Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
Szabadságunk ünnepén SARLÓS ISTVÁN ÜNNEPI KÖSZÖNTŐJE Szombaton délután hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendeztek Nyíregyházán, ahol dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondott beszédet. (Tudósításunk a lap 2. oldalán) Április 4-e alkalmából Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára szombaton ünnepi köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Az alábbiakban közöljük elhangzott beszédét. prilis negyediké előestéjén az időben mind jobban tá- volodó, ■ de a tudatunkban és érzelmeinkben elvenen |j - ^ élő felszabadulás eseményeire emlékezünk. Immár 31 év távlatából vizsgáljuk a hazánk életében döntő szerepet játszó változásokat és tekintjük a felszabadulás napját történelmünk kiemelkedő mérföldkövének. A múlt ismerete fontos föltétele a ma megértésének és a jövő tudatos tervezésének. A múlt bennünk él: forrása szokásainknak és a levonható tanulságok révén ösztönzője tetteinknek. A történelem jó tanítómester azok számára, akik ismerik az események mozgató rugóit és akik a társadalmi fejlődés érdekében cselekedni, dolgozni akarnak. A magyar nép múltját évszázadokon át az a harc jellemezte, amelyet a függetlenségért, a társadalmi haladásért, nemzeti jogainkért és szabadságért folytattak elődeink. Folyamatos volt ez a küzdelem, mert mindig éltek hazánkban a népet tisztelő és reális célokat kitűzni tudó hazafiak, ők a kor szellemét megértve mindig a haladó mozgalmak élére álltak. A kiemelkedő tehetségek sohasem voltak társtalanok: tanításaik követőkre találtak azokban a hazafiakban, akik az ország sorsának megjavításáért akartak dolgozni. A felszabadulás előtt a legmagasabb csúcsra 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásával, az első magyar proletárdiktatúra megteremtésével jutott a magyar nép. Az 1919-es 133 nap történelmet formáló volt: megmutatta, miként lehet emberi életet teremteni ebben az országban, s megmutatta azt I is, hogy a magyar munkás, páraszt és értelmiség, nemcsak ;; mint ellenzéki erő állja meg a helyét, hanem akkor is, ami- I kor a hatalmat gyakorolja. Ismerjük a magyar uralkodó osztályok válaszát, amit az f első munkáshatalomnak 1919 augusztus elseje után adtak: 25 a évig terror és nyomor jellemezte a magyarországi életet. Ez I volt az a korszak, amikor határainkon innen és túl sokan már látni vélték a sírt „hol nemzet süllyed el”. Közel volt a I nemzethalál veszélye, de a végső pusztulást elkerültük, mert * éltek a bátrak, akik tenni mertek, s akik a jobb jövőért har- ] coló tömegeket harcba tudták vinni. Élt a remény az embeI rekben, hittek abban, hogy 1919 álmai egyszer megvalósulnak. A második világháború legnehezebb napjaiban is bíztunk abban, hogy a világ első proletárállama, a Szovjetunió, ■ amikor arra lehetőség adódik segítséget nyújt a végső föl- 1 szabadulásért vívott harchoz. Hittünk abban, hogy azok, akik I 1917-ben elfoglalták a Téli Palotát s akik szétverték az in- 1 tervenciósok ellenforradalmi seregeit, felülkerekednek az új I betolakodókon is. A sztálingrádi és a leningrádi győzelmek bizonyossá tették, hogy legyőzhetetlen a szovjet nép, és jelezték azt is, hogy közel van már a győzelem napja. A szovjet nép kiverte hazája területéről a fasiszta megszállókat és határain túl is folytatta a fölszabadító háborút. Szétverte a német és magyar fasiszták fegyveres erőit és 1945 április 4- ére befejezte hazánk fölszabadítását. A fasizmust ugyanaz a fegyvert tartó kéz zúzta szét, amely a harcok után kenyeret és szabadságot adott a mindkettőre éhes embereknek. A népért harcoló szovjet katona így lett a szocializmus zászlaja alatt a béke katonája, a népek együttműködésének harcosa. Fölszabadultunk, és lehetőségünk adódott arra, hogy véglegesen a nép vegye kezébe a haza sorsának irányítását. Üj világot építettünk és építünk a magunk és az eljövendő nemzedékek számára. Emelt fővel léptünk újra a történelem színpadára, mert volt és van erőnk arra, hogy a magunkén túl más népek sorsának jobbra fordulásával is törődjünk. Ma egy olyan megváltozott világban élünk, melyben a szocializmus és más haladó rendszerek mellett még léteznek a régi társadalmi rendszerek is, anélkül, hogy politikai és gazdasági törekvéseik változtak volna. De változtak, pontosabban szólva korlátozódtak a lehetőségeik céljaik megvalósítására. Ennek oka, hogy létrejött a szocializmus világ- rendszere, hogy egy sor nemzet önmagát szabadította fel a gyarmati sorból, hogy szemünk láttán erősödtek a világ for. radalmi mozgalmai. Meghatározó a szocializmus erőinek a szerepe, ezért reális a lehetősége annak, hogy kiiktassuk a történelemből a háborút, s hogy minden nemzetközi problémára tárgyalások útján találjunk megoldást. A szocializmus építésének megkezdése, a kedvezően alakuló nemzetközi légkör, együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocializmust építő országgal, megalapozta a magyar nép új és egyre szebb életét. Sikereink jelentősek, de korántsem lehetünk elégedettek. Jobban élünk, de még nem olyan jól, mint ahogy azt szeretnék. Mindenkinek jut a közösen megtermelt javakból, de még nem mindenkinek kielégítő mértékben. Kitárultak a tudás kapui az egész nép előtt, de még nem mindenki indult el a nagyobb tudás, a kulturáltabb élet felé vezető úton. H a most az évfordulón erről és a jövőnkről szólunk, akkor ismételten ki kell jelentenünk: az a teendőnk, hogy minden magyar állampolgár számára elérhetővé tegyük a jobb életet, s nagyobb tudást és a közügyekben való fokozottabb részvételt. Ennek a föltételei adottak: igaz emberi ügyet képviselünk, vannak barátaink akikkel megoszthatjuk gondjainkat és örömeinket, vannak jól kidolgozott és a lakosság támogatását élvező gazdasági, kulturális és politikai célkitűzéseink. Az ezeket magába foglaló pártprogramot a fejlett szocializmus létrejöttét meggyorsító nemzeti programként fogadta el a közvélemény. A szocializmus megvalósítja a nép szilárd hatalmát, a dolgozó ember társadalmát. Illő, hogy ki-ki ezt szem előtt tartva helyt álljon ott, ahol dolgozik, ahol képességeinek megfelelően szolgálhatja jelenünket és jövőnket. Tisztelünk és becsülünk mindenkit, aki bárhol, bármilyen hasznos munkát végez. Arra törekszünk, hogy a jó szívvel végzett, az örömöt és elégedettséget okozó munka legyen az egyén értékelésének alapvető mércéje. A jól végzett munka juttassa nagyobb jóléthez a dolgozó embert és ösztönözze arra, hogy részt kérjen és vállaljon terveink kidolgozásából és végrehajtásából. Fiataljainknak azok legyenek a példaképei, akik az általuk életpályául választott szakma kiválóságai. A munka az alapja az életnek. A jó politika ad értelmet a munkának, és lehetővé teszi, hogy a ma élő ember szívesen gondoljon a holnapra, s hogy mindig legyen mindenkinek a közösségért végzett munkával elérhető célja és vágya. Terveinket csak munkával, valamennyi állampolgár hasznos tevékenységével tudjuk megvalósítani. Azt mindnyájan tudjuk, hogy éves és ötéves terveink reális és jelentős fejlődést ígérő programokat tartalmaznak. A ma élő nemzedéknek: munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek vállalniuk kell ezeket a feladatokat, mert érdekük, hogy a mai és az eljövendő korok javára felépüljön a fejlett szocializmus Magyarországa. Ismerjük barátainknak és szövetségeseinknek a mienkével egybehangzó terveit és bennünket is lelkesítenek azok a célok, amelyeket a kommunizmus építése érdekében a Szov. jetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa célül kitűzött. Mindennapos tevékenységünkben, a jövő megformálásában is együtt haladunk fölszabadítóinkkal, a szovjet néppel, és biztosak vagyunk benne, hogy programjaink megvalósulása a világ minden népének a javát szolgálja. Meggyőződéssel valljuk: jó úton járunk, biztató jövő előtt állunk és így jó szívvel vállalhatjuk a felelősséget tetteinkért az eljövendő nemzedék előtt. Díszünnepség Nyíregyházán Éljen április 4., hazánk felszabadulásának 31. évfordulója! XXXUl. évfolyam, 81. szám ÁRA 1,20 FORINT 1976. április 4., vasárnap j
