Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-20 / 118. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 20. „Pályaválasztó“ gépek FEHÉRGYARMATI KÉRDŐJELEK (1.) Seres Lívia Nagy feladat — és a felkészültség ? Pásztor László A megyei pályaválasztási tanácsadó intézet, egyéb te­vékenysége mellett, ebben a tanévben kétszáz — zömmel általános, illetve középisko­lát végző pályaválasztásához nyújt segítséget. Javarészt tanácstalan, képességeiket nem ismerő pályaválasztók­nak segítenek, illetve olyan esetekben, amikor a tanuló, a szülő és a pedagógus véle­ménye teljesen különböző. A jelentkezők csoportos vizsgálaton, orvosi vizsgála­ton, azt követően pszicholó­giai szakvizsgálaton, vagy pedagógiai szaktanácsadáson, majd személyiségvizsgálaton vesznek részt. A pedagógu­sok és pszichológusok mun­káját újabban az ország min­den ilyen intézetében mo­S zínes rendezvényso­rozat vár a szabolcs- szatmári úttörőkre május 22. és 24. között: ek­kor tartják a megy'ei úttö­rő-találkozót Nyíregyházán. A járásokból érkező úttö­rőküldöttségeket 22-én, szombaton délután fogad­ják a megyeszékhelyen paj­tásaik, majd a testvércsa­patok találkozójára kerül sor. Vasárnap délelőtt a váro­si stadionban lesz a jubi­leumi találkozó ünnepi megnyitója, az úttörőcsapa­tok díszszemléje, és az egy­idejűleg kezdődő úttörő­olimpia megnyitása. Dél­után „születésnapi ajándé­kot” kapnak a pajtások — az úttörőszövetség harminc­éves jubileuma alkalmából átadják a sóstói kultúr- parkban a közlekedési par­kot. Utána megnyitják a nagycsarnokban az „Uttö- rőtörténetünk 30 éve” című kiállítást, mely képekkel, dokumentumokkal mutatja be az úttörőmozgalom me­gyénkben három évtizedét. A kiállítás megtekintése után vidám szórakozás vár dern gépek segítik. A nyír­egyházi intézet jól felszerelt pszichológiai szakvizsgálójá­ban több mint 800 ezer fo­rint értékű ez a „géppark”. Sokféle teljesítmény, reakció mérésére alkalmasak, néme­lyik regisztrálja a kockázat- vállalás mértékét, sőt a tü­relem határait is. Képeinken nyírbátori kö­zépiskolások képességeit á gyerekekre: kulturális bemutatók következnek, és aszfaltrajzversenyen mu­tathatják be ügyességüket a vállalkozók. Este film­vetítésen, színházi előadá­son vesznek részt az úttö­rők. 24-én, hétfőn délelőtt üzemekbe látogatnak a pajtások — az ott dolgozó KISZ-esek fogadják őket, bemutatják nekik mun­kájukat, megismerkednek egymással. Hétfőn délelőtt az úttörővezetők is talál­koznak egymással — jubi­leumi emlékülést tartanak. Közben egész nap folynak a stadionban az úttörő­olimpia versenyei. Délután városnézésen vesznek részt a megye különböző részei­ből érkezett gyerekek, majd az ünnepélyes búcsúztatás után hazautaznak. A megyei úttörő-találko­zó vidéki részvevőit nyír­egyházi pajtásaik látják vendégül itt-tartózkodásuk idején, így bizonyára sok személyes barátság is szö­vődik közöttük a három nap alatt. vizsgálják. Seres Lívia az ujjügyesség-vizsgáló készülék feladatához kezdett hozzá. Tóth Dezsőt a percepcióméter vizsgáztatja; miként reagál az egymást szorosan követő in­gerekre. Harmadik képün­kön a tremométer Pásztor László kézremegését ellen­őrzi mozgás közben. Az utóbbi időben jelentős mértékben emelkedett me­gyénkben a lakosság takarék­betét-állománya, s ezzel pár­huzamosan bővült a hitele­zési lehetőség is. A megye betétállománya meghaladja a 3 milliárd 350 millió fo­rintot. A hitelfajták között a la­kossági igény szempontjából az első helyen a lakásépítési, lakásértékesítési és kislakás­értékesítési hitelek állnak, ezenkívül gyakoriak a sze­mélyi, mezőgazdasági, telek­értékesítési, áruvásárlási hi­telek. Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódik a családalapító fiatalok és ifjúsági takarék- betéttel rendelkező fiatalok részére adható kedvezmé­nyes áruvásárlási kölcsön. Hitellel támogatják többek között a szocialista országok­Együttműködés alakult ki a magyar és az oszt­rák szerszámgépipar között. Egy korábban kötött megál­lapodás alapján a magyar számjegyvezérléses szer­számgépek egy részébe egy osztrák vállalat öntvényeket gyárt, s a kész gépekből meg­Könnyebb volt a közmű­velődési párthatározatot el­fogadni, mint végrehajtani. Ezt akár summázatként is elmondhatjuk, a fehérgyar­mati járásban is, másutt is. Lényegében ezt fogalmazta meg az az értekezlet is, amely e járásban szerbe- számba vette a sikereket (ez volt a könnyebb), és a nehéz­ségeket. Ha valaki útra in­dul a 49 községes járásban, ahol 50 ezer ember él, akkor a gyakorlatban is láthatja: van probléma bőven. A díszletek mögött Épült az árvíz után — a régiek mellett — hét új kul- túrház, három klubkönyv­tár. Működik ezen a terüle­ten 17 függetlenített népmű­velő. A folyamatosan emel­kedő költségvetések révén egyre jobb felszerelések van­nak a községekben. Ez így egészen jól is mutat. A baj csak ott kezdődik, amikor feltesszük a kérdéseket: va­jon jó helyre épültek-e a kultúrházak? Egyáltalán “ér­demes volt-e 1000 lelkes köz­ségekben ilyeneket építeni? Mi lehet az oka, hogy a ti­zenhét főhivatású népműve­lő közül csak egy a főiskolát végzett szakképzett? Lehet-e beszélni hatékonyságról ak­kor, amikor egyes intézmé­nyek be vannak zárva, s csak a pingpongasztal „mű­ködik”? Nem szónoki kérdések ezek. a gyakorlat veti fel őket. A lehetőségtől megriadt népművelő Penyigén, három kilométerre a járási szék­helytől, így foglalja össze „programbeszédét”: — Nincs itt perspektíva! És már fo­lyamatban van a felmondása. ba történő utazásokat, köl­csönt adnak gáz bevezetésé­re, lakáskorszerűsítésre, ked­vezményes kölcsönnel tá­mogatják a szolgáltatást vég­ző kisiparosokat és az ellá­tatlan területeken működő kiskereskedőket is. Az V. ötéves terv során Szabolcs-Szatmár megyében épülő lakások száma 20 ezer, és ennek jelentős részét hi­tellel támogatja a takarék- pénztár, a lakások több mint 90 százalékánál működik közre az OTP finanszírozás­sal, szervezéssel, építéssel, hi­telezési tevékenységgel. Az igények kielégítésénél elsősorban a takarékbetéttel rendelkező ügyfeleket része­sítik előnyben, míg a taka­rékbetéttel nem rendelkezők részére akkor engedélyeznek hitelt, ha arra lehetőség van. vásárol néhányat. Az első megrendelést az öntvények­re a TECHNOIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat a közel­múltban küldte el osztrák parnerének. Ausztria hazánk negyedik legnagyobb tőkés szerszám­gépvásárlója az NSZK, Olasz­ország és Anglia után. Kóbory Gyula, a járási mű­velődési ház igazgatója sű­rítve foglalja össze a véle­ményét: — Miért kellett Ti- szakóródra, Méhtelekre olyan nagy művelődési há­zat építeni? Mennyivel jobb lett volna helyette több klubkönyvtár. De mit mond­hat a látogató akkor, amikor látja, hogy Nagyszekeresen, isten tudja hányadszor már, ismét nincs művelődésiház- igazgató, a kulcs a hivatal- segédnél van aki persze a csatolt községekbe Zsaro- lyánba és Kisszekeresbe úgysem megy el „közművel­ni”. A megjavult tárgyi felté­telek látszólag alig mozdí­tottak valamit a művelődés ügyén lehetőségek maradtak csupán, s hozzáértő kézzel csak imitt-amott nyúlnak hozzájuk. Oázisok Míg Penyigén Szűcs Béla igazgató rezignáltan siratta el a lehetőségeket egy szék­helyközségben, addig Komo­ron egy nem profi népműve­lő, Végh Attila lázba hozta a falut. Művészeti együtte­sek, klubélet, társadalmi élénkség jellemzi a népmű­velést. A siker titka a lelke­sedés, és semmiképpen nem a tiszteletdíj. De menjünk át Turistvándiba, ahol Jenei Lajosné és férje így beszél a jól „belakott” klubkönyvtár­ban: — Csak azért csináljuk, mert szeretjük a falut, az embereket. Örömünket talál­juk ebben a munkában!” Itt programot program követ, korosztályok és rétegek igé­nyét szolgálja ki kínáló szí­ves szóval az intézmény. El­lenpéldája ennek a szatmár- csekei székhelyközségben lé­vő intézmény, ahol éves pi­szok és kongó üresség fogad­ja az embert, s a műsort a disco