szerződés meghiúsulásáért. Czventicsné sokszor megjárta a vállalatot, hogy igazát keresse — hiába. A NEB kérésére a kirendeltségvezető megvizsgálta a panaszt és megállapította, hogy Czventicsnének igaza van: az 56 kiló súlytöbbletet kifizetik. AZTÁN A VÁLLALAT KÖZPONTJA IS KIVIZSGÁLTA az esetet és — most tessék figyelni! — megállapította, hogy a panaszosnak nincs igaza, mert a termelőnek 30 napon belül kellett volna meggyőződni a koca üres állapotáról és az ürességet tanúsító orvosi igazolást 30 napon belül kellett volna a vállalatnak megküldeni. E pillanatban így áll a dolog és meglehetősen furcsa állapot következett be. A NEB ugyanis amikor a kirendeltségvezető jogosnak tartotta a sérelmet, megírta a panaszosnak, hogy a vállalat kifizeti a súlykülönbséget, a központ elutasító leveléről azonban a termelő nem tud, csak a pénzét várja. Részéről tehát nincs lezárva az ügy, a vállalat — ez derül ki a levélből — minden bizonnyal lezárta. És ehhez kívánkozik néhány megjegyzés. Az mindenekelőtt, hogy a szerződés kétoldalú dolog és ha egy mulasztásért — ebben az esetben késésért — kizárja jogaiból a termelőt, miért nem veszíti el jogát a vállalat is, ha orvosilag kéthónapos vemhesnek igazolt kocáról kiderül, hogy nem lesz malaca? Miért várják el, követelik meg a termelőtől, hogy 30 napon belül győződjön meg az üres állapotról, ha az állatorvosnak két hónap is kevés arról meggyőződnie, hogy nem vemhes az állat? A SZERZŐDÉSNEK KORREKT PARTNERI KAPCSOLATRA KELL ÉPÜLNIE, s ha mindkét fél követ el mulasztást, tisztességtelen, hogy csak az egyik károsul. Mert ez enyhén szólva másoknak sem csinál nagy tenyésztési kedvet! Balogh József Tanyasi kollégium Balkányban A Balkány környéki tanyavilág iskolás korú gyerekei az idei tanévet már korszerű általános iskolában folytatták. A 23 millió forint költséggel épült tanyasi kollégium (általános iskola és diákotthon) lakóit hét végén autóbusz szállítja haza, majd viszi vissza hétfőn az iskolába. Iskolabusz a kollégium előtt A kollégium mosdójában Ismerkedés a betűkkel (Fotó MTI — Benkő Imre — KS) Megyénkben jelenleg 2733 állami gondozott gyerek van — olvasom a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelentésének első lapján. A jelentést egy széles körű vizsgálat előzte meg, melynek során a nevelőszülőknél elhelyezett állami gondozott gyerekek helyzetét mérték föl, 917 gyerek él nevelőszülőknél: 546 családnál. A megállapítások vegyesek. Találtak az ellenőrzés során hibás intézkedéseket, hiányosságokat, de a bő terjedelmű NEB-jelentés végkicsengése: szükség van a nevelőszülőkre! Nagy több. ségük jól látja el önként vállalt feladatát, a kihelyezett gyerekeknek csak hasznára válik az új családi környezet! Családi környezet — kulcsszó. Vannak jól fölszerelt gyermekotthonaink vannak szíwel-lélekkel a hivatásuknak élő nevelők, — ám a gyermekotthon mégsem otthon a szó legszorosabb (vagy legtágabb ?) értelmében. A családi kötelék az egyik legerősebb kötelék, a családi nevelés a legalapvetőbb fontosságú áz ember életében. Egy intézmény ezt teljes értékűen pótolni soha nem tudja. Nem tudhatja! Ezért van szükségük az állami gondozott gyermekeknek nevelőszülőkre. Hogy életük legfontosabb szakaszát úgy élhessék át, ahogyan hasonló sorsot soha meg nem ismerő kis társaik — szeretve és szeretetlen. Olyan szeretetben, melyen nem kell száznyi társukkal megosztozni, és olyat szeretve, aki nem százak szeretetének súlyát és felelősségét hordozza szívén. Üj családba kerülnek, ismeretlen emberek közé. De az ismeretlenekből hamarosan „Apa” és „Anya” lesz. Miért vállalnak idegen gyerekeket? Miért szereznek maguknak aggódással, féltéssel teli perceket, órákat vagy hónapokat? Pénzért? A gyerekért? Vagy önmagukért? Az olyan esetek, ahol a szó szoros értelmében csak tartják az állami gondozottat — szerencsére elvétve vannak. A két utóbbi válasz jellemző: a gyerekért és önmagukért. önmagukért, mert nekik nem adatott meg a gyermek, és a bennük élő szeretet így válhat termékennyé; mert fölnevelték már gyermekeiket, s nem akarnak magukra maradni. A gyermekért, mert tudják, mit jelent a család, tudják, honnan kerültek az állami otthonba a gyerekek, tudják, mit kell helyrehozni bennük... Másképp hogyan magyarázhatnánk annak a fehérgyarmati asszonynak a példáját, aki már tizenhat állami gondozottat nevelt föl tisztességgel? Hogyan azokat a családokat, ahol örökbe fogadták a nevelésre hozzájuk került gyerekeket?... Nem lehet más a magyarázat: ezek az emberek őszintén vágynak arra, hogy teljes legyen az életük, s hogy minél több szerencsétlen sorsú gyermeké is azzá váljék. Mert az új családban a szívszorító emlékeket őrző, rezzenésre a kezét arca elé kapó gyerek pillantása kitisztulhat, gyáva félmosolya felszabadult nevetéssé robbanhat. Már lehet dacos vagy hízelkedő, csintalan vagy mogorva. Akár rosz- szalkodhat is. Gyerek lehet. Tarnavölgyi György Új családban I
