Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-29 / 101. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. április 29. A FAPLA egyik különlegesen kiképzett alakúké tának vizsgahadgyakorlata. Fővárosi utcakép: Luanda, Rua do Brasil. Képek Angolából Közlekedési rendőr Luandában az ország fővárosában. (MTI fotók —Baló György felv. — KS) uuu Grecsko marsall búcsúztatása A Szovjetunió népe és az egész nemzetközi közvélemény mély megrendüléssel fogadta Andrej Grecsko marsallnak, az SZKP KB, Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének haláláról szóló hírt. A Szovjetunió vezetői, a szovjet hadsereg tábornokai és tisztjei, katonái és matrózai, valamint a szovjet főváros dolgozói szerdán ünnepélyes gyászszertartás keretében búcsúztak a kiváló katonai személyiségtől, a Nagy Honvédő Háború hősétől. Grecsko marsall tetemét Moszkva központjában, a Vörös tér szomszédságában levő szakszervezeti székház oszlopcsarnokában ravatalozták fel. Az épületet a marsall hatalmas gyászkeretbe foglalt képmása díszítette, a ravatal előtt helyezték el a marsall kitüntetéseit, köztük „A Szovjetunió hőse” cím két aranycsillagát. A ravatalnál az SZKP és a szovjet kormány legkimagaslóbb vezetői álltak díszőrséget, köztük Leonyid Brezsnyev, Nyiko- laj Podgornij és Alekszej Koszigin. Délelőtt tíztől este hat óráig tíz- és tízezer ember haladt el a ravatal előtt, hogy leróják kegyeletüket az SZKP és a szovjet kormány kiváló személyisége előtt, és együttérzésükről biztosítsák az elhunyt családját. A Magyar Néphadsereg és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében négytagú katonai küldöttség jelent meg szerdán a szakszervezetek házának oszlopcsarnokában. A küldöttség vezetője Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, tagjai: Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg politikai csoportfőnöke és Halász Antal vezérőrnagy, moszkvai katonai és légügyi attasé. Csütörtökön a marsall hamvait a szakszervezetek házának oszlopcsarnokából ünnepélyes temetési menet kíséretében szállítják a Kreml falaihoz, ahol Andrej Grecs- kót örök nyugalomra helyezik. Napi külpolitikai kommentár Amerikai választások ki Állíthatja meg ezután Jimmy Cartert? -t— kérdezgetik szerda reggel óta a demokrata párt vezetőinek szivarfüstös szobáiban, ahol még mindig nem képesek napirendre térni az egy éve jóformán ismeretlen georgiai politikus feltartóztathatatlannak tűnő felemelkedésén. A keddi pennsylvaniai előválasztás kétszeresen is fontos volt: ez a harmadik legnépesebb — és nagy ipari — állam, s ott ígérte szentül Jack- son szenátor Carter eddigi diadalmenetének megtorpanását. Jackson mögé felsorakozott, érte korteskedett a demokrata pártgépezet és a pártban nagy befolyású szak- szervezeti mozgalom. Persze, korántsem csupán a szenátor iránti szeretetből, hanem a legtöbben azzal a szándékkal, hogy — elvonván Cartertől a szavazókat — így csináljanak helyet a pártvezetés saját jelöltjének, Humprey szenátor, volt alelnöknek. Igaz, a keddi eredmény szerint Carter két fő versenytársa, Jackson és Udall együtt 45 százalékot kapott (és ez lehetne a „Humprey-tömb” bázisa), ám a georgiai „déli varázsa” lám, északon is vonzó; minél jobban fenekedtek rá Jacksonék, annál nagyobb jelentőségű „lélektani” győzelmet ért el most Carter. HUMPHREY NEM VESZ RÉSZT az előválasztásokon, „páholyból” kívánta nézni a többiek marakodását. A pártvezetőség által szentesített taktikájának lényege volt: hadd forgácsolódjék szét az előválasztások szavazata Carter, Jackson, Udall és a már kiütött, de makacsul versenyben maradó Wallace között. Humphrey felé hajlanak továbbá az „el nem kötelezett” delegátusok is számos államból. Ez utóbbiak mindenképpen 6zép számmal lesznek jelen a júliusi, elnökjelöltet választó konvención és Carter aligha képes megszerezni a jelöléshez elegendő 1505 küldött támogatását; még Pennsylvania után is csak 1000 körülire növelte korábban szerényebb reményeit. De amint legutóbb, 1972-ben az előválasztások előtt ugyancsak esélytelennek tartott McGovern elnökjelölése bizonyította, a lélektani hatásnak nagy szerepe van, főleg az el nem kötelezettekre. És a pártvezetésnek is el kell gondolkodnia a „jövevénynyel” való együttélés lehetőségén. Kivált, hogy Carter — az amerikai politikában Eisenhower óta először — meghökkentően vegyes összetételű szavazókörből kap támogatást. Ez pedig feltétlenül ígéretes lehet a republikánus jelölttel szembeni novemberi összecsapásra. És a párt számára végzetes, az 1968-iboz hasonló szakadást idézhetne elő, ha az előválasztások győztesét a konvenció „szivarfüstös szobáiban” összetákolt ellentömbbel fosztanák meg a jelöléstől. Ha diadalmenetét folytatja, júliusra már aligha érné be a kárpótlásul felkínált alelnökjelölt- séggel a sikeres georgiai. HA TEHÄT MEG AKARJAK Állítani Cartert, Humphrey-nak és a pártgépezetnek nincs egyéb választása, mint a volt alelnök azonnali harcba indítása: végtére is az előválasztások kétharmadára a következő öt hétben kerül sor. Humphrey kivárási taktikája kudarcot vallott, most már mérkőznie kellene Carterral, hogy a georgiai növekvő tábora ne beszélhessen később „elorrozott” jelöltségről. Avar János Internacionalista egységben ■ ’■ épünk közérzetétől és hangulatától is elválaszthatatlan az az érdeklő- j), dés, amely a felgyorsuló világese- ményeket kíséri. Ezért különösen lényeges, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának április 22-i ülése aláhúzta a párt XI. kongresszusának alapkövetkeztetéseit: folytatódik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája, az enyhülés térhódítása. Ezen néni változtat az sem, hogy az enyhülés elleni erők kétségkívül megkísérlik, hogy ellentámadásba lendüljenek. Hadd emlékeztessünk ezzel kapcsolatban arra, hogy a tavaly nyári helsinki tanácskozás után Kádár János már első nyilatkozatában figyelmeztetett: a fejlődést visszahúzó, hideg- háborús erők, amelyek mindent megtettek volna, hogy megakadályozzák az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét, nem fogják letenni a fegyvert. Ezt tapasztaljuk napjainkban is, amikor a társadalmi haladás és a létező szocializmus ellenfelei — sajátos koalícióban a maoistákkal — megkísérlik, hogy a haladás útját állják. Ezek a próbálkozások azonban nem változtatnak a nemzetközi helyzet tartósan ható tényezőin — az erőviszonyokon — nem változtatnak azon, hogy a világ változásai összefüggésükben a szocializmus számára kedvezőek. A KB ülésének állásfoglalását a XI. kongresszus szellemében minden kérdésben az elméleti megalapozottság, az osztályszemlélet és az elvszerű következetesség hatja át. Az MSZMP továbbra is síkraszáll azért, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikájában érvényesüljenek a békés egymás mellett élés elvei, hogy a politikai kapcsolatokat kiegészítsék a különböző társadalmi rendszerű államok közötti egyenjogú gazdasági együttműködéssel — ebbe beletartozik a KGST és a Közös Piac közötti intézményes kapcsolat megteremtése is. Pártunk eddigi politikájának megfelelően most is következetes internacionalista álláspontot juttat kifejezésre a feszülségi gócokkal kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a kiadott kommüniké egy ilyen góccal külön pontban foglalkozik: ez a Közel-Kelet. Itt súlyosbító tényezőként hat Kairó lépése — a szovjet—egyiptomi szerződés egyoldalú felmondása —, ami mindenekelőtt az arab népek ügyének okozott kárt. Ami a válságból kivezető utat illeti, pártunk hangja egybecseng azokéval, akik a valóban igazságos rendezésért vívják politikai és diplomáciai küzdelmüket a még mindig feszült helyzetben. Nyilvánvaló, hogy a tartós békének az igazságosság alapjaira kell épülnie, hogy ez a béke nem teremthető meg másképpen, csak a megszállt arab területek kiürítésével, a palesztin nép törvényes jogainak helyreállításával, a térség minden állama, népe biztonságának szavatolásával. A magyar kommunisták tiszta internacionalista hagyományainak megfelelően szól a KB közleménye azokról a pártokról és politikai erőkről, amelyek a világ különböző részein a társadalmi haladás, a szocializmus nagy eszméiért küzdenek. A hős Vietnam s Laosz, Kambodzsa népei is csakúgy, mint nemzetközi történelmünk legnehezebb óráiban, most is maguk mögött tudhatják pártunk, népünk cselekvő szolidaritását. Örömmel és elégedettséggel gondolunk arra a sikerre, amelyet Angola népe ért el a neoko- lonializmus elleni harcban, a szocialista közösség testvéri támogatásával. Természetes, hogy nagy figyelemmel kísérjük annak a bonyolult harcnak körülményeit, amelyet a tőkésországok kommunista és munkáspártjai vívnak szinte mindig igen bonyolult és gyakran rendkívül nehéz körülmények közt. Elegendő a tőlünk nem távol fekvő tőkésországokra gondolni: a válság, az infláció, a fegyverkezési hajsza széles tömegeket készített elő a balra tolódásra. A kapitalista országok kommunista pártjai gyakran egymástól eltérő körülmények között harcolnak céljaikért, és saját adottságaiknak, történelmi hagyományaiknak megfelelően kívánnak eljutni a szocializmushoz. Ennek azonban egyáltalán nem mond ellent az, hogy a tőkés államokban a tömegek számára a szocializmus nem elvontan jelentkezik. Ott a tömegek a maguk következtetéseit annak megvalósult formájából vonják le; egyebek közt abból is, ahogy nálunk élnek és dolgoznak, ahogy a mi fejlett szocialista társadalmunk felépítése nemzeti programmá válik. Történelmi jelentőségű eseményként értékeli az MSZMP az SZKP XXV. kongresz7 szusát. Az erőviszonyoknak a szocializmus, a haladás és a béke erőinek javára történt megváltozásában kulcsszerepe volt, van és lesz a 250 milliós szovjet népnek, a Szovjetunió politikai kezdeményezéseinek, diplomáciai, gazdasági és katonai erőfeszítéseinek. A KB állásfoglalásában mozgásban lévő, dinamikusan változó világunk tükröződik, amelyben különösen gyorsan nő a kommunista pártok, a szocialista országok szerepe. Az érződik, hogy — mint az élet minden területén — pártunk, szocialista államunk cselekvőén közreműködik minden olyan nemzetközi akcióban, amely a szocializmust, a bé- két és haladást szolgálja. _____________________ Rákóczi hadnagya BARABÁS TIBOR regénye nyomán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta ZÓRAD ERNŐ.
