Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-08 / 84. szám
1976. április 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az elmaradt haszon AZ ÓKORI RÓMA ISMERTE FEL s érvényesítette a joggyakorlatban a lucrum cessans, azaz az elmaradt haszon fogalmát. Ezzel jelölve azt a pénzösszeget, termésmennyiséget, másfajta előnyt, melyet elérhettünk volna, ha ... S most hagyjuk a római jogalkalmazást, a „ha” után folytassuk napjaink tapasztalataival. Azzal, hogy a vállalatok, s általában a gazdálkodó szervezetek nem lehetőségeiket és eredményeiket, hanem korábbi és mostani teljesítményüket vetik ösz- sze, képet alkotandó a megtett útról. Ennek is van lét- jogosultsága. Annak azonban még inkább kellene, hogy legyen, amit az elérhető és az elért eredmény viszonyának nevezünk. Tavaly a vállalatok és szövetkezetek folyó áron számított nettó árbevétele 13,3 százalékkal, az 1974. évinél is gyorsabban emelkedett. Ha ebbe az egyetlen számadatba kapaszkodunk, úgy tűnhet: minden rendben van. Hiszen népgazdasági összességben a vállalati eredmény 9,8 százalékkal haladta meg az előző esztendeit, de például az iparban 13,1 százalékot tett ki a gyarapodás. Mi tagadás, nem ritkaságként bukkanunk olyan vállalatokra, amelyek itt meg is állnak, mondván, megfelelően dolgoztunk, nőtt az eredmény, s vele a nyereségből képezhető alapokban a forint. Ki bíbelődnék ilyenkor azzal, hogy szembesítse a mérlegbeszámoló kedvező tényeit az akadozó anyagellátás, a félig kihasznált termelőberendezések, a szervezetlenség okozta anyag- és energiapazarlás, a kapkodás szülte többletráfordítások miatti veszteséggel? Miféle veszteség, hol mutatható ez ki? Az elmaradt — a termelők többségénél nem elemzett, nem számon tartott — haszonban! Kézenfekvő: a tehetetlenkedés füstjében eltűnt üzletkötési lehetőség veszteség. Ettől persze a cég még találhat vevőt termékére, esetleg olyant, aki nem ragaszkodik makacsul a szoros szállítási határidőhöz, a minőségi jellemzők sértetlenségéhez, mint tette ezt a korábbi tárgyalópartner. „Jobb” vásárlónak tűnik tehát, könnyebben kezelhetőnek. Csak éppen az ár tíz vagy tizenöt százalékkal kisebb, mint lehetett volna, ha ... Észreveszik ilyenkor az érintettek, hogy forintok tízezrei, esetleg milliói folytak ki ujjaik közül? SENKI SEM KÁRHOZTATJA a vállalatok növekvő, s tartósnak látszó kedvét a technikai, technológiai fejlesztésre. A vállalatoknál a saját forrásokból — a nyereségből és az állóeszközök értékcsökkenéséből — képzett fejlesztési alap a tavalyi eredmény alapján 73 milliárd forint, hatalmas summa tehát. Csakhogy a pénz elköltése, a technikai és technológiai fejlesztés nem csupán a tényleges, hanem az elmaradt hasznot is gyarapítja! Mert a megvásárolt, értékes, nagy termelékenységű berendezések műszakszáma alig haladja meg az egyet, mert a fél- és teljesen automatizált feldolgozó sorokról csak harmada áru jut a raktárba, mint amennyi ténylegesen kerülhetne, ha ... Ha nem kellene órákig várni a műszerészre, ha nem heteket igényelne az egyszerűbb javítás is. S nem elmaradt haszon-e, amikor az új gyártmány két évig járja a szerkesztés, a kísérleti műhely, a technológiai osztály, a termelési főosztály között az utat, mire végre valahára nekilátnak a nullszéria előállításának?! Ha fél év alatt kirukkolnak az újdonsággal, arathattak volna a piacon, így? Persze, haszon van rajta. De mennyi? Annyi, amennyit a tényleges lehetőségek ígértek? MINTHA TÚL MÉLYEN MEGGYÖKERESEDETT VOLNA az a szemlélet, mely részekre tagolja azt, ami összefügg, a termelés folyamatát. E tagoltság falat húz a fejlesztés és realizált eredménye, a gyártási képesség és a tényleges értékesítés, a kihasználható és a kihasznált üzleti lehetőségek közé. Egy-egy labdarúgó rangadómérkőzésen ezrek hördülnek fel, amikor a csatár a