Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-28 / 125. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 28. Választás előtt Itáliában Voksok és fenyegetések Olaszországban a lát­hatatlan karmester in­tésére fülsiketítő hang­erővel zajlik a válasz­tási kampány csinnad­rattája. Ezúttal nemcsak a meditterán vérmér­séklet forrósítja a han­gulatot, tüzeli a szenve­délyeket. Június 20-án és 21-én a mintegy 41 millió olasz választó voksai többről hivatot­tak dönteni, mint arról, hogy melyik párt hány képviselőt, illetve szená­tort küldhet a törvény- hozásba. • Itália az előbbre hozott vá­lasztásokon — a törvényhozás ciklusa csak a jövő tavasszal járna le — történelmi vá­laszút elé került. Vagy to- vábra is bizalmat szavaz a jelenlegi válságpolitikának, amely az országot társadalmi és gazdasági zsákutcába ve­zette, vagy támogatja a szé­les körű nemzeti összefogás irányvonalát. Az alternatíva heves vitákat keltett, jeléül annak, hogy az utóbbi évek választásaiban már észlelt polarizálódás folytatódik. Vagyis a két nagy párt: a kereszténydemokrata (1975- ben a tartományi választá­sokon a szavazatok 35,3 szá­zalékát szerezte) és a kom­munista (1972: 28,3; 1975: 33,5) versengése döntő sza­kaszhoz érkezett. A DC öröksége: gazdasági mélypont Harminc éven át gyako­rolta hatalmát a keresztény­demokrácia. Ádáz küzdelmet folytatott a hatalom minden szférájában pozícióinak ki­építéséért és megtartásáért. A hatalom birtokában a De- mocrazia Cristiana-t, az olasz kereszténydemokráciát sok­kal inkább lekötötték belső problémái, például egységé­nek fenntartása, a frakciók bevillongásainak megféke­zése, mint az ország sorsa és jövője. Az eredmény közismert. Olaszország, egyes értékelé­sek szerint — némi túlzással — nem életképes. A múlt évben a termelés szintje 9,7 százalékkal csökkent, az árak 17,5 százalékkal emelkedtek Itáliában. Az állami kiadások növekedésének aránya meg­haladta a 35 százalékot, az el­adósodás mértéke pedig elér­te a 15 milliárd dollárt. Az Állami Bank egy év alatt 9000 milliárd papírlírát nyoma­tott, s a líra értéke a dollár­hoz mérten a mélypontra zu­hant. 1975-ben sztrájkok és távolmaradás miatt 22,5 mil­lió munkanap hiányzott a termelésből (Franciaország­ban például ez mindössze 3 millió munkanapot tesz ki). Olaszország jóval többet fogyaszt, mint amennyit ter­mel. Ez önmagában is ele­gendő ahhoz, hogy gazdasági bajok származzanak belőle. Ám az Alpoktól délre nem­csak ilyen jellegű problé­mák adódnak. Legalább eny- nyire baljós jel, hogy a be­ruházási kedv teljesen el­apadt, nincs új munkaalka­lom, aminek következtében 1,2 millió munkanélküli — köztük sok friss diplomás értelmiségi — vár sorsa jobbrafordulására. A KP javaslata: nemzeti egységkormány Ilyen körülmények között annak a pártnak az esélyei nagyobbak, amely a társa­dalmi-gazdasági gondok gyö­keres orvoslásának prog­ramjával indul a választási küzdelemben. Nos, az Olasz Kommunista Párt kétségte­lenül rendelkezik ilyen programmal. Mindenekelőtt az ország irányításában lát­ja a hibák forrását,"ezért a választási kampány közép­pontjába a demokratikus pár­tok részvételén alapuló nemzeti egységkormány meg­alakítását állította. Csakhogy az olasz válasz­tási hadjáratban — különö­sen az ideiben — nem csak a pártok mérkőznek. Más erők is beleszólnak, mégpedig az ország határain túlról. Igaz, az egyik beavatkozó a város bármely távoli pontjá­ról is könnyűszerrel megközelíthető, akár gya­logszerrel, lévén a Vati­kán Rómának csaknem a kö­zéppontjában. Nos, a pápa nemrég óva intette a válasz­tókat, nehogy a baloldali pár­tokra adják voksaikat. Ha­sonló értelemben, de még keményebben fogalmazott az olasz püspöki kar. Még szi­gorúbb figyelmeztetésben részesültek azok a katolikus személyiségek, akik az OKP listáin indulnak a választá­son. Intelmek, sőt fenyegetések érkeztek azonban távolabb­ról is az olasz választók cí­mére. Mindenekelőtt az USA- ból, mivelhogy az Egyesült Államok vezetői „nem néz­nék jó szemmel”, ha Rómá­ban netán a kommunisták is részt vennének a kormány­zásban. Hallatta szavát a NATO is, s — bár tagadták — az Atlanti Szövetség leg­utóbbi, Oslóban rendezett miniszteri tanácsülésén a két­oldalú megbeszéléseken és a zárt ülésen igen sok szó esett a küszöbönálló olasz vá­lasztásokról. A mérleg nyelve: a szocialista párt Az olasz kommunisták magabiztosan tekintenek