Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. március 7. A lányokat, asszonyokat köszöntjük március 8-án. Azokat, akik a munka­­padok mellett állnak, a földeken dől. goznak, az iskolákban tanulnak vagy a kis­gyermekeket nevelik. Nem piros betűs ünnep ez a nap, de szép hagyomány, hogy immár 66. éve szerte a ha­ladó világban megállunk ilyenkor egy percre, és egy szál virággal, apró figyelmességgel a nőket köszöntjük. Az idén a köszöntésnél többet tudunk mondani, mint korábban, hiszen az elmúlt esztendő a nők éve volt. A világ sok táján sokféleképpen értékelik a nők életét, munká­ját. Van már köztük államfő, űrhajós, de van olyan ország is, ahol a hagyományok még nem tűrik a családon kívüli munkát, megjelenést sem. Rengeteg tennivaló vár még megoldásra, hogy a női egyenjogúság minél teljesebben kibontakozhassék. Amikor a világba kitekintünk, mégis munkahelyünk, lakóhelyünk, családunk éle­téből vehetünk több példát. Hat éve már, hogy a párt nőpolitikái határozata nyomán hazánkban a korábbinál mindenütt többet foglalkoznak a nők munkájával, életkörül. „Öt gyereket neveltem“ Kék köpenyben, mindig gumikesztyű nélkül takarít Nyíregyházán, az 5. sz. Vo­lán Vállalat közpóntjában. Szőkésbarna haját piros nylon kendő fogja át, erről ismerik fel már messziről, meg a csörömpölő vedérről és a hóna alá szorított sep­rűről. Negyvenöt éves, s amikor egyszer Pesten, meg a dunántúli rokonoknál járt, természetes, mesterkétlen be­szédéről rögtön felismerték: „Ez az asszony szabolcsi.” Pápa Józsefnénak hívják, így mondja el megpróbál­tatásokkal járó, de bizako­dással teli életét: . — Furcsa nevű tanyán, a Poklandoson laktunk, amit Nagyhalász mellett találni, öt gyereket neveltem a vil­lany nélküli tanyai házban, sok strapa mellett. Hat évig a tsz-ben dolgoztam, aztán otthon maradtam a háztar­tásban, mert nem tudtam kétfelé szakadni. Szegény férjem a Volánnál volt teher­­sofőr. Egy ködös nap a ke­reszteződésben a gyorsvonat váratlanul bukkant fel... özvegyen maradtam. Jöttek a vállalat vezetői vigasztalni: „Adunk magá­nak munkát, meg bérletet. A fizetése nem lesz sok, csak 1750 forint, de jön rá a csa­ládi pótlék...” Azóta minden reggel bejárok, már több mint öt éve ennek. A főnö­kök után jött egy szocialista brigád és tagjai hoztak egy felújított akkumulátort, hogy legyen fény a tanyai házban. Utána részletre vettem egy tv-t az akkuhoz. Hát azt a boldogságot, amikor a tv megszólalt! — Nem sokkal később jött a nagyhalászi rokonom és ezt mondta: „Itt van nekem ez a régi halászi házam. Vegyé­tek meg olcsón és fizetgeti­­tek részletre, ahogy tudjá­tok.” Be is költöztünk ebbe a házba, most itt lakunk. A vállalat nőhizottságán meg­tudták, hogy az új helyünkön ményeik javításával, több szó esik a család­ban, gyermeknevelésben betöltött szerepük­ről. Mindez társadalmi üggyé vált. Sok vál­tozás történt, de évszázados megszokásokat nem lehet néhány esztendő alatt teljesen fel­oldani. Van, ahol az előbbrehaladás lassúbb és nehezebb. Munka, tanulás, közélet, család — válto­zatlanul ezek összefüggésében értékelhetjük az eredményeket. Tudjuk, hogy a lányok, asszonyok a munkában helytállnak. Ma már kevés helyen lehet téma az „egyenlő munká­ért egyenlő bért” elv. Vannak sok nőt fog­lalkoztató üzemeink — mint a Nyíregyházi Konzervgyár, gumigyár, cipőgyár, ruhagyár, a mátészalkai optikai üzem és mások —, ahonnan a termékek milliós tételekben vi­szik a megye, az ország jó hírnevét, dicsérik a szabolcs-szatmári munkásnők kezemun­­káját. Ám az is igaz, hogy megállni a mai isme­reteknél senkinek sem szabad. És tudjuk, a nőknek nehezebb este a könyv felé hajolni, hiszen a család tengernyi gondjának nagyob­bik fele változatlanul az övék. Ezért min­den, munka mellett szerzett ismeret, szak-Pápa Józsefné már villany is van. A nőbi­zottság tagjai egyszer csak beállítottak hozzám egy mo­sógéppel, meg két takaróval. Ajándékba hozták. Majd meghasadt a szívem az öröm­től. i— Közben a legnagyobb lányom férjhezment, van egy hathónapos kislány unokám. Nőnapon már őt is ünnepel­ni kell! A két nagyobb fiam iparitanuló, az egyik 340 fo­rint ösztöndíjjal segít a csa­ládon. Jóravaló, csendes fiúk. A másik lányom, meg a ki­csi fiú még általánosba jár. Kanjaiban kelek és mind a négyüket készítem iskolába. Azt akarom, hogy rendesen járjanak. Délután hazamegyek a hármas busszal és folyta­tom ott, ahol abbahagytam, vagyis takarítok. Aztán meg főzök, mosok, mert este teli asztallal, meg tiszta ruhával kell várni a gyerekeket. Sok­szor azt sem tudom, hogy melyik lábamra álljak. Hogy üdülni? Csak akkor mennék el, ha valamennyi gyerek jöhetne velem. De­hogy hagynék én itthon egyet is. Meg aztán spórolni is kelL Ebből a pénzből szé­pen megvagyunk, de nagy lábon nem élhetünk. Na, majd, ha a fiúk is keresnek, már nekünk is könnyebb lesz. „Szenvedélyem a tanítás“ Ha valakinek „csak” anyai teendőit kell ellátnia, már komoly feladat. Ha ráadásul dolgozik, például tanár, még többet vállal. S ha ezen kívül felelős beosztást is betölt, — azt mondjuk rá, sokoldalú ember. Melich Jánosné, a tanár­képző főiskola főigazgató-he­lyettese négy éve. Amellett a pedagógiai tanszéken ma­gyar nyelvtant, nyelvműve­lést és módszertant tanít. — A hallgatók tanulmányi, szociális ügyeivel foglalko­zom — kezdi a beszélgetést. — A vizsgák, az ösztöndíjak, segélyek megállapítása és ellenőrzése is idetartozik. Az adminisztrációs munka mel­lett azonban nagy szenve­délyem a tanítás. Amikor a felsőfokú taní­tóképző elvégzése után Nyír­egyházára került, a Zrínyi Gimnáziumba ment tanítani. Később a nyíregyházi tanító­képző intézet tanára lett, s azóta állandó kapcsolatban áll a legfiatalabbak oktatói­nak képzésével — Nagyon érdekes, sokol-Melich Jánosné dalú munkát, jártasságot igé­nyel az alsó tagozatos gyere, kék minden nevelőjétől a pedagógia. Itt nem szakoso­dott részterületekről, né­hány tantárgy alapos isme­retéről van szó, hanem' min­den tanítónak szerteágazó is­meretekre kell szert tennie, és elsősorban nagyon jó ne­velővé kell válnia. Kétsze résén érdekes feladat a mos­tani munkám, hiszen az ered­munkás-bizonyítvány, diploma, a nők eseté­ben kétszeresen is értékes. Az utóbbi évek­ben a lányok, asszonyok közül többen kerül­tek vezető beosztásba: üzemevezető, párt­titkár, iskolaigazgató, tanácselnök van már soraikból, de a vezető posztokon korántsem állnak annyian, mint amennyi lehetőség erre lenne. Ezeken a helyeken is kétszeresen kell bizonyítani. A közéletben — úgy tűnik — a bizonyítás már megtörtént. Minden harmadik-negyedik tanácstagi választókerületben lányok, asszo­nyok nyerték el a bizalmat: másfél ezren te­vékenykednek a választott testületekben. Szakszervezeti tisztségviselőinknek több, mint egyharmada, a KISZ-titkárok, ifjúsági vezetők közül minden második a nők sorai­ból kerül ki. Nagyok és értékesek ezek a változások Akkor is, ha korántsem oldottunk meg mindent. A március 8-án átnyúj. tott, éppen nyíló hóvirágok, szegfűk, apró ajándékok, a figyelmesség nemcsak egyetlen napra szól, hanem a hétköznapok megannyi küzdelmére is utal. ményhez a gyerekek és az én tudásomon kívül hozzá­járul még a főiskolai hallga­tók tevékenysége is. Nem kevésbé lényeges az anyai teendők ellátása. A fia, Iván II éves. Egy gyermek nevelése talán nehezebb is, mint egy kisebb csoporté, közösségé. — Valóban így van. Amit 15—20 ember előtt logikusan be lehet bizonyítani, azt a fi­amnak nem elég az értelem­re hatva igazolni. Több kell ennél, a szív érveire is tá­maszkodni kell. A férjem egyébként sokat segít ott­hon. Ezt lényegében nem is „segítésnek” tekinti, hanem a házimunka közös ügy, ami­ből egyformán mindkét fél­nek részt kell vállalnia. A gyermekneveléssel is ez a helyzet. A távolabbi cél a harmo­nikus, sokoldalúan képzett ember nevelése — mondja. — Sohasem elégedhetünk meg a pillanatnyi helyzet megoldásával. A főiskolai pártbizottság tagja, a hivatali tevékeny­ségével összefüggő politikai munkát végez. — Ügy is mint kommunis­ta, mint főigazgató-helyettes és tanár és mint anya azt szeretném1, ha a rám bízott fiatalok erkölcsi, politikai és eszmei fejlődéséhez még jobban hozzájárulhatnék. 55 55 Büszkék lehetünk a gyár termékeire Hosszú hajú, kék köpe­nyes lány áll a nyíregyházi Taurus Gumigyár kísérleti üzemének présgépe mellett. A neve: Székely Klára. A gép ontja a meleget, ezért tisztes távolban beszélge­tünk. Melettünk egy stop­peróra függ alá a mennye­zetről, a gép kezelésénél, a „felszabadításnál” ugyanis a másodperceknek is óriási je­lentőségük van. Az óra itt szimbólumnak és figyelmez­tetőnek is számít: az alig huszonéves lánynak éssze­rűen be kell osztani idejét, hogy valamennyi megbíza­tásának eleget tehessen. — A szakmunkásvizsga utón 1971-ben a szövetkenő üzemben dolgoztam, majd ugyanitt meósnak léptettek elő. Aztán az új kísérleti üzem munkásai közé válo­gattak be. Érdekes mun­kánknak lényege a követke­ző: a hengerüzemből kapjuk a keveréket, betesszük a présgépbe, ahol 158 fok me­leg és 300 atmoszféra nyo­más uralkodik. Itt megy végbe a kísérleti vulkanizá­­lás. — A cél az, hogy gazdasá­gosabb, importárut kímélő, divatos és esztétikailag is jól mutató árukat kísérletez­zünk ki. A kísérlet receptjét Pestről kapjuk, de néha a mi technikusunk is készít receptet. Szép és sokrétű munka a miénk- Itt, a kö­zelben láthatók az általunk készített színes kerékpár­tömlők- Kísérletképpen ké­szítettünk fényvisszaverő csíkkal ellátott kerékpárkül­sőt, ami éjszakai baleseteket előzhet meg. Büszkék lehe­tünk a gépkocsikba gyár­tott, levegővel feltölthető gyermekülésekre is. Klári Nyíregyházán lakik a színházzal szemben. Mint mondja, néha kabát nélkül is átmegy egy előadásra vagy egy koncertre. A köny­vek éppoly közel állnak hoz­zá (nemcsak földrajzilag), mint a színház, ősszel meg beiratkozik a szakközépis-Székely Klára kola