Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-28 / 125. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 28. Választás előtt Itáliában Voksok és fenyegetések Olaszországban a láthatatlan karmester intésére fülsiketítő hangerővel zajlik a választási kampány csinnadrattája. Ezúttal nemcsak a meditterán vérmérséklet forrósítja a hangulatot, tüzeli a szenvedélyeket. Június 20-án és 21-én a mintegy 41 millió olasz választó voksai többről hivatottak dönteni, mint arról, hogy melyik párt hány képviselőt, illetve szenátort küldhet a törvény- hozásba. • Itália az előbbre hozott választásokon — a törvényhozás ciklusa csak a jövő tavasszal járna le — történelmi válaszút elé került. Vagy to- vábra is bizalmat szavaz a jelenlegi válságpolitikának, amely az országot társadalmi és gazdasági zsákutcába vezette, vagy támogatja a széles körű nemzeti összefogás irányvonalát. Az alternatíva heves vitákat keltett, jeléül annak, hogy az utóbbi évek választásaiban már észlelt polarizálódás folytatódik. Vagyis a két nagy párt: a kereszténydemokrata (1975- ben a tartományi választásokon a szavazatok 35,3 százalékát szerezte) és a kommunista (1972: 28,3; 1975: 33,5) versengése döntő szakaszhoz érkezett. A DC öröksége: gazdasági mélypont Harminc éven át gyakorolta hatalmát a kereszténydemokrácia. Ádáz küzdelmet folytatott a hatalom minden szférájában pozícióinak kiépítéséért és megtartásáért. A hatalom birtokában a De- mocrazia Cristiana-t, az olasz kereszténydemokráciát sokkal inkább lekötötték belső problémái, például egységének fenntartása, a frakciók bevillongásainak megfékezése, mint az ország sorsa és jövője. Az eredmény közismert. Olaszország, egyes értékelések szerint — némi túlzással — nem életképes. A múlt évben a termelés szintje 9,7 százalékkal csökkent, az árak 17,5 százalékkal emelkedtek Itáliában. Az állami kiadások növekedésének aránya meghaladta a 35 százalékot, az eladósodás mértéke pedig elérte a 15 milliárd dollárt. Az Állami Bank egy év alatt 9000 milliárd papírlírát nyomatott, s a líra értéke a dollárhoz mérten a mélypontra zuhant. 1975-ben sztrájkok és távolmaradás miatt 22,5 millió munkanap hiányzott a termelésből (Franciaországban például ez mindössze 3 millió munkanapot tesz ki). Olaszország jóval többet fogyaszt, mint amennyit termel. Ez önmagában is elegendő ahhoz, hogy gazdasági bajok származzanak belőle. Ám az Alpoktól délre nemcsak ilyen jellegű problémák adódnak. Legalább eny- nyire baljós jel, hogy a beruházási kedv teljesen elapadt, nincs új munkaalkalom, aminek következtében 1,2 millió munkanélküli — köztük sok friss diplomás értelmiségi — vár sorsa jobbrafordulására. A KP javaslata: nemzeti egységkormány Ilyen körülmények között annak a pártnak az esélyei nagyobbak, amely a társadalmi-gazdasági gondok gyökeres orvoslásának programjával indul a választási küzdelemben. Nos, az Olasz Kommunista Párt kétségtelenül rendelkezik ilyen programmal. Mindenekelőtt az ország irányításában látja a hibák forrását,"ezért a választási kampány középpontjába a demokratikus pártok részvételén alapuló nemzeti egységkormány megalakítását állította. Csakhogy az olasz választási hadjáratban — különösen az ideiben — nem csak a pártok mérkőznek. Más erők is beleszólnak, mégpedig az ország határain túlról. Igaz, az egyik beavatkozó a város bármely távoli pontjáról is könnyűszerrel megközelíthető, akár gyalogszerrel, lévén a Vatikán Rómának csaknem a középpontjában. Nos, a pápa nemrég óva intette a választókat, nehogy a baloldali pártokra adják voksaikat. Hasonló értelemben, de még keményebben fogalmazott az olasz püspöki kar. Még szigorúbb figyelmeztetésben részesültek azok a katolikus személyiségek, akik az OKP listáin indulnak a választáson. Intelmek, sőt fenyegetések érkeztek azonban távolabbról is az olasz választók címére. Mindenekelőtt az USA- ból, mivelhogy az Egyesült Államok vezetői „nem néznék jó szemmel”, ha Rómában netán a kommunisták is részt vennének a kormányzásban. Hallatta szavát a NATO is, s — bár tagadták — az Atlanti Szövetség legutóbbi, Oslóban rendezett miniszteri tanácsülésén a kétoldalú megbeszéléseken és a zárt ülésen igen sok szó esett a küszöbönálló olasz választásokról. A mérleg nyelve: a szocialista párt Az olasz kommunisták magabiztosan tekintenek a választások elé. Bármiként alakuljon is a szavazatok aránya, egy hosszú történelmi korszak ért véget Itáliában. Az OKP nélkül már nem lehet kormányozni az országot ! A kereszténydemokraták egyelőre az OKP valamennyi javaslatát visszautasították, még az átmeneti jellegű egységkormányról sem akarnak hallani. A szocialisták ebben a helyzetben kulcsszerephez jutnak: nélkülük a baloldali kormány- alakítás éppúgy lehetetlen, mint ahogy a kereszténydemokraták sem mondhatnak le De Martino pártjának támogatásáról. Ez a körülmény tehát tovább bonyolítja a választási küzdelmet, amelyben a kis pártok — mindenekelőtt a szociáldemokraták és a liberálisok — puszta létükért, fennmaradásukért küzdenek. Gyapay Dénes zeti zászlajáról, himnuszáról és kijelöli az ország fejlődésének irányát. — Ezekben a napokban, amikor népünk forró lelkesedéssel ünnepli a mostani történelmi időszak eseményeit, soha nem felejti el. hogy mai örömének egy része annak a szolidaritásnak, odaadó támogatásnak és értékes segítségnek köszönhető amelyben a testvéri szocialista országok és a világ haladó népei részesítettek bennünket. Azzal az őszinte, testvéri érzésekkel is a proletár nemzetköziség szellemétől áthatott segítőkészségével, amelyet híven kifejezett a „Veled vagyunk, Vietnam” jelszó, a magyar nép különleges helyet foglalt el minden vietnami szívében. Pártunk, kormányunk és népünk őszinte háláját szeretném kifejezni a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaság kormányának és a testvéri magyar népnek azért az együttérző támogatásért és segítségért, amelyet az amerika- ellenes honvédő harcunkhoz nyújtott, és amelyet a háborús sebek begyógyításához, a békés, egységes, független és szocialista Vietnam építéséhez nyújt — mondta beszéde végén Nguyen Manh Cam. Az Internacialé hangjaival ért véget a nagygyűlés. (Folytatás az 1. oldalról) Vietnam földjének teljes fel- szabadulását. E nagyszerű győzelemmel — amelynek „hátországa” a szocialista világrendszer volt — kudarcot vallott az imperializmusnak a II. világháború óta legnagyobb szabású kísérlete, hogy fegyveres erővel számoljon le egy szocialista állammal és elfojtson egy nemzeti felszabadító forradalmat. Az egységes Vietnam megteremtése — hangsúlyozta az OBT főtitkára — nem csak a két országrész életében nagy jelentőségű változás. Nemzetközi hatása sem lebecsülendő. Ott, ahol éveken keresztül az imperializmus, a reakció és a háború erői próbálták megvetni a lábukat, most a szocializmus, a haladás és a béke tábora jut biztos támaszhoz. Nguyen Manh Cam is felszólalt a nagygyűlésen. Elmondotta egyebek között, hogy az 1975-ös tavaszi győzelemmel a vietnami forradalom új szakaszába érkezett: a háborúból a békés építőmunkába való átmenetnek, az üjgyarmatosítás következtében kettéosztott és megszállt ország egységes és független országgá tételének, az egész országra kiterjedő szocialista forradalom megvalósításának, a szocializmus építésének szakaszába. A Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága meghatározta a forradalom új szakaszának stratégiai feladatát, amelynek lényege: „a haza egyesítésének véghezvitele, a szocializmus gyorsütemű, határozott és következetes építése országszerte. Észak-Vi- etnamban a szocializmus építésének fokozása és a szocialista termelési viszonyok tökéletesítése, Dél-Vietnamban a szocialista átalakítás végrehajtása a szocializmus építésével egyidejűleg”. — Népünk — a háborús sebek begyógyításában elért sokféle eredményen túl — legutóbb újabb, nagy politikai jelentőségű győzelmet aratott: az ország teljes felszabadítása óta eltelt egy év múltán ragyogó sikerekkel fejeződitek be az egész országra kiterjedő, egységes nemzetgyűlési, általános választások. 