Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám
1976. március 12.I KELET-MAGYARORSZÄG 3 A tudós forradalmár Száz éve született dr. Madzsar József MONDJÁK: A POLIHISZTOROK KORA LEJÁRT. Az ismeretanyag minden tudományágban úgy felhalmozódott, hogy nem csekély feladatot vállal magára az, aki egy részterületnek tudós ismerője kíván lenni. Századunk küszöbén, amikor Madzsar Józsefnek, a nagykárolyi postamester fiának életútja indult, az egyetemes tudóst övező megbecsülés már csak keveseknek jutott osztályrészül. Nehéz lenne ma állást foglalni abban, hogy ez a kiemelkedő hatású természet- és társadalomtudós, fáradhatatlan ismeretterjesztő, sokoldalú publicista és közéleti ember kései polihisztor volt-e, vagy a társadalom-orvostan egyik korai képviselője. Annyi bizonyos, hogy a felszabadulás előtti évtizedek progresszív szellemi hagyatékának kiemelkedő részesét, a magyar forradalmi munkásmozgalom történetének vezető alakját tiszteljük személyében. Szülővárosában végezte el a gimnáziumot, majd 1899-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen nyert diplomát. Szakmai tevékenységének első éveit Árkövy József professzor fogászati klinikáján töltötte. Szorgalmát, készségét és felkészültségét egyebek között a Stomatológiai Közlöny c. folyóirat megindítása és szerkesztése, valamint szájjios szakcikk publikálása jelezte. Érdeklődését azonban hamarosan egy súlyos társadalmi gond, az alkoholizmus ragadta meg, és az absztinens egyesületek lelkes propagandistája let^t. Az ismeretterjesztő munkának nagy szerepe volt abban, hogy látóköre egyre bővült, és hogy az a társadalmi közeg, amelyben mozgott, kiszélesedett. Divatos szalonokban dicsérték tudását, logikus okfejtéseit, választékos stílusát, de Budapesten és vidéken egyre gyarapodott munkáshallgatóinak száma is. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, a Galilei Körnek és a haladó polgári értelmiség más egyesületeinek, szemleírója a Huszadik Század és a Szabadgondolat c. folyóiratoknak, gyakori előadó a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának rendezvényein. Tudatosan és rendszeresen gyarapította „humán” ismereteit, s így az orvosi, egészségpolitikai, biológiai és származásiam kérdéseken kívül egyebek között társadalom- és vallástörténettel is behatóan foglalkozott. Közvetlen baráti környezetéből ketten voltak politikai látásmódjának kialakulására meghatározó hatással: Jászi Oszkár, a polgári radikálisok vezéralakja, és különösen Szabó Ervin, a századelő egyik legjelentősebb társadalomtudósa, akivel együtt részt vett Marx és Engels válogatott írásainak első magyar kiadásában. MADZSAR NYUGTALAN TUDÁSVÁGYÁNAK, és nem utolsósorban Szabó Ervin befolyásának tudható be, hogy 1911-ben feladta jövedelmező magánorvosi gyakorlatát, és a Fővárosi Könyvtár (ma Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) szolgálatába állt. Amikor a világháború kitört, és Madzsar József érezte, hogy orvosi tevékenységét nem nélkülözhetik, haladéktalanul jelentkezett a fővárosi tisztiorvosi hivatalban, ahol az anya- és csecsemővédelem országos szervezésével bízták meg. A háború éveiben így osztotta meg erejét: délelőtt könyvtári feladatait végezte, míg a nap hátralévő részében a Stefánia Szövetségben tevékenykedett. Munkásságának új területén — amíg a hatalmak egymással viaskodtak — Madzsar és munkatársai a gyermekhalandóságnak üzentek hadat. Tudományos eredményeinek, elsősorban szocialhigiéniai munkásságának elismerését jelentette, hogy 