a választások elé. Bármiként alakuljon is a szavazatok ará­nya, egy hosszú történelmi korszak ért véget Itáliában. Az OKP nélkül már nem le­het kormányozni az orszá­got ! A kereszténydemokra­ták egyelőre az OKP vala­mennyi javaslatát vissza­utasították, még az átmeneti jellegű egységkormányról sem akarnak hallani. A szo­cialisták ebben a helyzetben kulcsszerephez jutnak: nél­külük a baloldali kormány- alakítás éppúgy lehetetlen, mint ahogy a keresztényde­mokraták sem mondhatnak le De Martino pártjának tá­mogatásáról. Ez a körülmény tehát tovább bonyolítja a választási küzdelmet, amely­ben a kis pártok — mindenek­előtt a szociáldemokraták és a liberálisok — puszta létü­kért, fennmaradásukért küz­denek. Gyapay Dénes zeti zászlajáról, himnuszáról és kijelöli az ország fejlődé­sének irányát. — Ezekben a napokban, amikor népünk forró lelkese­déssel ünnepli a mostani tör­ténelmi időszak eseményeit, soha nem felejti el. hogy mai örömének egy része annak a szolidaritásnak, odaadó támo­gatásnak és értékes segítség­nek köszönhető amelyben a testvéri szocialista országok és a világ haladó népei része­sítettek bennünket. Azzal az őszinte, testvéri érzésekkel is a proletár nemzetköziség szellemétől áthatott segítő­készségével, amelyet híven kifejezett a „Veled vagyunk, Vietnam” jelszó, a magyar nép különleges helyet foglalt el minden vietnami szívében. Pártunk, kormányunk és né­pünk őszinte háláját szeret­ném kifejezni a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaság kor­mányának és a testvéri ma­gyar népnek azért az együtt­érző támogatásért és segítsé­gért, amelyet az amerika- ellenes honvédő harcunkhoz nyújtott, és amelyet a hábo­rús sebek begyógyításához, a békés, egységes, független és szocialista Vietnam építésé­hez nyújt — mondta beszéde végén Nguyen Manh Cam. Az Internacialé hangjaival ért véget a nagygyűlés. (Folytatás az 1. oldalról) Vietnam földjének teljes fel- szabadulását. E nagyszerű győzelemmel — amelynek „hátországa” a szocialista vi­lágrendszer volt — kudarcot vallott az imperializmusnak a II. világháború óta legna­gyobb szabású kísérlete, hogy fegyveres erővel számoljon le egy szocialista állammal és elfojtson egy nemzeti felsza­badító forradalmat. Az egy­séges Vietnam megteremtése — hangsúlyozta az OBT fő­titkára — nem csak a két or­szágrész életében nagy jelen­tőségű változás. Nemzetközi hatása sem lebecsülendő. Ott, ahol éveken keresztül az imperializmus, a reakció és a háború erői próbálták meg­vetni a lábukat, most a szo­cializmus, a haladás és a béke tábora jut biztos tá­maszhoz. Nguyen Manh Cam is fel­szólalt a nagygyűlésen. El­mondotta egyebek között, hogy az 1975-ös tavaszi győ­zelemmel a vietnami forra­dalom új szakaszába érke­zett: a háborúból a békés építőmunkába való átme­netnek, az üjgyarmatosítás következtében kettéosztott és megszállt ország egységes és független országgá tételének, az egész országra kiterjedő szocialista forradalom meg­valósításának, a szocializmus építésének szakaszába. A Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága megha­tározta a forradalom új sza­kaszának stratégiai feladatát, amelynek lényege: „a haza egyesítésének véghezvitele, a szocializmus gyorsütemű, ha­tározott és következetes épí­tése országszerte. Észak-Vi- etnamban a szocializmus épí­tésének fokozása és a szocia­lista termelési viszonyok tö­kéletesítése, Dél-Vietnamban a szocialista átalakítás vég­rehajtása a szocializmus épí­tésével egyidejűleg”. — Népünk — a háborús sebek begyógyításában elért sokféle eredményen túl — legutóbb újabb, nagy politi­kai jelentőségű győzelmet aratott: az ország teljes fel­szabadítása óta eltelt egy év múltán ragyogó sikerek­kel fejeződitek be az egész országra kiterjedő, egységes nemzetgyűlési, általános vá­lasztások. 