levelező tagozatára. A képzettebb, a műveltebb munkásnők közé akar tar­tozni. Hogy felvegye a ver­senyt a felgyorsult életrit­mussal, vásárolt egy tőle alig alacsonyabb Fiat gépkocsit. Ha elindul a gyár parkolójá­ból a porta körül várakozók derűs mosollyal néznek utá-Az elmúlt ősszel Klárit beválasztották a szakszerve­zeti tanácsba, tagja a vál­lalati KISZ-bizottságnak és a KISZ helyi végrehajtó bi­zottságának. Mint „obsitos” ifjúgárdista, a vállalati hon­védelmi bizottság elnöki tisztét is betölti. „Nincs időm unatkozni“ — Jó napot kívánok! Igen, itt laknak-.. Varga Gyuláné. Tessék csak bel­jebb innét a konyhából. Igaz, nagy a rendetlenség, nemrég keltek föl a gyere­kek. Zsolti az előbb meg­ütötte magát a kiságyban. Kicsi ez a szoba négyünk­nek... tán még kettőnek is. Ezt a kis szoba-konyhát ak­kor építettük, mikor össze­kerültünk. Hetvenben. ...Andrea, maradjatok az ágyon, ne járkáljatok me­zítláb! Tudja, kő van a sző­nyeg alatt­... a kislány hetvenegyben született. Zsolti pedig most nyáron lesz hároméves. Egyfolytában kivettem ve­lük a gyermekgondozásit... öt év. Most aztán ősztől visszamegyek a gyárba, a gyerekek óvodába fognak járni. ... hát, lehet, hogy hosszú öt év, de nagyon gyorsan elment. Különösen, mióta két gyerek van. Annyi a dolgom, hogy csak győzzem. Nincs időm unatkozni. ... a reggelikészítéssel kez­dődik. A férjem katona, to­vábbszolgáló tiszthelyettes. Reggel nyolcra jár, busszal megy innét Őrösről. Meg kell etetni a jószágot is, csirkéink vannak, meg ka­rácsonyig disznó. Aztán föl­kelnek a gyerekek, ők is reggeliznek... Zsoltikám, már ettél ma egyszer... no, jó, hozom. Nagyon szereti a cukros-zsíros kenyeret. Egy pillanat! ... hol is hagytam el? Igen. Délelőtt ebédfőzés, délután mosogatás. No, meg a mo­sás! Az minden áldott nap van. Pláne ilyen sáros idő-Varga Gyuláné ben. A gyerekek többnyire kint vannak, napjában több­ször is váltani kell a nadrá­got... Andikám, tedd le kis­lányom a labdát, leütsz va­lamit, meg zavarod a bá­csit! Zsolti! Mi baj?! Na, tessék: a lábára ejtette a mozdonyt. ... vágyom is, meg nem is. örülök, hogy visszamehetek, viszont mégis csak nehezebb lesz a két műszak. Mármint a konzervgyári meg az itt­honi... ... ó, sokszor találkozom velük. Az iskolába is jár ve­lem néhány volt munkatár­sam. Tavaly októberben kezdtem. A gyárban javasol­ták, és én beleegyeztem. Kétéves, jövőre, ha minden jól megy, bizonyítványt ka­pok a konzervipari szakmá­ból. ... nem megy valami na­gyon jól a tanulás, az igaz. De hát tudja, hogy van. Nyolcadikos korom óta nem volt tankönyv a kezemben, kiestem belőle... ... hetente egyszer. Minden szerdán nyolctól fél kettőig vagyunk bent Nyíregyházán. ... édesanyámék szeren­csére a közelben laknak, és Ő szokott átjönni a gyere­kekhez. ... köszönjetek, Andrea! Vigyázzon, az udvaron naey a felfordulás. ... tavaly kezdtük építeni. Három szoba, étkezőfülke, fürdőszoba- Központi fűtés is lesz. Remélem, ősszel már átköltözhetünk hátulról... Az oldal írásait és a fotókat készítették: Elek Emil, Gaál Béla, Marik Sándor, Nábrádi Lajos, Tarnavölgyi György, Tóth Kornélia. Munkában a női brigád A nyíregyházi gumi­gyár kerékpárköpeny­­üzemében a drótbetéte­ket készíti egy női bri­gád. (Elek Emil felvéte­le)

Next

/
Thumbnails
Contents