Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-21 / 119. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 21. Újra az alapoknál Egy sok- és kisközséges já­rásban, olyanban mint a fe­hérgyarmati, a közigazgatási átszervezés, amely egyébként jó dolog, mély nyomokat ha­gyott. Sok helyen megszűn­tek iskolák, másutt a mo­zit is bezárták, a tanácsi ap­parátusokba nem került köz- művelődési előadó. Megfo­gyatkoztak a pedagógusok, akik a székhelyközségek felé orientálódtak szükségszerűen, s a sok egyéb mellett a taná­csok sem tudnak mindenütt megfelelő szinten foglalkozni a közművelődéssel. Mindez, ha nem is fehér, de minden­képpen homályos foltokat te­remt. Embereket, de honnan? Szerencse, hogy a pártalap- szervezetek a falvakban meg­maradtak. így legalább van figyelő szem, határozatot na­pirenden tartó szerv. Vilá­gos, az operatív munkát nem végezhetik senki helyett. Itt merül fel aztán a kérdés: ki végezze a népművelő tevé­kenységet. A példák: jönnek az érettségizettek. Egy-két év, jó ugródeszka, aztán irány a főiskola levelező ta­gozata. Elvesztek a népmű­velésnek. Könyvtár-népmű­velés szakos Penyigén. Nem a pályán van. Nem is tudják meggyőzni, hogy oda men­jen. Egy megszállott házas­pár Turistvándiban. A tisz­teletdíj 870 forint. Van falu, ahol a tanácselnök mellett nem marad meg kultúrház- igazgató, váltják egymást. Három község marad ellátat­lan. Panasz, hogy a községek egy részében a vezetők alig mutatnak példát kulturális érdeklődés és cselekvés te­rén. így aztán ha valaki próbálgat is, lassan elfárad, beleun, megfutamodik. Teszi ezt, mert nincsen önbizalma, rangja, szaktudása, és ami a fő: nem kapja meg azt a tá­mogatást a köztől, ami pedig a pártmunka szerves részé­nek minősülő, politikai mun­kát jelentő közművelést megilletné. Jeneiék azt mondják Tur­istvándiban: „— A rangot holnap fontos üzleti tárgya­lásom van.” „Természetesen, neked a munka sokkal fontosabb, még a családodnál is. De ak­kor meg miért nem költözöl be egyenesen az irodába, és miért nem felejtesz el min­ket?” Saksbi elkezdte öklével pü- fölni a párnát: „No, rendben. Lehetséges, hogy holnap korábban abba hagyom a munkát, hazajö­vök és akkor mindent leren­dezünk.” „De én most akarok min­dent lerendezni! Holnap ez engem már egyáltalán nem fog érdekelni.” A történet aztán úgy foly­tatódott, hogy a Saksbi há­zaspár hajnali három óráig nemcsak azt döntötte el, hogy Saksbi miért nem be­szélget a feleségével, hanem szó esett arról a leányzóról is, akivel házassága előtt jó barátságban volt és aki miatt annak idején lekéste' a most tizennyolc éves lánya har­madik születésnapi ünnepsé­gét. Másnap Saksbi az éjszakai események hatására termé­szetesen olyan fáradt és ki- alvatlan volt, hogy hibát vé­tett a szerződés szövegének a megfogalmazásában, aminek a következtében három hó­nap múlva a cége három­millió gyártmányát volt kénytelen utójavításra visz- szafogadni. Sigér Imre fordítása kinek-kinek magának kell megszereznie. Ez csak mun­kával megy.” De vajon elég-e emberek szerencséjére bízni ezt — merül fel a kérdés. És itt idézzünk a járás elé ke­rült jelentésből: „A gazdasá­gi vezetők nagy része sokad- rangú kérdésnek