Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám

11976. április 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fegyelmezetten mindennap GONDOLOM, NEM LEHETETT KÖNY­NYÜ Czimmer József fiatal technológus helyzete, amikor a párt határozata nyomán készült intézkedési tervből az energiataka­rékossággal kapcsolatban kapott pártmeg- bizatást. Részt vett kidolgozásában, rend­szeresen ellenőrzi mi és hogyan valósul meg belőle, s ezt számon kéri tőle a párt­csoport, de m, pártvezetőség is. Ez helyes útja-módja annak, hogy testre szabott, képzettségre-képességre épített pártmegbi- zatással lássák el a párttagokat. Ilyen igye­kezet tapasztalható a Volán 5-ös számú Vállalat pártszervezeteinél. A MEZŐGÉP Vállalat pártvezetősége sok idősebb párttagnak ad olyan pártmeg- bizatást, hogy készítse elő azt a fiatalt a felvételre, akinek az egyik ajánlója a KISZ-szervezel volt. Akad másutt olyan pártmegbizatás is, amely a termeléssel, a szocialista cím elérésével, a brigádba kerülő fiatalok képzésével, patronálásával függ össze. Sajnos kevés. És ez most az elvtársi esz­mecseréknél derül ki. Az már a beszélgető partnerek hibája, hogy néha mechanikusan vizsgálják e pártmegbizatásokat, s akiknek sok van, nem csökkentik, s akiknek kevés, nem adnak részükre. Pedig ezzel a párt- szervezet cselekvő képességét lehetne nö­velni, amire nagy szükség is lenne. Szó- használatban elterjedt, ritka, hogy valakit a párton belül azért vonjanak felelősségre, mert nem teljesítette a pártmegbizatását, megszegte a pártfegyelmet. Most a pártfegyelem fontosságáról több­ször ejtünk szót, s nem véletlenül, hiszen a fejlett szocialista társadalom építésével kapcsolatos teendők magasabb követelmé­nyeket állítanak a párttagság elé. Korábbi gyengéinket — a párthatározatok végrehaj­tásában tapasztalt következetlenségeket! — fel kell számolni. Párthatározat igényli, ír­ja elő a pártszervezetek irányító-ellenőrző munkájának a javítását. Ezért növelte a XI. kongresszus véleményezési jogunkat is. Csakhogy előfordul több esetben: a gazda­sági vezetés sem tudja — vagy elhallgatja? —, hogy a terveket véleményeztetni kelle­ne a pártvezetőséggel, természetes a meg­felelő pártfórumokon történt megbeszélé­sek után. VALÖJÄBAN mi a partfegyelem? Hogyan kell értelmezni? A pártfegyelem a párt tagjainak magatartását meghatározó alapelv. Lényege az a kötelezettség, hogy a párttagok mindig és mindenütt a párt szervezeti szabályzatának előírásai szerint cselekedjenek. Ez azt jelenti, hogy a párttagnak szigo­rúan meg kell tartania a felsőbb szervek utasításait és a legjobb tudása szerint kell végrehajtania a párthatározatokat. Vajon elsősorban ezekre gondolnak-e a pártszer­vezetek, pártszervek vezetői, a testületek? Sokszor nem. Ezért mondják itt-ott, hogy párthatározat végrehajtásának elhanyago­lásáért, elmulasztásáért még nem vontak felelősségre párttagot. Most nem is a felelősségre vonásról szólnánk, hanem elsősorban arról, mit is jelent a párthatározatok végrehajtásának elhanyagolása, ellenőrzésük elmulasztása. Ez bénítja a pártszervezet cselekvési egysé­gét, gátolja a párt legfontosabb elvének, a demokratikus centralizmusnak az érvénye­sítését. Megfigyelhető, abban a pártszerve­zetben, ahol a párthatározatokra épülve ad­nak pártmegbizatásokat a kommunisták­nak, s ezeket segítik, megvalósulásukat ér­tékelik, időközönként ellenőrzik is, haté­konyabb a párt irányító és ellenőrző mun­kája, nagyobb a kisugárzó ereje az üzem, a vállalat, az intézmény egész tevékenysé­gére. AHOL VISZONT ELHANYAGOLJAK a párttagokkal még a- rendszeres eszmecse­rét, beszélgetéseket is, sajnos súlyosabb hi­bák, mulasztások is akadnak. Éppen a most zajló eszmecserék jelzik ezt. Igaz ritkán, de előfordul, hogy egyik-másik párttag beje­lenti a pártból való kilépési szándékát. Amikor megnézik, mi van mögötte, mi le­het az oka, kiderül, hogy hónapok óta nem fizet párttagsági díjat. Ismeretes, hogy a párttagsági díj fizetése a párthoz való tar­tozásnak az egyik jele. Ilyen esetben te­hát mulasztásról, a pártfegyelem megsér­téséről van szó. És ez maga után vonja a pártból való törlést. Persze, esete válogat­ja, kivel miként helyes eljárni. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy régebben a rendhez, fegyelemhez tartozott, amikor a párttaggyűlés előtt kérték a párt­tagsági könyvet. Ha meg valamilyen fontos kérdésben dönteni kellett, határozathoza­talkor ezzel szavaztak. Ha ezt az aktust fel­színesen ítéli meg az ember, talán formali­tásnak tűnhet. Mégsem árt, ha' esetenként a pártvezetés ellenőrzi, megvan-e, s rend­ben van-e a párttagsági könyv. Szó sincs arról, hogy a pártfegyelmet a párttagsági könyvre szűkítsük, s arra, hogy a tagsági díjat rendesen fizeti-e valaki. Ez elemi kö­vetelmény. Legyen fegyelmi vétség, ha a párthatá­rozatot valaki nem a legjobb képessége, tudása szerint hajtja végre, ha azt elha­nyagolja. Lényeges, hogy a felsőbb párt­szervek és a saját határozatok „karbantar­tását” elvégezzék a pártszervezetek, rend­szeresen felülvizsgálják, melyikkel hol tar­tanak, hol van elmaradás, kinek a hibájá­ból, s ha szükséges, alkalmazzanak felelős­ségre vonást is. Nem elég az, hogy a me­gyei pártbizottság felhívása nyomán elké­szültek az intézkedési tervek. Éllenőrizni is kell, megvalósultak-e és hogyan? Több tennivaló van a gazdaságosság javításában, az üzem- és munkaszervezés korszerűsíté­sében, a műszakszámok növelésében, az itt- ott szunnyadó munkaverseny fellendítésé­ben, a nő- és ifjúságról szóló párthatá­rozatok végrehajtásában, a népesedéspoli­tikai feladatok megvalósításában és így tovább. A PARTFEGYELEM A PÁRT EGÉSZ ÉLETÉT, cselekvő képességét érintő köve­telmény. Ennek megtartásától és megköve­telésétől függ határozataink végrehajtása. Erről gondoskodni mindennapos feladat. Farkas Kálmán A ház majdnem a falu végén van. A tanácsel­nök úgy mondta, köny. nyen megismerjük, mert az ablakban tábla és rajta, hogy „öregek napközi otthona”. Egy régi fényképet mutatok az idős asszonyoknak és ké­rem, hogy aki felismeri ma­gát rajta, jöjjön át egy kis beszélgetésre a szomszéd szó. bába. így alakult ki a lét­szám: Szábóné, Sz-né és Var. ga Mária, akikkel az elmúlt időről beszélgetünk. Szabó néni 73 éves. — Szeret itt lenni? — Jaj, lelkem, nagyon. Alig várom, hogy megvirrad­jon, és jöhessek. Nagy csalá­dom volt nekem, 13 gyerek. Megszoktam, hogy ne legyek egyedül. Különben is úgy ér. zem itt magam, mint otthon. Mondom is az asszonyoknak, szolgáltuk a férjemmel a fa­lut közel harminc évig. Most a község szolgál engem. A másik asszony meg Sz. néni, aki egy fedél alatt lakik ugyan a férjével, de jófor­mán nem is beszélnek. — Miért? — Mert öregségére nem tudja már mit tesz a férje, — ezt is Szabóné mondja, mi. vei Sz. néni sírással küsz­ködve nemigen tudott meg­szólalni. — Félti szegénytől a nyugdíját. Pedig láthatja, hogy nincs ez már rászorul­va, megvan neki itt köztünk mindene. Bezzeg addig jó volt, míg dolgozni birt, míg fiatal volt. Varga Máriának nincs csa­ládja. — Hogy érzi itt magát? ! — Olyan lesz az ember, ha megöregszik, mint az elnyűtt bútor. Ide dobják, oda dob­ják. Amikor szóba került az otthon, hallani sem akartam róla. Aztán nagyon megsze­rettem itt mindenkit. Ügy vagyunk itt mint egy nagy család. Legalábbis nekem az. — Hát a koszt? — Az nagyon jó — mond­ják szinte egyszerre az asszo­nyok, de Szabó néni ezt is ki. egészíti. — Az a jó, hogy ha­za is lehet vinni, ami meg­marad. Bár ez nem szabályos azt mondja a vezetőnő, azért is mondom ilyen csendben, hogy meg ne hallja. Na de kérdem én, ki bírja megenni a tízórait, uzsonnát, meg