Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-21 / 119. szám
1976. május 21. KELET-MAGYARORSZÄS 3 Hány óra egy műszak ? T ermészetesen nyolc óra nálunk a munkaidő — mondja megütközve az, akitől arról érdeklődünk, hány óra egy műszak. Azon már vitatkozunk, hogy a nyolc órán belül egy ember mennyit dolgozik. Amiben megegyezünk: semmi esetre sem nyolc órát, hanem attól kevesebbet. Függ ez attól, hogy milyen a norma, menynyit kell ácsorogni anyaghiány, vagy más szervezetlenség miatt, milyen fegyelmet tartanak az üzemen belül. Nyíregyházán, az AFIT szerelőműhelyében este kilenc után több az álldogáló szerelő, mint aki javítással foglalkozik. „Normára dolgozunk mi” — replikázik az egyik szerelő. „Ha úgy jön nak”, s ennek egyik szomorú következménye, hogy idő előtt megrokkannak, hiszen nem lehet évtizedeken keresztül büntetlenül, az egészség rovására nagyobb tempót diktálni. Legegyszerűbb ott, ahol a gépek határozzák meg a tempót, mint a gumigyárban. Egyre több helyen szorgalmazzák, hogy minél többen normára dolgozzanak. Legutóbb lapunkban a jobb munka egyik feltételének éppen ezt határozta meg a VAGÉP párttitkára. Kell ugyanis a teljesítmények mérésének egy olyan módszere, amelyik a hatékonyabb munkára ösztönöz. A mostani, nagyobb követelmények mellett az a jó, ha minél tár- gyilagosabban tudjuk mérni a munka mennyiségét és minőségét, ha mindenütt arra törekednek, hogy egy műszak egyenlő legyen a nyolcórás folyamatos munkával. L. B. vezetője, — ha akarjuk senki sem kiváló, mert nincs olyan ember, akinek a munkájában ő ne találna hibát, ha akarna... Hogy melyik a szimpatiku- sabb álláspont — és főleg melyik az emberségesebb — nem túl nehéz kitalálni. Való igaz, hogy az elhamarkodott, nem megalapozott dicsérettel is lehet ártani. Erre szokták mondani: „Úgymegdicsértek, hogy felért egy sértéssel”. A dicséretek fedezete a valóban jó munka lehet csak, nem pedig a szimpátia, vagy a pillanatnyi hangulat. Nem árt módjával dicsérni, s nem agyon, mert az olcsó elismerések nem buzdítanak senkit a jobbra, a többre. De ne higgyük el az ismeretlen vállalati vezető teóriáját sem. Dicséret, elismerés nélkül nincs levegője az embernek. Erre nem az emberi hiúság miatt van szükségünk. Munkánk értékének elismerése miatt. Persze sokan vannak, talán a nagy többség, akik dicséret nélkül is jól húznak, törekszenek a saját belső erőforrásaikat minél jobban kiaknázni. Mert e nélkül nem lenne jó a közérzetük, a kedvük. S ha ehhez megkapják a hétköznapok gratulációját is a munkatársaktól, a vezetőktől, a barátoktól — meglehet, jobban örülnek, mint egy fényes kitüntetésnek. Páll Géza Gratuláció ki, hogy korábban, kilencre, fél tízre elkészülünk, akkor már a művezető se igen tud munkát adni.” A teljesítmények őt igazolják: a száz százalékon felül van mindig a brigád. Laza lenne a norma? Egy másik példa: Záhonyban az átrakómunkások naponta 12 órát dolgoznak. Este fél nyolckor van vége a műszaknak. Mégis, egy órával korábban már igen sokan megindulnak az öltöző felé, aznapra befejezték a munkát. A teljesítményük nekik is túl van a száz százalékon. Náluk is a norma megállapításával lenne baj? A gumigyárban automata szabályozza a vulkanizáló prések nyitását. A munkásnak diktálja a tempót, a kész darabok kivételénél, a nyers darab berakásánál lophat el másodperceket, hogy teljesítse a normáját. Száz százaléknál többet szoktak elérni. A példák a normában dolgozókról, s munkaidő-kihasználásukról szóltak. A szolgáltató vállalatnál, az AFIT- nál a munka milyensége határozza meg a munkaszervezés lehetőségeit és korlátáit. Sokszor a szerelő ügyességétől, szakmai tapasztalatától, nem egyszer a szerencséjétől függ, hogy rögtön megleli a hibaforrást, azonnal hozzá tud kezdeni a javításhoz. Az átrakómunkásoknál egyenletes