Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám

1976. március 26. KELET-MAGYARORSZAG 3 GAZDÁLKODÁSUNK ÚJ FELTÉTELEI Lehetőségek a MEZÖGÉP-nél Ön miért felelős? Válaszok Nyírbogdányban művezetőkkel közösen ele­meztük. Tudniillik, hogy a beruházásra fordítandó 15 millióból 60 százalékot saját erőből kell megoldanunk. Ezt csak a munkaerő-létszám ésszerű átcsoportosításával oldhatjuk meg. Racionálisabb gazdálko­dással lehet megoldani a feladatokat. Ebben növek­szik a munkások felelőssége is. — ön miért felelős? — kérdeztük Bodnár János desztillatőrtől, aki 1948 óta dolgozik a gyárban. — Én az egész desztillációs berendezésekért, azok műkö­déséért. Ez 2 milliós értékű berendezés. Felelős vagyok ezért, s a vele termelt anya­gok mennyiségéért, minő­ségéért, a benzinért, gáz­olajért, lakk- és gyágyben­­zí írért. A feltételek Nyolc általánosa van. elég koros, s elvégezte a 400 órás olajipari továbbképzőt. — Kihasználja a munka­idejét? — ügy érzem, igen. — Mitől függ ez? — A szükséges mennyisé­gű nyersolajtól, attól, hogy víztelenefc-e ezek az ola­jok, s hogy teljes kapacitás­sal tudunk-e üzemelni. Ha munkaerő szabadul fel, besegítünk ott, ahol szorít a cipő, de első a munkák el­végzése. Kenderes József elektri­­kus, de erőtelepi gépésznek is nevezik hivatalosan. — ön miért felelős? — A gyáregység villamos é6 vízenergia ellátásáért. Ter­mészetesen az én műszakom­ban. — * Volt-e ebben már fennakadás ? — Ha nem ügyes a gépész, zavar keletkezhet vihar okozta villamos energia ki­maradás miatt. Előfordult már egy-egy óra „kiesés”, de azonnal rákapcsoltuk egy gombnyomással a saját áram­­fejlesztőt. Ennek állandóan üzemképes állapotban kell lennie. Különben zavar ese­tén százezres értékektől es­nénk el. Nem, még nem for­dult elő ilyen. Több pénzt kínáltak — Tud-e valamivel taka­rékoskodni? — A vízzel. Az egész gyár­ban cirkulációs redszer van. Napi 60 köbméter friss víz termeléséért vagyok felelős, plusz 100 köbméter víz cir­kulációját kell biztosítanom Beszélgetésünk során a fe­lelősség Kenderes József esetében így bővült ki. — Tizenhat éve dolgozom itt. Nem régiben felkínáltak magasabb kereseti lehetőség­gel egy másik állást. Két hónapja töprengek, mit csi­náljak. Maradjak-e vagy menjek. Nagyon szeretem a gyárat, hozzánr nőtt, a fele­ségem is itt dolgozik. Pilla­natnyilag ez a helyzet. Nem tudok dönteni. Ez is felelősség: Gégény Ferenc, a vazelin­­üzan csoportvezetője meg­lepődik a kérdésen. Végül ezt mondja: — Pontosan nem tudom, hogy erre az évre mennyi a tervünk. A főmérnök szak­társ szóban már említette, de úgy tudom, a termelési ta­nácskozáson szó lesz róla. Valutát termelő üzem Hazai és csak tőkés export­ra termeinek. Rajtuk múlik a minőség. Ezzel eddig még nem volt baj. Nem érkezett reklamáció sehonnan, pedig ismerik- a svédek, törökök, osztrákok stb. Kisegít az igazgató. Ennek az üzemrésznek a kapacitása sincs kihasznál­va. Előirányzat szerint ez év­ben 800 tonna vazelint gyár­tunk, de lehetne .1500 tonnát is. — S mi az akadálya ? — Piackutatási téma. Ez állandó feladat. — Jövedelmező? — Igen. Lehetne újabb piacot találni. Ezt végzi az il­letékes külker. Újabb piacot találni Talán a kooperációt kelle­ne javítani a termelő és és a külkereskedelem között. Megérné! Ezért vajon ki a felelős? Mert bár azt szoktuk mon­dani, hogy minden a „mun­kapadok” mellett dől el» de amíg az alapanyagból ter­mék, a világpiacon is helyt­álló, valutát biztosító áru lesz, sok helyen kell meg­kérdezni: ön miért felelős? Farkas Kálmán A NYÍREGYHÁZI MEZŐ­GAZDASÁGI GÉPGYÁRTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁL­LALAT tevékenységét eddig a MÉM, ez év márciusától a KGM felügyelete alatt a ME­ZŐGÉP Tröszt irányításával és ellenőrzésével végzi. A IV. ötéves terv éveiben a válla­lati termelés 9, az árbevétel közel 10°/o-kal nőtt évenként. A tervidőszakban 317 millió forint nyereséget realizáltak és összesen 136 millió forint rubel-főrelációjú export áru­alapot állítottak elő. Az üzembe helyett állóeszköz­érték meghaladta a 78 millió forintot. 1975. év végén az összes foglalkoztatott lét­szám 3585, a személyi jöve­delem 32 437 Ft/fő volt. Az V. ötéves terv termelé­si. termelékenységi, jövedel­mezőségi, fejlesztési céljai­kat, személyes jövedelempo­litikai előirányzatukat átla­gosan 3100 foglalkoztatottal és a feladatok megvalósítá­sához szükséges eszközállo­mánnyal kívánják elérni. A termelési feladatok végrehaj­tása a Szabolcs-Szatmár me­gye területén működő 8 gyáregységben valósul meg. A vállalat tevékenységi kö­rébe tartozik mintegy 50 fé­le mezőgazdasági gép és be­rendezés, ezen belül a bur­gonyabetakarítás, az állattar­tás gépeinek (daráló-, etető- és itatóberendezések stb.) és különböző berendezési tárgyak gyártása. A termelés személyi és tár­gyi feltételei az V. ötéves terv időszakára adottak. Az 1976. évi, illetve az V. ötéves időszakra vonatkozó tervek összeállításához feltét­lenül szükséges megvizsgálni a közgazdasági szabályzók változásának hatását azért, hogy a kialakítandó éves és középtávú tervek reálisak lehessenek. Ez elsősorban a különböző adók, illetékek, il­letve az egyes ármódosítá­sok hatásainak vizsgálatára terjed ki. AZ UJ SZABÁLYZÓK SZERINT megváltozott a já­rulékköteles bérköltség el­számolása. Eddig ugyanis ilyen címen a kifizetett bér­re vetítve 10% SZTK-költ­­séget és átlagosan 14,9% ter­melési adót kellett elszámol­ni, befizetni. A jelenlegi sza­bályzás szerint az SZTK-já­­rulékkulcsot felemelték, és új, hogy bérre vetett költség­ként kell elszámolni az il­letményadót. Az eddig köte­lezően előírt termelési adó viszont nem a bérre vetítet­ten, hanem külön adónem­ként kerül elszámolásra. 1976. január 1-től 22% SZTK- költséget és 14%-os illet­ményadót kell fizetni. A ter­melési adót nem számolva, a járulékköteles bérköltség így 10%-kal több bérre vetített befizetési kötelezettséget je­lent az elmúlt évhez viszo­nyítva. A termelési adót az el­múlt év végéig bérköltség­ként kellett elszámolni, me­lyet úgy számítottak ki, hogy az összes bérköltséget csök­kentették a kifejezetten me­zőgazdasági jellegű tevékeny­ségek közvetlen bérével és e járulékköteles bérköltségi alap után fizették a 14,9%-os adóösszeget. A jelenlegi pénz­ügyi előírások megváltoztat­ták a termelési adó kiszámí­tásának módját.' Az elért éves nyereségtö­meg és az adóalap hányado­sának általában 41%-os rész­aránya a termelési adó, de az így kiszámított adóösszeg­nek csak 65%-át kell befi­zetni, mivel a pénzügymi­niszteri rendelet ebből 35% engedményt biztosít a gép­javító vállalatoknak. Ez a termelési adórendszer a nye­reségnövekedés mellett a minél nagyobb árbevétel el­érésére ösztönzi a vállalato­kat, s kedvezőbb helyzetük abban az esetben is, ha csök­kentik az alvállalkozóknak kiadott munkákat Az energiahordozók és egyéb anyagok árváltozásai ez évtől kezdve növelik a termelési költségeket, illetve 1975-höz viszonyítva csök­kentik a mérleg szerinti eredményt. A megváltozott árak közül elsősorban § gáz­olaj, fűtőolaj, benzin" szén, villamos energia, koksz, hő­energia, valamint a cement, tégla, fenyőfűrészáru, papír, stb. érintik a vállalatot. Ugyancsak költségnövelő té­nyezőként szerepel a szállí­tási díjtarifák növekedése. Az 1975. évi anyagfelhaszná­lás szintjére számolva az energiahordozók, egyéb anya­gok és szállítási díjak 1,8— 2%-kal növelik ez évben a termelés költségeit. E felis­merésnek arra kell ösztönöz­nie a vállalat minden dol­gozóját, hogy törekedjenek az ésszerű anyagtakarékos­ság gyakorlati megvalósítá­sára. AZ 1976. JANUÁR 1-GYEL ÉLETBE LÉPETT pénzügyi előírások megváltoztatták a telekhasználati díj tarifáit, mely szerint az eddigi elszá­molási egységárak helyett (négyszögöl) négyzetméter előírások vannak. Ennek alapján az elmúlt évhez vi­szonyítva több, mint kétsze­resére nőtt az idén a telek­használat díjaként befizeten­dő összeg, amely természete­sen eredménycsökkentő té­telnek számít. Eredménynövelő a vállalat­nál az 1976. évtől érvényes termelői ármódosítás. A vál­lalat önköltségvizsgálata alapján egyes késztermékek árait módosították a KGM- árbizottság engedélye alap­ján. Az ármódosítás során csökkentették például a cu­korrépavető gép. a burgonya­válogató és egyes darálók árait. Emelkedtek viszont az árak a burgonyaszedő, a ga­bona fúvó-szívó, zsákszállító, mindent felhordó gépeknél, a bukóüstöknél és füllesztők­­nél. Az 1976. évi tervezett értékesítésre számítva a ter­melői ármódosítás az ered­ményt javítja, de ez nem számottevő, mivel az árbe-. vételhez viszonyítva össze­sen 0,2%-ot jelent. A mérleg szerinti ered­ményt módosító tételek ösz­­szességében — 1975. évi tény­­számokra alapozottan — ez évben kb 45%-kal csökkenti a ^vállalati nyereségtömeget. A különböző vállalati ala­pok megállapításához a nye­reségből kell kiindulni. « Az elért vállalati nyereség­összeg 6%-át községfejlesz­tési hozzájárulás címén kell befizetni az illetékes ta­nácsszerveknek, az így csök­kentett nyereségtömeg az adózandó nyereség. mely után le kell róni az általá­nos nyereségadót. Ez évtől kezdődően megváltozott en­nek kiszámítási módja. Az adózott nyereség 15%­­át a vállalat tartalékalap­képzésre fordítja (eddig csak 12,5% volt az előírás). Az ezután megmaradó nyereség­­tömeg adja a vállalati összes érdekeltségi alapot, amely az összehasonlítási alapot ké­pező 1975, 1976. évekre közel azonos szintű. KÖZTUDOTT, HOGY A VÁLLALATI ÉRDEKELT­SÉGI ALAPOT 2 részre kell felosztani: a fejlesztési és a részesedési alapra. A vállalat fejlesztési (be­ruházási) célra fordítható forrásait az . amortizáció ál­lami költségvetést illető ré­sze után rendelkezésre álló keretből, az adózott és köte­lező tartalékolás után válla­lati döntés alapján fejleszté­si célra meghatározott ke­retből képezi. Az érdekeltsé­gi alap felosztása alapján az „F” alap ez évben kb. 20%­­kal lesz több, mint 1975-ben volt, s várhatóan a tervidő­szak első három évében a vállalatnak csak szinttartó fejlesztésre van lehetősége, ezt követően az anyagmoz­gatás rekonstrukciós fejlesz­tését tervezik. A népgazdasági elvárások­nak megfelelően és a tröszti irányelvek figyelembe véte­lével a vállalat saját hatás­körben dönt a termelés, ter­melékenység. jövedelmezőség, személyi jövedelmek éven­kénti olyan mértékű emelé­séről, amely az 1976. január 1-gyel életbe lépett jövede­lemszabályozással megvalósít­ható. Célja a vállalatnak a termelékenység és a haté­konyság olyan mértékű éven­kénti emelése, hogy a ter­melékenység emelkedése évi 7,6%-ot, a személyes jöve­delem növekedése egy főre vetítve pedig elérje az évi 4%-ot. Ennek érdekében a hatékonysági, bérfejlesztési mutató évenkénti 10%-os emelkedésével számolnak. A termelés növekedését teljes egészében a termelékenység növekedéséből tervezik el­érni. 1976. évben a személyi jövedelmet növelő kifizetések (jutalom, évközi prémium, év végi részesedés) megkö­zelítőleg megegyezik az el­múlt évivel. Erre lehetőséget ad a tartalékalap igénybevé­tele, és az elmúlt évről átjö­vő egyéb tartalékolás. A fenn­álló rendelkezések értelmé­ben a vállalat úgy tudja biz­tosítani az ilyen szintű sze­mélyes jövedelmet, hogy ez évben a • bérnövelés összegé­nek megfelelő regulativ adót kell befizetni. A TERMELÉSI. JÖVEDE­LEMPOLITIKAI CÉLOKON TÚL az alábbi főbb felada­tokat jelöli ki a vállalat a tervidőszak idejére: az ala­csony jövedelmezőségű ser­téstartás gépeinek műszaki fejlesztése fokozását, a jöve­delmezőség javítása érdeké­ben. A vállalat egész terüle­tén általánossá kívánják ten­ni a takarékosságot. Ezen be­lül például a villamosener­­gia-költségeket ez évben 3 fillérrel csökkentik kW-ként, a gépgyártásoknál felhasznált anyagok esetében 1%-os anyagmegtakarítást tervez­nek. Az eszközkihasználás érdekében a két műszakot minden forgácsológépnél be­vezetik. Laub István, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese rizennégy éves voltam, mikor elhívtak Danyi Sándor bátyámék, hogy segítsek egy nagy pad­lást tapasztani. Egy kis vil­lával hordtam a tapasztok keze alá a sarat. Este kifizet­ték a munkát. Nekem is két pengőt adtak. Eltettem a pénzt, hogy megyek vele szombat reggel Debrecenbe, hátha találok könyveket, na meg veszek egy térdnadrá­got és egy könnyű ócska félcipőt. Szombaton korán reggel keltem és indultam Debrecenbe mezítláb, gatyá­ban. Szaporán szedtem a lá­bam, hogy minél előbb beér­jek a zsibogóba. Jöttek mellettem a kévehordó sze­kerek, mint gépelés felé szokott, de bizony nem ju­tott egy szekeresnek se eszé­be, hogy azt mondják gyere ülj fel te fiú! Idejében kiértem az ócs­kára. Jártam a sorokat. Elő­ször egy térdnadrágot vettem negyven fillérért, majd egy fél cipőt. Maradt egy pengő húsz fillérem. Egy olyan for­ma fiú, mint én egy egész rakás könyvet árult. Kezd­tem nézegetni a könyveket. A „Különös házasság” vá­szonkötésben. Megnézeget­tem, bele-bele lapoztam majd megkérdettem: meny­nyiért adod komám, ezt a könyvet ? Változott a név. Januártól Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregység­nek hívják az üzemet. Vajon változott, kisebb vagy na­gyobb lett-e a felelősség is? Elgondolkodik Fülöp Já­nos, aki nem is oly régen igazgató volt, egy önálló el­számoló vállalat felelős ve­zetője, most gyáregységveze­tő. — Jobb ez így? — Nekem jó. Kevesebb do­loggal kell törődnöm, mint korábban. Március közepe van. A fe­lelősséget is körülihatároló ügyrendnek június 30-ra kell elkészülnie. Ekkor tud­ja meg világosan az igazga­tó is, hogy mi a feladata.(!) Bizonyos lehangoltságot észlelek szavaiban. Szabolcs­ban valóban „sok” a gyár­egység, a nem önálló válla­lat. Ez évben már nem ők kö­tik a kollektív szerződést. Csak javaslati joguk van. Beruházási döntések sem tartoznak hatáskörükbe. Ja­vasolnak. önálló mérleget sem készítenek. Ésszerű át­csoportosítással — Idén még nincs jóváha­gyott tervünk. Előirányzatok szerint 1976-ban 230 ezer tonna kőolajat kell feldol­goznunk, 4 ezer tonna spe­ciális terméket, vazelint, parafinokat, stb. összesen 1 milliárd 600 milliós terme­lési érték előállításáért va­gyok felelős. Ezt 15 milliós beruházással valósítjuk meg. Ebből gépek, berendezések cseréjét végezzük el, s a Szovjetunióból érkező ben­zin átvételéhez szükséges vezetékeket, szivattyúkat építjük meg. — Hol tartanak ebben? — Van tervdokumentáció, az anyagbeszerzést most végzik. A gyáregység létszáma 358. Ebből 279 a munkás. Ennyi embernek kell megter­melnie a több mint másfél milliárdot. *— Hogyan? — Na látja, ezért vagyok én felelős — mondja az igazgató. Vajon tudják-e a munká­sok, ők miért felelősek? *— Létszám-felülvizsgála­tot végeztünk — világosít fel Lakatos István munka­ügyi osztályvezető. — Ezt az osztályvezetőkkel és a Három könyv — Negyven fillér! — Olcsóbban, veszek töb­­bet is — Van itt Mikszáth-, Jó­kai-, Gárdonyi-, még Móricz­­könyv is. Nem engedett a fiú a negyven fillérből. Válasz­tottam még egy Jókait. A kőszívű ember fiai-t, na meg egy Móriczot a Sárarany-at. Negyven filléren alul nem adta darabonként. — Ha tudnád, hogy én még ma nem ettem és gya­log jöttem Újvárosról, és ugyanúgy kell vissza is men­ni! — Hát idehallgass pajtás ■>**•, szólt a fiú — mennyi pénzed van? — Nekem még van egy pengő húsz fillérem, de még haza is kellene menni, mon­dom — halálosan éhes va­gyok! — Kinek a fia vagy? — Én nem ismertem a szüléimét. A menhely nevel­tetett, az járatott velem hat elemit. Ha tudta volna nagy­­néném ett a pénzt, elvette volna tőlem. — Na — szólt a fiú — vidd ezt a három könyvet nyolc­van fillérért. Kifizettem a három köny­vet és indultam hazafelé. Nagynéném megvárta, amíg leraktam a könyveket, majd elővette a nyújtófát, s addig ütött, míg el nem tört raj­tam a fa. Enni sem adott ak­kor este. Nem érdekelt az ennivaló, annál jobban fél­tettem a három könyvemet. Életemben akkor volt elő­ször 6aját könyvem. Bejött a házigazda, Jónás Józsi bá­csi, jól rámnézett: — Jól megverted azt az árva gyereket Zsuska, — mondta nagynénémnek. Másnap alig vártam, hogy elmenjen nagynéném, már olvastam is. Előtte soha nem mertem. Féltem, hogy szét­szedi, vagy elégeti a könyve­ket. Három nap alatt mind a három könyvet kiolvas­tam. Majd egy vasárnap el­mentünk tanyázni Kiskút ut­cára Danyi Sándor bátyá­mékhoz. Alig léptünk be, azt kérdezte nagynénémtől. — Odaadta ez a fiú a két pengőt, amit keresett ve­lünk? — Nem adott nekem bá­tyám egy fillért sem. — Mire költötted azt a pénzt? — kérdezte bátyám. — Vettem magamnak egy térdnadrágot és egy félcipőt, de el is hagytam. Meg há­rom könyvet. — Na lássa milyen hazug 7- mondta a nagynéni. — Hozott valamilyen papíro­kat a hóna alatt. Arra köl­tötte ez a pénzt. Hiába ver­tem be már többször a fejét, csak olvas még ellenemre is. Addig lesznek azok a papí­rok meg, míg hazamegyünk — mondta — egy szálig el­égetem, hogy ne vedd semmi hasznát! Este volt, amikor haza­mentünk. Nagynéném hoz­zám fordult: — Na add ki a könyveket, vagy agyon ver­lek! Próbáltam hazudni, hogy odaadtam kis Bakó Lajcsinak, az olvassa. lment nagynéném Ba­­kóékhoz, de a könyve­ket nem találta ott. Hazajött nagy méreggel. Alig ért be, már kaptam az ütlegeket. Addig vert, míg a könyveket ki nem adtam. Mind a három könyvet szét­­cibálta. Röpködtek a lapok, mint a fehér galambok. Én nem szóltam, csak néztem mit követ el a nagynéném. Náni János

Next

/
Thumbnails
Contents