1917-ben a Budapesti Tudományegyetem orvoskarán a társadalomegészségtan magántanára lett. A polgári társadalom megbecsülését még egyszer érezhette életében: az „őszirózsás” forradalom idején, mint államtitkár — akkoriban már a Polgári Radikális Párt egyik alelnöke — a háború idején elnyomorodott egészségügy újjászervezésére kapott megbízatást. A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG kikiáltását követően a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság egészségügyi főcsoportjának vezetésével, majd a Vörös Hadsereg egészségügyi felügyeletével bízták meg. Hittel és minden tudásával a proletárállamot támogatta. Amikor a tanácshatalmat megdöntötték, Madzsar sem kerülhette el a felelősségrevonást. Az állandó zaklatások miatt 1921-ben emigrációba kényszerült. 1924-ben tért vissza Magyarországra. Mint orvos nem dolgozhatott, így különféle lexikonok szerkesztésében vett részt. (1928-ban Madzsar szerkesztésében jelent meg az első marxista alapvetésü Társadalmi Lexikon Magyarországon.) Mint a szociáldemokrata párt tagja, elsősorban a munkások körében folytatta az ismeretterjesztő munkát, s egyik vezető egyénisége volt az MSZDP baloldali ellenzékének. 1927-ben felvételét kérte az illegális kommunista pártba. Szervezte, irányította az ellenzéki munkát, mígnem a szociáldemokrata pártvezetés 1931-ben kizárta a tagok sorából. Az új KMP feladata a legálisan induló marxista tudományos folyóirat, a Társadalmi Szemle szerkesztése volt, a lap vezető munkatársainak 1933-as letartóztatásáig. A bíróság egy esztendei börtönbüntetésre ítélte, de a párt segítségével sikerült a büntetés elől Csehszlovákiába, majd a Szovjetunióba emigrálnia. 1935 után a moszkvai rádió magyar nyelvű adásaiban sokan hangjára ismerhettek. Hazája felszabadulását, eszméjének diadalát azonban már nem érhette meg. Dr. Láng Péter Pálma jubileummal Fél szobát betöltő csodálatos tűlevelű pálma áll a sarokban. Kettős jubileum jelképe, s valahányszor ránéz Szloboda Péter, a múló évek, s indulásának első napjai jutnak eszébe. Valamikor Margitkának. a feleségének vette. Ezzel lepte meg ugyanazon a napon, amikor őt Rakamaz tanácselnökének választották. Húsz esztendeje múlt február elsején. Nem múlt el nyomtalanul, s az akkor fiatal, párttitkárból tanácselnöknek a neve, egész tevékenysége összefonódott ezzel a megyehatáron fekvő, a Tokaji-kopasz lábánál fejlődő nagyközséggel. Nem tanulta ő a közigazgatást, „félt”, tartott is tőle, nem csinált ilyent az egykori suszterinasból lett pártvezető soha. Most már csak mosolyogja, mert választás után „két hétig feléje se mentem a tanácsházának”. Nem ment? Dehogyis nem, csak barátkozni, hiszen nem tudta olyan hirtelen beleélni magát új szerepébe. „Gyakoroltam.” Barátkozott az új hellyel, ismerkedett a papírmunkával. Mert őt. Szloboda Pétert az emberek jól ismerték. Itt serdült fel szemük előtt, ő is ott formálta az azóta világhíressé vált cipőket a szövetkezetben, s egyben párttitkároskodott. Az 1937-ben indult kis suszterinas „próféta lett saját hazájában”. Persze ez a „prófétáskodás” soha nem volt okoskodás, nem volt valami céltalan, rátarti az emberektől elzárkózó véleményüket mellőző kivagyomság. Ö mindig kereste az embereket, okos javaslataikra épített. Ezért is „élt” meg immár húsz esztendeig ebben a cseppet sem irigylésre méltó székben. Hogyan történt? S büszke-e mégis erre a közszolgálatra? így vall erről néhány szóban. „Semmiképpen sem volt könnyű, s ma sem az.” És ez abból