munkatempót feltételeznek a nehéz fizikai munkánál, erre állapítják meg a normát. Többen „ráhajtaU I smerősömnek az a szo- I kása, hogy majdnem " mindenkinek gratulál. Sokszor okkal, mert az illető kitüntetést kapott, lakáshoz jutott, gyermeke született, (vagy éppen elvált). Az esetek többségében a gratulációt fogadók igen hálásak a figyelmességéért. Sokszor persze rá is hibáz, amikor nyújtja a kezét és gratulál, mert tudta nélkül ugyan, de tényleg van miért gratulálni. Kevesen kérdeznek vissza — szűrte le a tanulságot ismerősöm —, hogy mire szól a gratuláció. Ilyenkor, ha végképp nem talál magyarázatot, azt mondja: azért gratulálok, hogy élsz ... Még ha egy kis pajkosság, megbocsátható enyhe szélhámosság is keveredik ismerősöm stílusába, mégsem tudok haragudni rá. Jólesik az elismerő, figyelmes szó mindenkinek. S ki nem csinált a napok, hetek során olyan érdemleges dolgot, amely megérdemli a dicséretet? Ezt juttatta eszembe ismerősöm —, aki természetesen nekem is újra gratulált, ezúttal, hogy élek —, mert egy olyan munkahelyről hallottam, ahol szinte tilos a munkát megdicsérni. A vállalat vezetője ugyanis azt vallja, felesleges a munkatársak folytonos dicsérgetése, hisz, ha nem dolgoznának jól, eleve nem lennének ott, ahol vannak. Szerinte ugyanis mindenkinek kötelező a kiváló munkateljesítmény. De fordítsuk meg a dolgot — vélekedik a munkahely bölcs A mezőgazdasági gépek „sárga angyalai” A szabolcsi mezőgazdasági üzemek „sárga angyalai”, a MEZŐGÉP Vállalat nyírteleki gyárából indulnak napi útjukra, hogy a bejelentések nyomán elvégezzék a traktorok, erő- és munkagépek szervizelését. Ezt a szolgáltatást hét éve hozták létre a vállalatnál, akkor alakult meg 17 taggal a brigád is. Azóta a szocialista brigád cím valamennyi fokozatát megszerezték, legutóbb a tröszt által meghirdetett országos verseny harmadik helyezését érték el. Jó szakmai fel- készültségüket külföldön, a gépeket gyártó országokban gazdagították. A szervizelést rövid idő alatt kell elvégezni, hogy egy órára se álljanak feleslegesen a gépek. A MEZŐGÉP szerviz-- szerelőinek feladata az új gépek kezelésére megtanítani az embereket. A József Attila nevét viselő szocialista brigád már a nagy nyári munkákra, az aratási ügyelet zavartalan megszervezésére készül. 1. kép: az eperjeskei Alkotmány Tsz-ben Dér András szervizfelelős az új NDK rendrevágó gép kezelését magyarázza Nagy Balázs tsz-dolgozónak. 2. kép: a szervizkocsi szerszámainak és műszereinek értéke meghaladja a 220 ezer forintot. Gallyas Ferenc a he- gesztőaparátot helyezi üzembe. 3. kép: a szerelőknek gondoskodni kell a levegőszennyezettlenség megóvására is. Spiczmüller György füstmérést végez az MTZ-traktoron. (Elek Emil képriportja) gyík kezében kopottas bőröndöt szorongatott, a másikat úgy derék- magasságban elém tartotta. Nem szoktam megállni a stoposoknak, most meg még dühös is voltam, mivel szabad napot vettem ki, hogy a kertemben végezzek valamilyen tavaszi munkát és itt van, szakad az eső. Egyébként ezért is álltam meg. Ugyanis az ázott embereket mindig megsajnálom. Már mentünk vagy öt kilométert, amikor csendesen, inkább csak magyarázatképpen megszólalt.' — Ne haragudjon, hogy megállítottam. — Ugyan — mondtam —, de nem néztem rá, az ablaktörlőt figyeltem, ahogy két oldalra seperte az egyre rit- kulóbb esőcseppeket. — De higgye el, hogy nem szoktam én ezt. Most is csak azért, mert rossz vonatra szálltam. És itt vettem észre a kisállomáson, hogy Namény felé megyek. Nekem pedig fél 10-re Nyírbátorban kell lennem. Nem válaszoltam semmit. Néztem a ritkuló fellegeket és kezdtem örvendezni, mert a nap már majdnem keresztül sütött rajtuk. Csak aztán kérdeztem meg: — És mi az a fontos Nyírbátorban? — Tulajdonképpen csak nekem fontos. Tárgyalásra megyek. Most néztem meg