kapunál kihagyja a holtbiztos gólhelyzetet. Nincs szándékunkban profán módon egyenlőségjelet tenni a labdarúgó-mérkőzés egyszerű, és a termelés bonyolult folyamata közé. Mégis, mintha túl csendesek lennének a vállalatok „lelátói”, mintha túl könnyen vennék tudomásul vezetők és vezetettek, azaz közösségek, hogy sorra, rendre elmarad a „gólt” ígérő helyzetek értékesítése. A legkiválóbb labdarúgókat — állapították meg sportpszichológiai vizsgálatok — az különbözteti meg társaiktól, hogy képességeiket tudatosan és kemény munkával kibontakoztatták, s a helyzetek felismerése náluk fele, harmada annyi időt követel, mint átlagos adottságú játékosoknál. A modell sematikus, de használható. Már csak azért is, mert hol játékosok, hol nézők, hol meg bírák vagyunk. Azaz mindenképpen a mi mérkőzésünk ez. <M.) Másfél millió forint értékű bútort és hangosító berendezést készít a mongol parlament részére az EAG kis- várdai gyáregysége. Képünkön: Korbács Istvánné betanított munkás egy szónoki emelvény felületkezelésén dolgozik. FÚRÓGÉPEK, ALKATRÉSZEK Gyártás hosszú távra Az idén a termelés negyedét már a szerszám- gépalkatrész-gyártás teszi ki Nyírbátorhan. a Csepeli Szerszámgépgyár gyáregységében. A motorkerékpár-gyártás megszüntetésével került sor a gyáregység átvételére, mivel az V. és VI. ötéves terv idején hazánkban a szerszámgépgyártás duplájára nő, s ezért Csepelen a technológiai rekonstrukció mellett szükségesnek ítélték egy új telephely létesítését is. Fokozatos áttérés Éigyelembe véve a műszaki lehetőségeket fokozatosan térnek át a szerszámgép- gyártásra Nyírbátorban. A tervek szerint 1980-ig teljes egészében ide helyezik át a piacon keresett kisméretű fúrógépek gyártását, szerelését. A fokozatosság több okból is szükséges. A meglévő munkásgárda ma még nem rendelkezik szerszámgépgyártási tapasztalattal, másrészt a jelenlegi géppark sem teljesen megfelelő az új profilnak, de ugyanilyen fontos, hogy a KGST-egyezmények alapján tíz évre elegendő motorkerékpár-pótalkatrészt is kell gyártani. A gyáregység közel 800 dolgozójából és ipari tanulójából egyre többen ismerkednek meg az új profillal. Azok közül, akik Csepelen vettek részt átképzésen 40-en elméleti vizsgát is tettek. A törzsgyárból több mint két tucat gépet szállítottak Nyírbátorba, emellett új gépeket is szereznek- be. Először a kevésbé bonyolult alkatrészek gyártásával, az úgynevezett normáliákkal (perselyek, csavarok stb.) indult a gyártás, aztán következik a fúrógépöntvények készülékes megmunkálásának bevezetése. Jelenleg a fúrógépek billenőasztalának gyártásához szükséges gépek kihelyezése folyik. Az idén 18— 20 millió forint értékben szerelnek fel új gépeket a gyárban. többek között a legkorszerűbb technikát képviselő programvezérlésű gépet is. Pótalkatrész tíz évre Hiányoztak a gyáregységben a gépi anyagmozgatás feltételei, ezért az átállás egyik része darupályák létesítése, a különböző kisgépek beszerzése. Új termelési profilt alakítanak ki Nyírbátorban A motorkerékpáralkatrészgyártást fokozatosan számolják fel. Éppen a zökkenő- mentes átmenet érdekében 1978-ig legyártják a tíz évre szükséges pótalkatrészeket, s a felszabaduló helyen áttérnek a szerszámgépgyártásra. A nyírbátori gyáregységben évek óta jelentős volt a vas- szerkezeti profil is. Ennek a megszüntetését csak 1980 után tervezik, mint ahogy a Taurus Gumiipari Vállalatnak készített szelepek gyártása is az V. ötéves tervben szerepel. A jelenlegi, közel százmillió forint értékű éves termelést ebben az ötéves tervben legalább ötödével emelik, úgy hogy 1980-ra már közel háromnegyedét adja a szerszámgépgyártás. A meglévő csarnokok fel- használásával, kismértékű átalakításával együtt a fejlesztéshez új beruházások is szükségesek. Az előzetes tervek szerint a szerszámgép- gyártáshoz az