fogja fel a közművelődési tevékenységet, még mindig nem egészen ér­tik szerepét a termelés vo­natkozásában, a szocialista tudat formálásának egyik fontos eszköze a közművelés, tehát ezt ideológiai, politikai feladatnak kell felfogni.” A művelődés rangja És itt nyílik remény arra, hogy derűlátóbbak legyünk. A pártszervezetek egyre több figyelmet fordítanak erre a munkára, ami bizonyára hoz — ha nem is látványos — eredményeket. Egy másik tényező a la­kosság részéről hozhatja len­dületbe a közművelődést. Mind több helyen észlelhető, hogy a közösségi élet iránti igény jelentkezik. Sorolhat­nék Milotát, Penyigét, Ma­gosligetet vagy Mándot. A régi, a szatmári tájon hagyo­mányos közösségi formák fel­élesztése, új tartalommal töl­tése lehet kezdeti, de nagyon is mozgósító lépés. A sok ci- terazenekar, együtt éneklő közösségek az újrateremtődő kalákák olyan magok, me­lyek szinte kínálják a köz­művelőnek a lehetőséget. Vagyis nem igaz, hogy nincsen igény. Csak ezt ke­resni kell, módszeresen, és megtalálván, élni vele. Itt kellene sokkal jobban a kis­sé bezárkózott járási műve­lődési ház, az erre viszony­lag ritkán látható megyei művelődési központ mód­szertani segítsége. Meg mer­ném kockáztatni: még a nép­művelés szakos tanárképző­sök felmérő munkája is se­gíthetne a nyári hónapok­ban. Hosszú folyamat lesz A járási pártbizottságon Szántó Lajos osztályvezető így vélekedik: — Hosszú fo­lyamat lesz, amíg a közmű­velődés gépezete látható eredményeket tud felmutatni. Elképzelhetőnek tartanám, hogy ezen területen is léte­sülne népművelési tagozatos osztály, amely adna — ha nem is komplett — szakem­bereket. Idevalósiakat, akik nem csak szeretik, de érzik is a feladatot. Célunk, hogy a járás községeiben a köz- művelődés irányítói, végzői legalább olyan társadalmi el­ismerést kapjanak, saint egy iskola igazgatóhelyettese. Je­lenlegi célunk, hogy minél több pedagógust nyerjünk meg, mert a gyakorlat azt mutatja: változatlanul ők azok, akikre a legbiztosabban építhetünk, ök ki tudják vív­ni azt, hogy a gazdasági ve­zetők is partnernek tekintik őket. A másik lépés, ami föltét­lenül sikerrel kecsegtet a szocialista brigádok terén el­indult szervezés. Legyen szó akár termelőszövetkezetre 1, üzemről vagy állami gazda­ságról, ezek a közösségek je­lentik a modern közművelés bázisait. Nem kétséges, bo­nyolult és nehéz munka kul­turális vállalásaikat irányí­tani, összehangolni, a formá­lis elemeket száműzni. De ha ez sikerül, akkor erről az ol­dalról lehet a legjobban tö­megeket mozgásba lendíteni. Az első kísérlet, a fehérgyar­mati szocialista brigádvezetői klub lehet majd modell is. Erők összpontosítása Bárhogy forgatjuk is a dol­gokat, mindig oda jutunk vissza: a legfontosabb lenne az erők összpontosítása. Szét­forgácsolódó pénzek, kusza tettek, jó és rutincselekede­tek, ellentétes presztizsokok helyett átgondolt, okos ter­vek kellenek. Talán ezért is döntöttek úgy a fehérgyar­mati járásban, hogy újra itt kezdik. Okulva a kudarcok­ból, és felhasználva a jó pél­dákat. A spontaneitás, az egy-egy ember jó szándéka, az egyéni erőlködés kevés. S bár az ember néha hajlamos, hogy a feladatterv szó hal­latán valami formálisra