Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-03 / 53. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 3. vezet a jégverEs tg# • HARMINCEZER KÁRESET | 350 millió forint értékű kártérítés Elkészült az Állami Biztosító Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának 1975. évi kárösszesítője. A megye egész területén a különböző szektorokban 1975-ben összesen 29 ezer 922 káreset fordult elő, a kifizetett kártérítési összeg megközelítette a 350 millió forintot. A káresetek száma és a károsodás mértéke a termelőszövetkezeteknél és ezt követően az állami gazdaságoknál a legnagyobb. Természetes, hiszen a mezőgazdasági termelés az év minden szakában ki van téve elemi csapásoknak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek kárszáma 4756. a térítés összege 219 millió 977 ezer forint volt. Darabszámát tekintve leggyakoribb az állatkár 3959, amelyre a kártérítés 26,5 millió forint volt. A jégverés bár csak háromszáznegyvenháromszor okozott pusztítást a kárhányad igen magas, 156 millió forint értékű. Az elmúlt év időjárásának szeszélyességét jelzi, hogy 142 helyen károsított a vihar, homokverés, több mint három és fél millió forintos pusztítást végezve. Az állami gazdaságokat ért kár 63 ecetben megközelítette a 62 millió forint értéket. Ebből az összegből több mint 96 százalékot a jégverés tette ki, 35 esetben és helyen 60 millió forint értékkel. A káresetek számát és mértékét tekintve évről évre növekszik az úgynevezett magánszektor kár. amelyben a háztartási, az élet és még számos más biztosítási forma szolgálja a lakosságot. A magánszektorban az elmúlt évben 21 ezer 325 kár fordult elő, közel 41 millió forint értékben. A különböző CSÉB- ek után több mint hatezer esetben fizettek kártérítést, illetve segélyt, megközelítőleg 13 millió forint összegben. Figyelmeztető adat, hogy a sportolók balesete is növekszik. Hatvanhárom sportbaleset történt, ezért kártérítést 60 ezer forinton felül fizetett a biztosító. Tanyai vasárnap Kisfástanyán A kiállítás részlete. (Paál László felvétele) Ünnepélyes keretek között kezdődött meg vasárnap délelőtt Kisfástanyán az első tanyai komplex kulturális műsor. A zsúfolásig megtelt GRAFOLÓGIA Kuruzslás, vagy tudomány ? Eszpresszóban, vendéglőben, más nyilvános helyeken gyakran feltűnik az írásszakértő. Pár sort kér csupán, aztán félrevonul, s néhány perc múlva néhány íorint, vagy egy fröces ellenében a lehető legtöbb jót monja el a hiszékeny embernek. A múltra vonatkozóan mindenekelőtt kijelenti, hogy az illető csalódáson ment át. ami természetesen igaz, mert nincs olyan ember, akit ne ért vola kisebb-nagyobb csalódás az életben. Azután következik a nagyon is rózsaszínűre festett jövő. Sok ember számára ez elég is, a többség azonban odafigyel, s mivel a beígért sok szépnek és jónak rendszerint a töredéke sent válik valóra, e szélhámosok „munkája” nyomán már-már hitelét veszti egy komoly tudományág, az íráselemzés. Sók minden megállapítható az írásból. A jelenleg is használatos egyetemi tankönyvben Nyirő Gyula professzor így ír a grafológiáról: „Amint nincs két ember, akinek a beszéde egyforma lenne, mert a beszéd hangjában, ritmusában éppúgy, mit taralmában az értelmiség, a temperamentum, a karakter tehát a személyiség is visszatükröződik, hasonlóképpen minden ember írása is más és más, mert az egyének lelki különbözősége az írásban is kifejezésre jut. E nagyon érdekes, és mind lélektani. mind pszichopatológiai szempontból a további kutatásnak sok teret nyújtó kérdéssel egy külön tudományág, a grafológia foglalkozik.” És foglalkoznak vele szerte a világon. Némely országban egyetemi tanszéket kapott a grafológia, másutt tudományos intézeteik tevékenykednek ez irányban, könyvek, tanulmányok jelennek meg az íráselemzésről, és egyes nagyvállalatok az állások betöltésénél grafológustól kérnek szakvéleményt. Ha egy sportrendezvényen figyeljük környezetünket, feltűnik, mennyire különbözően reagálnak az emberek ugyanarra az eseményre. Más és más az arcjátékuk, a mozdulatuk. Mint ahogy például a táncot is más testtartással, más ütemben, más stílusban járja mindenki. Két színész sem tudja egyformán eljátszani ugyanazt a szerepet, mert minden ember a neki legmegfelelőbb módon, vagyis egyénien mozog. Márpedig az írás sem más, mint papírra rögzített mozgás. Ezt a kifejező mozgást befolyásolják az érzelmek, a hangulatok, a vérmérséklet, az önuralom, a térfoglaló igény, és egy sereg