Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
1976. április 4. KELET-MAGYARORSZÁG 7 a sk. Olyan ez a Tisza menti ősi község, mint egy erőtől duzzadó ifjú, aki kinőtte a ruháját: szűk lett számára a hely a kanyargó folyó és a távolban kéklő hegyek karéja közt. Több a ház, sűrűbb lett az utcák szövevénye. Uj a 12 ezer lelket számláló nagyközség háromezer házának többsége, új a község központjában emelkedő reprezentatív kétszintes épület, amelyben nem is olyan régen a Határőr Kolhoz vezetősége és a községi tanács kapott otthont, új a 110 ágyas kórház, meg az irodahelyiségekből átalakított gyermekkombinát, amelyet nemsokára 120 apróság vesz birtokába. S új az évi 10 millió üveg kapacitású konzervgyár, a mellette lévő hűtőtároló, a ládagyár, számos más termelési objektum. Ez is, mint sok minden más, az utóbbi évek eredményeihez tartozik. Kljap Petro, a kolhoz elnöke tiltakozva emeli fel a kezét, amikor mindezt a tevékenységével Kozzuk kapcsolatba. A több mint másfél ezres tagság fáradhatatlan munkája van benne. Ez, csakis ez, hangoztatja nyomatékosan. Beszélgetésünk különben egy kisebb jubileummal esett egybe. Négy éve, hogy a gazdaság élére került. — Mindaz, ami azóta történt — mondja — be volt már ütemezve. Csak folytatni kellett a megkezdett munkát ... F olytatni. De hogyan, milyen úton? Száz és száz kérdés merült fel előtte, s mindre meg kellett találni a választ. Tudta, hogy nagy felelősséget vállal magára. A kolhoz egykor a terület legjobb gazdaságai közé tartozott. Ismert volt nagy kiterjedésű gyümölcsöseiről, hírnevét olyan kiváló kukoricatermesztők gyarapították, mint Stók Károly, Varga Imre. Sokágazatú, összetett gazdaság. Nagy állatállománnyal rendelkezik. Az a tíz év, amit kolhozi vezetőként töltött, mielőtt a Határőr Kolhoz elnökévé választották, csupán előkészület volt a mostani, az eddiginél nagyobb feladatokhoz. Hogy mit ért el az elmúlt négy év alatt? Már a kérdés ilyen felvetését is határozottan elutasítja. A gazdaság fejlődését nem választhatja két időszakra — arra, ami előtte volt, s ami most van ... Hiszen külön is hangsúlyozta: csak folytatni kellett a megkezdett munkát. Nem történtek itt előtte kirívó hibák, mulasztások. S megválasztása után sem mentek végbe látványos változások. Akkor mégis miben látja személyes hozzájárulását az utóbbi évek eredményeihez? Mert vannak eredmények, nem is csekélyek. A gabona- termesztés ötéves tervét 124 százalékra teljesítették, az átlagévi terméshozam 30 mázsáról 38 mázsára növekedett, a tej és a hús termelése a nyolcadik ötéves terv színvonalához viszonyítva több mint 30 százalékkal lett nagyobb, a tiszta jövedelem az 1970-es évi 109 ezer rubellel szemben 560 ezer rubelt tett ki a kedvezőtlen 1975. évben. — Hát — válaszolja végül tétován —, talán némi szerepem volt abbaft, hogy fokozatosan új szemlélet kerekedett felül a gazdálkodásban. I j utakat kellett keresni. A régi módszerek lehetőségei kimerültek. Az egykor magasnak számító kukoricatermés elérése rengeteg kézi munkát igényelt. Petro, a küldött Verejtékes, drága termés volt ez. Tavaly pedig Miklós György gépesített csoportja 100,2 mázsa kukoricát termesztett jelentős területen — kézi munka nélkül. A réginél sokkal könnyebben, olcsóbban. De ehhez meg kellett