gon­doljon, ez esetben mégis el kell tekinteni ettől a viszoly­gástól. Amit akarnak, az a nem kapitulálás. Van, ami­kor egy-egy dolognak több­ször is neki kell futni. Szat- márban ezt jól ismerik, éven­te erre készteti őket a föld, a munka. Lehet, hogy nin­csen ez másként a fejek művelésének még bonyodal­masabb folyamatában sem. Bürget Lajos í j boltok, több félkész étel — Milyen beruházások, újí­tások történnek ebben az év­ben a kereskedelmi boltok­nál és mit terveznek az élel­miszer-ellátás javítása érde­kében — ezekre a kérdések­re kértünk választ Szendrei Istvántól, az élelmiszer kis­kereskedelmi vállalat igazga­tóhelyettesétől. — Vállalatunk az országos irányelveknek megfelelően készítette el a vállalat 1976. évi kereskedelempolitikai feladattervét — mondta. Az alapvető élelmiszer-el­látáson túlmenően tovább fokozzuk az egészségesebb étkezést elősegítő fehérje- és vitamindús ételek forgalma­zását, a nők munkáját meg­könnyítő mélyhűtött, kész-, félkész ételek, grillcsirke, stb. árukínálatát. Ehhez kapcso­lódik a szeszmentes üdítő ita­lok és zöldség-gyümölcsáruk értékesítésének növelése is. A rendelkezésre álló össze­gek lehetővé teszik a korsze­rű pénztárgépek, hűtőgépek további vásárlását, ami elő­segíti a vásárlási idő további csökkentését. Nagy gondot fordítanak Nyíregyháza külterületi — és munkáslakta részein lévő boltok áruellátására, fejlesz­tésére. A megye más területein sor­rendiségében első Záhony dolgozóinak ellátása. Ezt a je­lenlegi boltok megfelelően biztosítják. Kisvárda . város területén még ez évben egy újabb bol­tot nyitnak, ezzel javítják a dinamikusan fejlődő város la­kosságának áruellátását is. Mátészalka, Üjfehértó, Nagykálló területein lévő boltjaink számát ez évben nem növelik, azonban tovább javítják az áruellátást és a kiszolgálás minőségét. F. P. Látványos újdonságok a METRIPOND termékei között. Csütörtökön a BNV-n megkezdődött a szakmai napok eseménysorozata. Délelőtt 10 óra és délután 2 között a szakembereket fo­gadta a vásár. Bár a dél­előtti órákban valamennyi tárgyaló megtelt, szovjet, csehszlovák, lengyel, oszt­rák és NSZK-beli üzletem­berekkel kezdődtek tárgya­lások. Az Elzett kiállítá­sán például elmondták, hogy a vásáron folytatják korábban megkezdett üzleti tárgyalásaikat, az NSZK- beli Heinze-cég képviselői­vel egy kooperációs meg­állapodásról, amely szerint az Elzett megvenné nyu­gatnémet partnerétől a kor­szerű bútorpántok gyártási licencét, s a hozzá való be­rendezéseket is. A szovjet masinoexport képviselői el­mondták: arra számítanak, hogy magyar partnereik a BNV-n kiállított gépkocsi­rakodókból, betonkeverő gépekből és több új típusú kompresszorból jelentő­sebb tételeket vásárolnak. Ugyancsak délelőtt az Autóker szabadtéri kiállí­tásán átadták a tízezredik NDK-ból importált pótko­csit, amelyet a HUNGARO- VIN Vállalat vett meg. A MEDICOR Művek különböző műszerei között találjuk a BNV-nagydíjas mikroszá- mítógépes diagnosztikai rendszert, amely alkalmas az emberi szív és agy oszcillosz- kópos megfigyelésére. (Hammel József felvételei) FEHÉRGYARMATI KÉRDŐJELEK (2.) MMinden kétséget kizáró- fw/ an először bizonyítot­ták be, hogy az Egye­sült