Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
1976. március 7. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Szonda nélkül Csendes, aránylag eseménytelen a vasárnap délelőtt a régi Szabolcs étteremben. Néhány asztaltársaság sörözget. Felöltőben üldögélnek-iszogatnak. Ki van írva: „Ruhatár kötelező”. Ki veszi komolyan? Alig lehel valami kis meleget a két nagy cserépkályha. Fél tizenkettő tájban egy álmos, gyűrött arcú fiatalember kiválik az egyik kályha mellett iddogáló társaságból. Kimegy, s néhány pillanat múlva karján egy fehér pincérkabáttal megjelenik. Szolgálatba akar lépni. Megpillantja a vezetőhelyettes. Odahívja magához és halkan, udvariasan közli vele, ne öltözzön. Legyen szíves fölmenni az irodába. Ivott, érzik rajta a szeszszag, álmatag. így nem állhat munkába, nem állhat a vendégek elé a placcra. Mit szólnának a vendégek? Rontaná az étterem hírnevét is. Hogy mi a következménye? Igazolatlan nap, — közli a vezetőhelyettes., És a borravaló, amitől elesik. No, és nyereségmegvonás. Jegyzőkönyvbe kerül az eset. így van rendjén. Fegyelemnek, rendnek kell lenni. Tiszta fejjel munkába állni és becsülettel kidolgozni a műszakot. Vajon hány ilyen és ehhez hasonló eset felett hunynak szemet vezetők és beosztottak egymás között? Ez is morális ügy. Kegyes fegyelemsértés. Elnézzük egymásnak. Nem szondáznák. Pedig, ha ezt az elnéző, fegyelemsértő magatartást is jelezné a műszer, ugyancsak elszíneződne. Ilyen esetben kit illik, kit kell felelősségre vonni? Kit büntessenek? Csak azt, aki ivott, s ügy állt munkába?' Vagy azt is, aki tudott erről és elnézte? Úgy a helyes, ha mindkettőt. Sokszor megállnak annál, aki ivott. Vezetünk a szesziváshan a világranglistán. Életszínvonalat jelez? Csak részben. Büszkék legyünk erre? Nem kellene. Mert ha kimutatnák azt is, mennyi bánatot, balesetet, válást, családi tragédiát okozott az ital, nem lenne arányban az előbbivel. Vajon hány vállalat, üzem, intézményrendszeresített szondát? Hol ellenőrzik rendszeresen — ott ahol ez feltétlenül szükséges! — józan fővel ál Inak-e munkába a munkások, dolgozók? Gondolom nem is kizárólag szonda kérdése ez. Morális kérdés. Figyelem, felelősség kérdése. Egymás iránt is. Hallottam: az építkezésen az egyik munkásra rázárták az ajtót. Hadd józanodjo.'j. Ott aludt el, de műszak végén megfeledkeztek róla. Majd megvette az isten hidege. Egyik vállalatunknál — s hány volt ilyen! — már karácsony előtt megkezdték a Jánosok köszöntését, és kis kihagyásokkal egészen szilveszterestig tartott. Csak munkaidőn kívül, munka végeztével? Dehogy! Munkaidőben is. S a jó munkáért felvett több ezer forint úszott. Már az ünnepeltek megsokallták ezt a cirkuszt. Es mit szólt a család? Kezdjük megtanulni, hogy a társadalmi rendezvényeket munkaidő után tartjuk, így a helyes. Az üzem, vállalat sorsát befolyásoló tanácskozások jelentős része is a munka utáni időre szorul. Ekkor vannak megbeszélések, taggyűlések, társadalmi rendezvények stb. És a különböző címen összejött iddogálások? Ezeket mikor „rendezik”? Nem tévedés, hogy már-már rendezésről van szó, mert egy-egy névnap, születésnap, kitüntetés, kinevezés, az emberi figyelmességek, jókívánságok illendő határain túllépve, valóságos orgiákká alakulnak. És sajnos, egyáltalán nem csinál belőle ügyet vezető és beosztott, hogy mindezt a munkaidőben teszik! Elnézőek egymással szemben? Sőt, úgy gondolják, hogy ez á humanizmus, ez az emberközelség. így építhetnek hidat vezetők és beosztottak egymás között. Arra már nem gondolnak, hogy ez a híd beszakadhat, s a mélybe zuhanhatnak. És elszakad mindenféle kapcsolatuk. Közben szónokolnak a munkafegyelemről, a szocialista demokráciáról. Vajon hogyan illik össze a kettő egymással? Nem szemfényvesztés-e az igazság prédikálása és a valóság hamissága? Hiszen mindez ott történik az emberek szeme előtt. Hallottam, hogy a városi hivatal vezetője ugyancsak összeteremtette az egyik osztály hivatalnokgárdáját, mert munkaidőben már elég hangosra hágott a jókedvük, amikor az emberek, az ügyeik elintézésére várók ott álltak-vártak a folyosón. És még a névnapozóknak állt feljebb! Pillanatnyilag mindig népszerűbb odaállni az ünneplők közé, és kihörpinteni egy két pohárkával, mint rendet, fegyelmet követelni. Mégis az utóbbinak van hosszabb távon megalapozott tekintélye. A fegyelmet, rendet követelők lelkiismerete nem színeződik el. Emlegetjük a közmorált. Csak éppen arról feledkezünk meg, hogy mi alakítjuk. Farkas Kálmán . ' I Dr. Fábián Lajossal, a megyei tanócs vb titkárával Áz ügyek intézéséről AAz állampolgárok ügyelnek intézésében az w utóbbi években jelentősen megnőtt a tanácsi szakigazgatási szervek szerepe. Hogyan tesznek eleget a megnövekedett feladatoknak megyénkben? — A tanácsi szakigazgatás ügyintéző tevékenysége kiterjed az emberi életviszonyok egész területére és szinte minden állampolgárt érint. Mondhatjuk, hogy az állampolgárok minden ügyével — a bölcső előttiektől a síron túliakig — foglalkoznak, s ezek között vannak az állampolgárok, családjuk egész életére kiható döntések. (Gyermek- és ifjúságvédelmi, iskoláztatási, gyámhatósági, építésigazgatási, tulajdonkorlátozási, kisajátítási, adóigazgatási, szabálysértési stb. ügyek.) Tanácsi szerveink feladatai az utóbbi időben nagy mértékben megnövekedtek. Adódik ez egyrészt a társadalmunk fejlődése kapcsán jelentkező jogos igények megnövekedéséből (a kiszélesedett állampolgári jogok érvényesítésével és a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban) másrészt a szocialista közigazgatás lényegéből, funkcióiból (a lakosság kommunális, kulturális, egészségügyi, szociális, stb. ellátásának biztosítása), végül abból, hogy az utóbbi években a helyi államigazgatás egységesítése és több űj állami feladat meghatározása során mintegy kétszázötven feladatcsoport, hatáskör került a tanácsi szervekhez. Az egyes hatáskörök decentralizálása során pedig mintegy kétszáz hatáskör leadására került sor. Így megyénkben az állampolgárokat szélesebb körben érintő és gyakrabban előforduló ügyeket lényegében ma már lakó-, illetve munkahelyükön intézik. (Az első fokú határozatok 83 százalékát a helyi tanácsi szervek hozzák.) Bár a személyi feltételek biztosítása egyidőben nem történt meg mindenütt, összességében az ügyintézést megyénkben eredményesnek mondhatjuk. Ezt mutatja, hogy az ügyek túlnyomó része —• közel 97 százaléka első fokon lezárul. Javult az ügyintézés gyorsasága is. Az állampolgárok többsége elégedett a hozott határozatokkal. Csak három százalékban fellebbeztek és a fellebbezések csupán mintegy negyedének kellett helyt adni. Ezek szerint elégedettek lehetünk az ügyek intézésével? — Az ügyintézéssel ennek ellenére nem lehetünk elégedettek. Ugyanis még elég gyakran bonyolult, hosszadalmas, bürokratikus az eljárás. Még mindig számottevő azoknak az eseteknek a száma, amikor az állampolgárok ügyét a helyi tanácsnál nem intézik el megfelelően, vagy ügyükben ott nem kaptak kielégítő felvilágosítást, tanácsot, segítséget. — Sajnos előfordul még az is, hogy egyes állampolgárokat nem fogadnak megfelelő kulturáltsággal, vagy esetenként feleslegesen küldözgetnek. Nem mindenütt vált tehát még általánossá a problémák megoldására törekvő, sőt az azokat megelőző jellegű ügyintézői szemlélet, magatartás. A jelentéktelen arányt mutató, jogszabályt sértő első és másodfokú határozat, a késedelmes, bürokratikus ügyintézés több száz, vagy ezer állampolgárnak, családjának okoz bosszúságot, zaklatást, felesleges utazgatást, költséget. Feleslegesen foglalkoztatja a felettes szerveket, s ami még súlyosabb: rontja a tanácsi szervek és a lakosság kapcsolatát. Azzal senkit nem lehet megvigasztalni, hogy mások ügyét, — százból akár kilencvennyolcat — jól intéztünk. Az adott esetben ez százszázalékos selejt és nem menthető az ügyintézők felelőssége. De nem lehetünk az ügyintézéssel, az ügyfélfogadással és egyes hatósági feladatok bonyolításával elégedettek azért sem, mert az még mindig sok dolgozót von el a munkából. AMi a véleménye arról, hogy a statisztikák waz ügyiratforgalom, a papírfelhasználás, különösen a kiadott okiratok számának jelentős növekedését mutatják megyénkben? — Valóban sok a papír. Ezt bizonyos mértékben a fejlődés, a megnövekedett lakossági igények indokolják. A növekedés jelentős része azonban nemcsak indokolatlan, hanem egyre jobban gátolja is a munkát. Felesleges hivataloskodásra, utazgatásra szorítja az állampolgárt, ezzel őt is, az ügyintézőket is sújtja és elvonja őket az érdemi munkától. Mi ennek az oka? — Egyik okát abban látom, hogy egyes gazdasági, állami vezetők, ügyintézők egyrészt jogszabályismeret hiánya miatt, másrészt bizalmatlanságból, vagy maguk lefedezése érdekében olyan adatokat, tényeket is külön okiratokkal igazoltatnak, amelyek igazolására a személyi igazolvány, vagy más nyilvántartás, okirat rendelkezésükre áll, illetve amihez a dolgozó nyilatkozata is elegendő lenne. Másik ok, hogy nem alakult ki a megváltozott helyzetnek, követelményeknek megfelelő egységes információs rendszer. Az amúgy is leterhelt, sőt egyes időszakokban túlterhelt helyi tanácsi szervek munka terhének nagyon jelentős hányadát adja az adatfeldolgozás, adatszolgáltatás. Több esetben ezek nem egy jelentős döntés, vagy intézkedés előkészítését szolgálják. Más esetben olyan adatokat kémek rövid határidőre, amelyek lényegében — más anyagban, egy másik szervnél — már most, vagy rövid idő múlva rendelkezésre állnak. — Harmadik és jelentősebb ok: egyes korábbi jogszabályokat és nyilvántartási rendszert hatályban tartunk, szerintem szükségtelenül. Ez is nagy munkaterhét jelent. Ezek mellett egyes újabb rendelkezések sem az egyszerűsítést szolgálják. Gondolok például az adóigazgatás területére, ahol volna lehetőség egyszerűsítésre, korszerűsítésre. Az élet is követelné, hogy e fontos területen dolgozók energiáját a tartalmi munkára koncentráljuk. így például meg lehetne vizsgálni a háztáji gazdaságok adóztatását. Ez jelenleg bonyolult, holott azt a tszek egy összegben átutalhatnák, vagy a házadót öt évre is ki lehetne vetni és évente csak a változások esetében kellene intézkedni. A borforgalmi adót össze lehetne vonni a szőlőterület utáni adóval. Egyszerűsíteni lehetne a gépjárműadó, és az ebadó kivetését és beszedését is. összefoglalva: a papíráradattal is úgy vagyunk, mint a tanulók túlterheltségével, a tananyagcsökkentéssel. Már a múlt század végén is téma volt, s mindenki tudta, hogy milyen új tananyagot kell felvenni De abban máig sem sikerült megnyugtatóan megállapodni, hogy milyen anyagot kell helyettük elhagyni. A Mit tehetünk és teszünk a megyében az w ügyintézés javításáért? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága különös gondot fordít arra, hogy a tanácsi szervek megfelelően intézzék az állampolgárok ügyeit. Több határozatot hozott és intézkedéseket tett az államigazgatási, hatósági tevékenység további javítására. Külön intézkedett a közös tanácsok társközségeiben, valamint a külterületeken élő lakosság ügyeinek helybeni, színvonalasabb intézésére. Rendszeresen vizsgáljuk az államigazgatási. a hatósági munka további egyszerűsítésének, korszerűsítésének lehetőségeit. Ezeket és az ezt segítő ügymenetvizsgálatokat cél jutalom kitűzésével, pályázatok kiírásával és egyéb módon is ösztönözzük. Néhány területen ügymenetvizsgálatot tartottunk. Az eredmény: egyrészt feltártuk hogy hol, mit lehet tenni. Másrészt a vizsgálatot végzők előtt is bebizonyosodott, hogy nem kell központi utasításra várni. Van mit tenni a saját területünkön is, ha egyszerűsíteni akarjuk az ügyek intézését. ® Mi történt ezeken túl? — Az ügyintézést egyfajta fontos szolgáltatásnak fogjuk fel. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a helyi tanácsi szervek — beleértve az intézményeket és a lakossági szolgáltatást ellátó kommunális vállalatok tevékenységét is — vizsgálják felül az ügyfélfogadás és egyes hatósági feladatok (oltások, szűrővizsgálatok, idézések, tárgyalások, stb.) végzésének rendjét, idejét, helyét. Fokozatosan úgy alakítsák ki azt, hogy az állampolgárokat a munkából csak a legszükségesebb esetben vonják el. Ezen túl: minden helyi tanács rendszeresen tájékoztassa az állampolgárokat a jogaikat és kötelességeiket érintő jogszabályokról. Fokozatosan szervezzék meg a rendszeres és ingyenes jogi tanácsadást. Fontosnak tartjuk végül, hogy az ügyintézés (a szolgáltató vállalatoké is) — mint a lakosság széles körét érintő politikai jellegű tevékenység — tanácsi testületi ellenőrzése rendszeresen érvényesüljön. A Azt hiszem, hogy a testületek elé kerülő w anyagok súlyát is könnyíteni kellene. Lát erre lehetőséget? — Igen. Szükséges, hogy e téren is tovább lépjünk. Csak a testületi döntést igénylő és megfelelően kidolgozott ügyek kerüljenek előterjesztésre. Sajnos még elég sok a terjengős, leíró jellegű jelentés. Nem is mindig eléggé kimunkált a határozattervezet, s akkor sem kerül a testület elé minden lényeges javaslat, ha az indokolt lenne. Például a középtávú és éves fejlesztési tervek, költségvetés előterjesztésekor lenne nagy szükség arra, hogy a testület dönthessen a rangsorolásról. A fentiekkel ugyanis túlterheljük a tanács tagjait, ami egyrészt bántja, másrészt formálissá teszi a testületi munkát. Ezért egyrészt az írásos anyagokat kell csökkenteni. A döntést megalapozó, tartalmas és világos — Indokolt esetben a több lehetséges változatot tartalmazó — előterjesztésére van szükség. Másrészt a tanácsi bizottságoknak és a tanácstagoknak a döntések előkészítésébe, a határozatok végrehajtásába való rendszeres bevonása útján fokozhatjuk a tanácsok meghatározó, ellenőrző szerepét. A Korábban szólt az állampolgárok jogi felw készítéséről. Mi indokolja ezt? — A szocialista társadalomban megnő a jog szerepe. Ez nem véletlen, mert a jog a politikai célok megvalósulásának, a társadalom irányításának egyik legfontosabb eszköze. A jogszabályok itt tehát az össztársadalmi érdekeket szolgálják. Az állampolgárok alapvető jogait — kötelességeit, a szocialista együttélés szabályait, a gazdasági, társadalmi élet rendező elveit, kereteit határozzák meg. Szükséges ezekből a legfontosabbak ismerete. A szocialista állam joggal várja polgáraitól, hogy az érdeküket szolgáló jogszabályokat önként megtartsák. Másrészt a két évezreden át vallott jogi fikciót — amely szerint a törvény nem tudása nem mentesít a következmények alól — nekünk másként kell értelmezni. A tanácstörvény ezért teszi a tanácsok feladatává a jogszabályok ismertetését, s az állampolgárok neveiéi ét azok megtartására. A tájékoztatással, a jogpropaganda munkával a tanácsoknak el kell tehát jutni a munkahelyi kollektívákhoz, a munkapadokig, a lakóhelyen pedig a családokig. A Elképzelhetőnek tartja, hogy egy munkásw ember megismerje a rengeteg jogszabályt? — Nem. Ez lehetetlen, hiszen annyi a jogszabály, hogy szakembernek is gondot okoz valamennyi megismerése. De nincs is szükség erre.-A telefont, a repülőgépet, a villanyt használónak sem kell ezek használata előtt a fizikai törvényszerűségeket megtanulni. Arra viszont szükség van, hogy az egy-egy területen élők megismerjék a jogaikat és a kötelezettségeiket tartalmazó szabályok lényegét. Magyarán: tudják, hogy ügyes-bajos dolgaikkal hova kell menni, hol kaphatnak megfelelő tanácsot. AFábián elvtársnak több évtizedes közigazwgatási tapasztalatai vannak. Véleménye szerint elengedőek-e a jelenlegi erőfeszítések az ügyintézés javítására? — Nem. A színvonalasabb, egyszerűbb és bürokráciamentes ügyintézés nagyon sok és következetes erőfeszítést kíván a tanácsok valamennyi t'sztségviselőjétől, dolgozójától. A pártnak és a kormánynak vannak jó határozatai. Ezeket következetesebben végrehajtani, ellenőrizni, számonkérni minden napi feladatunk. A rengeteg papírral való munka ugyanis rossz az állampolgárnak, az államnak, de az ügyintézőnek is. Uj ötéves tervünk a korábbinál minőségileg magasabb követelményeket támaszt a közigazgatás iránt is. Ahhoz, hogy ezeket a nagy feladatokat jól elvégezzük, az ügyintézés területén meglévő tartalékokat is fel kell tárni. Fel kell szabadítanunk az erőket a felesleges papírgyártás alóL Ehhez azonban mindenkinek külön-külön és együttesen, nem általában, hanem konkrét és céltudatos munkával kell hozzájárulni. A községektől a járási és megyei szerveken át a minisztériumokig. Köszönöm az interjút. Kopka János
