Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-06 / 56. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. március 6. Jósavárosi fórum Aszó klasszikus értelmében nem is volt előre kijelölt napirendje annak a megbeszélésnek, amelyet a kerületi pártszervezet kezdeményezett a napokban a jósavárosi iskola úttörőszobájában. A társadalmi és tömegszervezetek képviselőit invitálták a találkozóra, hogy megbeszéljék egy új, rohamosan növekvő, valójában mégis kamasznak tekintendő lakónegyed mindennapi gondjait, bajait, hátha lehet egyiken-másikon segíteni. Kaposi Mihály volt a „szóvivő”, a közismerten fáradhatatlan társadalmi munkás, aki a település kommunistáinak nevében terjesztette elő a javaslatot: fogjanak össze az itt élők szűkebb pátriájuk érdekében. Nem százmilliókról, de még csak nem is százezrekről volt itt szó, hanem arról: bármennyire is látványosak a toronyházak, az új negyed kollektívájának összekovácsolódása hosszú, néha gyötrelmes folyamat. Itt már mindenki összkomfortban él, de igen sokan fannak, akik komfort nélküli szokásaikat is magukkal hozták, vagy sehogyan sem lelnek jószomszédi, baráti kapcsolatokra. Csak néhány kiragadott példa az elhangzottakból hiába a sűrített járat, reggelente még sokan lemaradnak a buszról. Kétszázszázalékos a gyermekintéznjények kihasználása, de még így is azok vannak többségben, akik csöppségeiket keresztül cipelik a városon, mert az itteni bölcsődébe, óvodába hiába kopognak. Parkosítanak, füvesítenek a környéken, de a zöld füvet igen sokszor eltakarja a halomnyi szemét. Nincs elég tároló az utak mentén, s ami van, azt sem ürítik. A lakónegyed egyetlen ABC-áruházának környéke olykorolykor szemétdombhoz hasonlít; különösen fizetésnapokon, amikor egyetlen nagy kocsmának tűnik a környék. Az elegáns lépcsőfeljáratok piszkosak, a falakat összefirkálták, sárral becsapkodták. Néhány „autós szülő” egészen az óvoda ajtajáig szeretne felhajtani kocsijával, ügyet sem vetve a kis facsemetékre, díszcserjékre. Mindez igaz. Ám mégis többen szóvá tették a sértést; amely az újságban érte a jósavárosiakat. A város más részén lakók vélték úgy, hogy a jósavárosiaknak már toronyóra kellene lánccal. Erről szó sincs, ám a tény, tény: a tágabb értelemben vett Jósaváros lakossága már több, mint Nyírbátor városé. Ennek ellenére itt még nincs posta, gyógyszertár, étterem, az ABC-áruházban elegendő élelmiszer. Állandóan zsúfolt az orvosi rendelő, de nincs Patyolat és más szolgáltató egység. És nincs elegendő iskolai tanterem. Vannak viszont félig kész bolthelyiségek, amelyeket tavaszszal a fű nő be. Bolthelyiségekben iskolai órákat tartanak és gyakori még, hogy ide később ér ki reggel a friss kenyér, sütemény, mint Apagyra vagy Levelekre. Nem toronyórát akarnak az ittélők, csak a legszükségesebbeket. Ám a pártszervezet által kezdeményezett megbeszélésen kitűnt; nemcsak várni akarnak arra. hogy mikor nyílik meg a város pénztárcája. Tenni is szeretnének közösen, társadalmi munkában. Egy fiatalember állt fel, s ígérte: összegyűjt vagy kétszáz KISZ- fiatalt és ők, ha kell, parkosítanak, vagy vigyáznak a tisztaságra. Más azt javasolta: az ABC-áruházánál „Jósavárosi fórum” címmel egy hirdetőáblát állítsanak fel: legalább innen tájékozódjanak majd az emberek a negyedet érintő örömökről, gondokról. Valaki javasolta: kerüljön ki ide azoknak a neve, akik nem becsülik a köztulajdont. Szerelnék rendszeresíteni ezeket a megbeszéléseket a jövőben, felosztani a szervező aktivisták között a lépcsőházakat, jobban támaszkodni a Hazafias Népfront kerületi testületére. Mindezekről hétfőn bővebben is szó lesz azon a gyűlésen, ahol a városi tanács vezetői adnak majd választ az itt élők kérdéseire, S amikor újjá választják a kerületi népfrontbizottságot. Már csak ezért is remélik a szervezők, hogy telt ház lesz hétfőn a jósavárosi iskola ebédlőtermében. Angyal Sándor Törődés az öregekkel Napközi és házi gondozás Csengerben Mindennapjaink