Államokban harminc­négymillió munkaóra vész el hetenként a feleségek és a férjek közötti viták következ­tében. Henrich Appelbaum, a csa­ládi élet problémáit vizsgá­ló intézet professzora éppen most fejezte be a családi vi­ták és a nemzeti jövedelem témájú tudományos kuta­tásait összegező értekezé­sét. — Kutatásaimból azt a kö­vetkeztetést lehet levonni — mesélte nekem a professzor —, hogy a termelésben jóval nagyobb a kiesés a családi vitákból eredően, mint amit az alkoholizmus valaha is produkálni tudott. — Ez igaz? — Néhány ok miatt, amit ma még képtelenek vagyunk meghatározni, az amerikai nők különös előszeretettel rendezik a családi perpatva­raikat este, az elalvás előtt. Ezek a mindent összehordó viták átlagban két-három óra hosszáig tartanak, és a férjek természetesen így nem tudnak aludni, nem pihenik ki ma­gukat. A következő nap így munkahelyükön teljesen használhatatlanok. Szellemi csőd áll be, súlyos számolási hibákat vé­tenek, téves döntéseket hoz­nak, melyek mind a fáradt­ságtól következnek be. — Igen, így már érthető — hajtottam fejet az érvek előtt. Art Buchwald: Csatád viták — Mi ezt már rég gyaní­tottuk — folytatta az eszme- futtatást Appelbaum. — És vannak tények is feltevé­seink állításához. íme itt van az egyik tipikus ameri­kai család története, akik Detroitban élnek, és akiknek az élettevékenységét mi nyo­mon követtük a vacsora ide­jétől a következő nap ebéd­jéig. Saksbi, a családfő este hat órakor érkezett haza. Ivott egy koktélt, megnézte a tévé­ben a híreket, egyenlő arány­ban osztotta el a vacsorát fe­lesége és három gyereke kö­zött. Vacsora után megfür- dött, elolvasta az esti újsá­got, majd megnézte az éjsza­kai előadást. A felesége ez alatt elmoso­gatott, felhívta telefonon az édesanyját, megfürdött, olva­sott egy fejezetet a megkez­dett regényből. Pontosan fél tizenkettőkor a családfő, Saksbi eloltotta a villanyt. Nejéhez pedig így szólt: „Jó éjt drágám! Ne­kem reggel korán üzleti megbeszélésem van ügyfe­leimmel. El kell dönteni egy igen fontos kérdést.” Mrs. Saksbi pedig így vá­laszolt: „Jó éjszakát kedvesem.” Ót perc múlva Mrs. Saksbi megkérdezte: „Mondd, te miért nem beszélgetsz velem?” Saksbi, aki már félálomban volt, egy „ah!”-val válaszolt. „Te velem egyáltalán nem beszélgetsz. Miért hagytad abba a velem való beszélge­tést? A barátaiddal órák hosszat el tudsz beszélgetni, számomra meg egyáltalán nincs mondanivalód.” „Veled is szoktam beszél­getni — mondta Saksbi, mi­közben még jobban belefúr­ta magát a párnájába —, amikor idehaza vagyok, egyebet sem csinálunk, csak beszélgetünk.” „Nem beszélsz te nekem semmiről az ég világon. De nem szólsz a gyerekeidhez sem. Ami a mi viszonyunkra a legjellemzőbb, azt úgy le­hetne megfogalmazni: ágyra- járó vagy és semmi több.” Saksbi hasra fordult: „Iga­zad van. Többet kell veletek foglalkoznom. Jó éjt, drá­gám”. „Ez jellemző rád — vá­gott vissza Mrs. Saksbi, mi­közben rágyújtott. — Azt gondolod, hogy azzal, hogy nekem igazat adsz, be lehet fejezni a témát. Ezzel te meg is szakítod a velem való be­szélgetést.” „Én nagyon szeretnék ve­led megbeszélni mindent, de már éjfél van, és nekem BNV I

Next

/
Thumbnails
Contents