Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

6 KELET-M AGY ARORSZÄG 1976. április 4. a barátság munkával edződik Az uzsgorodi ruhagyár fiatal élmunkás varrónője, Anna Tureckaja munka közben még fiatalabb tanítványával, Regina Curániccsal. (Fotó: Tovta) Bakonyi Zoltán és neveltjei Uzshorod sok ezer ifjú la­kójának útja vezet ebbe az épületbe. A folyó partján fekszik az Uzshorodi Állami Egyetem történettudományi karának tőszomszédságában. Homlokzatán az Űttörőpalo. ta felirat díszeleg. Számos festőművész itt vette első íz­ben kezébe az ecsetet, sok szobrász, színművész, kiváló szakember kapott itt menet­levelet az életbe. Bakonyi Zoltán, az Ukrán SZSZK érdemes pedagógusa, a művészek egész seregét ne­velte itt fel. A világ számos országát bejárta a tízéves festőművész-tehetség — Lö­wenberg Judit híre. aki most moszkvai szakiskolában foly­tatja tanulmányait. Itt pedig közben egymás után bukkan­nak fel az újabb tehetségek. Moszkal Jolán gyermekjáté­kai az egyik országos pályá­zaton óriási sikert arattak. Kedvenc oroszlánját a műve_ lődésügyi minisztérium ja­vaslatára elküldték a mont­reali világkiállításra. — A középiskola első osz­tályában figyeltem fel rá — mondja Bakonyi. Negyedik éve látogatja a palota képző- művészeti stúdióját, de máris komoly sikerei voltak. Te­hetsége nem mindennapi. Jó megfigyelőképessége van. Persze, sikerének egyik titka, a renkívüli szorgalom, igye­kezet. Nézegetjük Pisti festmé­nyeit. Témakörük igen vál­tozatos. Szívesen rajzol ál­latokat, tájképet, építkezést, még a világűrbe is elkalan­dozik fantáziája... Kótyuk István képei is átlép­ték már a terület határait. Bemutatásra kerültek Kijev- ben és Moszkvában, sőt... a Tavasz egy hegyvidéki falu­ban című festménye indiai ki­állításon is részt vett. Mondjuk el még azt is, hogy Kótyuk István az 1. sz. középiskola kitűnő előmene­telő és példás magaviseletű tanulója. S ez sem másodren­dű dolog. AZ ERŐSEN CSÍPŐS FAGY 1976. február 21 reg­gelén nem tudta lehűteni azt a jó hangulatot, amelyik az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határát összekötő gázvezeték kompresszorállo­másának azt az építkezését uralta, amelyiket Huszton magyar építőmunkások épí­tenek meg. Nem tudta lehű­teni azért, mert az internaci­onalista ifjúsági kommunista szombat valamennyi részt­vevője az SZKP XXV. kong­resszusa sikeréért dolgozott, és a barátság melege hatot­ta át. A napot a szovjet és a ma­gyar fiatalok röpgyűlésset kezdték, melyet a Komszo- mol huszti járási titkára, Ge- orgij Sztizsák nyitott meg. Aláhúzta, hogy a közös kom­munista szombat kifejezi a két baráti ország fiatalságá­nak munkához való kommu­nista viszonyát, barátságát, testvériségét. Az SZKP XXV. kongresz- szusa történelmi jelentőségé­ről, a szovjet és a magyar nép internacionalista együvé- tartozásáról a gyűlésen Szi­lágyi József a KISZ Sza- bolcs-Szatmár megyei bizott­ságának első titkára és Sztyepán Vass a Komszomol Kárpátontúli területi bizott­ságának titkára, meg a husz­ti munkásfiatal Vaszilij Pri- gaoz, valamint a magyar if­júsági szocialista brigád ve­zetője Huczman Mihály be­széltek. — Ezzel az internacionalis­ta ifjúsági kommunista szombattal, munkánkkal — mondta Huczman Mihály — mi köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártját. A gyű­lésen felszólalt a járási párt- bizottság titkára Á. V. Filip is. A GYŰLÉS UTÁN 80 HUSZTI FIATAL építő lá­tott munkához együtt a ma­gyar fiatalokkal, akik most egy lakótömb elkészítésén fáradoznak. Ennek az épület- kompléxumnak a későbbiek­ben fontos szerepe lesz. Husztra két hónap múlva a magyar építők újabb nagy csoportja érkezik, akik szin­tén a kompresszorállomás építkezésén fognak dolgozni. Számukra készítik a kényel­mes otthonokat, éttermet, presszót és más szolgáltató- egységeket. — Ez a kommunista szom­bat a mi számunkra igen nagy segítség — jelentette ki