öreme, hogy állami és társadalmi összefogással egyre több terhet veszünk le a munkába öregedett emberek válláról. Törődésükkel gondtalanabbá tesszük életüket. A mátészalkai járásban tíz öregek napközije működik. Ezen kívül négy hivatásos, harminckét tiszteletdíjas gondozónő és társadalmi aktivisták házi gondozással teszik elviselhetővé a mozgásképtelen idős emberek életét. A Csengeri Nagyközségi Közös Tanács területén három napköziben hetvenhat idős ember ellátásáról gondoskodnak. Látogatásra ide invitál bennünket Murvai Józsefné járási szociális gondozónő. Ezer nyugdíjas — Csengerben köze! ezer nyugdíjas él. A róluk való gondoskodás sokrétű munkát ró a tanácsra — mondja Szakács Gábor vb-titkár. Az Igényekhez és lehetőségekhez igazodva Csengerben, Csengerújfaluban és Csengersimán alakítottunk ki napközit községeink idős lakói számára. Ezekben jelenleg hetvenhat feljáró öreget élelmezünk, látunk el. Egy havidíjas házi gondozónőt alkamazunk, aki nyolc mozgásképtelen idős emberre naponta nyitja rá az ajtót és végzi el körülöttük a legszükségesebb házi munkát. Csengersimán, Szamosbecsen, Szamosangyaloson egy-egy tiszteletdíjas gondozónő látja el a legrászorultabb mozgásképtelen idős embereket. 420 ezres költségvetés A három napközi évi költségvetése 420 ezer forint Ezen kívül a tanács anyagiakkal is segíti az idős embereket. Az elmúlt évben 119 nyugdíjas kapott 500 forintos ^yszeri segélyt, ötvennégy öregnek a nyugdíját a tanács 710 forintra egészíti ki. A napközikbe újságok, folyóiratok járnak. Van televízió, rádió. A könyveket a községi könyvtárból hozzák. A Déryné Színház előadásaira bérletük van. Kirándulni a mátészalkai fürdőbe járnak. A csengeri napköziben tisztaság és rend van. A társalgóban kollektív tévénézés folyik. Az ebédlőben ízlésesen terítve. A falakon a gondo-FILMJEGYZET Vörös rekviem Sok a panasz az új magyar filmekre. Ritkán akad ugyan egy-egy figyelmet felkeltő alkotás, de a többség az átlag, vagy az átlagon aluli kategória jegyeivel próbál közönséget toborozni. Sőt, néha az az érzésünk, a film alkotói nem is a közönségnek, hanem önmaguknak akarnak esztétikai-művészi élményt nyújtani, Valójában a moziközönség már az. egészen minimális alkotói teljesítményt is hálásan fogadja. Az évek során megtanulta: a mércét alacsonyabbra kell állítania, különben a folytonos csalódások egy védekező reflexet alakítanak ki benne a filmekkel szemben ... A „Vörös rekviem” című új magyar filmxől írt rövid jegyzetünk elé ezért kívánkozott az iménti kitérő, mert ez a film sem emelkedik ki a mezőnyből, de nem is rosszabb a sokévi átlagnál. A jó vagy a kiváló film lehetőségét, magját a Vörös rekviem is éppúgy magában hordozza, vagy inkább rejti, mint annyi más film. Mindez azonban édeskevés vigasz a nézőnek, aki érdekfeszítő, lebilincselő, gondolat- és érzésvilág-mégmozgató élményt vár. S helyette a Vörös rekviem esetében egy széteső, kevés atmoszférát teremtő, dinamika nélküli, montázstechnikát és dokumentumszerű elemeket keverő filmet kap, amely már-már közhelyek formájában igyekszik magyarázatot adni a forradalmi helytállás miértjére anélkül, hogy mélyebben ábrázolná az ember sokrétű, bonyolult, ellentmondásos belső világát. A felvillantott gyermekkori epizódok jelzik, hogy az alkotók törekedtek erre, de ez csupán néhány emlékezetes képsor erejéig valósul meg. Filmdráma, művészi drámai hangulatteremtés nélkül erőtlen párbeszédek, képsorok egymásutániságát adhatja csak, még a legdrámaibb pillanatban is. Kárpótolhatták volna a nézőt a film alkotói — Hernádi Gyula író és Grunwalsky Ferenc rendező —, ha nem siklanak el a film egyik fő gyújtópontját sejtető kérdés művészi megválaszolása fölött. Hogyan őrizheti meg a forradalmár igaz emberségét, tiszta lelkiismeretét olyan helyzetben, amikor az ellenséggel szembeni leszámolás elkerülhetetlen, s döntenie kell, mit válasszon, a forradalmi cselekvést, a szigort, ha kell az ellenség fizikai megsemmisítését vagy a megbocsátást... A filmtörténet alapját Sallai Imre és Fürts Sándor peranyagából merítették az alkotók. A felhasznált dokumentumok meggyőző erejét azonban nem sikerült elmélyíteni és élménnyé változtatni a filmművészet eszközeivel. A ma embere nagy érdeklődéssel fogadja a Tanácsköztársaság utáni véres csendről szóló alkotásokat, vajon mi újat tudnak mondani a korról, az emberről... Ezért szigorú mércével méri az ilyen alkotásokat. Maradandó történelmi-forradalmi hagyományainkról, úgy találja, maradandó értékű alkotásokkal szabad szólni. Ez kis részben sikerült a Vörös rekviem rendezőjének, s nem . adott bizonyítási alkalmat a főszereplő, Andorai Péter főiskolai hallgatónak sem. Egyetlen reményünk marad, hogy az alkotók következő filmje többet ad majd. Bízunk benne — a fesztiválzsüriknek és a közönségnek egyaránt. Páll Géza zottak által készített kézimunkák. — A munkálkodás az élet sója, — mondja a 83 esztendős Árkus Gyuláné. — Mosunk, vasalunk magunkra, kézi munkázunk, ahogy bírjuk. A rohanó világ szétszórta a családokat. Otthon, egyedül az emlékek sem hoznának anynyi örömöt, mint itt egymásnak mesélgetve. Emlékek — A nagybirtok, a cselédlakások nyomorították itt a népeket a huszas, harmincas években, fiatalságuk delén — idézi a múltat özvegy Juhos Ferencné. — 1919-ben meg 934-ben árvíz sújtotta e térséget. Akkor nem álltunk ilyen hamar talpra. — Szorgalmas, dolgos nép lakja ezt a vidéket — mondja idős Szabó Ferenc. — Ennek ellenére hagyományos módszerrel 15 mázsa búza már jó termésnek számított. A környék és Csenger különösen állattenyésztéséről volt híres. Tartottak itt akkora vásárokat, hogy hét megyére szóltak. Egy-egy jó vásár után rá is zendítettünk, hogy „A csengeri csárdába, ecet ég a lámpába ...” Lakodalmakba meg azt mondtuk: „Itt van a káposzta friss disznóhússal, meg van eszkábálva, mint a nagy szekér gúzszsal...” Múlt és jelen idézése, gyerekek és unokák viselt dolgainak idézése, az örömök és gondok váltakozásai, az övező szeretet feledtetik az egyedüllét terhét. Azon kell fáradoznunk, hogy értünk tett fáradozásaikat minél több gondoskodással háláljuk meg. Készülődés a KISZ kongresszusára A Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola „Vörös vándorzászlóval” kitüntetett KlSZ-szervezete megtartotta KISZ- küldöttgyűlését — írja levelében Mándy Katalin. A küldöttgyűlés munkáját színessé tették a IX. KISZ- kongresszus tiszteletére, az alapszervezet tagjai által írt dalok, valamint a gondosan összeállított tabló, amely fotókkal illusztrálva mutatta be a Szamuely Tibor KISZ- alapszervezet életét. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT FÉNYEZŐ sígér Imre Beküldte: Sextius Géza, Sóstógyógyfürdő. ALKALOM MÁNDOKON Százezrek nyitott páncélszekrényben 1974. augusztus 31-én éjfél utáni időben a mándoki „ÜJ Elet” Mg. Tsz irodájába behatolt a fiatalkorú Sz. András és a páncélszekrényt felfeszitve ellopott 477 000 Ft-ot. Bűntársával Veréb Ferenccel 264 568 Ft-ot elszórakoztak. A nyíregyházi megyei bíróság Sz. Andrást jogtalan behatolás útján különösen nagy érték tekintetében elkövetett lopás büntette miatt 3 év és 6 hónap szabadságvesztésre, és 3 év közügyektől eltiltásra, Veréb Ferencet különösen nagy érték tekintetében folytatólagosan elkövetett orgazdaság büntette miatt 4 év szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 5000 Ft vagyonelkobzásra Ítélte. A bíróság kötelezte az elítélteket a 264 568 forint kár megtérítésére. Az ítélet jogerős és végrehajtható. Eddig a bírósági hír. A krimihez szokott újságolvasó fantáziáját rögtön megmozgatja ez a bűncselekmény, amely első hallásra még egy öreg „mackós"-nak is a „becsületére válna”, különösen pedig egy fiatalkorúnak. Alaposabb vizsgálódás után azonban csak a jogos felháborodás marad meg. Az elkövetés módjából és körülményeiből megállapítható, hogy a termelőszövetkezetet nagyfokú gondatlanság terhelte, amit a bíróság is figyelembe vett az ítélet kiszabásánál. Soha nem volt még igazabb mondás arra, hogy az alkolam szüli a tolvaj!, mint ebben az esetben. Sz. András éjfélig italozott az étteremben, majd elindult haza. Útközben a termelőszövetkezet telepe előtt haladt el. és meglátott az udvaron egy motorkerékpárt. Bement az udvarra, megpróbálta a motort beindítani, hogy elmenjen vele Tiszabezdédre tovább szórakozni. A slkerte. len indítási kísérletek közben vette észre, hogy az irodahelyiség egyik ablaka nyitva van. Bemászott az ablakon, és először a hűtőszekrényt akarta kinyitni. Am mivel az be volt zárva, tovább kutatott. A pénztárhelyl. sé'ghez jutva a rácsos ajtó lakatját — az időközben beszerzett szerszámokkal — telfeszitette, az ajtó üvegét betörte és bemászott a pénztárba. Az ott lévő páncélszekrényt előbb kulcsokkal, — ezeket az irodában találta — próbálta kinyitni, mikor ez nem ment, akkor elkezdte a „mackó” ajtaját rángatni, és az kinyilt, ugyanis nem volt bezárva! A trezor rész felfeszítése már nem okozott nagyobb nehézséget és ezek után „csak” el kellett vinni 477 000 Ft-ot. Azon, hogy a bűncselekmény elkövetését nem látta senki, nem keli csodálkozni, hiszen ebben az időben az éjjeliőr az igazak álmát aludta, amit látott Sz. András is. Szeptember 23-án Sz. András és Veréb Ferenc elutaztak Bu. dapestre és október 25-ig, letartóztatásukig elköltötték mintegy 260 000 Ft-ot. Szórakoztak, vásároltak, taxiztak, mint akik tisztában vannak azzal, hogy ennek az életnek hamarosan vége lesz. A büntető eljárás során lefoglaltak 32 000 Ft. értékű használati tárgyat, amit az elitéltek részben maguknak, részben pedig nőismerőseiknek vásároltak a lopott pénzből. E tárgyak között volt Philips magnetofon, arany pecsétgyűrű, több öltöny ruha, 2 zsebrádió, tangőharmonika stb. A bíróság a jogszabály alapján ügy rendelkezett, hogy a termelőszövetkezetet az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül végrehajtási eljárást kérhet a lefoglalt értékekre, amennyiben ezt elmulasztja, azokat ki kell adni az elkövetőknek. A mándoki ,,üj Élet” Tsz ismét „példát mutatott” a társadalmi tulajdon „fokozott védelmében”. A jogerős bírói ítéletet semmibe -véve, nem kértek végrehajtási eljárást a lefoglalt dolgokra, így azt a bíróság kénytelen volt „jogos” tulajdonosuknak kiadni. Igaz, a bíróság kötelezte az elkövetőket a kártérítésre. Nem okoz azonban különösen problémát kiszámolni, hogy a kár mikor fog megtérülni, ha az elkövetők fizetésének 50 százalékát lehet levonni kártérítésként. Ahhoz, amikor mindes területen előtérbe kerül a takarékosság, a társadalmi tulajdon fokozott védelme, a termelőszövetkezetnek nagyobb gondot kellett volna fordítania erre a behajtható 32 ezer Ft. értékre. A lefoglalt dolgokat a biróság kiadta az elkövetők képviselőinek, és a magnetofon azóta is vidáman szól Mándokon. Bihary Béla Egészségnevelés a mezőgazdaságban Három esztendő munkáját értékelték Nyíregyházán a megyei tanács mezőgazdasági és élelmiszeripari osztályán az egészségnevelési és agrárszakemberek. Ez alkalommal jöttek össze a modellüzemek képviselői, így a nyírtass!, a panyolai, a rakamazi termelőszövetkezetek vezetői, egészségnevelési felelősei, az állami gazdaságok főigazgatóságának és a termelőszövetkezetek területi szövetségének megbízottai. Dr. Juhász Lajos főorvos ismertette a tapasztalatokat, megállapítva: a mezőgazdasági modellüzemekben az alapozás megtörtént, már alkalmasak arra, hogy a javuló tartalmi munka révén tapasztalatcsere-Jbázisokká alakuljanak. Erre azért van szükség, mert a mezőgazdaságban lényegesen jobban és többet kell törődni az emberek egészségével, az egészséges életmódra szoktatásával. A most lezajlott tanácskozás — amely lényegében együttgondolkodó munkamegbeszélés volt — nagy lépéssel viheti előre a további szervezést, amire szükség is van akkor, ha figyelembe vesszük a falusi élet- és munkakörülmények változását. Jó, hogy agráros és egészségnevelő ebben a témában közös nevezőre jutott.
