Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

1976. március 4.

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

7

MÉLTÓ EMLÉKET ZALKA MÁTÉNAK!

Állandó kiállítás Mátészalkán

A magyar és nemzetközi munkásmozgalom keimelkedő harcosa, kommunis'ta író születésének 80. évfordulója alkalmából a mátészalkai Szatmár Múzeum méltó emléket kíván állítani Zalka Máténak. A múzeum végleges átadása alkalmából — többek között — egy állandó Zalka-kiállítást terveznek a felső emelet egyik termében. Erről beszélgettünk dr. Farkas József igaz. gatóval.

— Hogyan született az elképzelés, mi tette szükségessé az emlékszoba létrehozását?

— Legelső sorban a helyi hagyományok ápolása. Mielőtt erre rátérnénk, el kell mondanunk azt, hogy a Magyarországon fellelhető Zalka-dokumentáció végleges összegyűjtése egészen a legutóbbi időkig megoldatlan volt. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban volt Zalka-anyag. Amikor Moszkvából visszatért a Zalka-hagyaték, azt a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában helyezték el. Ezzel szinte teljes lett a hazánkban hozzáférhető Zalka-dokumentáció.

— Megyénkben — Zalka szűkebb pátriájában — sem volt jobb a helyzet. A tunyogmatolcsi Zalka-emlékszobában rendezett állandó kiállítási tárgyak között alig van eredeti anyag, de a célnak a kiállítás mégfelelt. Köztudomású, hogy Zalka Máté Mátészalkán járt polgári iskolába 1907—1911 között. Mátészalka város, az iskola, a múzeum kötelességének tartja, hogy az itt fellelhető anyagot összegyűjtse és kiállítsa.

— Mi valósult meg eddig?

— A múzeum birtokában nagyon sok

fotodokumentum van, ami zömmel a fővárosi anyagról készült. Természetesen ez nem minden. Szükségesnek tartjuk az eredeti anyag* kiállítását — ami Vah. "' *"

— Nemrég közölték a napilapok a hírt, hogy előkerült Zalka egykori vaspántos katonaládája, amit fogságba esésekor egyik katonája mentett ki a tűzvonalból Lucknál, az emlékezetes Brusszilov-offenzíva alkalmából.

— Az egykori mátészalkai polgári fiúiskola és a szatmárnémeti felsőkereskedelmi iskola tablóképeit is kiállítjuk, néhány korabeli fénykép is előkerült az iskoláról és az egykori tanári karról. (Néhány éve előkerült Zalka egykori mátészalkai osztályfőnöke, Medzihdradszky Péternek eredeti tanári notesze, sajnos azt lefotózása után vissza kellett származtatnunk külföldi tulajdonosának.)

— A kiállításon nagyobb súlyt kapnak Zalka szatmári évei, de az oroszországi polgárháborús időkből (nyírfakéregre írt támon Gusztáv medvét táncoltatott, vagy — mivel csak férfiak maskarázhattak — „összeházasodott” Varga Dani bácsival és nagy cécóval kéregető cigánycsaládként vették nyakukba a falut. A nagy kunyerálgatás közben, ha a háziak nem voltak elég éberek, a függönytől a levesestálig mindent elloptak. Leg. alább annyi rumlival járt, ha valaki üstfoltozó vándoriparosként mutatkozott be, és a ház földjébe vert üllőn hangos kalapálással igazolta, hogy ugyanám érti a mesterségét. Fejték a kecskét, szedték a szép lányokat, kiadták magukat betyárnak, koldushak és fogorvosnak.

Híres farsangos volt Szamostatárfalván a már két éve elhunyt Szeles Endre, akinek viselt dolgain ma is mulatnak a környékbeliek. Egyszer például igazi vaddisznóbőrt húzott magára, átment a jégen Szamosangyalosba, se szó, se beszéd beállított este az énekkari próbára és a felnőtt dalárdát szétugrasztotta. A tanítóval az élen az ablakon át menekültek az iskolából a meglett emberek. A farsangosok egyébként nem tiszteltek se istent, se embert (az egyik lányos mamát például egy marék szilvalekvárral csapták fültövön), de a legdurvább tréfáért sem volt szabad rájuk megharagudni. Egy-egy farsangi lakodalmon vagy temetésen olyan trágárságok is elhangzottak, hogyha ide írnánk, belepirulna a nyomdafesték. Panyolán a házassági ceremóniában a papi teendőket hosszú időkön át Lakatos Géza látta el.

A párok összeadása és az eskütétel csak külsőségeiben volt hivatalos, a nyelvezetében nem. A pikánsan előkelő vőlegény mellső patáit fogva, a gatya szárára, vagy a bugyogó korcára esküdve fogadott örök hűséget. Kaptak is utána olyan papi áldást, hogy abban hiba nem volt, de még a násznépnek is bőven kijutott a jókívánságokból.

Egy ilyen lakodalmi menet valóságos karnevál volt, divatbemutatóval egybekötve. A falu legcsúnyább nagyranőtt legénye volt a menyasszony, a vőlegény feleakkora. A papra

bori levél, hadifogoly-levelek stb.) az emigrációs évekből, sőt a spanyol polgárháborús időkből is mutatunk be dokumentumokat.

— Mit láthatunk Zalka irodalmi munkásságáról?

— Külön téma Zalka Máté irodalmi munkássága. A sors iróniája, hogy egy igazi magyar írónak Magyarországon egészen a legutóbbi időkig kevés írása jelent meg. A Doberdót először a negyvenes évek végén a Cserépfalvi-kiadó jelentette meg, hosszú évek múlva került kiadásra A bolygók viszszatérnek című befejezetlen regénye és rövidebb írásaiból egy gyűjtemény. Zalka műveit nagyon sok nyelvre lefordították a Szovjetunióban, de megtalálhatók a német, román, cseh, bolgár könyvpiacon is. A különböző kiadások összegyűjtése egyik legfontosabb feladatunk. Zalka műveit összefoglaló bibliográfia elkészült.

— Másik lényeges feladatunk a Zalka életét, tevékenységét bemutató publikáció közzététele. A cikkbibliográfia is elkészült, ami körülbelül 600 tételt tartalmaz, ebből sajnálatosan csak mintegy 50—80 db cikk állítható ki, ezek egy része is fotózva, hiszen a húszas, harmincas, sőt a negyvenes évek sajtóanyaga ilyen szempontból hozzáférhetetlen.

— Bár csak kevés kerül bemutatásra, de néhány visszaemlékezés is kiállításra vár. Rendkívül értékes visszaemlékezést írt - egy marosvásárhelyi fogolytárs több száz oldalon, de megírták emlékeiket többen is Moszkvából, Párizsból, Drezdából, Tel-Avivból, sőt Los Angelesből. A visszaemlékezések a múzeum adattárába kerülnek és folyamatosan dolgozzuk fel azokat. Természetesen a hazaiak sem maradtak el, mintegy tíz krasznaja-rjécskai, illetőleg krasznojarszki volt hadifogoly írt visszaemlékezést. Eddig eléggé elhanyagolt terület volt az élő emlékezések begyűjtése. Ezt a feladatot technikai apparátusunk oldja meg.

— A Szatmár Múzeum lényegében csak rövid 1 éve foglalkozik a Zalka-kutatással. Nem szégyenkezhetünk az eredménnyel. Legutóbb a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum munkatársa járt nálunk, aki a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. (A kiállítást a pesti múzeummal közösen szervezzük.)

— Kérésünk az a megye érdeklődő közönségéhez, hogy akinek van a birtokában Zalka-dokumentum (1907—1914. évek!) azt ajándékként, vagy vásárlás céljából ajánlja fel a múzeumnak. Sokan jártak a mátészalkai és szatmárnémeti iskolákba, még többen élnek olyanok is, akik együtt voltak Zalkával hadifogságban, emigrációban, sőt a spanyol polgárháborúban együtt harcoltak. Ügy gondoljuk, gyűjtőmunkánk így eredményesebb lesz. Csak így állíthatunk méltó emléket Zalka Máténak!

Nyéki Károly

valamelyik vénasszony fekete ráncos szoknyáját húzták, a csutkából készült feszületet vastag boronaláncon viselte a nyakában. A jegyző, a násznagy és a vőfély is istenigazából ki volt dekorálva. A hangulat tetőpontján jelenik meg a lagziban ümneprontónak a vénlány, aki elsírja, hogy ötven éve készül férjhezmenni. Olcsvaapátiban ezt a szerepet mindig Gindele Gyuri bácsi játszotta, teljes átéléssel. Felcicomázva és kipirosítva, a felesége legtarkább ruhájában, mintha csak szezon végi vásáron lenne, árulta magát.

A farsangnak kezdettől fogva jelképes értelme volt: ez a termékenység és a tavaszvárás ünnepe, amely általában karnevállal kezdődött és farsangi bállal fejeződött be. De előtte el kellett temetni a telet. A panyolai Máté Sándor így emlékszik vissza a halottas menetre: „Csináltunk egy nagy hóttembert, kóróból és deszkából koporsót tákoltunk öszsze, a rongy- vagy szalmabábut gyászba öltöztettük és belefektettük. Minden úgy zajlott le, mint egy szabályos temetésen. Voltak hozzátartozók, siratóasszonyok, pap, kántor és harangozó, ezek szépeket, csúnyákat, mindent összehordtak, egyszóval megadták a módját, ahogy dukált.”

Sajnos, olyan hirtelen ment ki divatból a farsang, hogy múzeumaink sem tudtak maskarákat vagy egyéb farsangi kellékeket megőrizni. A beregi tájmúzeumba is mindössze egyetlen gólyaorr került be. A riporter is legtöbbször késve érkezik, mert sorra halnak el azok az idős emberek, akik egykor kiagyalták ezeket a vaskos tréfákat, melyeknek a mai civilizált életben már nincs meg a táptalaja. Így a krónikás sem tehet mást, mint szomorúan megjegyzi: ismét szegényebbek lettünk egy olyan hagyománynyal, amely évszázadokon át népünk életörömét, bővérű humorérzékét, halálon is diadalmaskodó, elpusztíthatatlan jókedvét dicsérte.

Barkóczi János

Néhány nyolcszáz, kilencszáz éves okiratot is idézett Futkos András, a Gávavencsellői Nagyközségi Közös Tanács elnöke, pedig csak az utóbbi őt évről beszélgettünk. De hát ez az öt év olyan, mint egy csepp a tengerből: ebben a fél évtizedben összesűrűsö. dött a három település, (Balsa, Gáva, Vencsellő) évszázados történetének értékesebb része. A községfejlesztésben többet jelentett, mint az addigi évek összesen, de a régmúlt ismerete nélkül a mai eredményeket aligha érzékelhetnénk reálisan.

1971. április 25. volt az utóbbi évek legjelesebb dátuma: az egyesült Gávavencsellő. höz Balsa társközségként csatlakozott, s megkapták a nagyközségeket megillető jogosítványokat. Ezek alapján sok jó fejlesztést valósítottak meg. Az egyesülés hasznát, a közös boldogulást ma már reálisan nem vitatja senki.

Pedig régen, de még öt esztendővel ezelőtt sem volt ilyen egyszerű. Ki gondolná például, hogy itt az első községegyesülés jó háromszáz évvel ezelőtt történt. Ö és Üj- Vencsellő fogott össze. Gáva csatlakozását pedig már jó negyven éve fontolgatták.

A kapcsolatok más oldalról is megközelíthetők: az 1600-as évek közepén Gáva a Rákócziak sárospataki uradalmához tartozott, Balsa pedig az uradalom jobbágyfaluja volt. (Nemrégiben egy hárs került balta alá az építkezések miatt a tanácsháza udvarán, s a gyökerek közül egy üvegpalack került elő. Benne az időnek készült Vastag papíron fekete tintával többek között ez állt: Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulója alkalmából a fejedelem iránt érzett kegyelet és hála jeléül ültette a község a fiatal hársat — 1935. április 7-én déli 12 órakor. Sajnos későn derült ki, de most a Rákóczi-évben méltó helyre újabbakat ültetnek helyette.

Az itt élő hét és fél ezer ember számára most a jelen tervei, eredményei a leglényegesebbek.

Szegődjünk ezek nyomába.

Az egyesüléskor Vencsellő 3100 lelkes település volt, Gáva háromszázzal kevesebb, Balsa fele akkora — most nagyjából ugyanezek a számok. Közben a tanács felhasznált 53 millió forintot, 8,5-et fejlesztésre, 44,5-et a költségvetési gazdálkodásra.

— Sokat gyúrtuk a három község külön elkészített IV. ötéves tervét — mondja a tanácselnök —, amíg egy elfogadható közöset készítettünk. És olyan rendelkezési terv elkészítéséhez adtunk megbízatást a Budapesti Várostervező Intézetnek, amelyről tudtuk, hogy legfeljebb csak megkezdeni lehet a valóra váltását — hiszen pénzünk a legszükségesebbekre sem volt. De azt mindenesetre tudni akartuk, hogy milyen lehet együtt ez a három község, s kimondtuk: egy fillért sem adunk olyanra, ami távlatokban nem felel meg a közös céloknak.

Első volt az egészségügyi, orvosi, gyógyszertári ellátás azonos szintű megszervezése. Ezután azt határozták el, hogy minden utcára eljuttatják a vezetékes ivóvizet, amelyhez 40 kilométer vezeték szükséges. Harmincnál több már készen van, 1977 végére mindhárom településrész minden utcájára el is jut. Már minden második házban a konyháig vezették a vizet, a porták háromnegyedénél kerítésen belül működik a kerti csap. Ha majd összekötik a két vízmüvet, amely most még külön dolgozik, napi 2,4 millió fiter vezetéki vizet használhatnak fel a nagyközség lakói.

A rendezési terv „víz” fejezete tehát hamarabb megvalósul, mint ahogy remélték. S talán az új faluközpont terve is, amely a főút mellé, egy ötvenholdas szőlőskertbe, Gáva és Vencsellő régi határára épül. Itt épül fel az új tanácsháza és az ABC-áruHáz (ezek öt éven belül készen lesznek), a központi közművelődési ház és még néhány szolgáltató létesítmény, az egész települést ellátó sportkombinát. A városiasodás irányába tartó nagyközségben elhatározták azt is, hogy a központ körül kertes építési telkeket alakítanak ki, de itt már csak emeletes házak épülhetnek. A fiatal házasok kedvezményesen kapják majd a telkeket. A területelőkészítés az idén kezdődik.

Városiasodás — ez a kifejezés is elhangzik már Gávavencsellőn.

— Tervünk most is van bőven — mond. ja Futkos András, aki a kezdettől, 26 éve dolgozik a tanácson. De megnyugtató az

újabb nagy munkák előtt, hogy a községben a hangulat jó. öt éve még „megizzadtunk” a faluegyesítéssel. Most, amikor a Rakamazi ÁFÉSZ-szel egyesült a vencsellői, az emberek természetesnek vették és jobb ellátást várnak. Amikor a vencsellői Szabadság és a balsai Petőfi Tsz egyesüléséről volt szó a közelmúltban, Vencsellőn hatszáz szavazó közül csak három élt fenntartással. Számomra ez azt is jelentette, hogy a nagyközség elnyerte az emberek bizalmát. Nemcsak azért, mert az igazgatási szolgáltatás közelebb ke. rült az állampolgárokhoz — lényegében minden gyakrabban előforduló hatósági ügyet helyben intézünk — hanem azért is, mert bebizonyosodott, hogy az évszázadokkal, év. tizedekkel ezelőtt emlegetett egyesítési törekvéseket nekünk volt érdemes végrehajtani.

Nagy Miklós fiatal tanácstag:

— Az biztos, hogy az elmúlt két év szemre is látványos eredményeket jelentett. Már kezd látszani, hogy itt egy nagyközség alakítja, formálja arculatát. Azt hiszem, az emberek abban változtak, hogy egy nagyobb közösségben is bizonyítani akarnak, szebbet, nagyobbat alkotni a régi lakóhelyen. Ebben az öt évben sem tudunk megoldani mindent, amit szeretnénk. És nem mindenki számára volt meglepetés, amikor a mostani falugyűléseken elhangzott: a tanács nem áll azok mellé, akik most új munkahely, üzem, gyár építését kívánják Vencsellőre. Mert a meglévőkbe is kellene még munkáskéz, de nem jelentkeznek elegen.

Hideg Lajos évtizedek óta ismeri Balsát, egy emberöltőnyit tanított, most az iskola igazgatója és a Hazafias Népfront helyi vezetője, tanácstag.

— Apróságnak tűnhet, hogy az idén már minden első osztályba menő gyermeket legalább egy évig óvodában készítünk elő. Ha belegondolunk, ez nemcsak egyszerűen a pedagógusnak jelent könnyebbséget — mondja, s tovább összegez. — Van óvodánk, öregek napközi otthona, egészségház, orvosi rendelő, könyvtár, a két régi közkutat most váltja fel a vezetékes ivóvíz, most egyesül a tsz-ünk. Mindezt azért érdemes említeni, mert egy másfél ezres társközségről van szó, és eredményeink zömét a nagyközséggel értük el.

Zoltán Lászlóné azt mondja, hogy a tanácstag lakása gyakran iroda is, sokszor ott keresik. Mivel a beszélgetés a gávai részen lévő kis élelmiszerboltban zajlik — ahol Zoltán Lászlóné a vezető —, mindjárt az is kiderül, hogy a tanácstag munkahelye sem csak bevásárlásra szolgál.

— Itt szinte mindig mindenkivel találkozik az ember — mondja. — Sok a kérdés, főleg a fejlesztések érdeklik az embereket. Különösen az egyesülés után akart mindenki mindent tudni, és sok döntésnél meg kellett magyarázni, az sem lenne helyes, ha mindent a gávai részre csoportosítanának. Mert hogy az egyesülést szinte ki sem mondtuk még, a „közös” máris letett félmilliót a vízműtársulatunk régi adósságából, hozzáláttak a földutak rendbetételéhez. Azóta óvoda épült, most nagyon teszik az új községközpont terve. Főleg a fiatalok érdeklődnek, már ott szeretnének építeni.

Rubóczki Istvánná országgyűlési képviselő választókerületéhez tartozik Gávavencsellő.

— Ez a nagyközség nem szorul különösebb patronálásra — mondja a képviselő. Szerintem a jó tervek, és a következetesség az itteni fejlődés alapja, az, hogy a nagy közigazgatási múlttal rendelkező vezetők a pénzeket csak hosszabb távon is kamatozó befektetésekre költik.

— Nekem személy Szerint több szempontból is érdekesek a gávavencsellői tapasztalatok — folytatja. — öt éve, amikor a képviselőválasztás után először vettem részt ott tanácsülésen, magam is elcsodálkoztam, vajon hogyan oldják meg a tornyosuló gondokat, hogyan tesznek igazságot a település három részét képviselő tanácstagok sorozatos kérései között. Legutóbb nyoma sem volt a kérések túllicitálásának, világos volt a tervezett beruházások sorrendje. És olyasmi is szóba került: a községnek is érdeke, hogy jól fejlődjenek a helyi ipari szövetkezetek és a tsz-ek, mert akkor többet tudnak befizetni a közös kasszába, s a tanács jobban gazdálkodhat. Okos, jó érvek hangzottak el. Igaz közben öt év tapasztalataival is idősebbek lettünk...

Marik Sándor