Károly Bendák, az INTER- GÁZ huszti építkezéseinek a vezetője. — A közös kommunista szombat gondolatát, mi ma­gyar KlSZ-esek nagyon nagy örömmel fogadtuk, — mond­ta Bartó István, a KISZ- alapszervezet titkára. A szovjet és a magyar kornszomolisták ezen a na­pon élmunkásként dolgoztak. Jurij Kuruc stukatorozó bri­gádja Budaházi Ferenc bri­gádjának segített. Nemcsak az ebédlőt stukatorozták ki, de a közös munka nagyon jó volt tapasztalatcserére is. Vlagyimir Plesinyec, Iván Stefuca, Jurij Szvid szere­lők együtt ifjú magyar kol­légáinkkal az armatúrákat, gerendákat szerelték össze. Jóllehet két nyelven be­széltek, de a „taváriscs” és a „barátság” szavak mindany- nyiuk számára érthetők vol­tak. A MAGYAR FIATALOK ÚGY DÖNTÖTTEK, hogy a kommunista szombat kerese­tét befizetik a Béke Tanács számlájára. Az internacionalista ifjúsá­gi kommunista szombat részt­vevői üdvözlő táviratot küld­tek az SZKP XXV. kong­resszusának. A kommunista szombatot a szovjet és a magyar fiata­lok közös esti programmal zárták. I. Dii'isi Az uzsgorodi Bolsevik Bútorgyár főmérnöke, Er- neszt Galpert átadja az „SZKP XXV. kongresz- szusa kollektívája” emléklapját és zászlaját Lugymila Telcsáknak, a győztes komszomolista brigád vezetőjének. BOBf CT—MMMH—B—Mmt / fjúkori életrajzát akár a rendőrségi jelentésekből is össze lehetne állíta­ni, mivel az alig tizennyolc éves fia­talember után a politikai rendőrség élén­ken kezdett érdeklődni. A politikai nyo­mozók követték minden lépését... Mennyi mindent kipróbált. Éhezett és fázott. Aludt az uzsgorodi piac asztalain éppen úgy, mint „szalmakazal-szállodá- ban”. Az író Mihail Tomcsanyin tanúsága szerint a rettegés, a nélkülözés, az elnyo­más soha és sehol nem tudta elnyomni benne a tudás utáni olthatatlan szomjat, az igaz ügyért való küzdés vágyát. Első lec­kéit a Kárpáti Igaz Szóból vette, meg a kommunista röplapokból. Ezek vezetik el az ifjúsági szervezetbe, a kommunista pártba. 1928 augusztusában az egyik politikai rendőr főbiztos a következő jellemzést ad­ja róla: „Dmitrij Popovics Huszt-Boronyáv kommunista párttitkára, erdei munkás. 1926-ban Szlovákiába ment fakitermelő munkára. Beépülve az erdei munkások kö­zé cenzúrázatlan kommunista brosúrákat kezdett terjeszteni, Szlovákiában a kom­munista röplapok és brosúrák terjesztésé­ért a csendőrség őrizetbe vette és bűnvádi eljárást folytattak le ellene. Popovics to­vábbra is agitált a kommunista párt mel­lett. Amikor hazatért falujába, akkor is folytatta kommunista tevékenységét. Hol lakásán, hol másnál, titkos gyűléseket szervezett. Munkájának az lett az eredmé­nye, hogy szülőfaluja, Huszt-Boronyáv 3 ezer lakójából harminc kivételével min­denki kommunista lett. Ez egyben azt is jelentette, hogy Kárpátalján Huszt-Boro­nyáv a kommunizmus egyik erős bástyájá­vá vált. A párt lánglelkű harcosára, a gyűlések szervezőjére felfigyelt Iván Mondok, Nyi- kolaj Szidorják, Iván Lokota, Pavel Török. A területi pártbizottság úgy határozott, hogy elküldik a Szovjetunióba tanumi. Mihail Babidorics: Szembe az árral A kijevi összevont pártiskolán Dmitrij Popovics, mint szivacs a vizet, úgy szívta magába a marxizmus—leniniz- must. Nagy hatással voltak rá az érdeke­sebbnél érdekesebb előadások, Szovjet- Ukrajna híres embereivel, munkáskollek­tívákkal, kolhozistákkal való foglalkozá­sok. Az itt töltött három év megnyitotta előtte a horizontokat, képesebbé tették a ha­ladó emberiség dolgainak megértésére. Ki­alakult állhatatos munkastílusa. Hazatérve szülőföldjére igazságba vetett, megingatha­tatlan hittel állt a kommunisták ügye mel­lé, és ezért kész volt életét is feláldozni. Amikor Dmitrij Popovics hazaérkezett a Szovjetunióból, a területi pártbizottságon régi ismerőse, Oleksza Borkanyuk fogadta, akivel Harkovban ismerkedett meg. Bor­kanyuk nagy érdeklődéssel hallgatta a Ki- jevből érkezett híreket. A két elvbarát örökre