az­tán ebédre is annyit kapunk, Tábla az ablakban Ki lépjen először — Nábrádon? Mindössze két sor volt a lapban az egyik tudósítónk tollából megjelent információban az a bizonyos mondat, amely állítólag „elhallás- ból” született. A sikeres évet zárt nábrádi Bé­keharcos Termelőszövetkezet zárszámadó köz­gyűléséről szóló beszámoló arra utalt, hogy 20 ezer forintos támogatást kapott a tsz-től a he­lyi művelődési ház és ifjúsági klub a község közművelődési céljaira. Ez a mondat késztette levélírásra a művelődési ház igazgatóját, s en­nek nyomában indultunk el mi is Nábrádra. „Komoly veszély fenyeget" Kukta József, a művelődé­si ház igazgatója így foglalta össze véleményét arról a 20 ezer forintról. — Valóban jól zárt a tsz, sok fiatal dogozója van, a vezetőség megfelelően ala­pozza jövőjüket. Még sorol­hatnám tovább érdemeiket, de ettől azért tekintek el, mert kénytelen vagyok egyé. ni érdemeimet előtérbe he­lyezni. Komoly veszély fe­nyeget, attól tartok ugyanis, hogy ha pénzügyi revíziót kapok, könnyen megvádol­hatnak 20 ezer forint elsik- kasztásával. A pénzzel ugyan­is nem tudok elszámolni, mert sem a művelődési ház, sem az ifjúsági klub nem ka. pott az utóbbi években a tsz-től egy forintot sem, — bár az ifjúsági klub megér­demelné, mert már másod­szor nyerte el a kiváló cí­met. Számon kéri a tsz Először a községi tanácson Balogh Sándor tanácselnök eligazító szavaiból és a költ­ségvetési okmányokból tájé­kozódtunk a közművelődés fo­rintjairól. Erre az évre 95 ezer forintot terveztek, ebből 60 ezer az állami támogatás. Más művelődési házak hely­zetét ismerve nem túl rossz az arány, 35 ezer forintot kell saját bevételből előállítani. Minden népművelő ismeri ennek a pénznek a hátbor. zongató forrásait, az úgyne­vezett nagybálokat, vagy a fővárosi brigádok „művészi” programjait. Nábrádon azért különösen érdekes ez a meg­alkuvás az esztétikai mércé­vel — a pénz javára, mert a tsz éppen a magasabb szín­vonalú művelődési munkát kéri számon a művelődési háztól. Érdemes még itt idéznünk a tanácselnök búcsúszavait: — Jónak látnám, ha a mű. velődési ház az állami támo­hogy a felivel is jóllakunk. Az öregek napközi otthona Tarpán 1966-ban jött létre. A tanácselnök így emlékszik vissza az alakításra: — A gondolattal foglalkoz­tunk mi már jóval korábban is, csak éppen pénz nem volt rá. Egyszer aztán mégis ne­kivágtunk. Hogy ki alakítot­ta meg, ki hozta létre? Ben­ne volt ebben minden szerv Tarpán. Tsz. tanács, szövet­kezet, az iskolaigazgató és természetesen a szociális ott­hon vezetője is, hiszen nél­külük aztán nagyon nehéz lett volna létrehozni. Az ételt még ma is tőlük hordjuk. —Van-e gond a napközi­vel? — Amikor 10 évvel ezelőtt megnyitottuk ezt a napközit egy öreg nénitől béreltük a lakást, aki az otthon vezető­je is lett. Egy éve új lakásba költöztünk, de ezt is bérel­jük. Hát, ha egyszer eljut­nánk oda, hogy a község a sajátjába helyezné el az öre­geket, többet mint most. Há­romszoros a jelentkezés. Falcsik Ferenc gatás mellett a helyi gazda­ságtól is segítséget kapna, hi­szen ez magától értetődő len­ne; a programok főleg a tsz tagjainak szólnak. Amíg változás nincs... Magától értedődő-e vajon ugyanez, ha a tsz-elnök, Ban- csi Sándor véleményét kér­dezzük? — Ez a község valamikor példát mutatott arra, mi­lyen a jó közművelődési munka. A tsz-ben alig akad olyan ember, aki ne végezte volna el az általános iskolát. Most egészen más a helyzet. Nem titok, van pénzünk, eb­ben az évben 120 ezer forint a szociális-kulturális ala­punk. Ez komoly összeg. Csaknem százezer forintot fordítunk ebből a községi sport támogatására. Megyei első osztályban játszik a lab­darúgócsapat, jó az asztalite­nisz- és a sakkszakosztály is. Ennyi pénzből nem jutna a falu művelődési céljaira? — Dehogynem, adnánk