1976. április 25. — az általános választások napja — valóban népünk nagy ünnepe volt. A választások eredményei ismételten bebizonyították a Vietnami Dolgozók Pártja politikájának helyességét, valamint azt, hogy a párt irányvonala és törvény- hozásunk megfelel a lakosság érdekeinek és törekvéseinek, egyetértésre és odaadó támogatásra talált népünk részéről. Az általános választások sikerével népünk megvalósítja a haza állami szintű egyesítését. Az egységes nemzet- gyűlés rövidesen megtartja első ülésszakát, amelyen meghatározza az egységes és szocialista Vietnam államformáját, alkotmányát, megválasztja az állami szerveket, dönt az ország elnevezéséről, nemLibanoni helyzetkép Beirutban csütörtökön meggyilkolták Kamal Dzsumb- lattnak, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökének nővérét. Hírügynökségi jelentések szerint fegyveresek hatoltak be az asszony lakásába, Linda Dzsumblattot agyonlőtték, két lányát pedig megsebesítették. Három nap alatt ez volt a második politikai motivációjú merénylet Beirutban. Kedden ismeretlen fegyveresek Raymond Eddének, a nemzeti blokk vezetőjének életére törtek, golyóik azonban csak megsebesítették a politikust. Szerdán éjjel ismét heves tűzpárbaj folyt az egymással szemben álló felek fegyveresei között. Az éjszakai harcokban mintegy 60 személy vesztette életét. Több mint százan megsebesültek. Csütörtök reggelre alábbhagyott a fegyverropogás. Politikai síkon folytatódnak a konfliktus áthidalását célzó eszmecserék. A Dzsum- blatt vezette libanoni baloldali tábor megbízásából csütörtökön Szamir Szabbag kereste fel Eliasz Szarkisz megválasztott elnököt. A kilencvenperces eszmecserén Szabbag ismertette azokat a feltételeket, amelyek mellett a baloldal kész hozzájárulni a tűzszünet meghosszabbításához és kerekasz- tal-értekezleten béketárgyalásokba bocsátkozni a keresztény jobboldaliak megbí- zottaival. A Szarkisz által a jövő hétre javasolt béketárgyalásokkal most már egyetértenek a baloldaliak és a jobboldaliak egyaránt, noha a napirend bizonyos vonatkozásait illetően még véleménykülönbségek állnak fenn közöttük. Napi külpolitikai kommentár Maradnak a kéksisakosok Rákóczi hadnagya BARABAS TIBOR regénye nyomán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta ZÖRAD ERNŐ. □ közel-keleti válság alakulása szempontjából a hírügynökségi jelentések egy pozitív és egy felemás értékű fejleményt regisztráltak csütörtökön, illetve szerdán. Kezdjük a pozitív előjelű hírrel, amely Damaszkuszban kelt: Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkámak a szíriai vezetőkkel folytatott tárgyalásai ered. ményeképpen Szíria hozzájárult, hogy a Golan-fennsikon állomásozó ENSZ tűzszüneti megfigyelő erők mandátumát hat hónappal meghosszabbítsák. A világszervezet katonai megfigyelőinek a megbízatása vasárnap járt volna le, s meg nem hosszabbítása esetén a „kék sisakosoknak” távozniok kellett volna a szíriai és izraeli erőket elválasztó keskeny tűzszüneti övezetből, Ez utóbbi viszont súlyos feszültséget idézett volna elő, mert ürügyet szolgáltatott volna Izraelnek különböze katonai provokációk elindításához. Ezzel kapcsolatban elég, ha emlékeztetünk arra, hogy 1967 júniusában Tel- Aviv éppenséggel az ENSZ rendfenntartó csapatoknak — néhai Nasszer egyiptomi elnök kérésére — a Sína;- félszigetről való távozását használta fel ürügyül „preventív háborúnak” nevezett agressziója elindításához. Ezért, valamint a jelenlegi körülmények — a libanoni polgárháború, Kairó és Damaszkusz viszálya sitb. — miatt egyértelműen pozitívnak és felelősségteljesnek kell minősítenünk a szíriai kormány döntését. Izraelt előzetesen eléggé aggasztotta Waldheim damaszkuszi látogatása. Állón izraeli külügyminiszter a főtitkárit elutazása előtt telefonon figyelmeztette, ne tegyen engedményeket Szíriának. Burkoltan arra tett fenyegető célzást, hogy amennyiben — miként ez tavaly november végén történt — Waldheim ismét ígéretet tesz Szíriának a Biztonsági Tanács egy újabb közel-keleti vitájának a megtartására, akkor Izrael vissza fogja vonni az ENSZ-csapatok mandátumának meghosszabbítására már előzetesen megadott hozzájárulását. A damaszkuszi közleményben nincs utalás arra, történt-e valamiféle „árukapcsolás”. S zerdán este fejezte be több hetes ciszjordániai vitáját az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület az Izrael által megszállt arab területek lakosságának helyzetével, az ellene fokozódó terrorral és izraeli bekebelezési törekvésekkel foglalkozott. Az arab fél által követelt határozatot, amely hangsúlyozottan elítélte volna Izraelt, nem sikerült keresztül vinni, mert az USA vétót helyezett kilátásba. így csak egy vérszegény, úgynevezett többségi nyilatkozatot olvastak fel, amely sajnálatosnak minősítette az Izrael által megszállt arab területeken foganatosított intézkedéseket.