átalakítás, építés összes költsége 160 millió forint, amiben szerepel a gépek beszerzése és az épületek átalakítása is. Egy új, kétezer négyzetméter alapterületű, daruzható csarnok és hőkezelő üzem építése szerepel a programban. Az építési terveket _ a NYÍR- TERV készíti, a kivitelezési dokumentációt áprilistól folyamatosan szállítja. Mivel nagy súlyú alkatrészek és gépek gyártásáról van szó, ezért indokolt az üzemen belüli úthálózat felújítása és Iparvágány kiépítése. Ehhez iparfejlesztési támogatást kér a gyár, támogatja a kérést a megyei tanács végrehajtó bizottsága is. Átképzési terv Részletes átképzési tervet készítettek a gyáregységben, hogy a munkások fel tudjanak készülni a magasabb szintű termelési folyamat elsajátítására kétműszakos üzemelés mellett. Ugyanakkor a távlati tervek a létszám további növelésével is számolnak, a gyáregység több, mint ezer embert foglalkoztató nagyüzem lesz. Az eddig eltelt néhány hónapban jól vizsgáztak a nyírbátoriak. Az új profilra való átállás sikeresnek bizonyul, a műszaki létszám is olyan, hogy képes ellátni a feladatokat. A helyi vezetésnek most az a legnagyobb feladata, hogy — kellően előkészítve és megszervezve a munkát, — mindenkinek feladatot adjon, a pontos éves tervek ismeretében helyben a tervteljesítéssel segítsék a folyamatos átállást. Ezt segítette a nagyvállalat is azzal, hogy az átlagostól nagyobb bérfejlesztést tett lehetővé, a nyírbátoriak ugyanúgy részesültek a nyereségből és a Csepel Művek keretén belül első helyet elért szerszámgépgyár anyagi és erkölcsi megbecsüléséből, mint a törzsgyár. L. B. Előtérben a szolgáltatás, felvásárlás Befejeződött 27 község több mint nyolcezer ÁFÉSZ-tagja küldötteinek tanácskozása Fehérgyarmaton. A korábban megtartott 39 részközgyűlésen főleg a lakossági szolgáltatás javítását szorgalmazva, összesen 238 tag kért szót. Az év elején egyesült a Fehérgyarmati, az Olcsvaapáti és a Kölesei ÁFÉSZ, együttes árbevétele meghaladta a 420 millió forintot. Nőtt a tejtermékek fogyasztása, s megkedvelte a lakosság a cukrászipari termékeket. Javult a ruházati cikkekből az ellátás. Erre az évre 460 millió forintra tervezik az árbevételt. A középtávú tervben jelentős helyet kapnak a háztáji gazdaságok, úgy tervezik, hogy a részvényesek számát a nyolcezerről kilencezerre emelik év végére. Folytatják a vendéglátóegységek korszerűsítését is. A küldöttgyűlés hozzászólóinak megfelelően szerződésekkel biztosítják a termelvények időbeni átvételét. Kiemelten foglalkoznak a téli alma felvásárlásával. „Takarékosr g g sag N ézem egy általános iskola előcsarnokában a kis diákok takarékosságát hirdető táblát. Harminckét osztály eredményeit mutatja. Huszonkilenc szám nem is izgat fel különösebben, azt adja hírül, hogy átlagosan úgy négyezer forint az egy osztályra jutó megspórolt pénz. Ez reális, elképzelhető, összhangban is van a szülői pénztárcák teherbíró-képességével, sőt, még egy-egy megspórolt cukorkapénz révén is összejöhet pár hónap alatt. Három osztály számai azonban elgondolkoztattak. mi több, megijesztettek. Kiderült ugyanis, hogy három el. ső osztályban 27 ezer forint fekszik takarékbélyegben. Vagyis átlagosan kilencezer. Ha egy osztály létszámát 30- ra tesszük, akkor egy gyermek 300 forintos takarékkal rendelkezik, február hónai pig. Ez nyilvánvalóan szülőlelkesedés, sőt túllelkesedés eredménye. Túlzás, egyféle versengés eredménye. A kis hatévesek rendkívül könnyen juthattak ehhez az összeghez, vagy nagyon pénzesek a szülők. Mert hogy itt a gyermek takarékossága csak annyi, hogy „megvágja” az édesszülőt, nem vitás. Ez a három első osztály a papírgyűjtési versenyben egyetlen kilót sem produkált, akkor még jobban látható, nem az ésszerű gazdálkodás, ra nevelt gyermek eredményét tükrözi a hirdetőtábla, hanem a költekező szülő gesztusait. Az iskolai takarék nagyon jó, okos dolog. De csak akkor — és ezt létrehozói is úgy gondolták — ha a gyermek takarékoskodik, ha az okos gazdálkodásra nevel. Kár deformálni egy jó módszert, vétek a gyermek, főleg a kicsi. agyában összekeverni a takarékoskodást a könnyen jött pénz bélyeggé váltásának leegyszerűsített formájává. Vegyük ehhez hozzá, hogy sok szülő számára ez a vetélkedés anyagi gondot is jelenthet, nem mindenki osztogathatja hétről hétre a hu. szasokat, harmincasokat. (bürget) A BELKERESKEDELEM KIVÁLÓ DOLGOZÓJA ki. tüntetésben részesültek megyénkben a nemzetközi nőnap, március 21 és a felszabadulási évforduló alkalmával: Mester Sándorné gondnok, Paizs Mihály áruforgalmi előadó (iparcikk kisker). Nagy Cyörgyné hálózati ellenőr, Halmi Sándorné szállodavezető, Pokoraczki Ilona mosónő (szálloda és vendéglátó vállalat). Bökönyi Imré- né boltvezető-helyettes. Bánszki András boltvezető (élelmiszer kisker). Remek konyha P iriké, nem kerestek a minisztériumból? — kérdezte titkárnőjétől Stirpák Sándor, a Timsó- és Robbanómotorgyár furfangos vezetője. — De igen, keresték — bólintott Piriké. — Sürgetik a kimutatást az elmúlt negyedévi lencse-, bab- és borsófelhasználásról, valamint részletes jelentést kérnek, milyen arányban keverték a mócsin- gos húst a marhapörköltbe. — Köszönöm. Van még valami? — Odakint várakozik Per- czegős Norbert művezető. — Guruljon be! A kövér művezető legalább 120 kilót nyomott — szuszogva tette be maga mögött az ajtót: — Foglaljon helyet, Per- czegős — mutatott az igazgató egy kényelmes karosszékre. — Mi újság? — Igazgató kartárs, büszkén jelentem: az üzemben remek a munkahelyi légkör. Az ön zseniális ötlete nyomán veszteséges üzemből rövid idő alatt nyereségesek lettünk. — Őszinte leszek — gyújtott rá szivarjára derűs mosollyal Stirpák. — Mivel a gyárunkban kilencven százalékban férfiak dolgoznak, elhatároztam, hogy a jó konyha segítségével megszüntetjük a munkaerő-vándorlást. És azóta mi történt? Szenzációs Űjházy-tyúklevesünk hírére az ország minden részéből érkeztek hozzánk szak- és segédmunkások. Nagy kedvezmény az is, hogy a nyugdíjasaink továbbrá is bejárhatnak hozzánk enni, havi 500-ért. Mi még a kiváló termelési eredmények jutalmát is kolbászban adjuk ki. — Fejenként harminc méter príma kolbász valóban ösztönző erő — duruzsolta rajongó tekintettel Perczegős Norbert. Stirpák elégedetten gyújtott rá egy újabb szivarra: — Ezt követően villámgyorsan elterjedt a híre annak, hogy a kerületben nálunk lehet enni a legjobb falatokat. Dolgozóink már éthordóval jártak be, hogy a családjuknak is vigyenek a főztünkből. De jöttek az utcáról is: ismerősök, ismeretlenek. A kerületi vendéglátó- ipar azt javasolta, hogy kooperáljunk velük. A nagy haszonkulcsnak nem lehetett ellenállni; kibővítettük a konyhát. A nagy gépteremben, ahol egykor a robbanómotorok készültek, most monumentális méretű kondérokban bablevest termelünk. A tim- sórészleg futószalagján frissen hámozott ella krumpli, apróra vágott vöröshagyma suhan a feldolgozóba. — Bizony, ma már csak szimbolikusan termelünk ipari termékeket: havi egy robbanómotort és két darab tim- sót. Csupán, hogy neve legyen a gyereknek — mondotta derűsen Perczegős Norbert. — Főnököm, ön igazi lángelme! — Zavarba hoz, kedves Perczegős — hárította el magától a dicséretet az igazgató, majd így folytatta: — Úgy gondolom, továbbra is csök- kentenünk kell a timsó és robbanómotorok gyártását. Ezekre a termékeinkre rengeteg panasz érkezett, ételkülönlegességeinkre viszont... A titkárnő benyitott az ajtón: — Osztrák üzletemberek várnak odakint. A bablevesünk iránt érdeklődnek. — Küldje be őket. Szélesedik a piacunk — dörzsölte elégedetten a kezét Stirpák Sándor, a Timsó- és Robbanómotorgyár zseniális vezetője. . . Galambos Szilveszter