előbb teremteni a feltételeket. A többi közt alagcsövez- ni kilencszáz hektár földet. Nagy dolog ez egy olyan gazdaságban, ahol a szántóföld az egész területnek mindösz- sze egyhafodát teszi ki. És ezzel nem érik be. Már elkészült a tervdokumentáció több mint ötszáz hektár alacsony produktivitású föld följavítására. No meg a gépesítés! Az utóbbi öt év alatt az egész traktorparkjuk — ma már 35 erőgéppel rendelkeznek — felújult, korszerű javítóbázist létesítettek hozzá. A tej- és hústöbbletért (tejből ez a többlet az elmúlt tervidőszakhoz viszonyítva 2 ezer tonnát tesz ki) szintén meg kellett küzdeni. Az állattartási helyiségek nagy részét rekonstruálták. 500 darab növendékjószág számára hizlaló telepet létesítettek. Uj, teljesen gépesített nyári tábort építettek 450 tehén befogadására, hűtőberendezéssel, szállással a fejőnők számára. 250 hektáron létesítettek művelt nyári legelőt. Mai helyzetük már megengedi, hogy az utóbbiakra is egyre több figyelmet fordítsanak. Megkezdték egy ezer tanulót befogadó középiskola építését, az új ötéves tervidőszak objektumai közt szerepel egy nyolcszáz férőhelyes művelődési otthon is, két elemi iskola kibővítése. 20 éves a lereblja-rikai vízerőmű Bevásárló kosárral az uzsgorodi 318 négyzetméter alapterületű „Raduga” (Szivárvány) önki- szolgáló élelmiszerboltban. (Fotó: Tovta) EGYSZERŰ... MÉGIS BONYOLULT. 1946-ban, kora tavasszal geológusok érkeztek "a huszti kerületi Nyizsnyij Bisztrijbe, majd felkeresték a hegygerinc másik oldalán fekvő Vilsani falucskát. Műszereket, térképeket hoztak magukkal, napokig elidőztek a szinte párhuzamosan, de különböző magasságban futó két folyó — a Rika és a Te- reblja partjain. — Vízierőmű épül... — terjedt el a hír. — A Tereblja 200 méterrel magasabban folyó vizét átvezetik a hegygerincen a Rikába. Ott lesz az erőmű. A terv, mely korábban már foglalkoztatta a vízierőműépítésben jó üzletet sejtő kapitalistákat is, egyszerű volt és mégis bonyolult. Bonyolultsága miatt nem valósulhatott meg a felszabadulásig. Igen sok gépre és pénzre volt szükség. Csak a szovjet rendszer nyújtott segítő kezet az új élet építésébe kezdő kár- pátontúli dolgozóknak. A Zakarpatszka Pravda 1946. április 27-i számában közölte a leendő vízierőmű helyén készült első történelmi jelentőségű felvételt. Ezen geológúsokat láthatunk, amint térképet tanulmányoznak a Rika partján. A János vitéz ukrán nyelvű ősbemutatóján A színházi világnap műsora a Kárpátontúli Ukrán Állami Zenei-Drámai Színházban Skrobinec Jurijnak, a Szovjetunió írószövetsége tagjának, a magyar irodalom ukrán nyelvű tolmácsolójának neve nem ismeretlen az olvasó előtt. Nem túlzás, ha kijelentjük, hogy fordításai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ukrán olvasók megszeressék a magyar költészetet. Most, a János vitéz bemutatóját követően joggal állíthatjuk, úttörőmunkássága meghozta újabb gyümölcsét. A tolmácsolást sikerült úgy megoldania, hogy megőrizte az ukrán hallgató számára is a mű nyelvi ékességeit, nagyszerűen kidomborította eszmei mondanivalóját. A daljáték a tizenötödik színházi világnapon került a nagyközönség elé. Makulovics Fegyir, az előadás fiatal rendezője, sok ügyes megoldást talált a meseszerű hangulat felidézésére. Rögtön az előjáték alatt a