egymásra talált. Popovics azonnal munkához látott. Először a munkásifjúság területi szövetsé­gében tevékenykedett, majd a Cseh Kom­munista Párt területi bizottságán Emánuel Kleimmal, Oleksza Borkanyukkal, Nyiko- laj Szidorjakkal, Iván Lokotával, German Fernnel, Nyikolaj Klimpotjukkal és má­sokkal dolgozott együtt. Olyan napokat élt meg, amikor a szakadatlan harcban nagy önfegyelemre, és teljes erőbedobásra volt szükség. A levéltárak őrzik a politikai rendőr­ség jelentéseit Popovicsnak, a hivatalos forradalmárnak minden lépéséről. A rend­őrség nagy ügybuzgalommal jegyezgette beszédét, még azokat is, amelyeket kisebb összejöveteléken mondott. Popovics ott volt mindenütt, ahol biztató szóra volt szükség. 1932—33-as években a kárpátaljai éhségmenet parasztjainak az élén haladt. Szakadatlanul agitált a Szovjetunió mel­lett, amelyet mindig hazájának vallott. A paraszti tömegek közötti felvilágosító munkát tartotta a maga számára a leg­fontosabbnak. Ezért választják meg 1933- ban a „Dolgozó Parasztság Egyesülete” te­rületi titkárává. Ettől kezdve egyre na­gyobb szerepet játszik a terület életében. H irdeti, hogy csakis a kommunisták képesek megmutatni azt az utat, amelyiken haladva a parasztság ki­vívhatja függetlenségét a burzsoá elnyo­másoktól, amelyiken haladva megszabadul­hat az éhségtől, a nyomortól, jogot szerez­het a munkára, a kultúrára. A cseh burzsoázia uralmát a magyar fasiszta megszállók váltották fel. Dmitrij Popovics volt az egyetlen a legálisan műkö­dő területi pártbizottság vezetői közül, aki nem tudta elkerülni a letartóztatást. Kín­zás és börtön lett az osztályrésze. Később a fasiszták börtönében találkozik Oleksza Borkanyukkal, Vaszilij Popoviccsal, Nyi­kolaj Rotmannal, Pavel Szirkóval, Iván Kormossal, Iván Kedjuliccsal, és a többi­ekkel. Itt a börtönben tudta meg, hogy Oleksza Borkanyukot és Joszif Gavelkát kivégezték, hogy elpusztult Mihail Mor- zsarovics és több száz forradalmi harcos. Az ő sorsa az volt, hogy járja a fasizmus börtöneinek poklát Velikó-Bocskovától, Krivojon, Varjú laposon, Turjik- Reme­tén, Perecsinyen, Ungváron, Munkácson, Csinadivón, Kassán, Budapesten és sok más koncentrációs táboron át Sopronig. J945. április elsején Sopronban, eb­ben a magyar városban az ottani koncent­rációs táborban érkezett el hozzá a sza­badság. Méghozzá a dicső Vörös Hadsereg képében, akikkel ő oly nagy szeretettel ün­nepelt együtt Kijevben huszonöt évvel ez­előtt, amikor ott tanult. Velük együtt rá- mosolygott a szabadság, a boldogság. Amikor visszaérkezett Uzsgorodra; már pezsgett, lüktetett az új élet. A főté­ren megállva izgalommal olvasta az egy­kori urak fellegvárának, a megyeházának homlokzatán „Kárpát Ukrajna Népi Taná­csa”. Dmitrij Petrovics Popovicsnak nem­csak az adatott meg, hogy részese legyen az úri világ szétrombolásának, de osztály­részese lett az új rend megteremtésének is. Hazaérkezése után a Beregovói Területi Népi Bizottságot vezette. 1951-től nyugdíjba vonulásáig a megyei tanács elnökhelyette­seként dolgozott. A harminc szovjet év alatt kiérdemelte az agitátor harcos meg­tisztelő rangját. Ott volt a megyei párt és tanács vezetésében, az Ukrán Köztársaság legfelső tanácsában, a pártkongresszuso­kon. Bölcsességét, élettapasztalatát mindig a haza szolgálatába állította. S zólni valamennyi tettéről nehéz. Az ál­tala rakott téglák ott vannak életünk fundamentumában, éppen úgy, mint a sikereink csúcsán. Szíve együtt lüktet a világ népeinek szívverésével, így egy szü­lőföldje népével is. Ebben van élete igaz­sága. Dmitrij Petrovics Popovics most het­venéves. Sorsa egy népének sorsával, ezért gazdag életéről nem egyszerű mélta­tást, de regényt kellene írni. Életében mindig a nehéz, de igaz utat választotta célja eléréséhez. Kegyetlen ár ellenében ezzel magára vállalta a vihart is. ■ Fordította: Sigér Imre

Next

/
Thumbnails
Contents