is kiderül, hogy már induláskor sem fogadta olyan könnyen a közhivatali széket. S. hogy mégis kitartott? Nehéz lenne magyarázatot találni. Amikor a két évtized fejlődéséről faggatom, csillan a szeme. Mivé, hová is fejlődött ez a régen sem szegénységgel küzdő Rakamaz. Azelőtt ásott- kút vizét itták a gazdag rakamaziak, most meg vízmű van. Kiverekedte a község, s köztük az elnöknek is köze'van ehhez. Csapot nyitnak a faluszélen, s csobog a friss, tiszta, jó ivóvíz. Huszonnégy kilométer hosszú hálózatot építettek. Ez nyolcmillióba került. Két évig épült. Kilincselt Szloboda Péter hivatalból és állampolgárként az Országos Vízügyi Hivatalban, szólt érte a megyei tanácsnál, s talpalt érte a kivitelezőnél Kazincbarcikán. És amikor megvolt az öröm, akkor következett a lapátfogás. Ott lapátolt a többiekkel, amikor csöveket kellett fektetni, társadalmi munkát szervezett járdák, utak építéséhez, óvoda, iskola, művelődési házhoz, mert nála nincs külön a szó és a tett. Mint falun mondják, esetleg csak a bekerültek nem ismerik Pétert Rakamazon. Kevés ember van olyan a községben, aki ne fordult volna meg hivatalában hétköznap, vasárnap a lakásán, ha sürgős segítségre volt szüksége. S ha számítjuk, hogy Rakamaz lélekszámú közelíti az öt és fél ezret, akkor kalkulálható mennyi időt is fordíthatott ügyeik intézésére. A 46-os körzetben tanácstag. Nem, nem ott lakik. Hanem ott, ahol felnőtt, ahol A HÓDIKÖT fehérgyarmati telepén Bodnár Judit orsózógépen dolgozik. Dudás Gyöngyi, a Szabolcs Cipőgyár szakmunkása szovjet exportra kerülő cipőfelsőrész szegésén dolgozik. (Gaál Béla felvételei) EZ IS TAKARÉKOSSÁG Szilárdítani a vagyonvédelmet Ila a takarékosságról esik szó, sokan az üzemanyag-takarékosságra, vagy a hulladékanyagok felhasználására gondolnak. Pedig a takarékosság sokkal tágabb fogalom. Úgy is lehet (és kell) takarékoskodni. ha termékeinket. megtermelt javainkat megvédjük. Napjainkban különös figyelmet érdemel és intézkedéseket sürget. hogy Szaboles- Szaltnár megyében évente több millió forintos kárt tesznek a társadalmi tulajdonban a tolvajok, sikkasztok és újabb milliókkal leszünk szegényebbek a tűz, a víz és a jég pusztítása után. A károk nagyobb része fokozott éberséggel elkerülhető lenne. A rendőrség dolgozói tapasztalták, hogy az utóbbi években, főleg az utóbbi hónapokban kedvezően változni kezdett az emberek szemjárni tanult gyermekként. Az apai ház is itt van. A Kossuth utcában. Ide jár vissza, nem akar elszakadni az övéitől. Gyermekember korától szemtanúja volt a sok golyvás megbetegedéseknek. Akadt ilyen beteg a családban is. S most már világos, miért tartja Szloboda Péter legjelentősebb vívmányának a vizet, ötvenkét közkútból folyik a finom ivóvíz Rakamazon. Hogy valójában mit jelent ez Rakamaznak? Jelent egészséget, kultúrát, mert ma már a lakásoknak 75 százalékában (1650 lakás van!) csapi víz van. Manapság már csak fürdőszobás lakások építésére ad engedélyt a tanács. És épülnek, nőnek ki a földből, mint áldást hozó eső után a gomba. Ehhez járult hozzá szerényen a tanácselnök. aki időközben elvégezte a tanácsakadémiát, a marxista—leninista esti egyetemet, s kétszer tüntették ki munkaérdemrenddel is. Elismerték munkáját fent és lent. S mégis, ha felesége február elsején nem várja szerény ünnepi vacsorával, hiába nézte volna a szép vízipálmát, nem jutott volna eszébe, hogy ma húsz éve áll közszolgálatban, tanácselnökként Rakamazon. Farkas Kálmán lélete, így szilárdult a vagyonvédelem, nagyobb lett a vagyonbiztonság. De még sokan ragaszkodnak a régi közmondáshoz: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ezek az emberek — a saját zsebükre, a mi zsebünkre — „falaznak” a társadalmi tulajdon megkárosítóinak, a fusizóknak, a harácsolóknak. Szomorú tapasztalat, hogy a vétkesek felelősségrevonásánál néhány vezető és középvezető liberális, vagyis nem alkalmaz kellően elrettentő büntetést. Számos üzemben nem szervezik meg és nem ellenőrzik a társadalmi tulajdon védelmét. A portások és az éjjeliőrök ébersége, bátorsága sem kielégítő mindenütt. A rendőrség illetékesei előadásokkal, különböző propagandamunkával igyekeznek a szemlélet további javítását elősegíteni. Szakszerűtlen tárolás A vagyonvédelemnek nemcsak a személyi, hanem a tárgyi feltételei is hiányosak. Az ellenőrzési tapasztalatok szerint számos szabolcs-szatmári ipari és mezőgazdasági üzemben rossz a társadalmi tulajdon őrzése, vagy tárolása, vagy mindkettő. Kevés helyen igyekszenek segítsé - gül hívni a modern technikát, a korszerű riasztó berendezéseket. A raktározási gond és a raktárak hiánya közismert, de több helyen az olcsóbb kerítésről, a jelképes zárakról sem gondoskodnak. Pedig a vagyonvédelemre költött pénz hosszú idő távlatában hasznosnak bizonyul. Ellenőrzésük során szakszerűtlen tárolással főleg a mezőgazdasági üzemekben találkoznak a rendőrök. Sok helyen nem is beruházásokra és épületekre van szükség ahhoz, hogy a közvagyon épségben maradjon. Egy tsz-ben félmillió forint értékű alma fagyott meg, mert kímélték a ponyvát és takarékoskodtak — a szalmával. Egy másik tsz-ben csaknem egymillió forint értékű takarmány égett el, mert mellőzték a tűzvédelmi előírásokat. Számos üzemben ezt mondják: „A biztosító úgyis megfizeti.” Csakhogy a biztosító is a közvagyonból fizet. Ellenőrzéssel megelőzni Részkártérítést fizetnek a vétkes dolgozók is, ha ellenőrzik és felelősségre vonják őket. A szigorú, a rendszeres ellenőrzés a megelőzés egyik formája. A rendőrtisztek ellenőrzésük során a tapasztalt hiányosságokra — szóban, vagy írásban — felhívják a gazdasági vezetők figyelmét. Az írásos figyelmeztetések száma évente több százra rúg, ami arra enged következtetni, hogy a belső ellenőrzések hatékonyabbak is lehetnének, örvendetes viszont, hogy a hivatalos leveleket egy-két kivétellel mindenütt intézkedés követi, néhány gazdasági vezető még meg is köszöni a rendőrségnek, hogy felhívták a figyelmét a tudtán kívüli hiányosságokra. A laza ellenőrzésnek, a kísérőlevelek hiányának, vagy pontatlanságának „köszönhető”, hogy még mindig sok árut lopnak el, vagy tesznek tönkre szállítás közben. A közúti szállításoknál az áruk szóródása, a vasúti szállításoknál a kíméletlen tolatás is jelentős veszteséget okoz. Szállítás közben figyelmességgel, óvatossággal százezreket lehet megtakarítani. Nemcsak a rendőr, a rend ész Szólnunk kell még a feljelentési kötelezettségről. Ez azt jelenti, hogy sem vezető, sem beosztott nem mondhatja: „Én nem láttam, én nem hallottam.” A társadalmi tulajdon védelme nemcsak rendőri és rendészi, hanem komplex feladat, a közvagyon megkárosítói ellen minden eddiginél erélyesebben kell fellépnünk. Egy törvényerejű rendelet szerint az állampolgárok nemcsak jogosultak a közbiztonság és a közvagyon védelmére, de egyben kötelezettek is. Igaz, hogy megyénkben szilárdult a vagyonvédelem, nagyobb lett a vagyonbiztonság, de a további védekezéssel, a biztonság fokozásával további milliókat takaríthatunk meg. Nábrádi Lajos