pénzt jelentő, de alig­ha célt ígérő csalogatása jel­lemzi. — Ahol lelkesedés van, és akad olyan nevelő, aki min­dent megkísérel, ott van si­ker. Ott van Zsurkai György Nemesborzován, vagy az öreg Buzgó Feri bácsi Csász- lón. De hiszek abban, hogy Görög Demeter Penyigén is csinálna valamit, ha teret adnának neki — gondolkodik hangosan Szántó Lajos, a já­rási pártbizottság osztályve­zetője. Vagy — folytatja — olyan módszerek kellenének, mint a panyolai elnökasz- szonynál láttuk, aki kiemel­V asárnap délelőtt a Jósa András Mú­zeumban megnyílt a szolnoki Damjanich Múzeum közreműködésé­vel — reprezentálva a gyümölcsöző testvérvárosi kapcsolatot Szolnok és Tallin között — az észt grafikai kiállítás. A Dam­janich Múzeum munka­társa Egri Mária művé­szettörténész a szovjet— észt művészet legavatot­tabb magyar ismerője tar­tott a kiállításról lapon­ként, a kiállító művésze­ket személyes ismerősként megidéző tárlatvezetést. Mint hallottuk, az elő­ző velencei biennálén a Szovjetuniót az észt gra­fika képviselte, bizonyítva a szovjet művészetben e műfaj rendkívül kima­gasló eredményeit. A lá­togatók meggyőződhettek a sokoldalú, szinte minden ten kezeli például az olcs- paapáti művelődési kérdést. És innen már csak egy lé­pés odáig, hogy feltegyük a kérdést: mi a tanácsok ma­gatartása? Hivatalosan ők a népművelés gazdái, de in­kább úgy tekintik kötelessé­güket, mintha tulajdonosok lennének. A népművelő nem partnerük, a terveket egy­szerűen lemásolják a felsőbb szervekéről, nem koordinál­nak, úgy érzik, hogy a köz­művelés csak egy-egy ün­nepség megszervezése. Nin­csenek közművelődési elő­adók, nem működik a műve­lődési otthonok mellett a tár­sadalmi tanács. Mindezt summázta egy járási tanács­kozáson Varga József, a já­rási hivatal osztályvezetője is. Más így összegzett: a lec'- több tanács számára szüksé­ges rossz a népművelés. Gazda vagy tulajdonos? Ha talán ez túlzás is, va­lami lehet a megállapítás­ban. Javulás kizárólag ott van, ahol a pártszervezetek folyamatosan napirenden tartják a határozat végre­hajtását. — Ez ilyen egy­szerű — mondja Szántó La­jos. Néha úgy tűnik, hogy egy-egy községben a pártve­zetőség mondjuk egyetért, határoz. De a tagok, akik között van tsz-elnök, tanács­elnök, jelentős hivatalt vi­selő, a taggyűlés vagy veze­tőségi ülés után kettéválaszt­ja magát. így aztán a koor­dinálás, a gyakorlati végre­hajtás várat magára. Egyfajta ellentmondás ez, és így már nem csodálható, hogy még mindig egy hely­ben áll az anyagi erők koor­dinálása, ha rosszak a mun­katervek, nem elemzik a ki­alakult helyzetet, nem bizto­sítják a népművelő megbe­csülését — hogy csak kira­gadva soroljuk a negatívu­mokat. Ezek árnyékában vi­szont lényegesen nagyobb ér­téket kapnak az elért ered­mények, melyek — a példák tanúsága szerint — nem a tárgyi feltételek függvénye­ként jelentkeznek, hanem a személyes lelkesedés eredmé­nyeként, szigeteken, — hogy ne mondjuk elszigetelten — születnek meg. Bürget Lajos (Következő számunkban folytatjuk.) technikában egyként jár­tas mesterek és a fiata­labb generáció tagjainak egymástól nem stiláris is­kolánként elkülönülő, ha­nem a személyiségjegye­ket hangsúlyozó egyéni grafikai kifejezésmód magas színvonaláról. A kiállítás alaphangja szá­momra; a líra, mely hol gracilis reneszánszt idéző vonalrajzban, hol a leg­modernebb grafikai elő­adással készült virágok­ban, tavaszt idéző szamó­cában, hol a szeretett vá­ros műgonddal metszett képében jelenik meg. A múzeum a kiállításra is megjelentette hagyo­mányos katalógusát. Kár, hogy kevesen vol­tak a vernisszázson. Ta­lán oka ennek az is, hogy a Műsorkalauzban május 23. a megnyitás dátuma... Tóth Sándor (be — hj) MEGYEI ÚTTÖRŐ-TALÁLKOZÓ Díszszemle, rajzverseny, gyárlátogatás Növekszik az OTP szolgáltatása: 3,5 milliárd forint OTP-hitel Szabolcsban ÉSZT GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS Tóth Dezső Magyar-osztrák

Next

/
Thumbnails
Contents