1976. április 25. — az álta­lános választások napja — valóban népünk nagy ünne­pe volt. A választások ered­ményei ismételten bebizonyí­tották a Vietnami Dolgozók Pártja politikájának helyes­ségét, valamint azt, hogy a párt irányvonala és törvény- hozásunk megfelel a lakos­ság érdekeinek és törekvései­nek, egyetértésre és odaadó támogatásra talált népünk ré­széről. Az általános választások si­kerével népünk megvalósít­ja a haza állami szintű egye­sítését. Az egységes nemzet- gyűlés rövidesen megtartja első ülésszakát, amelyen meg­határozza az egységes és szo­cialista Vietnam államformá­ját, alkotmányát, megválaszt­ja az állami szerveket, dönt az ország elnevezéséről, nem­Libanoni helyzetkép Beirutban csütörtökön meg­gyilkolták Kamal Dzsumb- lattnak, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökének nővérét. Hírügynökségi jelentések szerint fegyveresek hatol­tak be az asszony lakásába, Linda Dzsumblattot agyon­lőtték, két lányát pedig meg­sebesítették. Három nap alatt ez volt a második politikai motiváci­ójú merénylet Beirutban. Kedden ismeretlen fegyve­resek Raymond Eddének, a nemzeti blokk vezetőjének életére törtek, golyóik azon­ban csak megsebesítették a politikust. Szerdán éjjel ismét heves tűzpárbaj folyt az egymás­sal szemben álló felek fegy­veresei között. Az éjszakai harcokban mintegy 60 sze­mély vesztette életét. Több mint százan megsebesültek. Csütörtök reggelre alábbha­gyott a fegyverropogás. Politikai síkon folytatód­nak a konfliktus áthidalását célzó eszmecserék. A Dzsum- blatt vezette libanoni balol­dali tábor megbízásából csü­törtökön Szamir Szabbag kereste fel Eliasz Szarkisz megválasztott elnököt. A kilencvenperces eszme­cserén Szabbag ismertette azokat a feltételeket, amelyek mellett a baloldal kész hoz­zájárulni a tűzszünet meg­hosszabbításához és kerekasz- tal-értekezleten béketárgya­lásokba bocsátkozni a keresz­tény jobboldaliak megbí- zottaival. A Szarkisz által a jövő hétre javasolt béke­tárgyalásokkal most már egyetértenek a baloldaliak és a jobboldaliak egyaránt, no­ha a napirend bizonyos vo­natkozásait illetően még vé­leménykülönbségek állnak fenn közöttük. Napi külpolitikai kommentár Maradnak a kéksisakosok Rákóczi hadnagya BARABAS TIBOR regénye nyo­mán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta ZÖRAD ERNŐ. □ közel-keleti válság alakulása szempontjából a hírügynökségi jelentések egy pozitív és egy fe­lemás értékű fejleményt regisztráltak csütörtö­kön, illetve szerdán. Kezdjük a pozitív előjelű hírrel, amely Damaszkuszban kelt: Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkámak a szíriai vezetőkkel folytatott tárgyalásai ered. ményeképpen Szíria hozzájárult, hogy a Golan-fennsikon állomásozó ENSZ tűzszüneti megfigyelő erők mandá­tumát hat hónappal meghosszabbítsák. A világszerve­zet katonai megfigyelőinek a megbízatása vasárnap járt volna le, s meg nem hosszabbítása esetén a „kék sisakosoknak” távozniok kellett volna a szíriai és iz­raeli erőket elválasztó keskeny tűzszüneti övezetből, Ez utóbbi viszont súlyos feszültséget idézett volna elő, mert ürügyet szolgáltatott volna Izraelnek különböze katonai provokációk elindításához. Ezzel kapcsolatban elég, ha emlékeztetünk arra, hogy 1967 júniusában Tel- Aviv éppenséggel az ENSZ rendfenntartó csapatoknak — néhai Nasszer egyiptomi elnök kérésére — a Sína;- félszigetről való távozását használta fel ürügyül „pre­ventív háborúnak” nevezett agressziója elindításához. Ezért, valamint a jelenlegi körülmények — a li­banoni polgárháború, Kairó és Damaszkusz viszálya sitb. — miatt egyértelműen pozitívnak és felelősségtel­jesnek kell minősítenünk a szíriai kormány döntését. Izraelt előzetesen eléggé aggasztotta Waldheim da­maszkuszi látogatása. Állón izraeli külügyminiszter a főtitkárit elutazása előtt telefonon figyelmeztette, ne te­gyen engedményeket Szíriának. Burkoltan arra tett fe­nyegető célzást, hogy amennyiben — miként ez tavaly november végén történt — Waldheim ismét ígéretet tesz Szíriának a Biztonsági Tanács egy újabb közel-ke­leti vitájának a megtartására, akkor Izrael vissza fogja vonni az ENSZ-csapatok mandátumának meghosszab­bítására már előzetesen megadott hozzájárulását. A da­maszkuszi közleményben nincs utalás arra, történt-e valamiféle „árukapcsolás”. S zerdán este fejezte be több hetes ciszjordániai vi­táját az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület az Izrael által megszállt arab területek lakosságá­nak helyzetével, az ellene fokozódó terrorral és izraeli bekebelezési törekvésekkel foglalkozott. Az arab fél által követelt határozatot, amely hangsúlyozottan el­ítélte volna Izraelt, nem sikerült keresztül vinni, mert az USA vétót helyezett kilátásba. így csak egy vérsze­gény, úgynevezett többségi nyilatkozatot olvastak fel, amely sajnálatosnak minősítette az Izrael által meg­szállt arab területeken foganatosított intézkedéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents