Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. május 19. Pótmamák K edves Szülők! Gyere­keik mellett — cse- " kély juttatás ellené­ben — pótmamaszolgála­tot vállalunk. Érdeklődni lehet: Kálmán Éva, tanár­képző főiskola, Sóstói u. 31/b.” Nyíregyháza jó néhány bölcsődéjében és óvodájá­ban várja ilyen hirdetés a szülőket. De csaknem két hónapja eddig még senki nem jelentkezett... Népművelési szakra járnak mind a tizenket­tőn. Elsősök. Gondolták, jó lenne a pedagógiai órá­kon tanultakat a gyakor­latban is, tehát gyereke­ken „kipróbálni”, emellé nem jönne rosszul a zseb­pénz-kiegészítés sem. Meg­bízták egyik csoporttársu­kat, Kálmán Évát, hogy a pótmamaszolgálatot vál­laló kollektíva munkáját összehangolja, a szülők­nek mindig tudjon hallga­tót adni, és a főiskolások­nak pedig munkát... — Gondoltuk, a szülők­nek, fiatal házasoknak bi­zonyára jól jön majd, hogy esténként elmehet­nek szórakozni, nem kell nyugtalankodniuk a gye­rek miatt' ., ­*— Olvastuk a Magyar Ifjúságban —■ folytatja Kondacs Éva —, hogy Egerben is „pótmamás- kodtak” a tanárképzős lá­nyok. Mi viszont hiába lessük a telefont, nem hív bennünket senki. A bölcsődevezetők és az óvónők is megígérték a támogatást. De szavaknál tovább még nem jutottak. Mit is vállalna tulaj­donképpen ez a tizenkét pedagógusjelölt ? — Nemcsak enni ad­nánk a gyerekeknek, tisz­tába tennénk a kisebbe­ket — mondja Kolláth Dóra —, hanem a peda­gógia- és pszichológiaórán tanultakat hasznosíta­nánk a gyerekek mellett. A nagyobbaknál a házi feladat megoldásában is segítenénk, s úgy gondol­tuk: a szülőknek az is előnyös lenne, ha „szak­képzett” pótmama foglal­kozna a gyerekeikkel. — —"'A -felhívásban - „cse­kély juttatásról” beszél­tek. Mennyiért vállalná­nak egy órát? — Az egriek tíz forin­tos „órabért” kértek — folytatja Zelenák Klára. — Ezt bizonyára nem so­kallja senki. Éjszakára is vállalnánk „ügyeletet”, természetesen akkor ke­vesebbért. Ebből a tanévből már nem sok maradt, ősztől újból kifüggesztik a hall­gatók az óvodák, bölcső­dék bejáratánál a hirde­tést. Hívásra várnak. T. K. „Színdbád ebéd“ 4 vékonyra vágott ká­posztát két nap­pal előbb főzesd meg jó puhára és csak az­után rakasd bele — összetű­zésre — a szükséges kelléke­ket, nevezetesen: vastag mar­haszegyet, füstölt disznóhús zsírosabb részeit, nem feled­kezvén meg az oldalasok, csülkök, körmök, pirított füs­tölt szalonnák, ízesítő fűsze­rek, bors, paprika, babérle­vél, kaporról sem ...” Krúdy Gyula írja „Élettör­ténetem” című könyvében az alábbi ajánlást Glück Fri­gyesnek, a Pannónia étterem egykori vezetőjének. Az a Krúdy Gyula, akinek hősei, novelláinak, elbeszéléseinek, regényeinek központi alakjai mindenkor híresek voltak Ínyencségükről, nagy evésze- teikről, lakomáikról. Nem maradt le azonban az A Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyárának felsőrészkészítő szalagjain műszakonként 200 pár gyermekszandált készítenek. (Gaái Béla felvétele) Ki választja a pályát? DOHBRÁDIVÉLEMÉNYEK Megismerheti-e a peda­gógus a gyermek képessé­geit, vágyait; képes-e a szülő bölcsebb tanácsait baráti segítségként elfo­gadtatni gyermekével; s végül, mit tud egy tizen- négyéves gyermekember önmagáról, választott pá­lyájáról? Dombrádon gyűj­töttük csokorba gyerme­kek, szülök, pedagógusok véleményét ezekről a kér­désekről; a pályaválasz­tásról. Három nyolcadikos — három külön kis világ. Véletlenül szólítottuk meg éppen őket. Surányi Ibolya élénk, érdeklődő, beszéde válasz­tékos, csiszolt, 3,7-re áll. Nem jelentkezett sehova. Miért? — Tizenegyen vagyunk testvérek, én a hetedik, anyám nem dolgozik, apám a Vulkánba jár, Ki&várdára.. Nem bírnák a három évet. S én se vá­rom el tőlük. Dolgozni fo­gok. A család döntött. El­megyek a nővéremhez a fővárosba. Mit tudsz leendő mun­kádról? — Az Izzóban dolgozom majd, betanított munkás­ként. Apró alkatrészeket készítek különböző világí­tótestekhez. Érdekesnek találom. Azért is vonz, mert azt mondták, mun­ka mellett szakmunkás- vizsgát is tehetek. Róka Géza talpraesett, magabiztos, egy kicsit ko­ravén is, mindjárt a be­mutatkozás után így kezdi. — Jogi pályára készü­lök. Ügyvédnek, vagy bí­rónak. Hogy mit tudok ró­la? Hát... nem sokat. Sok a dolguk, sokat ke­resnek, meg igazságot tesz­nek az emberek között. Anyám, aki tanárnő, azt mondta, jól választottam, mert én is szeretek igaz­ságot tenni. Most is megkérnek erre társaid? — Nem, mert nem tud­ják, hogy ez érdekel. Petneházi Sándor apró termetű, ruganyos, mint a gumilabda. Az iskola egyik legjobb sportolója. Autó­villamossági szerelőnek jelentkezett. Ki döntött így? — Sokat beszélgettünk otthon a pályaválasztás­ról, meg az( osztályfőnök­kel is, s végül ezt válasz­tottuk. Közösen. Miért éppen ezt? — Mert anyuék látták, —mennyire -szeretek otthon­barkácsolni. Három szülő — anyák jót akarók, gyermeküket féltők. Véletlenül kopog­tattunk be éppen hozzá­juk. Petneházi Sándomé már azt hitte, a fia felvételé­nek eredményéről hall jó hírt. — Sanyikámról kérdez? Jó fiú, de egyik nap ret­tenetesen megijesztett. Azt mondja, testnevelés tago­zatra akar menni a gim­náziumba. Megdöbben­tem, mert még akkor is KRUOH GASZTRONÓMIÁJA múló forgalmat bonyolítottak le: minden este zsúfolásig megtelt az étterem. Sok szá­zan voltak kíváncsiak a Krú- dy-menüműsorra. Jócs­kán fogytáik az éte­lek, közöttük olyan ku­riózumok, mint a „Tikmajor- ságleves a budai Kéhly” ven­déglőből, „Forrófazék a Fe­hér Ökörből”, vagy épp a „Sültlúdhúsa zöldborsós ká­sával a budai Mélypincéből”. A rendezvény csúcspontját jelentette a „Szindbád ebéd”, amelyre hivatalos volt az író leánya és a nagysikerű film néhány alkotója, főszereplő­je. íme a menü: velős­csont. Főtt ezupákos ece­tes tormamártással. Szind­bád margitszigeti étke (sertésoldalhúsok töltve), te­pertős pogácsa, 1 üveg ser, 3 dl zöldszilváni. A nagy tet­szést aratott finom falatok arra ösztönözték a szervező­ket, hogy tervbe vegyék még az idén egy újabb Krúdy vendéglátóipari napok meg­rendezését. (kalenda) féltem, ha itthon focizik. Megrugják, vagy can a csontja is törhet, ha tor­nára megy. Nem hallotta, hogy ő az egyik legjobb sportoló? — Hallottam, hogy ügyes, de hát ki nem fél­ti a fiát. Meg, tetszik tud­ni, nekem az volt az ál­mom, hogy gépészmérnök lesz. Az apja gépkocsive­zető, ő talán lehetne mér­nök. Karászi Béláné Ibolya lánya a Kisvárdai Császy- ba jelentkezett. — Azt mondtuk neki, a Császy is gimnázium, ha könnyebb, menjen oda. Onnan is mehet tovább. Tanárnő akar lenni. Ö vá­lasztotta, rajta múlik, mit ér el. Molnár Géza édesanyja a Baktalórántházi Szak­munkásképzőből várja fia felvételi eredményét. — Géza fiam najgy .gon­dot jelentett netünk. Én bíztattam, menjen felsőbb iskolába. Erre azt feleli, ők már elhatározták ma­gukat, Baktára jelentkez­tek. Mit szerettek volna a szülők? — Nézze, nem akartunk mi túlságosan nagy fára mászni, de ennél többet szántunk volna neki. Gon­dolom, félt, hogy ha nem bírná a magasabb iskolát, szégyelleni találná. Ha ide felveszik, traktorosnak ta­nul. A röpke kis vallomá­sok, a gyerekek bizonyta­lan, akadozó, a szülők fél­tő, mérlegelő szavai után még egyszer beszélgettünk Láczay Györggyel. Mi a véleménye a pedagógus­nak az idei pályaválasz­tásról? — Nem csak az idén, ha­nem évről évre a józan­ság, a praktikusság a jel­lemző. Százegy gyerek vé­gez most, csaknem vala­mennyi fizikai dolgozók gyermeke. íme a jelentke­zési lapok: középiskolába készül huszonhét, szakmát akar tanulni hatvanegy, nem jelentkeztek tizen­hármán. Mit tehet a pedagógus a sikeres pályairányításért? — Valljuk be, hogy né­ha nem szállhat szembe a szülővel. A szülő jót akar, nem akarja saját sorsát megismétlődve látni. Arra törekszünk, hogy még kö­zelebb jussunk a gyermek­hez, még többet találkoz­zunk a szülőkkel, s még korábban, ha lehet már a 6. osztályban elkezdjük a pályaválasztás-pályairá­nyítás felelősségteljes, de igen szép nevelői munká­ját. Baraksó Erzsébet Q KÉPERNYŐ nTmm] Varga Katalin tévéfilmje, a Barátom, Bonca az a rit­ka jó gyermekfilm, amely nemcsak a gyermekekhez szól, hanem még inkább a felnőttekhez szól. de még­sem unalmas a gyermek­nek, s a felnőtt is érdeklő­déssel követi képsorait, me­séjét, miközben ráeszmél több mindenre, amivel ál­talában nem sokat törődik. Mennyi minden történne másképp, ha mi, felnőttek jobban értenénk a gyerme­ki lélekhez, s ha mi ma­gunk megőriznénk valami nagyon fontosat a gyermek­éveinkből! A környező vi­lág dolgai iránti érzékeny­ségünket, a képzelőerő já­tékosságát és magát a já­tékosságot, mint magatar­tást, amellyel gyermektár­saságban azonnal - azonos hullámhosszra tudnánk hangolódni velük. A játé­kos fantázia és a beleélő készség .»a gyermeknek olyan sajátos tulajdonsága, amelyek szinte alkotó mű­vésszé teszik, s amely fel­nőtt korban teremtő-alkotó erővé alakul. Azonban fel­nőtt korunkban már oly­annyira az anyaghoz, o va­lósághoz kötődik képzelő­erőnk, ami nagyrészt ter­mészetes, hogy sokszor igen nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk megérteni gyermekeink fantáziálgatá- sait. Nagyon jól ismeri Varga Katalin a gyermek érzel­mi és gondolatvilágát. Tud­ja, hogy neki az igazi ba­rát az, aki a képzelet szár­nyán vele tud repülni Af­rikába vagy Alaszkába, mindenesetre oda, ahol nagy és hasznos tetteket RÁDIÓ Svéd szerző. Per Ounnar Evander költői szimbólum­nak beillő hangjátékát mu­tatta be szombaton este a R§dió£zínház, Kőyáry Ka­talin stílusos, noha kissé visszafogott rendezésében. A „Tájkép a régi időkből” voltaképpen kortalanná és helyhez kötetlenné stilizál - tan a művészi varázslatot, a művészet lebíró-meggyő- ző erejét példázta az egy­szerű történettel, megjele­nítve a nagyoDb hatás kedvéért a valóságfölötti, érzékcsalási lehetőségeit is. A főszereplő Müller úr, a hétköznapi világban némi­képpen titokzatosnak látszó, különc életformája miatt politikailag meggyanúsított, dilettánsnak vélt festő úgy bizonyított, hogy elég volt a képet, élete főművét be­mutatni a nitetlenkedők- nek, a „...milyen világos lett minden, mintha kitá­gult volna a kép a szoba falán túlra, sugárzó nap­fényben áradtak az illatok, és nem tudva a varázslat­nak ellenállni, mindnyájan elindultak a csodálatos táj­ba...” A példázat világos, ám az előkészítése jobbára csak — modern színpadi díszletezéshez hasonlóan — jelzésszerű hangképekkel történt, s erőteljesebb drá­mai ellenpontozás híjával tulajdonképpen veszített meggyőző erejéből. A vasárnap délelőtti „Kulturális Magazin” ezút­tal körülhatároltabb tema­tikájú volt az előzőeknél. A népművészet, az irodalom és a zene témakörében hal­lottunk érdekes és főleg aktuális riportokat, beszél­getéseket. A műsor frisse- ségét nagyrészt az idei ün­nepi könyvhét előkészüle­teihez való kapcsolódás, az egyes kérdéskörökben meg­jelenő új művekre utalás adta. valóban színvonalas előzetesként, méltatás he­lyett beléjük lapozva, ér­demi kóstolót nyújtva. Ilyen volt pl. a beszélgetés Ve­lehet végrehajtani, izgalmas kalandok árán. Ez a tévé­film az emberi tulajdonsá­gok közül ezt a nagyon fontosat, a játékosságot — „a boncaságot” — emeli ki, mint olyat, amelynek segít­ségével szót lehet érteni a gyermekkel, irányítani és a világ dolgaira tanítani le­het általa. Kedves, üde film a Ba­rátom^ Bonca, az előbbie­ken kívül még az is figye­lemre méltó értéke, hogy arra is figyelmeztet: a gyer­meket is teljes emberszám­ba kell vennünk, csak ak­kor alakíthatjuk hatásosan, ha megnyerjük őt ezzel. Olvasni kellene, minél többet, Ambrus Zoltánt! Azt hiszem, sokakban fogalma­zódott meg ez az óhaj pén­tek este, miközben Illés Endre bemutatta róla ké- r’ült krétarajzát. Erőtelje­sen előtűnt ezen a rajzon Ambrus Zoltán masélő- készsége, ötletes cselek­ménybonyolítása, jellem rajzainak mélysége. Több arcát, tehetségének több ol­dalát láttatta ez az összeál­lítás: a gúnyoros hangút, aki azonban szívügyének tartja az emberek jó sor­sát; az igazság keresőjét, aki keserűen tát sík min­dent, mert átárzi az em­beralázó igazságtalanságo­kat; a nemes értelemben vett humor kedvelőjét. Azonban mégis csaic vázla­tos volt ez az összeállítás, eredeti szándéka szerint is „krétarajz”, amely azonban arra igen alkalmas ösztön­ző, hogy újra elővegyük Ambrus Zoltán írásait. Seregi István MELLETT kérdi László tudománytör­ténésszel a Magvető Kiadó népszerű Gyorsuló idő so­rozatáról, melynek újabb darabjai jelennek, mqg _a közeljövőben. Ezek közül is Illyés Gyula népművészet­ről szóló könyvéről hall­hattunk, olyan izgalmas kérdésekről, mint a nép­művészet művészeti anya­nyelv szerepe és viszonya a „magas” művészethez. A nemrégiben kitüntetett Molnár Edit fotóművész — aki a kortárs írókról készí­tett fotóalbumot — úgy lát­szik, nemcsak a fényképe­zőgépével képes jellemző portré készítésére: az egyes író-fotók keletkezéséről be­szélve is érzékletesen és ér­dekesen jellemző tudott lenni. Szívesen hallottunk a balassagyarmati Palóc Mú­zeum új kiállításáról, a pa­lócok eredetéről, s a nép­művészet továbbéléséről. A mai népművészet gyakor­lóival készített kisriportok és népzenei betétek tették még elevenebbé, színeseb­bé a népművészeti blokkot, melyből logikus továbblen- düléssel váltott a műsorve­zető a „nagy palóc” Mik­száth Kálmán írásának, a „Kísértet Lublón”-nak a megfilmesítésére, felidézve a film rendezőjével a for­gatás történetét. Nincs he­lyünk külön is kitérni Se- diánszky János műsorának nem kevesebb érdeklődést kiválthatott további részei­re, a beszélgetésre a rene­szánsz muzsikasorozatról, a Szokolay Sándor-interjúra a „Tűz márciusa” c. Ady oratóriumáról. Azt hisszük, ennyi is elég ahhoz, hogy leírhassuk: a mostani Ma­gazinnak mindenképpen ja­vára vált az egységesebb és jobban összefogott temati- kusság, — ami pedig nem ment a korábban egyszer általunk kissé hiányolt „magazinszerűség'’, a mű­sor változatossága rovására. Merkovszky Pál Több lábbeli étkek élvezetében hőseitől maga a nagy író, megyénk szülötte sem. Óbudai, pesti és budai kiskocsmák, vendég­lők, kerthelyiségek minden­napos vendége volt, aki re- cepturáival, kitalált étkeivel is nagy hírre tett szert, mi több a hazai gasztronómia külön fejezetet is szentel a nagy író „vendéglátóipari te­vékenységének”. Nem volt hát nehéz dolga a hazai szak­ma szervezőinek, amikor Krú­dy szellemét idézve a közel­múlt napokban Krúdy-vacso- raesteket rendeztek a Hotel , Volga éttermének különter­meiben. Minden várakozást felül-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents