Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

1976. március 28. KELET-MAG YARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan fogalmak.” Anyanyelvűnk ünnepe Ezt az epigrammának is beillő mondatot választották Kölcseytől a magyar nyelv hetének szervezői a jubileumi rendez­vénysorozat mottójául. Találó a választás, an­nak ellenére, hogy Kölcsey archaikus nyel­vezete, stílusa bizony távol áll mai nyelv használatunktól. Utal azonban arra, hogy anyanyelvűnk, nemzetünk nyelvének fogalma a nyelv állandó fejlődése, változása, átalaku­lása ellenére sem szakadt, s nem is szakadhat el a haza fogalmától. Erre az egyébként természetes, magától értetődő összefüggésre hívta fel a figyelmet a magyar nyelv hetének jubileumi rendezvénye. A sorozat címével is kifejezte, hogy feladatá­nak nem az öncélú nyelvészkedést tekintette. „Közélet és anyanyelv” — ezt a címet adták a tizedik programnak, két dologra is figyelmez­tetve. Az egyik az utóbbi harminc évben bekö­vetkezett változásokra utal. Arra, hogy mind többen szelepeinek nagyobb közönség előtt, rádióban, televízióban, újságokban, vagy a közéletben; hivatalos fórumokon, termelési tanácskozásokon. A demokratizmus kiszélese­désével egyre többen közölhetik gondolatai­kat nagy nyilvánosság előtt. A másik ebből eredően hívja fel a figyelmet, hogy minden gondolat közvetítésére a nyelv szolgál eszkö­zül, ezért nem mindegy, hogyan élünk, vagy hogyan élünk vissza édes anyanyelvűnkkel. Ünnep volt ez az egy hét, anyanyelvűnk ünnepe. Tíz év telt el azóta, hogy a budapesti Kossuth klubban néhány nyelvész előadáso­kat kezdeményezett a nyelv ápolásáért, öt ilyen összejövetelt tartottak az első évben, a legbuzgóbb nyelvművelőkből álló szűk körű közönség előtt. Tíz év alatt országos nyelv­művelő mozgalommá szélesedett a kezdemé­nyezés, s nem csupán néhány nyelvész vesz­­szőparipája maradt, hanem sokakat érdeklő közüggyé lett. Győr. Szeged, Salgótarján, Veszprém és Debrecen után ebben az évben Nyíregyházá­nak jutott a megtisztelő, ám felelősségteljes megbízatás. A TIT megyei szervezetének nyelvi választmányát kérték fel a rendezvé­nyek lebonyolítására. Mint arra Lőrincze La­jos, a TIT országos nyelvi választmányának elnöke a Nyíregyházán elmondott megnyitó beszédében is utalt, a szabolcs-szatmári ren­dezvénysorozat több mint százhúsz program­jával sikeresen folytatta a hagyományokat, hozzájárult ahhoz, hogy a nyelvi hét tovább­ra is ünnep maradjon. Szűk lett tehát a Kossuth klub, s kevés a hallgatóság. A nyelvészek számoltak azzal, hogy éppen azért van szükség új ismeretter­jesztő formákra, mert időközben a nyelvmű­velés is megszabadult korábbi arisztokratiz­musától. A múlt században a nemzeti füg­getlenségért folytatott harc eszközei voltak a különféle nyelvi mozgalmak. Később veszített rangjából, s például el sem lehetett volna kép­zelni négy-öt évtizeddel ezelőtt, hogy egyete­mi tanárok vidéki falvakban előadásokat tartsanak. A magyar nyelv hete rendezvényein — így a legutóbbin is — ismert, tekintélyes nyel­vészek, akadémikusok, egyetemi tanárok jár­ták a megyét, termelőszövetkezetek, hivatalok, gyárak dolgozóival találkoztak, iskolákban, művelődési házakban, könyvtárakban, üze­mekben tartottak ismeretterjesztő előadásokat, rendhagyó magyarórákat, vezettek nyelvi já­tékokat, s beszéltek arról, hogy miért fontos nyelvünk ápolása. Több aktuális téma ismertetése közben mindenütt szót ejtettek arról, hogy fölösleges félteni nyelvünket a fokozatos romlástól, mert a nyelv soha nem romolhat el. Változik, alakul, új szavakat teremt, másokat kivet ma­gából, elfelejt, fejlődését azonban a folytonos gazdagodás jellemzi. A hiba tehát nem a nyelv, hanem a nyelvhasználat romlásában van. Főleg a közéleti, az úgynevezett hivata­los nyelvben sok az érthetetlen szó, szókap­csolat, a sablon, aminek vagy az az oka. hogy a beszélő, az előadó ködösíteni, szépíteni akar­ja mondandóját, vagy az, hogy nem tanulta meg a nyelvet. Egyre korszerűsödő iskolai oktatásunkban mind nagyobb szerepet kap az anyanyelvi ne­velés. Ma már nemcsak a magyar szakos tanár feladata a szép magyar nyelvre megtanítani diákjait. De ugyanúgy, ahogy életünkben, nyelvünk életében is vannak új jelenségek. Ezek elsajátításához, birtokolásához nyújt a felnőtt korosztálynak segítséget a TIT éven­kénti ismeretterjesztő sorozata. Több előadó is utalt arra, hogy évről év­re bővül ez a program. Tartalmában és módszerében is. egy valami azonban állandó és közös mindegyikben. Nem a nyelv öncélú megvédése a lényege a magyar nyelv ünnepének, hanem az. hogy az úgynevezett emberközpontú nyelvművelés programjával — ismét Kölcseyre hivatkozva — minél többen legyenek teljes birtokában a nyelvnek. Baraksó Erzsébet r Helyi beszédmód és köznyelv AKelet-Magyarország március 5-i számá­ban a sportrovatban az egyik cím így hangzik: „Iskolai testnevelés Nyírlö­vőben és Lövőpetriben”. A Hírekben pedig ezt olvas­hatjuk: „ ... országos állat- és kirakodóvásárt tartanak Nagykállón”. A két rész­letben a köznyelv helytele­níti a Nyírlövő és Nagykál­­ló tulajdonnevekben a rag­használatot. Helyesen: Nyírlövőn és Nagykállóban. Általában nem okoz gon­dot az, mikor kell közfőnévi helyhatározót a -ból, -bői, -ban, -ben és -ba, -be ra­gokkal, az ún. belső hely­­viszonyragokkal ellátnunk, és mikor kell külső helyvi­­szonyragokkal, a -ról, -ről, -n, -on, -en, -ön, -ra, -re raggal. A „kiveszem az in­get a szekrényből”, „Sok gimnáziumban tanítanak latint”, „Megyek az iskolá­ba” mondatokban a helyha­tározót belső helyviszony­­ragokkal fejezzük ki, hiszen a cselekvés valaminek a belsejéből indul ki, ott ját­szódik, vagy ott ér véget. Külső viszonyragokkal lát­juk el a helyhatározót a következő mondatokban: „A könyvet levette a polc­ról”, ..A ceruza az asztalon hever”, „A padra tette a tollát”. A cselekvés ezek­ben valaminek a felszínén játszódik, onnan indul el, vagy ott fejeződik be. Per­sze, a nyelvhasználat itt is kialakított olyan raghasz­nálati szokásokat, amelyek az előbbiektől eltérnek. A „Fejébe vágta a sapkáját”, „Arcába fúj a szél”, „Jól oldalba vágta” mondatok­ban a külső helyviszonyra­­gok helyett belsőket hasz­nálunk. pedig a cselekvés a felszínre irányul. Viszont a „Főiskolára járok”. „Az egyetemen tanulok”, „Me­gyek a tanácsházára” mon­datokban külső ragokat használunk, jóllehet a cse­lekvés nem a főiskola, az egyetem, a tanácsháza fel­színén, tetején megy végbe, hanem ezek belsejében. Több gondot okoz a vá­ros- és községnevek raggal való ellátása. Ezekben ugyanis nem jön számba az, hogy valami a belsejük­ben vagy a felszínükön ját­szódik, hanem a név vég­hangzójától vagy összetétel esetében az utótagtól füg­gően látjuk el raggal. így a következő nyelvszokás alakult ki: -ban. -ben. -ból, -bői. -ba. -be ragot kapnak a külföldi helységnevek, a hazaiak közül pedig a j, m, n. ny. i. gyakran az 1. ly, r végűek és a falu és -szom­bat utótagú összetett hely­nevek. a többiekhez pedig a külső helyviszonyragok já­rulnak. Tehát: Berlinben, Párizsban, Moszkvában, Debrecenben, Kisvarsány­­ban, Ópályiban, Demecser­­ben, Hosszúfaluban, vi­szonyt: Nyíregyházán, Oro­­son. Nyírlövőn stb. Eltérések és ingadozások azonban vannak a kétféle ragcsoport használatában. Pl. Hajdúszoboszlón. de Nagykállóban; Bújon. de Kótajban; Pusztaszeren, de Egerben. Sokszor a raghasz­nálat segít a megye és a hasonló nevű község meg­különböztetésében : Sza­bolcsban és Tolnában (a megyékben), Szabolcson és Tolnán (a községekben). Az igényes köznyelv a helységnevek raggal való ellátásában e szabályokhoz igazodik. Szinte minden vidéken ta­lálhatunk emellett helyi szokásokat is e ragok hasz­nálatában. A Kisvárda vi­déki ember mindig Kisvár­­dába utazik, s ha valaki a nagykállói autóbuszra vár, és figyeli az emberek be­szédét. gyakran hallja, hogy a Nagykálló nevet külső helyviszonyragokkal hasz­nálják. E helyi szokások a mindennapi beszédben el­fogadhatók. a köznyelvben azonban nincs helyük. Bachát László Leveleken az idősebbek közül még sokan emlékeznek arra a csendőrsortűzre, amely 1918 őszén dördült el a községháza előtti Templom téren, a mai Lenin téren. A tüntető kommunisták közül kettőnek kioltotta az életét a csendőrgolyó. Ez közel 60 évvel ezelőtt történt. A községi tanács falán emléktáblát he­lyeztek el. Nap mint nap elmennek előtte a fiatalabbak is, és amit a felnőttek, az időseb­bek saját vagy a hozzátartozóik tapasztala­tából tudnak, nem ismeretlen az ő számukra sem. Olyannyira nem, hogy a nagyszülők el­beszélései mellett az iskolában környezetis­meret órán beszélgetnek a község múltjáról, a veteránokról. Van mit mesélni a fiataloknak. Meglátszott a cselédmúlt Levelek nem tartozik a nagyközségek kö­zé. Mindössze két és fél ezer lakosa van. Eég sok fiatal él a községben, minden harmadik ember 30 éven aluli. Greskó László, a közös községi tanács vb-titkára 16 éve. — Tősgyökeres leveleki vagyok. Még a nagyapám nagyapja is itt élt. Korábban Pusz­tadoboson dolgoztam, de visszajöttem a szülő­falumba. Hogy miért? Tenni kellett valamit. Ha már részt veszek a tanácsi munkában, hát a szülőfalum fejlődését is szolgáljam. Ahogy tanácsi alkalmazottként ide került, összefüggésében látta a község gondjait — ba­jait. — Az egész községen meglátszott a cse­lédmúlt. Nem volt, aki egy jó szót, vagy se­gítő kezet nyújtott volna. Amit „örököltünk”, az az egykori Molnár-kúria, egy szép kastély itt a Rákóczi utcán. Gyermekkoromból em­lékszem rá, hogy a kastélyt park, hatalmas fák vették körül és kiemelkedik a környék alacsonyabb épületei közül. Kicsit irigykedve néztem a felnőtteket, akik oda bejártak. A felszabadulás, majd a földosztás után meg­döbbenve láttam, hogy a felnőttek kivágják a kastély fáit, elpusztítják a parkot. Csak jó­val később értettem meg, hogy ami nekem tetszett a kastélyban, az nekik mennyi nyo­morúságba, keserves munkába került. A „pusztítás” pedig annak a szegény cselédsors­nak, a rossz emlékeknek is az elfelejtését, örökre eltemetését jelenti. Mi a kastélyban óvodát rendeztünk be. 110 gyerek jár oda, még lenne 25. Idén bővítéssel megoldjuk, hogy a most kimaradtak is járhassanak a szép óvodába. Óvoda a kastélyban A IV. ötéves tervben minden eddiginél több valósult meg a faluban. Felépült a Váci Mihály Művelődési Ház, utat, járdát építettek, emeletes iskola épült. Az V. ötéves tervben bővítik az Újpesti Gyapjúfonó ki varróüzemét, ahol jelenleg 35 nő dolgozik, és a Kelet - Szövker. babtisztító telepét, ahol most még csak 20 nő talált munkát. Most is épül út és járda. Nagy gond, hogy még a most következő tervidőszakban sem épül meg a vízmű. A VI. ötéves terv elején valósítják meg a másik két társközség, Magy és Besenyőd bekapcsolásá­val. Levelek hagyománytisztelő község. Utcái­nak javát történelmünk -jeles személyiségeiről nevezték el: van Leveleken Kossuth. Rákóczi. Táncsics, Dózsa György, Damjanich, József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán utca, de a többi is a munkásmozga­lom hőseinek és a haladó irodalom legna­gyobbjainak nevét viselik. Az egykori kastély most gyermeklármá­tól hangos. Az óvodások nagyon jól érzik ma­gukat a hatalmas szobákban, mind megannyi játékterem. Miterkó Jánosné és Sitku György­­né fiatal óvónők nemcsak a gyerekekre ügyel­nek. Szívesen bekapcsolódnak, s mi több, részt vállalnának a helyi KISZ-szervezet munkájá­ból. —Leveleki vagyok, nagyszüleim sokat meséltek az életükről. Még úttörő koromban felkerestük a veteránokat, elbeszélgettünk ve­lük. A gimnáziumban, Baktalórántházán a KISZ VB tagjaként „benne voltam” minden­ben. Mikor hazajöttem, a munkámon kívül mást nem találtam. Ha lenne helyi KISZ- alapszervezet, szívesen belépnék — mondja Sitku Györgyné. Ugyanis a tsz-nek van alapszervezete, de oda általában a tsz fiataljai járnak. De talán azért lenne megoldás erre is... — Én nemrég kerültem a községbe — folytatja Miterkó Jánosné. — Ahogy eddig észrevettem, lenne itt bőven KISZ-munka. A szüleim is párttagok, természetesnek éreztem mindig, hogy minél többet tegyek a KISZ- szervezetben. Jó program kellene Nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a helyi termelőszövetkezet fiataljai aktív KISZ-munkával járulnak hozzá a község szé­pítéséhez. A Váci Mihály Művelődési Ház körül például ők festették be a kerítést. Je­lentősen hozzájárultak a művelődési ház, az új általános iskola mielőbbi átadásához. Ok ugyanott élnek, dolgoznak, de már kicsit más, megváltozott szellemben, mint az idősebbek. Borbély Attila villanyszerelő a termelőszö­vetkezetben. Tavaly érettségizett a Kossuth Lajos Szakközépiskolában Nyíregyházán. A forradalmiságot már másképp látja. — Ma már nem lehet a hagyományos ér­telemben forradalmi tettekkel bizonyítani a helytállást. A KISZ-szervezet — ha alaposan és minden részletében lebontjuk a feladatokat — sokat tehet a fiatalok mozgalmi munkájá­nak sikeréért. Nálunk az a helyzet, hogy még több jó programot kellene szervezni, mert a társadalmi munkák és kommunista szombatok bizonyítják, hogy lehet számítani ránk, még a „legvégső” esetben is. A Testnevelési Főis­kolára nem vettek fel, itthon maradtam. A község négy pártalapszervezete közül az egyiknek Molnár Gusztáv, az iskola he­lyettes igazgatója a titkára. Évenként tízzel több — A községben igen sok társadalmi mun­kát végeznek a lakosok. A művelődési ház építésénél például félmillió forinttal járultak hozzá a mielőbbi átadáshoz, az öregek nap­közi otthonában is sok tennivaló akadt. Most a legközelebbi feladatunk az új park szépíté­se. A 15 éves községrendezési terv tartalmaz­za az új sportpálya, az ifjúsági centrum, au­tóparkolók létrehozását és útépítést, fásítást. Már tavaly elültettük a sok szép facsemetét, de jó néhány év múlva látszik meg az ered­mény. Noha Levelek most nem nagy település, biztató jelek arra mutatnak, hogy emelkedni fog a lakosok száma. Évről évre tízzel több elsőosztályos iratkozik az iskolába. A három társközségben közel 200 telekre építenek há­zat a fiatalok az V. ötéves tervben. Már csak fürdőszobás házak építésére adnak ki enge­délyt. — Korábban gondolkoztunk, hogy lesz-e jövője, érdemes-e 15 éves munkát fordítani az új park létrehozására. De mint a statisz­tikai adatok bizonyítják, egyre több a fiatal, akik hosszú évekig pihenhetnek és sportol­hatnak még a szórakozó- és üdülőparkban. Rendhagyó órák Az iskolában a harmadik osztálytól a gyerekek a környezetismeret óra keretében megismerik a község múltját, munkásmozgal­mi hagyományait. A veteránokkal elbeszél­getnek, fényképes albumot készítenek. A har­madikosok a rendhagyó órán nagyon sok min­dent elmondtak Levelekről és felsorolták azt is. hogy mi épül ott, például tudnak a vízmű­ről, bölcsődéről. S végül, tudták azt is, hogy mi a társadalmi munka. Mint mondták, ők az iskola környékének szépítésével járulhatnak hozzá a község fejlődéséhez. Tóth Kornélii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents