Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-08 / 84. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. április 8. Amire nem telik a város kasszájából ________________________________________a___________________________ Bátor m ók A nyírbátoriak akarják- c a városi rangot? Mit tesznek érte most. 19*6. áprilisában? Hogy ezt megérezziik Nyírbátorba kell utaz­nunk s beszélgetni város­lakókkal. vezetőkkel... Találkoztam párttitkár­ral, tanácsi szakember­rel. \b.-titkárral, mun­kással, nyugdíjas pedagó­gussal. közművelődési szakemberrel, igazgatóval, s országgyűlési képviselő­vel... Kétszer született S részt vettem tanácsi tes­tület ülésén, mely — talán az újságíró szerencséjére — az elmúlt öt esztendő társadal­mi munkaakcióit értékelte. Ha felületesen akarnók ér­velni, elővehetném az írás­beli előterjesztést, s csupán a puszta számok felidézésé­vel támasztanám alá vélemé­nyem. De a társadalmi mun­kát igen nehéz pénzzel, fo­rinttal, summával mér­ni. Ismerni kell konk­rétan is az elvégzett munkák listáját. Ezt a bá- toriak három és fél oldalon taglalva ismertetik. Nagyközség lakóiként fél­millió forintnyi társadalmi munkát végeztek a nyírbáto­riak. Mihelyt a „kétszer szü­letett város” belépett a na­gyobb települések — váro­sok — sorába, e szám azonnal megduplázódott, rá egy évre meghatszorozódott, tavaly pedig immáron nyolcszorta nagyobb összegről tett je­lentést a város tanácsa, mint 1972-ben. Mit takar a báto- riak négymilliós társadalmi munkája? Piac, park, fürdő Jelenti a leendő s épülő fürdő teljes bekerítését, a piac tereprendezését, járdák- és parkok, sportudvarok ki­alakítását, játszóterek csino­sítását. így máris jobban ért­hető és őrzendő a 4 millió fo­rint értéke. Másként fogal­mazva: ennyivel több maradt a tanács kasszájában más cé­lokra, megvalósítandó felada­tokra. • 440 millióval gazdálkodhat az új ötéves tervciklusban a város tanácsa. Jut sok min­denre, lakásokra, kollégium­ra. orvosi rendelőre s 16 tan­termes iskola, óvoda, böl­csőde lesz a milliókból. Nem kerül azonban pénz 1980-ig új művelődési központra, több és jobb minőségű köz­út megépítésére, s igen ki­csi a fedezet játszóterek, parkok, sétányok alakítga­tására, a zenei napok hely­színének parkosítására. Újabb terv: 25 millió. Ez utóbbiak miatt mégsem uralkodik pesszimista han­gulat a bátoriak között! Szá­mítanak a már meglévő és élő, a próbát kiálló erőre, a lakosság, a társadalom széles rétegeinek összefogására, se­gítségére. 25 millió forintot be is terveztek az ötéves terv pénzügyi elképzelései közé. Tervezhet a tanács, mert ismeri a város lakóit, állampolgárait. Tudja róluk, hogy az elmúlt években ta­pasztalt aktivitásuk a jövő­ben tovább erősödik, fokozó­dik. Kalenda Zoltán TISZÁNTÚLI TALÁLKOZÓ Bábjátékosnapok Nyíregyházán Négy napra, csütörtöktől vasárnapig a legfiatalabb kö­zönség kedvencei, a bábjáté­kosok veszik birtokukba Nyíregyháza és a környék közművelődési intézményeit. Április 8—11. között ugyanis ismét Szabolcs-Szatmár ad otthont a Tiszántúli bábjáté­kosnapok rendezvényeinek. A bábosok második tiszán­túli találkozójára csaknem valamennyi megye bejelen­tette résztvételét. A Népmű­velési Intézet, a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya és a megyei művelődési köz­pont öt szabolcsi és kilenc, más megyéből érkező csopor­tot lát vendégül. E művészeti ág művelőinek és barátainak hasznos tapasztalatcseréje lesz a változatos szórakozást ígérő és gazdag program, a fesztivál résztvevői között ugyanis a kezdő, néhány éve alakult együttesek mellett bemutatkoznak nagy tapasz­talattal rendelkező, nemzet­közi díjnyertes, világjáró cso­portok is. A békéscsabai, az ebesi, az egri, a hajdúhadházi, a kecs­keméti. a mezőtúri, a miskol­ci, a salgótarjáni és a tisza- kécskei bábcsoportok évek óta eredményesen szerepel­nek, munkájukat az; ország­ban mindenütt ismerik. A har zai színeket a művelődési központ Mesekert Bábszínhá­za, a nyíregyházi úttörőház csoportja, a gávavencsellői, a mátészalkai és a vásárosna- ményi bábosok képviselik. Április 8-án 9 órakor a nyíregyházi színházban kez­dődik a program, a nyírbátori gyermekrajzstúdió kiállítá­sának megnyitójával. Az ün­nepélyes megnyitó 10 óra 30 perckor lesz. Pénteken és szombaton délelőtt 10 órakor a színházban tartják a cso­portok szakmai bemutatóikat. A vendégegyüttesek pénteken délután a vásárosnaményi, a nagykállói és a mátészalkai művelődési központ, valamint az újfehértói művelődési ház gyermekközönségének is be­mutatkoznak. Érdekes kiállítás látható a rendezvény első napjától a városi művelődési központ­ban. Tóth Sándorné, A nép­művészet mestere Salgótar­jánból küldte el erre az alka­lomra művészi értékű báb­jait. A kiállítást délután 3 órakor nyitják meg, s a nyír­bátori gyermekek rajzkiállí­tásához hasonlóan 18-ig lát­ható. Számos szakmai program, vita, a bábjátszás dramatur­giájával, díszleteivel és esz­közeivel foglalkozó előadás és beműtató egészíti ki a fesztiválműsorokat, a vendé­geknek ezen kívül alkalmuk lesz megyénk nevezetességei­vel is megismerkedni. A ren­dezvény vasárnap délelőtt a megyei művelődési központ­ban értékeléssel fejeződik be. S ütő András napló­jegyzeteiben a kö­vetkezőket írja: „Degenyes, fazekas ván­dorszékelyek szekere kö­zelében ólálkodva egy- egy friss jelzőt, igét, iker. szót dugdostam a nyelvem alá, s rohantam szívdo­bogva, mintha kancsót loptam volna...” Vajon hány gyermek emlékezik így az anyanyelvvel való megismerkedésre és hány vallja: „A Toldi tanított beszélni”? Általános is­kolások körében szerzett tapasztalataim bizonyít­ják, sajnos kevesen. Még a téli szünidő vé­gén jártam az egyik nyír­egyházi iskolában. Tíz-ti­zenegy éveseket kértem, meséljenek szünidei élmé­nyeikről. Kerek monda­tokkal nyolc gyerek közül egy sem tudta elmondani, mit csinált, mi volt a leg­kedvesebb emléke. Csapattörténeti kiállí­tást nyitottak egy másik iskolában. A napló képei egy-egy jelentős ese. ményt idéztek. ..Beszélje­tek ezekről” — próbáltam rávenni őket a társalgás­ra. A pályaválasztás előtt álló nyolcadikosok majd­nem minden mondat után a jelenlévő tanárnő segít­ségét kérték. Elharapott Gyermek­szókincs szavak, félmondatok... Hadd ne idézzek belőlük! A minap a megyei szak­tárgyi verseny első helye­zettjeit kerestem fel. Egy fiú a következőket mond­ta: (idézem szó szerint) „.. .csak a jól kellett hasz­nosítani. . . tehát.. . hogy mondjam.. . hasznosítani kellett az ismeretet... ismeretünket...” Nem folytatom. A gondolatok szóban és írásban való megfogalma­zásának készségét nem le­het minden diáktól azo. nos szinten elvárni. Van­nak fejletteb és bátrabb, de vannak gátlásosán, ne­hezebben beszélő gyerekek is. Nemrégiben szakembe­rek vitáztak az Élet és Irodalom hasábjain. A hozzászólók az olvasás­fogalmazás tanítás mód­szerét támadták-védték. Sokan a hamarosan nap­világot látó új tantervtől várják a megoldást. Nem az iskola kizáró­lagos feladata, hogy gyer­mekeinket fogalmazni, be­szélni tanítsa. Az új tan­terv is csak lehetőség. Nem egyéb, mint formai keret, mely az iskola és a szülő együttes munkájá. val éreztetheti hatását. Vagyis iskolán kívül ott­hon is foglalkozzunk a gyerekkel, beszélgessünk vele. Szoktassuk rá az egyenes, tömör, logikus — tehát magyaros — beszéd­re. Ingerszegény környe­zetben az is visszafejlő­dik. amit a tanuló az is­kolában elsajátított. Mert a mozi, tévé és a rádió előadásai csak passzív be. fogadásra késztetik a diá­kot. Káros hatását taní­tók, tanárok nap mint nap érzékelik. í^rem szántam ünnep­iül rontásnak e soro­kat a magyar nyelv hete után. A több, mint száz előadás közéletünk és az anyanyelv kapcso­latának kérdéseit tárta fel Szabolcs-Szatmárban is. Figyelmeztetett köznyel­vünk hibáira, tehát saját hibáinkra is. De nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy a köznyelv része a gyermeki szókincs is. Haskó József AZ UNGVÁRI ÁLLAMI EGYETEM A tudományos műhelye A kárpátaljai dolgozók évszázadokon át sa­ját egyetemről ál­modtak, (olyanról), ahol gyermekeik anyanyel­vükön szerezhették volna meg az ismereteket. De az osztrák urak és a cseh kapi­talisták csupán a vidék ter­mészeti kincseinek felkuta­tására, valamint a dolgozók kizsákmányolására töreked­tek, akiket csak olcsó mun­kaerőnek tekintettek. A szovjet hadsereg hős­tettének köszönhető, hogy már a szovjet hatalom első hónapjaiban megnyílt Ung. váron a terület történetében az első felsőoktatási intéz­mény, az állami egyetem. Azóta az 1945-ös napfé­nyes októberi reggel óta, amikor az egyetem szélesre tárta kapuit, és (amikor) elő­adótermei az első hallgató­kat várták, már valamivel több, mint harminc év telt el. Ez kétségtelenül nem nagy idő, de egyetemünk gyors fejlődése és az a tény. hogy az ma már Szovjet-Ukrajna ismert centruma, amelyről nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is tudnak, mindez a Szovjetunió többi felsőoktatási intézményei önzetlen testvéri segítségé­nek köszönhető, elsősorban a moszkvai, leningrádi, kije­vi, tomszki, harkovi, ogyesz. szai és más egyetemeknek, amelyek ellátták különböző berendezésekkel és szakiro­dalommal, és vezető szakem­berekkel is segítettek. Az első tanévben az egye­tem történelmi, filológiai, bi_ ológiai és orvosi karán mind­össze 168 hallgató tanult. De a háborút követő évek ne­hézségei ellenére is. az egye­temen új fakultások és tan­székek alakulnak, és a hall­gatói létszám is gyorsan nö­vekszik. Még 1946-ban létre­hozzák a kémiai fakultást és a levelező tagozatot a tör­ténelmi és a filológiai ka­ron, 1950-ben pedig a mate­matika—fizikai fakultatást és levelező tagozatot a bioló­gusoknál és a matematiku­soknál. 1959-ben már mind a hat akkor működő karon megnyitják a levelező tago­zatokat. 1960-ban nyílt meg az általános műszaki kar, 1962-ben Ungváron, 1963-ban pedig Nagyszőllősön megin­dítják a levelező fakultáso­kat. 1966-ban a matematikai —fizikai fakultás alapján lét­rehozták a fizikai és a ma­tematikai karokat, a filológiai karból pedig kivált a roma- nisztikai—germanisztikai fa­kultás. 1970. decembere óta előkészítő tagozatunk is mű­ködik. A kiváló szakképzettségű oktatói káderek felkészítése érdekében — elsősorban sa­ját szükségletre — az egye­temen 1953 óta állandó és levelező aspirantura műkö­dik, melynek húsz szakán je­lenleg több mint száz jelölt tanul. J elenleg az egyetemen 12 fakultás, 62 tan­szék, 2 probléma- megoldó tudomá­nyos kutatói laboratórium, egy űrkutatói laboratórium, több mint száz gyakorlóla­boratórium és szertár, szá­mítóközpont. modern kriogén laboratórium, az elemi ré­szecskék gyorsítását tanul­mányozó laboratórium, több mint egymillió kötet tan­könyvet, illetve tudományos irodalmat tartalmazó könyv, tár működik, van botanikus­kert, zoológiái múzeum, sportkombinát, profilaktikus szanatórium és „Szkalka” nevű gyógysporttábor, 5 diákotthon, kísérleti tanmű­helyek, vivárium és mások. Az egyetem működése óta a különböző karokon, több, mint 15 ezren végeztek, be­leértve a kilencedik ötéves terv idején (1971—1975) vég­zett több, mint 5 ezer hall­gatót is. Az egyetemen a tanítás folyamatosságát több. mint 600 oktató biztosítja, akik közül negyvenen a tudomá­nyok doktorai és professzo­rok, majdnem háromszázan kandidátusok és docensek. Az elmúlt ötéves tervidő­szak alatt háromszorosára emelkedett azoknak a gazda­sági szerződésben megállapí­tott kutatásoknak a volume, ne, amelyeket az ipari vál­képzés lalatok és egyéb szervezetek megrendelésére végeztek. Egyetemünk 25 monográfiát, 12 tematikus gyűjteményt, több, mint 300 tankönyvet és előadásjegyzetet és majdnem 3000 tudományos munkát je­lentett meg. A tudományos tevékenység jelentős ered­ményeként tartjuk számon intézetünk oktatói, valamint munkatársai által megvédett 24 doktori és 143 kandidátu­si disszertációt. T ovább erősítjük és szélesítjük kapcso. tatainkat a Szovjet­unió és a külföldi országok több felsőoktatási intézményével és tudomá­nyos-kutatói intézetével. A külföldi felsőoktatási intéz­mények közül gyümölcsöző­en együttműködünk a Ma­gyar Népköztársaság nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolájával, a szegedi tanárképző főiskolá­val, továbbá a csehszlovákiai kassai P. I. Safarik egyetem mel, valamint a jugoszláviai újvidéki egyetemmel. Az ilyen irányú együttmű­ködés mértékének meggyőző bizonyítéka, (az is) hogy csu­pán az 1971—1975. közötti időszakban több. mint 500 oktató, illetve hallgató uta­zott Magyarországra, Cseh­szlovákiába, Jugoszláviába, Franciaországba, Angliába, az USA-ba, Indiába, Algériá­ba és sok más országba. Megközelítőleg ugyanennyi külföldi szakembert, illetve hallgatót fogadtunk egyete­münkön. Az egyetemen újabb tu­dományos kutatóintézeteket, fakultásokat, tanszékeket és szakképzést nyitunk. P ár év múlva Ungvár szélén felnő egy modern egyetemi városka, ahová szovjet hazánk minden ré­széről jönnek majd a fiata­lok, hogy ismereteket sze­rezzenek, és (hogy betöltsék az SZKP XXV. kongresszusa nagyszerű távlatainak és a kommunizmus anyagi-mű­szaki bázisa aktív építőinek sorait. Sztyepan Makszimovics Kisko docens, az Ungvári Állami Egyetem tudományos rektorhelyettese „Nem csupán azért érdekel­tek a hun királyról szóló me­sék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pis­tának hívtak. A szomszédok­kal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapí­tották. hogy Attila név nin-. csen. Ez nagyon megdöbben­tett, úgy éreztem, hogy a lé­tezésemet vonták kétségbe.” — E sokak számára nyilván ismerős sorok József Attila önéletrajzából valók. A második világháború pokla, a hadifogság nehéz napjai után hazatérő magyar katonák a nyitott vagonok­ból kidobálva csajkájukat tulajdonképpen a keserves esztendőket, a keserves em­lékeket hajítják el maguktól. A film e bevezető képsora azért is válik jelentőssé, mert érzelmileg képes a mo_ zinézőt belekapcsolni a cse­lekmény áramába. E hazaté­rő katonák egyike Ambrus András, aki nincstelen le­lencgyerekként vonult be, s most hazatérve azt reméli, hogy földet kap, értelmes cé­lokért dolgozhat. De a határ- állomáson. ahol nemzetiszínű zászlókkal, a Himnusszal és gondoskodással fogadják őket — 1947-ben vagyunk — keserű csalódás éri. Elbocsá­tó papírját nem a saját ne­vére állítják ki, hanem egy Azonosítás korábban megszökött fogoly nevére, aki helyett kényel­mességből őt vették nyilván­tartásba. Ö is úgy érzi, mint József Attila: a létezését von­ják kétségbe. Ambrus András ettől a pillanattól kezdve már-már eszelős makacssággal „har­col” elveszett nevéért. A cselekmény drámai egyensúlyát egy rendezői, írói és nemkevésbé színészi szempontból kiválóan meg­teremtett figura adja: a par­tizánból pártmegbízottá lett Csató, Madaras József meg­formálásában. Érthető az adott körülmények között a bizalmatlansága Ambrus Andrással szemben, aki ez­zel a névváltoztatási histó­riával fölkeresi. Kötelessége a gyanakvás, hiszen nem egy háborús bűnös igyekszik észrevétlenné válni, elkerül, ni a felelősségre vonást. A mindvégig realista esz­közökkel dolgozó film kivá­ló szereplehetőségek egész sorát adja. Ambrus András szerepében Cserhalmi György az érzelmek, indulatok pon­tos kifejezésre juttatásában jeleskedik, a rendőrtiszt alakját Koltai Róbert mér­téktartó eszközökkel valósít­ja meg, s emlékezetes figura Ludovit Gresso gőgös ta­nyásgazdája. Talán a kisebb szerepet játszók (az írnok­lány, a tanyai öregasszony) esetében érződik a rendező rutintalansága a színészve­zetésben. A filmet Lőrincz József fényképezte. Lugossy László munkája azon filmek sorába tartozik, amelyek felelős módon gon­dolják végig nemzeti törté­nelmünk egy-egy szakaszát. Antonioni legutóbbi film. je, a Foglalkozása: riporter arról szól, hogy egy ember meg akar szabadulni a nevé­től, személyes múltjától, s egy meghalt ismerőse nevén és irataival él tovább. Lu­gossy főhőse meg akarja ta­lálni a nevét, ezzel együtt a helyét egy új társadalmi rendszerben. Az nyilván vé­letlen, hogy szinte egyidőben készült két film, amelynek azonos jellegű, de ellentétes előjelű az alaphelyzete. De az már nem véletlen, hogy az a film készült nálunk, amely hitet tesz a cselekvő ember mellett. Ez a szocia­lizmusnak elkötelezett mű­vész alapállása. Hamar Péter

Next

/
Thumbnails
Contents