is. ha alapja lenne a támogatás­nak. Amig azonban a műve­lődési ház nem produkál olyan programokat, amit jó­Ünnepélyes fásítási napot hirdet a Hazafias Népfront megyei szervezete a megyei és nyíregyházi városi társ­szervekkel közösen április 15-én, csütörtökön, a Jósavá- rosban. A program délután 15 órakor kezdődik a 15-ös számú általános iskolában. Először Balogh Béla, a Deb­receni Állami Erdőrendező­ség igazgatóhelyettese tart előadást A fásítás szerepe a környezetvédelemben cím­mel, majd Jenser György, a Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat igazgatója beszél a városok fásításának környezetvédelmi szerepé­ről. Az elmúlt évben élen­járó fásítók jutalmazása és az úttörők műsora után kez­dődik meg a fásítás a Korá­nyi Frigyes út 38—52. szám A köz- művelődés forintjai nak tartunk, meggondoljuk, hová tesszük a pénzünket. Az ifjúsági klub például har­minc fiatalt foglalkoztat. Ez nem a falu. Nem mozgósít tömegeket. De itt van még egy példa. Most vásároltunk 4000 forint értékű könyvet, ez a könyvtáré lesz, pedig, ha megnézzük az olvasókat, leg­nagyobb részük iskolás korú. Amíg változás nincs, mi sem változtatunk. Hogyan vélekedik erről az ifjúsági klub vezetője, aki egyben a községi KlSZ-alap- szervezet titkára. Ifjú, Piros Sándor, a tsz fiatal szakmun­kása három éve vezeti a klu­bot. s ez idő alatt kétszer nyerték el a kiváló címet. — Harminc állandó tagja van a klubnak, az igaz, hogy ennél lehetne több is. Igyek­szünk felvenni a versenyt az italbolttal. Az a célunk, hogy itthon, a lakóhelyen tudjunk tartalmas szórako­zást nyújtani. Az igényeknek megfelelően összeállított programban jól megfér egy­más mellett a politikai vetél­kedő és a lemezbemutató. Eredményesen' működik az irodalmi színpad, az iskolába kihelyezett fotószakkör, so­kat mond az is, hogy bázis­klub lettünk, ahol má­sok is tanulmányozhatják a módszereket. Rendszeres vendég itt a Déryné Színház, jó a kapcsolat a TIT-tel, több előadássorozatot szerveztünk felnőtteknek. Tudom, hogy ezt mind lehetne magasabb színvonalon, jobban csinálni, azt hiszem mégis, hogy túl vagyunk már azon a korsza­kon, amikor a községnek ter­vezett kulturális programokat egészében számon kérik. közötti szakaszán. A megyei KISZ-bizottság kiszesei 130 facsemetét ültetnek el az elő­re kiásott gödrökbe; A gödi röket a környék lakói ápri­lis 11-én, vasárnap készítet­ték társadalmi munkában, közel 150 köbméter föld megmozgatásával. A parkban — mely fölött az általános iskQla tanulói vállaltak véd­nökséget — másfél, két éves fákat, köztük juhart, pla­tánt, vöröstölgyet, nyárfát ültetnek el. A fásítási napot az április időtartamára meghirdetett fásítási hónap keretében rendezik. Szintén április 15- én kerül sor Fehérgyarma­ton egy nagyobb méretű par­kosításra. önként jelentke­zők 270 fát ültetnek el az óvoda udvarán. Vélemények, ellenvélemények, mérlegelők, bírálók, önvizsgálók, s mindenképpen elgondol­kodtatok. Az a legkülönösebb, hogy minden ér­dekelt egy közös, hasznos célért sorakoztatta fel érveit. Szomorú, hogy egy kiváló címet nyert tsz 120 ezer forintjából nem jut rendsze­res támogatás a község közművelődésére, ezt azonban senki nem kérheti számon, mert nincs rá semmiféle rendelkezés. Az is igaz, hogy a közművelődés forintjainak haszna — a tudat- formálás, a korszerűbb műveltség — nehezen tervezhető, s még nehezebben mérhető. Ezt a hasznot mégis érdemes felmérni — Nábrá­don is, s más, hasonló viták színhelyén is — s az egymásra várakozás helyett jobb lenne okos együttműködési tervet készíteni, amely mind­két érdekeltnek hasznos. Ha másképp nem, akkor a mindeddig távolról szemlélődő tanács és a felsőbb közművelődési szervek közvetíté­sével. Baraksó Erzsébet ÁPRILIS 15: Fásítási nap Nyíregyházán, Fehérgyarmaton

Next

/
Thumbnails
Contents