más tényező. Vagyis az írásban, mint kifejező mozgásban, kivetítődik a személyiség. A bírósági írásszakértő azonosító munkája sokszor perdöntő. A saját kezű aláírás bizonyító ereje lényegesen nagyobb, mint az adott szóé. Az írás uralkodó jegyei azonban elárulják a jellemet, az egyén hangulati beállítottságát. A felfelé haladó sor például a derűlátás jele, a lefelé haladó pesszimizmusra mutat. A női írásokra igen jellemző, a lány könnyedség, a íűzéres kötési mód, míg a szögletes írásforma merevséget, az erőszakosságot, a kérlelhetetlenséget mutatja. A taktikázó ember hajlékonysága ugyanúgy látszik az írásban is, mint a többi kifejező mozgásban. A szabályos betűforma fegyelmezettségre utal, míg az ellentétes irányú mozdulatok szertelen váltakozása szeszé, lyességre vall. A szavak közötti nagy űr: elkülönülés az emberektől. Mivel az ember örök vágya a jövőbelátás, a tudománytalan, vagyis szélhámos „írásszakértő” egyik legfeltűnőbb ismérve, hogy mindenáron jósolni akar. Nem ritkán még az egészségi állapotra vonatkozóan is. Márpedig csupán az írás alapján bármilyen kórt megállapítani felelőtlenség. Igaz, a csökkent vitalitást, a fáradékonyságot, a nyomott kedélyállapotot tükrözi az írás, a grafológus azonban mégsem orvos. Betegségek megállapítása, kóros elváltozások és ezek következménye kellő szakismerettel és műszerekkel, nem pedig írással mutathatók ki. A pszichés túlzások az írásban láthatók, de a diagnózis az orvos feladata. A tudományosan megalapozott grafológia nem is akar több lenni, mint az ember személyiségének feltárását, megismerését szolgáló tudományág, amely segítséget igyekszik nyújtani más tudományok számára. H. V. művelődési házban először a megyei művelődési központ Mesekert bábszínháza szórakoztatta a tanyai gyerekeket óriási sikerrel. A bábelőadás után a gyerekek a bábszínház tagjainak irányításával különböző bábfigurákat készítettek. Délután Lakatos József festőművész, a Képzőművészek Szövetségének megyei titkára nyitotta meg a megyei képzőművészek alkotásait bemutató kiállítást. A tárlatvezetés után művész-közönség találkozó keretében Lakatos József válaszolt az érdeklődők kérdéseire. A bemutató egy hétig látható Kisfástanyán. A program népi komédiával folytatódott, melyet a megyei művelődési központ stúdiószínpada mutatott be. A tanyai vasárnap programja a nyíregyházi fúvós együttes ismeretterjesztő kamaraműsorával zárult. A kisfástanyai műsor bemutató jelleggel készült a járási és körzeti művelődési házak vezetői részére. Azzal a céllal, hogy a nívÓ6 amatőr együttessel rendelkező művelődési intézmények — a megyei módszertani központ irányításával — ilyen programokat állítsanak össze és vigyék el megyénk tanyáira, külterületi településeire. Az első tanyai komplex kulturális program összeállításában nagy szerepe volt a megyei művelődési központ és a tiszalöki körzeti művelődési ház együttműködésének. Illés Balázs Fotópályázatunkra érkezett Beküldte: Dr. Tarr Ferencné, Nyíregyháza. □képernyő ELŐTT Válóban: „... igen-igen kevés szöveggel, a makacsul kutatott újszerű televíziós lehetőségek alkalmazásával” került a képernyőre az emberiség egyik halhatatlan őseposza, a sumér „Gilgames”. Csakhogy az elektronikus technika, a trükkös attrakciók, a műnek „egy ókori hős fantasztikus kalandjaidra való kihegyezése és leszűkítése ebben a televíziós feldolgozásban kissé háttérbe szorította az igazi értékeit: a költészetté nemesített alapvető emberi viszonylatok fantáziával átszőtt ábrázolását, képet a világról es az istenekről — ahogyan az ókoriak vélték, látták. Ehhez — szerintünk a legfontosabb megjelenítési eszköz mégis csak a költői szó, melyek talán bővebo alkalmazására lett volna szükség. Ám ezzel együtt is tiszteletre méltóan igényes és hasznos produkcióban jutott most nálunk ilyen soha nem volt nyilvánosságra a „Gilgames” — még ha nem is egészen az igazi. Az újonnan induló „Magyar tájak” sorozatban az első, sokoldalúan, tudományos alapossággal és érdekesen feldolgozott részt, a „Hortobágy és környéké”-t. Elsősorban ez a gondosan körültekintő, komplex megközelítési-feldolgozási mód tetszett, meg a hangvétel közvetlensége, amire különösen Szűcs Sándor, a magyar néprajztudomány „nagy öregje” adott élvezetes példát. Ugyancsak az az életes közvetlenség, a mai valóság testmelegsége volt a legnagyobb erénye a „Hét végén — a hétköznapokról” c., érzésünk szerint mihamar népszerűvé váló sorozatműsor második adásának. Tanúi, lehettünk, hogy ennek a műsornak a varázsa kötetlen, szókimondó beszélgetésekben és televíziósán sajátos „mikroszociológiában” van. A kitűnő riporterek (Balogh Mária, Kovalik Károly és Szilágyi János) tapintattal ügyeltek arra, hogy a kamera a riportalanyok látószögéből és az ő gondolatviláguk prizmáján hozza elibénk a munkás hétköznapok egy-egy metszetét. Kevesebb jót írhatunk az olvasmányos Wodehouseregény, a „Forduljon Psmithhez” tévéjáték-változatáról, mely sem eléggé szellemes, sem humoros nem volt. Némi finom iróniát csak1 a rettenetesen előkelősködő angol főúri világ ábrázolásában érezhettünk, ezt is leginkább Feleki Kamill — Lord — alakításából. Huszti Péter inkább kedvesen rokonszenves, mint kellően „dörzsölt” Psmith volt. A krimiszerűen— itt-ott logikai kihagyásokkal — bonyolított történet, afféle szalonkrimi, még paródiának sem volt felfogható. Lehet, hogy Wodehouse alig ironikus, felületesen elegáns ábrázolásmódja fölött is eljárt az idő. De az biztos, hogy ezt — és a tartalmi avittságot — a képernyő nehezen viselte el. Különleges élményt jejelentett a múlt héten a „Csendesek a hajnalok”, a Borisz Vasziljev regényéből készített rendkívül hatásos, szép szovjet film. Abból a szempontból is különlegeset hogy alkalmunk volt a korábban sugárzott színpadi változattal összehasonlítani. (A történetről és a mondanivalóról akkor írtunk részletesebben.) A megjelenítő és szimbolikusabb színpadi előadás helyett a leíróbb, realista filmből többet tudhattunk meg a részletekről, s ez a kiterjedtebb és mélyebb árnyalás még hatásosabb, művészileg meggyőzőbb volt. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT A felnőtt is szereti a mesét, csak nem igen vallja be, mert szégyellj, attól fél, gyerekesnek tartanák. Tersánszky Józsi Jenő nagyon jól tudta ezt. Írásaiban a történeten, az alakokon, az író szavain sokszor átdereng a mesék világának egyegy színe, hangulata, még akkor is, ha nagyon is földi események zajlanak a regény lapjain. És mégis — a sok meséskönyv és gyermekdarab mellett — felnőtteknek csak egy mesejátékot írt. Erről se tudtunk eddig. Az örökéletű virágok címmel a múlt héten hangzott el rádióra alkalmazott változata, Seregi László rendezésében. Tündérke és Szellő szerelmének története majdnem olyarn, mint az igazi szerelmeké a mesékben, de mégis más, mert ebben a felnőttek tulajdonságait és gondolatait írta meg a szerelemről Tersánszky. A rádiós köntösben „megjelent” mese nemcsak kedvességével, lendületével tartotta fogva a figyelmet, hanem derűjével, a felnőttekhez szóló humorával is. Ardi Liives észt író drámája egy rendhagyó nyomozás során világít rá az emberi kapcsolatokban, viszonylatokban azokra a tulajdonságokra, amelyek al. kalmasak arra, hogy mérgezzék, sőt: megöljék az embert. Az Infarktus rádióváltozatának bemutatóját vasárnap sugározta a Kossuth adó (Barlay Gusztáv adaptálta és rendezte.) A sokat tapasztalt, megkeseredett ügyészségi nyomozó nem elégszik meg az orvosi diagnózissal, végül is kideríti, hogy mi váltotta ki a gyárigazgató halálát okozó szívinfarktust. Az író azért választotta dramaturgiai eszközként ezt a szokatlan magánnyomozást, hogy egy olyan esetből vonhasson le erkölcsi tanulságokat, amilyen eset kapcsán nem szoktak nyomozást indítani, mert a halál okát teljes biztonsággal megállapították. Azért van szüksége az írónak a — később megindokolt — betört ablakra, a padlón heverő itatósra és a felborult papírkosárra, hogy a nyomozó ezeken gyanút fogva mégis vizsgálatba kezdhessen. Ezek azonban olyan eszközök, fogások, amelyek dramaturgiailag indokoltak. Kevésbé az viszont a dráma végén elhangzó epilógusszerű párbeszéd a nyomozó és a gyakornoknő között, amelyben az esetből általános tanulságokat von le a nyomozó. Ezt az erköl. esi tandrámákra emlékeztető dialógust el is lehetett volna hagyni a rádióra való alkalmazáskor. A hallgató — a jellemeket, a kapcsolatokat, helyzeteket nagyszerűen feltáró, beszélgetés, szerű kihallgatásokból — önmaga is le tudja vonni a következtetést és tanulságokat. Azt például, hogy a bizalmatlanság, az irigység az intrika a legjobb szándékot is lehetetlenné teszi megmérgezi az emberek körüli légkört, s hogy az em. berek sok mindent tesznek — akarva, akaratlanul — hogy gyilkolják egymást. E borúlátó következtetések ellenére a darab azt is sugallja, hogy a bizalom és az egymás iránti őszinteség az, ami segíthet az emberi kapcsolatokon. Seregi István «