tüllfüggömy mögött villan fel egymást követően Iluska, Jancsi, Bagó és a mostoha arca. Sikeres az Élet-tavához fűződő jelenetek ábrázolása is, meggyőzőek a fényhatások. Jancsi Kukurudza — így hangzik ukránul a főhős neve — szerepét jól alakítja Árendes Vaszil. Iluska szerepét meggyőzően alakítja Hrincsenko Valentyina. Egyik erőssége az előadásnak Ivanova Ljudmillának, az Ukrán SZSZK érdemes művészének játéka, aki a francia királylányt személyesíti meg. Az előadás megtestesítése az SZKP következetes internacionalista politikájának, a nemzetek' és nemzetiségek közötti testvérbarát^ág megszilárdításának, s igazi művészi élmény volt. Erre hívták fel a nézők figyelmét a bemutatót megelőző felszólalásaikban Krucsanica Vaszil, a területi művelődési főosztály vezetője, Mihajijuk Vagyim, az USZSZK TA Filozófiai Intézete esztétikai tanszékének tudományos munkatársa, az ULKISZ Központi Bizottságának állományon kívüli előadója, Rusznák Vaszil, a színház igazgatója, Kerek Ferenc, az USZSZK érdemes művelődési dolgozója, az uzshorodi kerületi pavlovói kultúrház igazgatója és mások. Az elkövetkező időben a színház kollektívája több előadást tart területünk városaiban és falvaiban. Meggyőződésünk, hogy a János vitéz megnyeri majd a nézők tetszését. Andor György Képünkön a vízierőmű turbinaháza látható. (Fotó: Kovács Alfréd) Milyen feladat állt az építők előtt? 45 méter magas vasbetongátat kellett emelni a Tereblja medrében. Egyúttal alagutat kellett vágni a Bov- cár-csúcs alatt — bizonyos szöget bezáró, 3700 méter hosszú, 2,5 méter átmérőjű folyosót. Az alagút kijáratánál 60 méter mély vízaknát kellett készíteni a sziklában, majd csővezetéket bocsátani a mélyben épülő turbinaházhoz. A transzformátorállomás, a szolgálati helyiségek építése már a kisebb munkák kategóriájába került. MÉRETEIT TEKINTVE EGYEDÜLÁLLÓ építkezés kezdődött meg Huszttól 35 kilométernyire. Kárpátontúl történetében ez volt áz első óriásépítkezés. Az Oroszországi Föderációból gépkocsik, talajgyaluk, exkavátorok érkeztek. Üzbegisztánból nagy teljesítményű szivattyúk, a Lett SZSZK-ból pneumatikus bányafelszerelések. Grúzia és az örmény SZSZK szállította a különleges csilléket és a hatalmas „betonágyúkaf. Csehszlovákiából kanalas kotrógépek, a Német Demok ratikus Köztársaságból nag; teljesítményű emelődaruk érkeztek Kárpátontúlra , Az építkezésen mintegy Jö nemzetiség fiai és lányai dolgoztak — köztük igen sok kárpátontúli munkás. A kom- szomolisták védnökséget vállaltak az építkezés fölött. Egymást követték a munkahőstettek. 200 ezer köbméter betont építettek be a gátba. 1953. június 7-én a Tereblja vizét első ízben eresztették át a gát alsó nyílásán. Az alagútfúrók az országos szocialista verseny győztesei lettek... 1955. MÁRCIUS 27. 21 ÓRA 40 PERC. Az alagútfúrók két irányból indultak. Valahol a Bovcár-csúcs alatt kellett találkozniuk. Naponta összegezték az eredményeket. A térképen gyorsan közeledett egymás felé a két piros vonal ... Március 27-én, este 21 óra 40 perckor fogtak kezet egymással az alagútépítő brigádok munkásai. Fölöttük ezer méteres hegycsúcs emelkedett a magasba. Az alagút- szakaszok tengelyei között csak néhány centiméteres eltérés mutatkozott. RIGYULNAK A FÉNYEK Egy év sem telt el, 1956. február 20-án ünnepségre gyűltek össze az építők, a kerület és a terület társadalmának képviselői. Az építők, akik 1 millió 220 ezer köbméter földet mozgattak meg, s hat év alatt kifogástalanul megvalósították az erőműtervezők elképzeléseit, ott voltak az ünnepi gyűlés díszemelvényén, s ők kaptak elsők között szót... Volt miről beszélni Kusnyir Mária villamosmozdony-ve- zetőnek, Molnár Mihály Munka Vörös Zászló rendjeles ácsbrigádvezetőnek, meg a többi felszólalónak. Megérkeztek az ünnepségre az energetikusok is. Arcuk örömtől sugárzott. A tereblja —rikai vízierőmű üzembe helyezésével Kárpátontúl energetikai kapacitása kétszeresére nőtt. 1957-ban már 100 millió, a hatvanas évek közepén pedig 169 millió kilowattóra energiát adott az erőmű a népgazdaságnak. Egy kilowattóra villamos energia önköltsége csakhamar 0,2 kopekre csökkent. A Szovjetunióban, ahol oly sok hatalmas vízierőmű épült, tereblja—rikai vízierőmű _ argiamérlege csepp a ten- _ erben. De ez a csepp is fe- ; mtősen hozzájárult területünk egyetemes fejlődéséhez. Márkus Csaba liiilKÁRPÁTI B Ezt az oldalt testvérlapunk, . mlHm m MgR ||^M a Kárpáti Igaz Szó mun- -JE katársai állították össze. WlQAZ 5ZU FIATALOK VÁLLALATA. A fiatalok vállalata a Mukacsevói Kötöttáruipari Egyesülés. A több mint 3800 tagú kollektíva átlagéletkora nem haladj meg a 2-5 esztendőt. Különösen akkor ötlött ez szembe, amikor az 1. sz. üzemrész élenjáróinak egy csoportját fényképeztük le a vállalat épülete előtt. Az átlagon felüli teljesítményt nyújtó varrónők Haszinec Vera, Máté Olga, Tigyir Mária, Habóda Erzsébet, Sepa Katerina, Kristovka Vera és még sokan mások alig töltötték vagy még be sem töltötték huszadik életévüket és máris a szocialista verseny hangadói. Itt van a 2. sz. üzemrész Komszomol ifjúsági brigádja, melynek Gracseva Ilona kommunista a vezetője. Jól ötvöződik ebben a kollektívában a fiatalos lendület és a tapasztalt szakember körültekintő irányítása. Az eredmény pedig: a kollektíva elnyerte a Kongresszusi brigád címet és a munkaverseny győztesének kijáró zászló ott függ a brigád munkahelyén. És még nem szóltunk a legnagyobb beruházásról: i gyümölcsösök rekonstrukciójáról. Egyesek azt mondták, tú nagy vehemenciával veti bele magát a munkába, nein kíméli erejét, olyan részletkérdésekkel is foglalkozik, amelyeket másra kellene bíznia így van-e? Zavart mosoly a válasz. Bizonytalanul válla von. Úgy gofidolom, akik ezi mondják, bizonyára nem értik, hogy ez a szüntelen tettvágy énjéből fakad. Ez ai eleme. Csakis így tudja elképzelni az életét. Különber is — ahol a vezető funkciója véget- ér, ott még nem fejeződik be a kommunista szerepe. H a nem is így fogalmazta meg életszemléletét Kljap Petro kommunista, az SZKP XXV kongresszusának küldötte kétségtelen, hogy e szerint az elv szerint él és cselekszik. A kongresszus szinte szárnyakat adott neki Rengeteg új ötlettel, elgondolással gazdagította. Ujabt erő forrása, hosszú időre szóló cselekvési program ez. És mennyi felejthetetlen élményt szerzett. A legkedvesebbek egyike az MSZMP küldöttségével, Kádár elvtárssal való találkozása, beszélgetése. Büszke arra, hogy kolhozuk, amelynek tagsága fele-fele arányban ukránokból és magyarokból áll, a testvéri népek megbonthatatlan barátságát példázza. Lusztig Károly