az utasomat először okával. Észre is vette, és azt mondta: — Na, nehogy azt higgye, nem loptam. Nem is verekedtem. Válóper. Még jobban megnéztem. Dús, erősen őszülő haj. Tömör, még majdnem fekete bajusz, középtermetű, sűrű testalkatú volt az utasom. — A koromat nézi. 55 éves vagyok. — És most? — Igen, most. Harmincéves házasság után. — A felesége? — ö se fiatal már. 52. És ha arra is kíváncsi, gyerekünk is van, három. Egy fiú, két leány. Már mindnek családja van. És nem is tehetnek semmit — Hogy, hogy nem tehetnek, dehát miért nem beszélnek vele? — Nos, már megtették uram. Nem hajlandó visszajönni hozzám. Egyébként is három évig vártunk. — Hogy kezdődött? — Értem. Ha arra gondol, nem volt nálunk soha semmi baj. Kazánlakatos vagyok. Ezt a szakmát mindig jól megfizették. A feleségem nem dolgozott, nevelte a gyerekeket. Aztán mikor nagyobbak lettek, iskoláztattuk őket és szárnyra bocsátottuk mind a hármat. — Gohdolom, a felesége csak erre várt? — Na, nem. Ez jóval később történt, legalábbis egy pár év múlva. Én akkor már nem voltam itthon, kimentem munkára külföldre. Ugyanis, amikor már ketten maradtunk, észrevettem, hogy az asszony szeret öltözködni, ruhát vett, cipőt. Persze nekem is vett. Én meg örültem neki, persze, ha akkor tudom... Mélyet szív, szinte sóhajtásszerű hangosat a cigarettából, aztán folytatja: — Tudja, úgy van az valahogy, ahogy a mondás is tartja, hogy a kutya is jódolgában vész meg. Az előbb mondtam, hogy jó szakmám van, jól keresek. Ezenkívül még maszekoltam is. Hiszen, tudja hogy van ez, az ilyen pénznek az asszonyok nagyon örülnek. Amikor már csak ketten maradtunk, valahogy egyre jobban elkapott a pénzszerzési vágy. A vállalattól szakemberek mentek ki szerelésre az NDK-ba és én jelentkeztem. Az igazgató azt mondta, mindenki kapja a teljes fizetését itthon és ott 500 márka költőpénzt. — És ez mennyit jelentett? — Sokat. Ugyanis még a zsebpénzem felét is megspóroltam minden hónapban, úgy, hogy amit az asszonynak adtam, néha hatezer forint körül volt. Ö meg a semmittevésben utazgatott egyik gyerektől a másikhoz. Valahogy így történt, hogy az egyik gyerekünk, aki Pesten lakik, szóval annál volt látogatóban és ott megismerkedett valakivel. — És összeköltöztek? — Nem. Hiszen akkor kiderült volna az aljassága. És nem kapta volna meg a pénzt. Ügyesen csinálták. Három évig senki nem tudta meg a családból, én sem. A pénzt meg csak rakta össze. Hiszen, akivel összeállt, annak még állása sem volt jóformán, meg nincs is. — Remélem, amikor megtudta, rögtön beadta a válást? Tanulmányúton a HIM-ben A Magyar Elektrotechnikai Egyesület nyíregyházi csoportjának szervezésében az egyesület negyven tagja látogatott el a napokban tapasztalatcsere céljából Téglásra, a Hajdúsági Iparművekbe. Megtekintették a háztartási gépgyártó üzemet, majd ellátogattak abba a mosógép-rekonstrukció során épülő új üzembe is, ahol jövőre az új típusú, automata mosógépek sorozat- gyártása kezdődik. Az elektrotechnikus csoportot befejezésül a gyár gazdasági igazgatója fogadta, aki ismertette az iparművek jelenlegi helyzetét és további terveit. A küldöttséget Papp Gábor, a TI- TÁSZ nyíregyházi üzemigazgatója, az egyesületi csoport elnöke vezette. — Nem olyan könnyű az, uram. Ennyj év után. Az ember megszokik valakit, aztán egyszer csak egyedül marad, mint az ujjam. Amikor megtudtam, elmentem hozzá, kértem, felejtsünk el mindent és jöjjön vissza. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy mi már nem kezdhetjük újra külön-külön. Nekünk együtt kell maradni a család miatt, az unokák miatt. Hiszen ez a férfi nem tart ki mellette, csak míg a pénze tart. — És? — Nem jön vissza. B átor alatt jártunk. Ültünk egymás mellett csendben, az eső megint sűrű cseppekben verte a szélvédő üveget. Falcsik Ferenc. £
